Végre elhagytuk a koszos Chilét és megérkeztünk a régen várt Argentínába!
Juhéjj, 90 napra kaptunk pecsétet az útlevélbe, Zsófiét kicsit elvitték leellenőrizni, de minden rendben és irány fölfele a kontinensen! Az első benyomások alapján szeretjük Argentínát! Jól beszélnek angolul, a hostel tiszta, meleg van bent (padlófűtés!), tudnak építkezni, hőszigetelni, a wc papír szokások nem változnak, de gyakran üríthetik a szemeteseket, mert büdös sincs. J Tudjuk, ez egy visszatérő téma, de ezt valahogy nem tudjuk megszokni! Reggel fölkelsz, átgondolod mennyire jó nap is lesz ez a mai, aztán gondolod elmész a klotyóra, csak mikor benyitsz eléd tárul a szemetes teledobálva és szó szerint szaros papírral! J Na de hát ez is a kulturális tanulmányaink része, úgyhogy hajrá Dél-Amerika!
Gyorsan témát is váltunk, szóval a kaják is jók, hatalmas adagokat adnak, Dávid pedig kifejezetten lázba jött a nagy véres marhahússzeletek gondolatától is. Tudni kell, hogy az Argentín steak a legjobb a világon, úgyhogy Dávid hazaérkezett, Zsófi pedig marad a virslinél… vagy max. hamburger. Ha már itt tartunk ez egy állandó vitapont Dávid enni akar, Zsófinak elég a lekváros kenyér is! J Na de mindig van kompromisszum…
 |
| Ezt hívják hamburgernek... :) |
Bázisunk El Calafate, itt a mellékutcák még mindig földutak, de a központ már rendben van.
Innen kiindulva első programként megnéztünk egy folyamatosan mozgásban lévő gleccsert, a Perito Moreno gleccsert, ami 2 métert halad előre naponta, és az ottlétünk alatt is sokat recsegett, néha leomlott, hol kicsi darabokban, egyszer meg egy egész nagy darab zúdul a gleccsertóba.
Még egy pici szelet is halhattok, de már a mondandónkat is! :)
És az még csak hagyján, hogy ilyen aktív, de nagy is, legnagyobb magassága 170 m, vízszint alatt pedig 600 méter mélyen nyúlik a tóba. Fontos tudni, hogy ez a világ 3. legnagyobb édesvíz tartaléka. Egészen közelről láthattuk, hihetetlen nagy energiái vannak, teljesen lenyűgözött minket és megint csak arra jutottunk, hogy az ember a természetet károsíthatja, de le nem győzheti, ha egyszer beindul, nekünk annyi…
 |
| Ide nem kell photoshop... |
És a szárazföldről is megközelíthető, ingyen! :)
 |
| No comment... |
 |
| Itt meg végképp!:) |
 |
| És a gleccsertó! |
Másnap Zsófi kedvére még jött egy két napos túra egy közeli kis faluban, El Chaltenben.
 |
| Zsófi mereng! Hasonló az olasz alpokhoz, csak nincsenek autópályák és erőművek |
 |
| Ennyi túra után 20km-ek repkedve teszünk meg!:) |
 |
| Mondjuk van is miért... |
Itt található a világ egyik legnehezebb hegymászó terepe a Fitz Roy. Itt is túráztunk napi 20 km-t, de most hostelben laktunk, ágyban aludtunk, este meleg volt, nap közben pedig nem kellett cipelnünk a hátizsákjainkat. Itt is láttunk hegyeket, tavakat, gleccsert, kondorokat (ugyebár ez még Patagónia), és út közben még dolgos kis fakopáncsokkal is találkoztunk. Hmmm, jó kis élmény volt! J
 |
| Fakopáncs úr, a lányok feje fekete! |
 |
| Kondorpár, 4méteres fesztávval, de ezt már úgy is tudjátok, de nem tudjuk elégszer megmutatni őket... :) |
Ja meg pumanyomot, de puma megint sehol…
De az is lehet, hogy a helyi hostel-kutyus sétált arrafelé…
El Chalten lényege a Fitz Roy hegycsúcs lett volna, de ezt a ködös, felhős idő miatt pont nem láttuk.
 |
| No Fitz Roy |
Ezért gyorsan elszaladtunk ide:
Azért az időjárás végül itt is kegyes volt hozzánk (most már lassan tapasztalt utazóként elmondhatjuk, hogy nagyon sok szerencsére van szüksége az embernek, „ne legyen lezárva az út, ne renoválják, süssön a nap, működjenek a dolgok, a szezon megfelelő legyen, stbstbstb, szóval hosszú utat ne tervezz túl, csak vágj bele és működni fog!!!!!!!!!), mert ahogyan buszoztunk el a helyről, kisütött a nap, és megláttuk messziről a csodát.
 |
| Ügyes volt a fotósunk, de azért körvonalaink kivehetőek! :) |
Na de a lényeg, gyönyörű...
 |
| A legmagasabb a Fitz Roy, 3405méter! |
Egyenlőre elég a túrából (Bolívia és Peru még keményebb lesz, 4-5000méteres magasságok, így szüneteltetjük a kifejezett gyalogtúrákat, alapból egy 10est minden nap megteszünk), de a hidegből mindenképpen, úgyhogy irány észak, másnap buszra szálltunk, és egy, átszállással együtt, 25 és fél órás úttal elindultunk az óceánparton fekvő Puerto Madryn nevű kisvárosba, ahol terveink szerint bálnák után nézünk. Végre jó buszunk volt, kellő távolságban a wc-tőlJ
 |
| Volán, csak nagyfiúsban! :) Vacsora is van, ha kérsz, de fogorvosi széknek is kiváló! :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése