Welcome to Laos, Vang Vieng, a tini drogparadicsom

Hosszú volt az út Vientianeig, azaz Laosz fővárosáig, soha többet éjszakai utazás! Az már mondták előre, hogy át kell szállnunk éjjel egy másik buszra, ez nem ért minket meglepetésként. Az első busz még jó is volt, igazi ágyas busz, ilyet még sosem láttunk. J Aludhatsz is, ülhetsz is, igaz kicsit rövid, ázsiai emberekre méretezett a lábtartó, de legalább Zsófi jót aludt.

NA ilyet láttatok már? Azért ez elég stílusos! :)

Aztán következett a neheze. Éjjel fél 1-kor kellett leszállnunk egy buszosok által megállóként használt étkezdénél, mondták, hogy egy óra múlva kb. jön is a mi buszunk, ami visz minket tovább... Nekünk ugyan azt mondták, fél órát kell majd várnunk (azért is jöttünk ezzel a társasággal), de mindegy, egy óra még nem olyan rossz. Hamar kiderült, hogy ez nem egy óra, hanem négy óra – na ez már azért sokkal több!!! Éjszaka van, aludni nem akarsz egy étkezde kellős közepén, főleg mert nem tudod, mikor is jön a busz ténylegesen.

És ilyet? Félig kelesztett csirke, még tojásban, párolva paradicsomos szósszal! :)

De mit tudsz tenni? Annyi könnyebbség volt, hogy rajtunk kívül még négy lány is Vientiane-ba igyekezett, így tulajdonképpen hatan szívtunk. Együtt szívni mindig sokkal jobbJ Beletörődtünk a helyzetünkbe, és végül hajnali 4-kor valóban meg is jött a buszunk. De következett a küövetkező sokkhatás. Nekünk azt mondták, ez nem ágyas busz lesz, hanem ülős. Nem gond, annyira fáradtak vagyunk, hogy bármennyire kényelmetlen székben borzasztó jót fogunk tudni aludni. Igen ám, csak ahogy felszálltunk a buszra, szembesültünk vele, hogy egyáltalán nincsen helyünk! Alapból a busz nem ülős, hanem ágyas volt, egy sor ágy a padló szintje felett 70 cm-nyire, egy sereg mélyen hortyogó vietkonggal és laoszkonggal, csodásak egytől egyig. J Ahogy Zsófi elindult befele a buszban, hátha hátrébb még vannak helyek (mert ezt elsőre a sötétben nem lehetett látni), már a busz elején valami nagyba botlott, jé, hát itt még a földön is emberek alszanak!!! rejtély volt számunkra, hogy fogunk ide csomagostul felférni hatan... Más megoldás pedig nincsen, mert ha ezzel a busszal nem megyünk el, ki tudja, eljutunk-e valaha Laoszba. Jött a sofőr helyet csinálni, most láttuk csak meg, hogy itt még az ágyak alatti kis tárolórészen is ágyak vannak „berendezve”: leterítve egy pokróc, és máris eladható helynek. Szerintünk ez az ágyak alatti 70 cm belmagasságú rész a szállítmánynak van fenntartva, de ezek szerint ez egy ázsiainak férőhely. Sofőrünk összetömörítette az embereket, és lelkesen mutatta, hogy mennyi hely van még odalent. Mit lehetett tenni, befészkeltük magunkat...

Úgy éreztük magunkat, mint valami fogoly vagy menekült, Zsófi egy ideig elaludni sem mert, mert félt, hogy ha felébred, félálomban megrémül a helytől. A sofőrünk pedig, miután „helyet” csinált, lefeküdt aludni, mivel nincsen váltótársa, kicsit elfáradt. Így aludt két órát, végül hajnali hatkor elindultunk tovább az 1 helyett... Zsófi annyira fáradt volt, hogy még az embertelen körülmények ellenére is elaludt, ő úgyis jól alszik mindenen, ami mozog. Dávid viszont nagyon kivolt, képzeletben már ezer féle módon bosszút állt a sofőrön, a velünk utazó, helyünket foglaló vietkongokon, és azokon, akik eladták nekünk ezt a buszjegyet. Elég idegesítő volt belegondolni, hogy a buszon összesen fizettek annyit a jegyért az emberek, mint amennyit mi fejenként.

Na ez már a vég! :)

Nem volt mit tennünk, de ez már tényleg durva volt! :) Mit tudsz tenni???

Hamar elérkezett a határ, mindenki leszállt, mi gyorsak voltunk, és főleg elkeseredettek, így végül mi szálltunk fela buszra elsőnek, és jöhetett a helyfoglalás. Ezt nem tűrjük tovább, és remélhetőleg nem fog szövegelni senki sem... Még két bátor lány részt vett velünk az akcióban, és vidáman ücsörögtünk fent a kényelmes ágyakon, mire a többi ázsiai visszaért. Tévedtünk, nem tűrték szó nélkül a dolgot... Egy pasi különösen ideges volt, akinek a helyét elfoglaltuk, magyarázott, hogy ő fizetett ezért a helyért, stbstb. Jött a buszos csomagpakolós fiú intézkedni, és megpróbált minket leszedni az ülésekről, de szó szerint. Először a táskánkat próbálta meg kiszedni a kezünkből, aztán meg elkezdett minket rángatni. Azaz főleg a két lányt próbálta, de amikor agresszíven elkezdte az egyik lány kezét cibálni, akkor az összes turista a buszon (végül voltunk 8-an összesen) elkezdtett vele kiabálni, hogy ezt ne merje! Aztán jött Dávidhoz – ő ült kívül, hogy majd akkor őt kiszedi... ekkor már az egész busz hangosan nevetett, Dávid csupán csak kétszer volt nagyobb, mint a kis mitugrász, mondta is neki minden nyelven, hogy innen aztán ki nem szedi!J Félelmetes volt a helyzet, előjött a vietnámi harcos vér, de végül mindeki maradt a helyén. Persze a következő megállónál egyből megfordult a helyzet, mindenkinek ismét le kellett szálnia, a sofőr pedig direkt elsőnek engedte fel azt az utast, akinek a helyét elfoglaltuk. Így végül Zsófi széktársa lettJ

Welcome to Laos

Laos Flag

Te kis köcs..., ha otthon lettünk volna...

Végül Zsófi a kis kényelmetlen ágyban, Dávid a földön aludt tovább, mindezt normális kaja nélkül. Volt ugyan helyi étkezde, de egyrészt nem akartunk rosszul lenni, másrészt arra sem vágytunk, hogy ilyen gusztustalan wc lehetőségek közepette induljon meg az emésztésünkJ

Így végül 29 órányi útonlevést követően, kiéhezve, mint két holdkóros érkeztünk meg a fővárosba. Túleshettünk a holdponton, mert már se fáradtságot, se éhséget nem érzetünk, csak mint élő halottak, kerestünk gyorsan egy normális szállást. Egy gyors vacsi az utcán, jó meleg zuhany, és már semmi másra nem vágytunk, csak hogy vízszintes helyzetben aludhassunk. Soha többet nem teszünk meg ekkora távot ilyen körülmények között, ezt nagy egyetértésben megfogadtukJ

Azt azért út közben már láttuk, hogy Laosz tetszeni fog nekünk. Szép a táj, azaz gyönyörű, zöld nagy hegyek, kis patakok, nincsen szemét – Dávid ettől félt a legjobban. Az emberek is kedvesek, ez egészen feldobott minket a rémálommal felérő utazást követően.

Na, hát ezért a látványért jöttünk ide...

Másnap akár egész nap aludtunk volna, de nem akarunk napokat veszíteni. Így reggel gyorsan megnéztük bringával azt a pár látványosságot, ami a fővárosban említésre méltó, a Mekong folyó partja, nagy szobor, az amcsi adományokból épült függetlenségi emlékmű, a kilátás, és ennyi. Szép a város, csak hát nincsen sok nézni való. Viszonylag lapos, nincsenek felhőkarcolók, és nagyon zöld az összkép. Valószínűleg ez az egyetlen élhető nagyváros Laoszban.

Bicajjal a félig kiszáradt Mekong partján kb 45fokban...

Orbán vagy valamelyik nagy ember! :)

Elhanyagolható nagyváros...

...egy-két szép templommal!

Persze csillivilli buddhák mindenhova kellenek!

Utcakép

A függetlenségi monument! Vicces, hogy amerikai pénzből épült, akik előtte bombázták az ország! KamerikaKamerika...

Vientiane, kicsit zöld, kicsit lapos, de legalább létezik :)

Persze a kormányépületekre mindig és mindenhol van pénz...

Laosz Tuktuk :)

Bár buszozásból lassan egy életre elég, de most még vár ránk 4 óra (mit nekünk 4 óraJ) a következő állomásunkig: Vang Vieng, a laoszi party és drogparadicsom...

Egy kis előzetes...Igen, jól látjátok!!! :DDD Segítség az étlaphoz: 8000kip=1USD, lehet számolni! :)

Vang Vieng a kisváros, vagy inkább falu, a természeti adottságairól vált híressé, folyó, hegyek, barlangok, számtalan lehetőség a sportok szerelmeseinek. Hogy hogyan fordult ki önmagából ez a hely, nem tudjuk, ez az elmúlt 4-5 évben történhetett. Hallottunk már másoktól arról, hogy itt aztán minden beszerezhető, ami szem szájnak ingere, jöttünk letesztelni az igazságot. Ami még nagy nevezetesség itt, az a Tubing, azaz egy olyan „sport”, aminek a lényege, hogy beülsz egy teherautó kerékbelsőbe, és csorogsz lefele a folyón. Csináltunk már Guatemalában hasonlót. Ez itt annyiban más, hogy itt méterenként vannak bárok, ahol kiköthetsz, és nagyon olcsó pénzért leihatod magad nagyon csúnyán. És itt aztán nem szégyen, mert itt mindenk szétcsúszik. Itt akkor érzed magad szar embernek, ha nem ezt teszed... van aki nem is tubingol, csak tuktukkal odaviteti magát tubing útvonal első néhány bárjáig, és ott bulizik egész nappal.

Vang Vieng, a drogközpont

Azért a kilátásunk igencsak rendben volt...

Nap közben még nem látszott semmi furcsaság a városban, de ahogy leszállt az éj, előkerültek a szörnyek, a tubingolásból visszérkezett részeg, beszívött, vagy beakármicsinált lányok és fiúk, mindenki mindekinek a nagy spanja, mindenki kapaszkodik mindenkibe, és a többség valami erotikus folytatást is vár az éjszakától. Aztán a buli folytatódik a falu részét alkotó szigeten, ahol szintén van 4-5 bár. Itt nincsen olyan napszak, amikor ne bulizhatnálJ

Ahogy megérkeztek ezek a szörnyek, kicsit furán éreztük magunkat, mintha ehhez már öregek lennénk? Bár volt nekünk is ilyen korszakunk, de már egyáltalán nem tartjuk poénnak, hogy így nézzünk ki, ezek azért javarészt 20éves emberek voltak... Na mindegy, meglátjuk, mi lesz holnap, megyünk mi is tubingolni!

Az álca, na de holnap minden kiderül...

Megérkezésünkkor még nem értettük, mitől néznek ki így az emberek, már értjük...:) Kicsit nehezen indult a nap, egy kis vita, hogy mit is csináljunk, és majdnem megint külön progis napot tartottunk, de talán fejlődünk, egy óra alatt kidühöngtük magunkat, és kicsit még durcásan, de elindultunk a tubingra. A kezdőpontig tuktuk vitt minket, és már út közben összehaverkodtunk 3 új-zélandi fiúval. Valóban nem a tubingról szól itt már semmi sem, ez csak egy jó ürügy arra, hogy igyál. Már ahogy kiszálltunk a tuktukból, ki is vették a kezünkből a tubunkat, letették a tub-parkolóba, és már invitáltak is be az első folyómenti kis bárba, ahol welcome töményszesz várt minket. Majd jött a következő „igyál mégmégmég” felszólítás: „buy one bucket, get one free”. Hát így ne akarjon az ember inni? A bucket amúgy egy kis homokozóvödörnyi koktél, whiskey kóla, vagy amit akarsz, és ebből nem spórolják ki az alkoholt, mondjuk helyi, de kit izgat...! J Emelett volt jópár ivós játék is. Így hát, bár ehhez ugyebár már öregek vagyunk, de kezdtük mi is felvenni a party fonalát és hipphopp fiatalodtunk 10évet! J Zsófinak kevesebb is elég volt, az alkohol kifejezetten jól működik antibiotikummal kombinálvaJ

Start Tubing

Na hát végre, ez a tubing...

A bárok egymás után sorakoznak...

Egy kicsit közelebről!

Mi is elkezdtük az ivós játékokat! :)

Közös ivászat, azért mi az efféle buzulásokból kimaradunk :)

A fő exmester :)

Bucket...

...és a belevaló, a jó kis helyi Tiger! :)

Az Új Zélandiakkal már alakulóban...

Djpult

Helyi búvárkund :)

Azért a buli bepörög hamar

20évesen :)

Szemmel láthatóan voltak páran, akik nem csak alkoholt fogyasztottakJ Az egyik srác, a fő táncos (az aki a képen a kék alsőgatyáját villogtatja) el is kiáltotta magát párszor, „extasy, speed, stb”? De ez a csaj, akkor most jó neki vagy rossz...??? J

Összesen három bárnál álltunk meg, mindenhol welcome drink, jó kis tömény, és a sok sok nagyon olcsó bucket. Közben azért tubingoltunk is, illetve ami tetszett, volt egy hatalmas csúszda és egy drótkötél pálya is, mindkettőt kiróbáltuk, azaz Dávid CSAK a csúszdátJ

Tube lerak és mehet a móka...

 

Repül... :)

...ünk! :)

Zsófi zippel

Tubeing kellék...

Most azért óvatosan kell ezekkel az extrém elemekkel játszadozni, mivel most ér véget lassan a száraz évszak, elég alacsony a folyó állása, nem érdemes részegen vagánykodni! Az elmúlt hónapokban hatan haltak meg, bár ők nem ilyen jellegű balesetben, hanem főként drog túladagolásban, 6-ból 5-en metaphetamin miatt. Persze, idejön a sok kisgyerek, itt mindent lehet, anya apa jó messze van, felbátorodnak, és egyből bevállalnak mindent – hiszen mások is ezt csinálják. Csak hát itt mások a szerek, talán erősebbek is, totál nem tudod mit veszel be, a megfelelő orvosi segítség sincsen itt 10 percen belül.

Elkezdett sötétedni, így felpattantunk a tubjainkra, és elkezdtünk a város felé csorogni, majd mikor már igazán sötét lett, inkább kikötöttünk, és szárazföldön elsétáltunk a legközelebbi tuktukoshoz, aki visszavitt minket, a mai nap szörnyeit a városbaJ

Irány haza :)

Már azért jól voltunk... :)

Tubeing naplemente

Egy gyors vacsi, és mehetünk mi is a szigetre, a szörnytesóinkkalJ Itt is folytatódott az „igyál mégmégmég” nyomás, mindenhol ingyen bucket azzal a szórólappal, amit még a városban osztogattak, aztán pedig vegyél egyet, igyál kettőt akcióJ Na itt már mi nem bírtuk a tempót, egy ilyen akciós bucketet vettünk, azt sem bírtuk meginniJ Közben talákoztunk azzal a két lánnyal, akik a rémálom buszúton társaink voltak, a sorstársainkJ

A buli este folytatódik... :)

Ha valaki nem csak inni szeretne! :)

Vagy ha esetleg megéheznél! :)

Esti elcsúszás...

Mi tartottuk magunkat a piánál! Tényleg, ne nevessetek! :)

Vége a partynak Charlie Angyalai

Másnap nagy programunk nem volt, kicsit másnaposkodás, aztán elindultunk egy nyugodt helyet keresni, hogy könnyebben egy hullámhosszra kerüljünk a természettel J – hiszen Vang Vieng a természetről is szól! ;) Többször azt hittük, megtaláltuk a „helyünket”, de valami mindig történt... Először egy nagyon jó kis parkba vetődtünk, de hamarosan megérkezett egy egész iskolányi kisgyerek. Majd találtunk egy jó kis rétet, de ott meg borzasztóan hangosan hallatszott a helyi népzene – abból most köszönjük, de nem kérünk! Így végül egész délután csak sétálgattunk, végül egy réten magtaláltuk a nyugalmat.

Kerestük a helyünket, de ez nem ez volt...

...talán a híd túloldalán van a mi helyünk! :)

Egy kis pihi, vacsi, este pedig ismét sziget. Itt aztán találkoztunk a lányokkal, teljesen odavoltak, benyomtak egy kis Happy Shaket, és szó szerint össze-össze csuklottak, annyira nevettek... hmmm... na jó, kicsit irigykedtünk rájuk, de tény ami tény, mi nem mertük ezt beválllani, ki tudja, mit tesznek bele, és nem is akarjuk magunkat kilőni a hallucináció univerzumába ennyire távol a biztonságos otthontól. Beszaribbak lettünk, vagy inkább felelősségteljesebbek? Mindesetre megkaptuk... Odajött a két lány közül az egyik, és mondta, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk, így sokkal nagyobb biztonságban érzi magát, mindig jó, ha vannak idősebbek is a társaságban, Mummy, Daddy... na ezt megkaptukJ jaj ilyet nem szeretnénk hallani!!!!

Mindent a kézre írnak fel, ma esti kedvezmény 50% ópium teára! Mi ez? :) Otthon ezért életfogytig jár!

Hezitáltunk, hogy maradjunk-e még egy napot, hogy igazán  kiélvezhessük a Vang Vieng adta lehetőségeket, de végül Dávid szokása szerint ráparázott a tényre, hogy CSAK egy évünk van utazni, és a fennmaradó idő nem elég mindenre, amit szeretnénk, így már száguldunk is tovább a következő állomásunkra, a túrázás és őslakos faluk körzetébe...