Ha már nincs olyan messze, és mindenki dícséri, átnézünk Bolíviába is, hogy legyen még egy pecsétünk az útlevelünkbeJ két dolog miatt jövünk ide főleg: Dávidot nagyon érdekli La Paz, illetve van itt még egy természeti csoda, amit kár lenne kihagyni, a nagy sósivatag, Salar de Uyuni. Bár rengeteg szép dolog van itt, de mivel nem szerepelt az eredeti útitervünkben, ezért örülünk, hogy ennyi időt tudunk rá szánni. Ismét éljen a tervtelenségJ Annyit itt meg kell jegyeznünk, hogy mindez atzért volt, mert otthon nagyon sok rossz pletykát hallottunk Boliviarol! Az összes Dél-Amerikaval kapcsolatos pletykát el kell felejteni, nem igazak, pl. hogy Braziliában levagjak a kezed a gyűrűdért stbstb. Egyszerűen nem igazak, persze nem Európa és kegyetlen dolgokat látunk néha, de soha nem bántják az embert, max kirabolnak, ez tényleg benne van, de ennyi, nyugodtan lehet jönni, olcsó, kedvesek az emberek és gyönyörű, Columbia sajnos kimarad, ezzel sem terveztünk, ami nagy hiba volt...Tehát ezzel a két fő célponttal nekivágtunk Bolivíának a Titicaca tó partján. Érdekes élmény volt maga az utazás is, határ szinte semmi, majd jött egy kalandos, igazi dél-amerikaias kompút...
Kicsit megint tele lett a gatya, mikor megláttuk a "kompot", kézi technika jobbra! :)
De megnyugodtunk, mikor megláttuk a tapasztalt kapitányunkat és a Yachtunkat! :)
Bár Peru sem a gazdag országok közé tartozik, de a határon átlépve már érzékeltük a különbséget, Bolívia az egyik legszegényebb.
A válság itt kezdődik...
...és itt folytatódik
Még egy érdekesség: oké, vannak itt vályogházak, de itt a második szintet már téglából húzzák. Még nem értjük, hogy tartja meg a vályog a téglát... J Lassan de biztosan elértük La Paz külvárosát, amiről először nem ismertük fel, hogy az ország legfontosabb városa lenne (tortenelmi fővárosa Sucre). Bevakolatlan téglaépületek mindenhol, ameddig csak a szem ellát, mint egy félkész város... az utcán sok-sok ember, kosz, káosz. Amikor rájöttünk, hogy megérkeztünk a célhoz , az egész bus (csak túristák) jól hallhatóan felhördült, valószínű mi is. J
Buszos kép, de a lényeg látható...
Estefelé értünk a hosztelhez, innen már nem merészkedtünk semerre. Épp elég ijesztő sztorit hallottunk már... A legkomolyabb, hogy álrendőrök igazoltatnak, majd meglógnak az útleveleddel, de olyat is hallottunk már, hogy beraknak az álrendőrautóba, elvisznek egy kis utcába, és jól kizsebelnek... Szóval hostel édes hostel...
Itt kicsit megnyugodhattunk...
Másnap napfényben már barátságosabb volt a város, megnéztük belülről is és felülről is. Továbbra is vakolatlan, befejezetlen téglaházak... Miért is...???
Óriásfavella
Örülünk, hogy ilyet is láthattunk!
Maradt még egy napunk, mielőtt a sósivatag felé vettük volna az irányt, így megnéztük, mi van a város környezetében. Eljutottunk életünk eddigi csúcspontjára, 5420 méterre, kemény menet volt, pedig csak 5300ról sétáltunk fel 5400ra, egy óra alattJ Igazi hegymászókká váltunkJ A kilátás páratlan, még a hó is esett a kedvünkért.
Ezzaz! :)
5432
Csak 5430, szegény Zsófi lemaradt... :)
Azért van itt látnivaló 6400-as hegy és az azurkék tó
És a globális felmelegedés élőben, gleccservisszahúzódás....
Út közben találkoztunk a „londoni olimpia egyik leendő győztesével”, egy nő azt az utat, amit mi kocsival tettünk meg, végig futotta, felfelé!!! Már hallottuk, hogy sok sportoló magaslati levegőn edz a hatékonyésg fokozásáért, de most saját szemünkkel is láthattuk, elképesztő, higgyétek el, hogy mindannyian 500méter után összeesnénk!
Halálos lehetett, kocsival kisértek, na meg egy hordággyal! :)
Elmentünk még egy jó helyre, a Moon Valleybe, avagy magyarosan a Hold völgyébe. A hely régen egy tó feneke volt, ami aztán kiszáradt, és nagy adag homokkövet hagyott maga után. Az okos bolíviaiak meg erre építkeztek, nem csoda, hogy idén nyáron 1600 ház omlott össze a heves esőzések következtében. Homokkőre építkeznek, vályogra tégla, ezek tudnak valamit... J Mi is megtudtuk, ami annyira izgatta a fantáziánkat: valóban a legtöbb ház félkész állapotban van, mert amíg nincsen befejezve, addig nem kell utána adót fizetni, akkor minek is befejezni! J
Nem volt rossz, de Salta (Argentina) jobban tetszett nekünk...
Azért láttunk egy helyi klippforgatást! :D
Este indult a buszunk Uyuni felé, mostmár nagyon óvatosak vagyunk, Dávid addig nem szállt fel a buszra, míg a sofőr le nem csukta a csomagtartó ajtaját. Még egyszer nem vesznek el semmit sem tőlünk!
És akkor jöjjön egy kis vágatlan Bolivia, döntsétek el, hogy valójában hol van válság! :)
Zsófi biztonságban
Mindenki biztonságban!
Mondom, hogy mindenki! :)
Utcakép, komoly buszok mindenfelé...
Minőség mindenhol! :)
Száritott lámát tessék!
Késélező!
Utcai gépíró írni, olvasni nem tudóknak! Óriási! :)
Budegaárus
Utcakép
TVkábel árus! :D
Ingyen hírek...
Utcai-házi telefon, a legdúrvább...
Helyi erők mindenfele!
Gulyás tényleg word famous, mindenki ismeri...
Taxi total upgrade! :)
Váci utca, La Paz! :)
Fagylaltos
San Pedro vs. Coca :)
És a busz teliben!
Utcai vásár mindenfele
Buszmegálló! :)
Irány a csodás sósivatag, ilyet még nem láttunk, nem is tudtuk, hogy ilyen létezik...
Kicsit akadoznak a videó feltöltések, több száz mega egy és ezt nehezen tudjuk néha felrakni, mint most is!
Nem akarjuk félig-meddig kirakni a történteket, így egy kicsit várnotok kell...
Addig is egy kis előzetes az elmult napokból!
La Paz, Bolivia
Aha, a többi képet fel sem tudjuk tölteni, de jönnek! :)
A mostani kis szakaszunk sokkal inkább tanulságos volt, mint sem kalandos, de mi élveztük...Peru második leglátogatottabb helye a Titicaca tó, a világ legmagasabban fekvő, hajózható tava, enyhén sós, 3823 méteren fekszik, és kb. 9500 km2 területű, viszonyításként, Magyarország területének tizede. Innen származik az ősi legendák szerint az inkák ősapja és ősanyja is. A tó egyik fele Peruhoz tartozik, a másik fele már Bolívia, így innen fogunk tudni majd átlátogatni a közeli országba. Vannak a tó körül városok, faluk, de minket inkább a tó szigeteinek lakói érdekeltek. Azért megnéztük a várost, felmásztunk a Kondor kilátóhoz, ahonnan az egész várost beláttuk, a szó szoros értelmében lélegzetelállító volt... JHogy mászhatja meg a Himaláját valaki oxigén palack nélkül, egyenlőre ez lehetetlenségnek tűnik!? Ha csodálkozásunkban, vagy sokat beszélve elfelejtünk rendesen lélegezni, itt 3800-on gyorsan légszomjunk lesz és alig tudjuk összeszedni magunkat, ez legyen nemcigis Zsófi vagy cigis (azóta már nem) Dávid, tökmindegy, halálosan szar érzés... Ja és ami még nagyon fontos, hogy a hosteltulaj ajánlott egy kínai éttermet, ami afféle perui és kínai keverék volt, ahol kb 600 forintból degeszre eheted magad, reggeli, ebéd és vacsora megoldva!:)
Es azert nehany kep Punobol:
Puno es a halalos lepcsosor
A helyi erok... :)
Taxik :)
Kozos kep 1528. :)
Yachtkikoto :)
Sajnos itt megint csak csatlakoznunk kellett egy fizetett túrista csoporthoz, amit kifejezetten utálunk,
ugyanis ezek 99%-ban 3 hetes túristák a frissen vasalt ingjükben, az 1méteres optikás gépeikkel
amikkel mindenki iszonyatosan nagy fotósnak képzeli magát, mindig van egy, aki mindenkivel spanol,
és k... jó fej, van egy, akinek be nem áll a szája, van a kussoló k....gazdag, de a legszörnyübb közös
tulajdonságuk, hogy nem néznek, csak fényképeznek, undorító tényleg, elnéz jobbra, ott van valami
k... szép és fényképez, elnéz balra, ott is, majd orra esik az inka szoborban, ami előtte van! Szóval
valószínű mi csóró, de annál többet látó, és tapasztaló backpackersként utáljuk a túristákat!
És akkor lássuk a szigeteket... Vannak kisebbek, nagyobbak, természetes képződmények, és
mesterségesek is. Az első sziget, ahol a túrista hajónk kikötött, az pont egy ilyen mesterséges sziget
volt, úszósziget, amit a peruiak nádból, és a nádasok földes gyökereiből hoztak létre, egy egész nagy
szárazföldet alkotva így. Ezeket hívják az Uros szigeteknek. Ezen laknak, vadásznak, kézműveskednek,
de ma már főleg a túristákból élnek. Egy rövid kis történeti előadás után körbevezettek minket a
lakásaikon, beöltöztettek helyi ötözetbe, és már tartották a kis fekete mancsukat... Szóval ezek az
úszó szigetek már nagyon eltúristásodtak, mi meg ugye nem szeretjük a tipikus túristás dolgokat.
Kajahiany azert nincsen!
Nepviselet van...
Helyi edesseg, hatterben a turistabrigaddal
Beoltoztetve :)
Floating Island
Kamu hajo! :)
A második szigetre, Amantanira dél körül érkeztünk, és másnapig itt is maradtunk. Ez már
sokkal közelebb állt hozzánk.
Peru...
Ez egy 4000 fős kis sziget, utak és autók nélkül, ahol az emberek
közösségekben élnek, itt összesen 10 közösség, jellemzően csak szigetlakóval házasodnak, és nem
is spanyolul beszélnek, hanem Aymara nyelven illetve annyira hihetetlen, de van aki 45 évesen
egyszer hagyta el a szigetet, az útja Punoig tartott, ahonnan mi jöttünk! A szigetre érkezve mindenki
a hajóról kapott egy-egy befogadó családot, akik szállást és ételt biztosítottak a vendégeknek. Mi
pár másik túristával együtt egy 6 fős családhoz kerültünk, ahol a 26 körüli anyukának már volt 4
gyereke... Ők főztek nekünk ebédet és vacsorát, amivel ugyan jól nem laktunk, de midnenesetre
érdekes élmény volt. Dávid fogyott pár kilót a sziget-túra során.
Hazunk, csak ne hogy osszedoljon... :)
Vacsorank, 1 szemelyes Gyokertal
Csaladunk, hatterben a konyhaval, nem EU szabvany!
Délután túráztunk egyet a hegyen, közben pedig tartottuk a frontot a mindenféle karkötőt áruló
gyereksereggel szemben. Dávid az egyik cuki kisfiúnak nem tudott ellenállni, és csak vett egy
hatodik karkötőt.
A gyereksereg, percenkent tukmaltak ugyan azt, mondo0m nem kerem, mondjak dehogy nem! :)
Na o tul sokszor jott oda es pimaz is volt, hat vettem...
Latvanybol megint nem volt hiany...
Közben pedig láttunk egy esküvőt is, ideális azok számára, akik nem akarnak sokat
vesződni a szervezéssel... az ifjú ara fellovagolt a hegy tetején lévő inka templom romhoz, egy sámán
összeadta őket, és kész is... a kb. 50 túrista pedig gondoskodott a násznép szerepéről.
Este jött az igazi meglepetés, ezek az emberek nem nagyon használnak áramot, napenergiát
gyűjtenek és csak arra használnják, amire nagyon muszáj. Úgyhogy egy gyertya fogadott minket a
szobánkban A wc-ben is gyertya égett, ami egyébként meglepően kultúrált volt, persze lehúzni nem
lehetett, csak leönteni, és a csap is csak dísznek volt.
Meghivtam Zsofit egy gyertyafenyes vacsorara! :)
De azért az áramtalanság nem akadályozza meg az éjszakai életet, ismét be lettünk öltöztetve, és elvittek minket egy helyi buliba, ahol igazi helyi zenére roptuk népviseletben.
100% paraszt
Es az igazi perui pansiposok, vegre lathattunk es nem csak a Bacska elott... :)
Zsofi tenyleg ropta! :)
Meg nehany kep a csaladrol...
Helyi Playstation, egy jo kis reggeli uveggolyozas! Meses...
:)
Csoportkep
Es a csalad
Szomszed Jozsiba furdik :)
Következő nap jöhetett a harmadik sziget, ami végül a legjobban tetszett nekünk, Taquile. Itt már
leváltunk a túrista csapatról, elintéztük, hogy a szokásos 2 napos túrnus helyett mi még egy estét
maradhassunk, és mi maradtunk is még egy éjszakát egy másik családnál, akiket még nem fertőzött
meg a turizmus. Igazi echte perui család, nagy álmunk teljesült ismét. Ha hiszitek, ha nem, és sokan
azt mondják most, fú de gáz, de ez az igaziigaziigazi élmény számunkra, visszarepültünk 150, vagy
akár 500 évet az időben, és együtt lehettünk egy velünk teljesen megegyező korú párral a világ
másik oldalán... Ezen a szigeten kb. 2000-en élnek, 6 közösségbe szerveződve, és hasonló módon
működnek, mint a korábbi sziget. Egymással házasodnak, földművelésből élnek, nem sok húst
esznek, maguknak termelnek, nagyon nagyon tisztelik a hagyományaikat, éjjel nappal népviseletben
járnak (azaz ugyanabban a ruhában, ünnepnapra van váltás ruha) – mindennek meg van a jelentése,
azaz a férfiaknál a sapka színének, míg a nőknél a szoknyának, a felsőnek, a kendőjük bolytjának a
színének-, ha éppen nincsen a földeken munka, akkor kézműveskednek, kötnek, még a férfiak is.
Iskola van a szigeten, ahol már kiskortól tanulnak spanyolul, az alapnyelv ugyanis itt sem a spanyol,
hanem quechua (a jól ismert hazai sportmárka). És ha már házasság, akkor érdemes tudni, hogy itt
egy esküvő alkalmával az egész szigetet meg kell ám hívni, addig nem házasodhatsz, míg nincsen
45 bárányod a lagzira, erre gyűjt a mi családunk is, természetesen a tőlünk telhető módon többet
fizettünk a megállapodottakhoz képest, és ezért cserébe igazi örömöt láthattunk igazi emberek
arcán! Nagyon jó emberek, megérdemlik!
Melyik a David?
Es Zsofi?
Innen muszaj meg nehany kepet betennunk, lenyugozo 150 vissza a multba...
Lake Titicaca
Ujabb helyi erok...
Zsofi kedvencei
Oreg munka kozben
Kis szaros :)
Playstation ujabb jatek berakva!
Helyi seggek :)
Itt nincsenek tarsadalmi kulombsegek
Egy másik érdekes szokás, hogy amikor két férfi találkozik, akkor nem kezet fognak, hanem a vállukon
lógó kis szütyőből cocalevelet vesznek elő, és a barátság jeleként coca levelet cserélnek minden
egyes alkalommal,óriási...
Dealerek :)
Sok-sok érdekeset megtudtunk még a házigazdánktól, akit valamiért egész könnyen megértett már Zsófi.
Este főztek vacsorát, és zenéltek is nekünk, kicsit hamis volt, de igazán
szívből jött. Az 5 éves kisfiuk volt a legaranyosabb, ahogyan ütemesen ütötte az akkora dobot, mint ő
maga. Es akkor a csaladunk:
Egyik legjobb elmenyunk kozott vannak...
Jatszoter
Es a portank
Másnap még elsétáltunk a sziget egyik kis beach-ére, és szerintünk így a világ legmagasabban
fekvő strandján voltunk. Na nem vitatkozni, a lényeg, hogy végre ismét strandolhattunk egy kicsit, bár
néha a társaságunk érdekes volt...
Zsofi a hetterben, elol a strandtarsaink :)
Kristalytiszta, jeghideg
Es a total
Ladikos bajai :)
Majd vissza a családhoz, búcsúzkodás és indulás a kikötőbe! Az asszony elkisért minket, már jött
a többi túrista is az úton, kérdezték, merre van a kikütő, mondjuk nekik, nyugi, csak kövessenek
minket! :)
Menokent! haha
És akkor irány az eddigi legkeményebb országunk néhány napra, Bolívia...
Valaki szeretne atvenni? Ezert itt nem jar plussz kaja vagy piheno...
