Fenghuang, belső Kína mélységei

Fenghuang fele, hogy egészen pontosak legyünk, a 11 órás vonatozást és 6 órás buszozást még megelőzte egy másfél órás buszút, Yangshou-ból még vissza kellett jutni Gulinba, csak innen van vonat. És valahol itt érkezett el a mélypontunk, ami minden országban megtalál minket, csak mindenhol máskor és más erősséggel érkezik el. Ez lehet a kultúrsokknak nevezett jelenség, ami tulajdonképpen egyfajta trauma, amit akkor tapasztal az ember, amikor a sajátjától különböző kultúrába kerül. Nálunk ez kb. a második és harmadik hét között szokott jelentkezni. Megfigyeltük ezt már, az elején minden ország lenyűgöz minket, minden szuper, minden különbözőség érdekes, majd pár hét elteltével ezek a szuper érdekes különbségek elkezdenek irritálóvá válni. Csak hát az utunk alatt kevés országban töltöttünk el két-három hétnél hosszabb időt. Amikor pedig új országba érkeztünk, minden bajunk egy pillantás alatt szertefoszlott, és átadta helyét a világra való kíváncsi nyitottságnak.

Kínában már eleget töltöttünk ahhoz, hogy elérkezzen az a pont, ahol már a különbözőségek bosszantóak. Azért nem csak az egyszerű kultúrális különbségekről van itt szó, azt azért tegyük hozzá! Akikkel erről beszélgettünk, mindenki kivan a kínaiakra. Plusz senki sem szereti Ázsiában (Taiwan, Korea, Hong Kong, stb.), ha véletlenül kínainak hiszik. Lássunk egy kis életképet, miért is lehet ez?

Guilinban vagyunk, a vonatpályaudvaron, várjuk a vonatunkat, még 300 kínaival együtt. Egyszer csak felhangzik egy túrházás, majd köpés a földre, vagy a cucc egy szemetesben csobban. A következő túrha sem várat magára sokat, pár perccel később követi társát. És nagyjából olyan 5 perces átlaggal hallható a kínai túrha kórus, olyan túrházások, hogy nem tudod eldönteni, hogy éppen túrházik, vagy éppen hány. :) Mindeközben romantikus jelentnek lehetünk szemtanui a váróterem közeli padján, egy kedves kis párocska, a fiú fekszik a lány ölében, miközben a lány a szerelme fülében kotorászik a kulcscsomójával, hogy egy nagy adag fülzsírt halásszon ki. Tömeg van, büdös van (dezodor Belső Kínában továbbra is ismeretlen tárgy), meleg van. A kínaiaknak is melege van, ezért a dezodor helyett a férfiak inkább felhúzzák a nagy belükre a pólót, hogy a nagy fehér plöttyedt hasuk megcsillanhasson a lenyugvó nap fényében. Mivel sokat kell várakozni, elkerülhetetlen a mosdó használata. A női mosdó...

A wc előtt melegítsünk be egy kicsit a váróterem szépségeivel... :)

Na, hát ezt nem fogjátok elhinni..., ahol szó szerint szarhtasz a szarra! Iszonyatos, ez már a vég! :D

Bár a fülkék legalább ajtóval el vannak látva, ez még szokatlan lehet nekik, mert sok nő az ajtó létére rá sem hederítve, tárva nyitva hagyva azt, használja a közös kanálist. A férfi wc sem marad el a nőitől, Dávid szemtanuja, ahogyan egy pasi a mosdókagylónál mossa a nemi szervét!!!

Üdvözlünk mindenkit az igazi Kínában!!! :)

Végre megjön a vonat, mehetünk innen!

Csak az a gond, hogy az a sok ember is jön velünk :) A vonaton egy kicsit jobb azért a helyzet, fülkékkel el vagyunk választva, így csak rajtunk kívül négy ember közelségét kell elviselnünk. Ilyenkor azért kitör rajtunk az emberutálat :) Összesen három szinten vannak elheyezve az ágyak, mi szerencsések vagyunk, mi vagyunk legfelül. Valamiért senki sem szereti a legfelső szinteket, ezek a legocslóbb helyek. Talán mert nehéz ide felmászni, kicsit kicsi is a hely, kicsit kényelmetlen is, de nekünk ez tökéletes, kellőképp el vagyunk szeparálva a világtól :) Alattunk zajik az élet, nagy party, mindenki beszélget mindenkivel, vagy inkább kiabálnak egymással, árusok jönnek-mennek, teleshop a vonaton, de végre elcsendesedik mindeki, lehunyja két szemét a kínai, a túrha is aluszik...  :)

A fedélzeten

A szomszédság

A kis dagadékot úgy kellett felrakni, fater is nekivetkőzött! :)

Zsófi a penthousban :)

Dávid is felért, kicsit azért szűkös a hely...

Azért ide elég necces beletalálni menet közben, a reggeli nagyot most kihagyjuk! :)

Hajnali 5-kor érkeztünk abba a városba, ahol még korábban reméltük, hogy lesz a couchsurfingen keresztül szállásunk. Mostanra tudjuk, hogy nincsen, megyünk is innen tovább, a vonatpályaudvarról irány egyenesen a buszállomás. Jó korán érkeztünk ide, úgyhogy ismét várt ránk egy pár órás pályaudvari várakozás, ami nem maradt el az elvárásoktól. Kanális wc közös lefolyóval, túrha percenként a tőlünk két széknyire lévő szemetesbe, stb. Hallottunk mi már másoktól, hogy a kínaiak kedvenc  tevékenysége a túrházás, de ennyire még nem sokkolt ez minket, mint az elmúlt 24 órában. Egyszer-egyszer hallottunk, de azt még ki tudtuk zárni a tudatunkból. Most viszont minden egyes hangot hallunk. Hihetetlen. És nem csak a férfiak, hanem a nők is. Jön veled szembe egy csinos, elegánsan felöltözött fiatal nő, és a következő pillanatban akkorát túrházik, hogy bármelyik otthoni férfink megirigyelné. Nem is csak gusztustalan, de fertőzésveyzélyes is. Hong Kongban pl. 8 éve kezdtek masszív kampányba a túrházás, köpködés ellen, amikor a H1N1 vírus rohamosan terjedni kezdett. Annyira sok ez most már, hogy nem csak Zsófi gyomra forog, hanem Dávidé is, szó szerint!

Na-na hoppácska, komcsikkomcsik az anyátok! :)

És az elmaradhatatlan csirkéző? Valaki egy fincsi fejet?

Végre indul a buszunk, biztos ami biztos, kaptunk zacskót, ha túrházni támadna kedvünk, nem vicc! :)

Zsófi és a köpőzacskó, ő hányásra használja! :) Van mikor vödröt tesznek a busz közepére turházni, elképesztőőőőő! :D

Állítólag kresszen van olyan kérdés is, hogy ha köpnöd kell, mit csinálsz? A. lehúzod az ablakot, és kiköpöd B. megrágod, lenyeled C. beleköpöd egy zsebkendőbe, ez sem vicc! :) Ezt ugyan nem tudjuk, hogyan, mert még egy kínainál sem láttunk zsebkendőt!

Csak csak megérkeztünk a célvárosunkba, Fenghuangba, ahol még azért nem ért véget a mostani tortúránk. Szállásunk ugyanis nincsen, neten nem találtunk egyáltalán hosztelt, most kell keresnünk. Az útikönyvünk szerint az utcák tele vannak fogadókkal, ebben reménykedünk. Reményünk hamar foszladozni kezdett, ahogyan bementünk pár helyi fogadóba. Egyrészt senki, SENKI, nem beszél angolul, másrészt ahogyan megnéztünk néhány szobát, kiderült, itt főképp pottyantós wc-k vannak. Ilyenbe pedig elvből nem megyünk, képtelenek vagyunk rá, sajna. Éhesek vagyunk, fáradtak vagyunk, a 25 kiló csak-csak húzza a hátunkat, kivagyunk! Ezeken a mélypontokon kell valahogyan úrrá lenni, összeszedni valami kis lelki erőt még a titkos raktárból, mert csak magunkra számíthatunk itt...

Nem volt ennyire vicces a helyzet, mint ahogy az Dávid fején látszódik, már kínaijában mosolyog...

Nagy nehezen találtunk egy nyugati típusú wc-vel felszerelt szobát, örömmel szabadultunk meg a nagy táskáinktól, irány a kaja! Na ha az ilyen egyszerű volna!

Két fajta éttermet találtunk. Az egyik, ami nyugati kaját kínál, brutális áron, a másik típus pedig a helyi étterem, de itt meg mindent összefőznek mindennel. Hosszasan keresgéltünk, és hogy a helyzet kritikusságát jelezzük, bár farkas éhesek voltunk, semmi láttán nem futott össze a nyál a szánkban, még Dávidnak sem, szóval tényleg dúrva a helyzet!!! :) Végül egy középszerű étterembe vetettük reményünket. Curry csirkét rendeltünk, amibe rendszerint kifilézett csirkemellett főznek, hát ez a csirke messze nem ilyen volt, szőröstül-bőröstül lubickolt a curry levében. Ezt már nem először tapasztaljuk, itt tényleg az állat minden részét megfőzik, megeszik, semmi sem veszhet kárba.

Na hát ez már miezmár? :) Az egyetlen ehető a Sprite!

De hogy nem csak a borzalmakról essen szó, csodálatos városba érkeztünk, amit a csirkecsonttal és csirkebőrrel jóllakva már sokkal inkább élveztünk. Sejtettünk, hogy nem lesznek könnyűek ezek a napok, mert ide már kevés nyugati ember vetődik, de pont ezért lesz különleges. És valóban, gyönyörű a városka, Fenghuang a legszebb település, amit eddigi életünkben láttunk. Az ősi városrész az, amiről beszélünk. Hosszan elnyúlik a várost kettészelő kis folyócska két oldalán, a régi kor szellemét hűen őrző házak, a folyó felé kinyúló, oszlopokkal alátámasztott teraszok, szűk kis utcácskák helyi boltokkal, családi patikákkal és cukorka üzemekkel, kicsi, sötét, gyertyafényes kávézók, a régi várfal a bástyáival, a két partot összekötő kis hidak és egy speciális, kőoszlopokból kirakott gyalogos átkelő, mind mind fantasztikus, egy egészen más korba repített minket (amikor még valóban meg kellet mindent enni, ami él és mozog :) ). Akár a világörökség része is lehetne! Most akkor öntünk egy jó nagy adag képet az olvasni nem szertő képnézegetők nagy örömére!

A város neve egyébként azt jelenti, Főnix madár, sokszor a helyiek is csak így utalnak rá. „Feng” a hím főnix madár, a „Huang” pedig a nőstény. Meg is találtuk a szobrát a város főterén.

Főnix

A madár teste a hat égi elemet jelképezi, a feje az eget, a szemei a napot, a háta a holdat, a szárnyak a szelet, a lábai a földet és a farka a bolygókat. Az ősi hit szerint a főnix madár csak azokon a területeken jelenik meg, ahol béke, boldogság és jólét van/lesz.

A képeken talán látható, nem mi voltunk az egyetlen túristák, viszont mi voltunk az egyetlen fehér emberek! A három nap alatt, amit itt töltöttünk mindössze három másik fehér embert láttunk, azokat is túravezetővel. Ilyenkor azért eltölt minket a büszkeség, hogy mindenzt mi egyedül meg tudjuk csinálni. Persze van amikor csak szídjuk magunkat, hogy, hogy lehetünk ilyen hülyék... :) Volt viszont millió kis kínai, hömpölyögtek az utcán, úgy látszik, ez a város főleg a helyiek túrista célpontja.

Turhisták és Zsófi

Turhisták és Dávid

Egy igazi kínai turhista beöltözik valami jelmezbe és pózol, ezt tudják! :)

Persze kislányom, hugyozz oda bárhova, hisz kínai vagy!

Nincsenek is felkészülve a nyugatiakra, nem beszél továbbra sem senki angolul, és ezért nincsenek normális wc-k sem. Éreztük is, hogy mi különlegesek vagyunk itt, mindenki megnézett minket, volt, aki csak sunyiban, de volt, aki egyensen megbökdöste a haverját, hogy nézzen már ide ő is! :) Mostanra biztosan már sok kínai család fotóalbumában is ott vigyorgunk, rengeteg fotó készült rólunk, itt is igaz a korábbi észrevétel. Volt, aki sunyiban fotózott, a fák mögül, vagy úgy csinált, mintha sms-t olvasna, minközben ránk irányította a mobilján lévő kamerát :) És volt, aki közös képet is kért velünk. Sosem voltunk ennyire sztárolva, érdekes, vicces érzés :) De azt is el tudjuk képzelni, hogy egy idő után terhesek lehetnek a paparazzik... Sok embernek ott mi lehettünk az első fehér ember az életében, akit látott. Kínában ugyanis nagyerőkkel próbálják távol tartani a nyugatot, hogy védjék a saját gazdaságukat. Nincsen facebook (persze mindent meg lehet oldani :)), a boltokban nagyítóval kell keresni a nyugati termékeket, és ugyanígy nincsenek nyugati adók sem a tv –ben. Egy-egy hostelben volt csak CNN vagy BBC, ennyi. Szóval hol is látnának fehér embert? Ennek tudatában nézzünk kicsit körben az igazi belsőkínaik körében...

Ebéd

Mosoda

Lakatos asszony :)

Kemény melós

The paraszt

Csereber

Gonosz nénje

Arcátlan :)

Földműves

Jó munkásember

Na na, már megint mi ez a kommunistázás?

Orsztész

Családi business

Megy a móka kínaiul :)

Sokat sétálgattunk a városban, esténként pedig az idő közben felfedezett esti kajapiacon étkeztünk, finom is volt, plusz mi válogathattuk ki darabonként a nyers alapanyagokat egy tálba , mit szeretnénk, hogy megsüssenek.

Fenghuang by night

Zsófipóz a fényekkel

Legalább egy hely, ahol tudtunk enni

Jóétvágyat parasztjaim

Kiskínai sokrízzsel

Ezen kívül a többi étterem továbbra sem nyerte el a tetszésünket. Hogy a dolgot még tetézzék, a legtöbb étterem előtt ki vannak rakva élőben azok az állatokat, amik közül válogathatsz. Madár, hal, emlős, kígyó, béka, szó szerint...

Készül a zöldség ISO9001-es konyhában

Mossák a fincsi halat is :)

Varangysült

Van itt minden finomság :)

Há főnök megdöglött kettő, nem számít, amúgy is megfognak... :)

Ilyen egy étterem bejárat :)

Kinek jön meg ettől az étvágya? Zsófi már azon gondolkozik, hogy vega lesz! :) Ráadásul az utcai kifőzdék használnak valami olyan szószt, ami, ahogy sül, olyan bűzt áraszt, ami leginkább a szarszaghoz hasonlít, már elnézést! Nem tudjuk, mi lehet ez, de ha ilyen a szaga, milyen lehet az íze? Szóval azért az utcán sétálva óvatosan lélegeztünk mélyeket, sosem lehet tudni, mit érzel a következő percben (vagy mit hallasz) :)

A városnézésen kívül ügyintézés is várt ránk, merre megyünk innen tovább, mivel megyünk, stb. Kínában első osztályú a vonatközlekedés, minden nagyobb város össze van kötve vasúttal, olcsó is, és relatíve normálisak a kocsik is (az emberekkel meg nincs  mit tenni), az egyetlen nehézség, hogy több nappal előre le kell foglalni a helyeket, különben teltvagon van. Az első feladatunk a jegyiroda megtalálása volt, látszatra könnyű feladat, de nem itt! A hotelünk recepciósa annyira nem beszélt angolul, hogy amikor wc papírt akartunk kérni tőle, ezt sem értette, a mutogatás segít, 10 perc, és megérti, sötétek ezek, mint az éjjszaka...!!! :) Így vele nem próbálkoztunk, találomra elindultunk a város utcáin, hátha látunk valami képet vagy rajzot kirakva, esetleg utazási irodába botlunk. Ez utóbbit hamar elvetettük, az utazási irodák is csak kínaiakra szakosodtak, nem beszélnek egy szót sem idegen nyelven. Láttunk ugyan az irodákban gyönyörű képeket a közeli nemzeti parkról, de hát hogy menjünk el oda??? Ezt a nemzeti parkot azért kicsit sajnáljuk, állítólag ez ihlette meg az Avatar c. film díszletét. De itt a városban egyetlen ember sincsen, aki segíteni tudna nekünk legalább annyiban, hogy hogy lehet a parkba eljutni. Találtunk egy jegyirodát, ott próbálkoztunk a vonatjegy kapcsán...

Ez a videó híven tükrözi, mi szokott történni... A kínaiak nem értik, mit akarunk, Dávid 5 perc után elveszíti a türelmét, Zsófi pedig még kitart, és megoldja a helyzetet :) Most is így történt, miután Dávid kisétált az irodából, Zsófi végül közös nevezőre jutott a kínai fiúval, aki átírányította az utca másik oldalán lévő vonatjegy árúsító bódéhoz. Nagyon érdekes volt látni azt a hatalmas megkönnyebbülést, ami a srác arcán megjelent, amikor végülis segíteni tudott. Az ázsiaiak jellemzően szégyenlősek, különösen a nyugati emberekkel szemben, és nagyon rosszul érzik magukat, ha nem értik, amit mondunk, és nem tudnak segíteni. Teljesen zavarba jönnek, zavarukban meg mosolyognak, mint a tejbetök. Te meg csak még idegesebb leszel, amiért nem szólnak egy szót sem, csak vigyorognak rád, és ismételgetik, amit te mondasz :)

A vonatjegy már egy fokkal könnyebb volt, le volt írva mindkét város kínai jelekkel, ahova menni szeretnénk. Azért voltak itt is nehézségek, de a lányka legalább az alapszavakat tudta, train, tomorrow :)

Nagy megkönnyebbülés volt, hogy meg vannak a jegyeink, nem szeretnénk itt ragadni sok napot. Szép a város, de mostanra kiderült, hogy a 30 napos vízumunkat csak nagyon bonyolult módon tudnánk meghosszabbítani. Mivel csak 4-5 napot hosszabbításra lenne szükségünk, úgy döntöttünk, hogy nem éri meg a macera. Így viszont indulnunk kell tovább. Nem is bántuk, a párás idő miatt mindenünk nedves, és ha nem száradnak ki, jól be is büdösödnek. Ez a backpacker élet :) Utolsó estére terveztünk még egy nagy búcsú-sétát a városban, de zuhogott az eső, illetve déltől kezdve elment az áram, és éjjel 11-re jött csak vissza, még az utcákon sem volt világítás! Hát igen, azért nem egy világvárosban vagyunk! Úgyhogy beűltünk egy drága étterembe netezni, ahol van pénzük generátort üzemeltetni, és két órán keresztül ittunk egy shaket :) Végül azért sikerült betekintenünk az éjjszakába is!Nem volt semmi, ezt a paraszt társaságot!  Ami kell a bulihoz nekik kell: szotyi, sör, tapsoló műanyag kéz, lézeráradat és vonatozás! :)

Minden kellék megvan, mehet a buli! :)

Másnap indulás Changsha-ba, ahonnan egy nappal később megyünk tovább az agyagkatonák felé, remélhetőleg az utolsó éjszakai vonatunkkal...