Az utolsó hetünk nagyon furcsán
telt. Minden nap nagyon gyorsan elillant, pedig igyekeztünk minden pillanatot a
maga teljességében megélni. Általánosan kicsit nyomottak voltunk, emberek
vagyunk, nem szeretjük az „utolsó” szót. Az utolsó hét, az utolsó Gili nap, az
utolsó koktélozás, az utolsó bármi. Várjuk az otthoni dolgokat, az
állandóságot, azt, hogy legyen egy otthonunk, ahol nem csak pár estét töltünk,
hogy találkozzunk a családdal, barátokkal, de mégis, valahogy nagyon fájó, hogy
véget ér ez az egy év. Az utolsó napokon végiglátogattuk a kedvenc helyeinket.
Gili Trawanganon voltunk egy napot, elmentünk a kedvenc bárunkhoz, a kedvenc
éttermünkhöz, ismét a helyi barátainknál szálltunk meg, abban a hosztelben,
ahol érkezésünkkor is laktunk. Itt már nagyon sajnáltuk az időt minden olyan
tevékenységtől, ami nem tisztán csak utazás és nyaralás. Nem neteztünk, nem
írtunk blogot, nem sportoltunk, csak szívtuk magunkba Indonéziát.
A Gilik megszerettük...
...
...és elhagytuk! :)
Innen Balira, Kuta városába
tértünk vissza két napra, innen megy majd a repülőnk. Abban a hotelben
szálltunk meg, amit még az elején drágának tartottunk, amikor szintén Kutában
laktunk négy estét. De most más, most már a végén vagyunk, tudjuk, mennyi
pénzünk maradt a végére. És különben is, az általános kicsit rosszkedvünkre a
meleg zuhanyvíz, medence, tv ad némi vigaszt. Itt is végigjártuk a kedvenc
helyeinket, éttermek, óriási hullámokkal dübögő szörfös tengerpart, egy utolsó
fürdés a tengerben, a piac, szuvenírvásárlás, stb…
A vigasztalás itt szerencsére megfizethető...
Még egy kis Bali spirit...
Good bye surf
Az utolsó vacsorát Balin nem apróztuk el! :)
Taksi
Persze az éjszakát kicsit megnéztük...
Zsófi elmosódva :)
Good bye hullámok
Good bye naplemente
Kutáról egy Jakartai átszállással
tovább Kuala Lumpurba, itt már szintén jártunk. Jakartában is, de itt a
világért sem szállnánk ki újra, hogy még egyszer gyönyörködhessünk a városban :)
Hogy a végére már igazán csak az élvezetek maradjanak, Kuala Lumpurban egy
fantasztikus szállást találtunk a neten, olyat, amiről az egész út alatt csak
álmodoztunk. Kicsit hasonlít a Miamibeli szállásunkra, ezért most azért fizetni
kellett egy keveset :)
De ezt már kb. indulás előtt, még otthon megbeszéltük, hogy az utolsó esténket
egy luxusszállodában töltjük. Az utolsó estét azóta átfogalmaztuk utolsó három
estére! :)
Hotelek
Lobby, na ez már egy kicsit más, mint az elmúlt 1év valamennyi szállása! :)
Egy kis luxus ;)
És egy kis medanszié...
...a fellegekben!
Tornyok :)
Az utolsó blogírás...
Megint egy utolsó vacsora a konyhánkban! Jézusom, itt az is van... :)
Ebből a szállodából még elindulni
is nehéz volt, szívesen voltunk a szobánkban, vagy a medencénél. Egy-két
kötelező látványosságot azért meg kellett nézni: indiai negyed, kínai negyed,
és a nagy Batu barlang az óriás szobraival. Így az út végére egyiktől sem
ájultunk el. A kínai negyed tulajdonképpen egy vásár olcsó, de még egészen jó
minőségű termékekkel. Az indiai negyed is egy óriási vásár, tömve emberekkel,
és az indiai termékek helyett mindenfele a muslincákra tervezett ruházatot
lehetett csak kapni. Óriási lepelruha, fejkendő, fejtakaró, meg sok textil,
amiről nem tudni, hogyan kell magukra alkalmazni a muszlim nőknek. Ami viszont
kiváló volt itt, az indiai kaja, vittünk is haza egy nagy adagot, hogy aztán
azt otthon, otthonos környezetben elfogyaszthassuk. A Miami szállás mellett ez
az egyetlen az egész utunk során, ahol valóban otthon éreztük magunkat.
Na azért akad még egy kis érdekesség...
A nagy kedvenc TheTarik
És, hogy hogyan készül:
Lumpur utcáin..
Muslincák között!:)
És a 2013-as divat!
Nézzük azért meg a helyi arcokat is egy kicsit...
Ahogy írtuk, még egy dolgot
néztünk itt meg: a Batu barlang, hindu szent hely, tele nagy szobrokkal,
folyamatosan zajló szertartásokkal, tolvaj majmokkal. Bár sok hasonlót láttunk
már utunk során, azért kicsit még így is lenyűgözött minket a hely
hatalmassága. De aztán inkább siettünk haza :)
Nem kis Hindu szentély...
Van itt mindenféle népség...
És még egy kis furcsaság is! :)
De aranyos! :)
És a szentély, ahol Zsófi megköszönte Isteneinek, hogy túléltük az utat...
Zsófi a köszönés közbe! :)
1év kellett ahhoz, hogy szentekké váljunk! :)
Elégett a mi gyertyánk is...
Na és hát azért Kuala Lumpurhoz
szorosan hozzá tartoznak a Petronas tornyok, ezek nélkül nem mehetünk el innen:
Eredeti terveink szerint Kuala
Lumpur után még egy estét töltünk Szingapúrban, innen indul ugyanis a repülőnk.
Viszont annyira jó volt a szállásunk, nem volt már kedvünk még egyszer
költözködni, hogy bevállaltuk, inkább az utolsó nap reggelén korán megyünk csak
át Szingapúrba. Ritkán csináltunk ilyet, hogy a repüléssel azonos napra
hagytunk egy 5-6 órás buszozást, mert mi van, ha a busz lerobban, ha lezárják
az utat, vagy bármi, ráadásul ez egy fontos repülés, ez visz haza :)
De nem volt gond, Szingapúrban még volt is pár óránk arra, hogy itt is
végigjárjuk a kedvenc helyeinket, Marina Bay, mogyoróleves, kínai piac, aztán
nem maradt más hátra, elindultunk végérvényesen a reptérre, már nem tudtuk
tovább húzni az egy éves utat, véget ér lassan...
Zsófi kedvenc standjánál, a mogyorólevesnél
Na meg egy kis szuvenírvásárlás, amit az utolsó pillanatokra hagytunk...
Dávid kedvencei a karcolók...
És mindenkinek egy kis luxuscity...
De nincs mese, irány a reptér...
Nincs miért szomorkodnunk igazából, megcsináltuk az álmunkat (jöhet a következő megvalósítása)...
Klikkklikkk
Irány Európa...
...Helsinki...
Economy class, One world
Finnair
Budapest
Csak nem ússzátok meg, hogy befejezzük a blogot, még nincs vége! Jajjj neeee :)
