2012. június 26., kedd

Zhong Shang, avagy megérkezés a Kínai Népköztársaságba

Két hete vagyunk Kínában, annyi élmény és tapasztalat ért minket az itteni emberekkel, életvitellel, körülményekkel, kultúrával kapcsolatban, hogy összerendezni is nehéz. A bloghoz még csak neki sem kezdtünk ez alatt az időszak alatt, annyira beszippantott minket ez az ország. Hihetetlenül sokoldalú, és nagyon nagyon más, mint a mi, nyugati kultúránk. No hát lassuk :) Előre szólunk, itt az első részben sok szöveg lesz, sokat tanultunk a kínai valóságról vendéglátóinktól, amikhez nem feltétlenül vannak kapcsolható képek. De olvassátok csak, minket is lekötött, amikor hallgattuk :) A bejegyzések során próbálunk mindenre kitérni, ami az igazi Kína, de miután folyamatosan értek minket az impulzusok, így egy-egy téma visszatérő lesz és egyre mélyebben próbáljuk kifejteni a leendő 5-6 bejegyzés során! Talán sikerül megértenetek picit Kínát, ami nekünk nem tudjuk, hogy sikerült-e...

Sok sikert kívánunk magunknak és nektek is Kínához...
Kínában az első megállónk Zhong Shan, ami bár nem túrista célpont, de itt vannak barátaink, Dani és Eszti, őket látogatjuk meg. Kik is ők? Dani Dávid régi egyetemista barátja, kint dolgozik most Kínában egy nagy cégnél, igazi expatriota :) Eszti pedig a menyasszonya, angolt tanít itt kint, és közben intenzíven készül a jogi szakvizsgái egyikére. Gyönyörű kis lakóparkban laknak, őrrel, rekreációs sportközponttal, kis tóval a park közepén, szóval olyan igazi expatos. Egyből otthon is éreztük magunkat, végre saját szobánk volt, rend és tisztaság vett minket körül, és végre önmagunk lehettünk. Nem kellettek a felesleges udvariaskodások sem, jófejeskedés, újra ismétlődő beszélgetések (honnan jöttél, mit csinálsz, merre utazol, blablabla), mint ahogy az történne a hosztelekben, vagy a couchsurfing esetén...

Daniék szerénytelen környéke :)

És a belső udvarocska, mindez 90/hó, vajon megéri e...?
Amikor hosszabb távollét után hazaérkeztek, na olyan volt nekünk újra barátok között lenni! Dani és Eszti olyan jó magyarosan házi pálesszel fogadtak, és hogy ne éhgyomorra igyunk, egy kis friss kenyér, kolbász, szalámi, szalonna. Ezazzz, újra otthoni ízek :)

Dani - mindketten sokat fogytunk Danikám :)

Eszti, a stréber :)
Első este a kolbászra jöhetett egy kis igazi helyi kaja, megszereztük első élményeinket az igazi kínai étteremről és étkezési szokásokról. Köze nincsen az otthoni kínaihoz – nem meglepő :) Most csak egyet ezekből: nem egy adag kaját rendelnek fejenként, hanem 5-6 féle dolgot kérnek, és abból közösködnek. Mi is így tettünk.

A bazi nagy kínai vacsora, lagzi hamarosan... ;)
 Nem kicsit lettünk tele :) Vacsora  utána egy kis séta a városban, kivilágított épületek, folyópart, minden nagyon kultúrált. Külföldit egyet sem láttunk. Ha véletlenül valaki itt nem ázsiai, akkor az expatrióta gazdag középvezető valamelyik helyi cégnél. Ránk is átragadt ez a nemesi érzés, és megdicsőülve sétállgattunk a városban, nagyon nagy királynak éreztük magunkat. Mindenhol megnéztek minket. Ehhez már hozzászoktunk az út során, Dél-Amerikában és Közép-Amerikában is fő látványosságok voltunk. De ott valahogy félelemmel vegyes gyanakvással néztek ránk, itt meg valódi csodálat van a szemükben. Ha esetleg ránk jönne a wc-zhetnék, Esztiéktől tanult módon az ötcsillagos Sheraton Hotel mosdóját is tudjuk használni, meg sem mernek szólítani a hotelben. Itt aztán még a szakadt backpacker ruháinkban is emelt fővel sétálhatunk ki-be egy ilyen nívós épületben. És ami fontos, itt nyugati wc van, mindenhol máshol pedig pottyantós :)

Zhung Shang by night, az első meglepetés
A második, csinos kis bevásárlóutca

WC :)
Első napunkon elindultunk felfedezni a várost, míg Dani dolgozik, Eszti tanul. Az expat-érzés nem múlt el, továbbra is nagyon kedves mindenki, mosolyognak – egyenlőre még nem tapasztaltuk azt a részét a kínaikaról alkotott sztereotípiának, hogy bunkók lennének. Még túrházást  sem hallottunk vagy láttunk errefele, pedig elvileg nagyon jellemző rájuk (ami késik, nem múlik :) )! Maga a város nagyon érdekes. Kb. 3 millióan laknak itt, de évente olyan 800 ezerrel növekszik a lakosság, nem vicc, gondoljatok csak bele... Egyre több gyár települ ide, cégek fejlesztgetik magukat, épülnek a felhőkarcoló mértű lakóházak, széles, soksávos utak vannak mindenfele. Jelenleg ezek a nagy méretek még nincsenek kihasználva, kicsit kihaltak a nagy utcák, de előrelátóak a kínaiak, már most látszik, hogy a jelenlegi lakosság akár duplájára is számítanak pár éven belül. Hallottunk egy olyan városról, amit valahol Kína belső területén építettek, óriás város mozikkal, hotelekkel, korházakkal, de végül nem sikerült odavonzani az embereket, és tulajdonképpen kihalt maradt a város. Na azért a mi városunk nem ilyen, de ténylegesen nem lakik egyenlőre itt annyi ember, mint amennyire tervezik... Ezért is volt ez a város nemrégiben Kína legélhetőbb városa. Nincs tömeg, nincsenek dugók, a parkok pedig elhagyatottak hét közben.

A legélhetőbb...

Zéró forgalom

Modernizmus


Irány az építkezés... :)

Real Kína...

...és ezek még kisgyerekek a később látottakhoz képest! Nincs válság, még...
A napi legnagyobb élményünk, még talán a városnézésnél is nagyobb, az a bevásárlás. Órákat ténferegtünk a nagy szupermarketben, szemléltük az érdekesebbnél érdekesebb termékeket, és próbáltuk kitalálni, mi mi lehet. Éreztük már hasonlóan magunkat, Japánban :) Talán azért, mert a kommunizmus nem látja szívesen a külföldi termékeket, vagy talán mert amúgy is rengeteg saját márkájuk van, nem nagyon lehet a boltokban, még a nagyokban sem, külföldi termékeket találni. Coca Cola és Nescafé van, de pl. Nutella, tejföl vagy műzli az már sokkal nehezebb dolog, eddig nem találtunk :) Ahogy kicsit beleástuk magunkat Kína történelmébe (azaz Zsófi :)), megtudtuk, hogy ez már régen is így volt. Annak idején nyugati, főleg britt és francia kereskedők nagy vágyakkal érkeztek Ázsiába Hong Kong felől, gondolták, hogy majd itt új felvevő piacot találnak termékeiknek, ha már a nyugatiak úgy odavannak a kínai cuccokért (selyem, füstölők, stb.). De nem találták meg számításaikat, a kínaiak már akkor elzárkóztak a külföldi termékektől, és tulajdonképpen az ország valós falain kívül tartották a kereskedőket. Így ők max. csak vehettek, de eladni nem tudtak, legfeljebb csak trükkös módon (pl. ópium). Még azt is megtiltották, hogy külföldi kínaiul tanuljon! Hát, nem változtak sokat pár száz év alatt :) , persze a világvárosok mindig mások...

Van a boltokban viszont mindenféle izé, büdösebbnél büdösebb bigyók, fekete tojás, szárított tengeri élőlények, és még sok minden más, amit fel sem ismertünk.

Irány a bevásárlóközpont :)

Szójastand

Piastand

Sárkányvérpálinka

És a jó öreg Vöröscsillag :)

Tojás bundában vagy mi...

Ismeretlen izék mindenfele...
A kommunikáció valóban nem egyszerű, de erről már hallottunk, fel vagyunk készülve. Angolul nem beszélnek, viszont kínaiul folyamatosan nyomják, hiába egyértelmű, hogy mi nem értjük, ezek nyomatják csak, full sötétek szegények. Sajnos itt a testbeszéd sem működik, ami máskor kisegített minket a kommunikációs nehézségekben. A számokat is teljesen máshogy mutatják a kezükkel, itt kezdődnek a gondok :) A 10-et például úgy mutatják, hogy keresztbe rakják a két mutatóujjukat. Ráadásul tényleg kicsit ostobák, meg sem próbálják megérteni, mit mutogatunk. Persze az óriási kultúrális különbségek alapján akár az is teljesen elképzelhető, hogy csak nekünk annyira egyértelmű, hogy mit mutogatunk... Ez igen, ez kultúrális különbség, amit tudunk magunkban kezelni, csak azt nem és ez nem kultúrális különbség, hogy rámutatsz valamire, mutatod, hogy 2 (azaz kettőt kérek abból), és nem érti :) ez egy idő után halálos!



Azt is hallottuk már, hogy tudnak nagyon igénytelenek is lenni ezek az emberek. Ennek csak egy-két példáját láttuk első körben. Például nem használnak hónaljdezodort, sokáig szinte kapni sem lehetett, Eszter elmondása szerint. A helyzetet súlyosbítja, hogy borotvát sem használnak, boldogan csaholnak a hónaljukutyák :) És hát a dolog nem marad hatástalan, meg-meg csapott minket az izzadságszag. És hiába van valaki elegénsan, csinosan felöltözve, a helyzet ugyanaz, gusztustalan!

Második nap Dani csúcsjárgányára pattantunk, azzal jártuk a várost. A járgány pedig nem más, mint egy elektromos motor, 100 km-t bír egy töltéssel, lehet ám vele suhanni, max. fokozaton 40-el megy! Kicsit olyan hangja van, mint ahogyan egy villamos gyorsít, de szeretjük :) Mindenféle terv és térkép nélkül mentünk jobbra-balra, nagy utcákon és kis utcácskákon, amerre éppen láttunk valami érdekeset. Kicsit mögé láthatunk a csillivillinek is, a nagy és modern épületek mögött ott lapulnak a szegénységről árulkodó pár emeletes öreg házikók és szűk utcácskák, az átlag ember itt lakik!
A versenygép

Egyéb versenyzők mindenfele :)

Onboard

Az építkezés folytatódik...

Mellékutca

A színfalak mögött

Utcai biliárd :)

És kínai sakk

Kínain kínai

Fullos a szett

Átlagember átlagképen

Vissza a mérhetetlen vagy inkább érthetetlen lakónegyedekbe
Azért a nagy és modern épületekhez hozzá kell tenni a teljesebb kép érdekében, hogy bár szépek, mutatósak, hatalmasak, gyorsan épülnek, a minőség már erősen megkérdőjelezhető. Olyan kínai :) Mint a kínai ruha... olcsó, kívülről szép, csini, csak egyszer kimosod és valami biztosan történik vele ezalatt. Daniék háza táján jobban is meg tudtuk figyelni az épületek minőségét, a lakópark kb. 5 éve épült, de már mállik itt-ott a vakolat, itt-ott beázás nyomai, a heggesztett korlátok rozsdásodnak és esnek szét, de ez csak külsőség, vannak itt függőleges repedések is a falakon, azaz statikai hiányosságok... De a kínainak nem baj az, kész van, csillog, és ez legyen elég, ne nézegesd közelről, minek is az?  :)

Bár a csúcsjárgány sebessége sem tette volna lehetővé, de amúgy sem vagánykodtunk nagyon az utakon, hihetetlen itt a vezetési kultúra! Azaz nincsen kultúra. Sok helyen jártunk már a 10 hónap alatt, sok őrült vezetési rendszert megtapasztaltunk, de talán ez a legkeményebb eddig. Nem azért, mert annyira sokat dudálnának, vagy mert száguldoznának. Ez mind igaz, de amiért dúrva, az sokkal inkább azért, mert itt simán neked mennek, ha rosszkor lépsz le a járdáról, vagy akár ha zebrán mész át. Jóformán egy átkelés úgy néz ki, hogy a zebrán egy sávot átmész, ekkor középen állva suhannak el az autók körülötted, majd amikor van egy kis hely, átmész a következő szakaszon a zebrán. Azért tegyük hozzá, hogy ezt Dávid nem igazán tűrte, és egyszerűen kiállt az autók elé feltett kézzel, az autósok meg nem értették, hogy mi van, satufék! :) Mindig mi voltunk az erősebbek, szerencsére, a helyiek meg csak néztek minket tátott szájjal, majd örömmel jöttek utánunk, végre ők is átjuthatnak... :) Egy 1,6 milliárdos országban, ahol masszív születésszabályozás is működik, nincsen értéke az emberek. Ha itt elütsz valakit, és van elég pénzed, hogy a kórházi ellátását fizesd, vagy halálos gázolás esetén fizess a családnak, még büntetést sem kapsz! Úgyhogy a gyalogos értéke itt a legkevesebb az eddig általunk meglátogatott országok közül. Az, hogy a szembesávban és összevissza közlekednek, az alap :)

És ha már szóba került a születésszabályozás, erről is egy kicsit részletesebben. A kínaiaknál nem probléma a népesség fogyása, sőt, kifejezetten arra sarkallják a családokat, hogy egy gyereknél többet ne vállaljanak. A jelentős népességnövekedés, és a túlnépesedés megakadályozása miatt 1979-ben bevezetett családtervezési programnak megfelelően Kínában a lakosság kb. 40 százalékát jelentő városiak egy gyereket vállalhatnak, míg vidéken ez kettő is lehet abban az esetben, ha az első gyermek lány. A második, vagy többedik gyermek után pénzbírságot kell fizetnie a családnak, ami nem kevés, hazai viszonylatokban sem, több millió forintra jön ki a második gyermek után fizetett bűntetés, a harmadik gyerkőc után még ennél is többet kell tejelni az államnak, olyan 30milliót. Nemrégiben egy nyolchónapos kismamának kellett abortuszra mennie, mert nem tudtak annyi pénzt összegyűjteni, hogy a második babát is megszülhesse, sokkoló!!

Emellett a fiú gyermek értékesebb, képes arra, hogy majd eltartsa idős szüleit, többet kereshet, stb. Így ha már egy gyereket vállalhat a család, az legyen fiú. Amikor egy nő megtudta, hogy lánygyermeket hordoz a szíve alatt, már rohant is abortuszra, ami itt törvényes, bármelyik kórházban elvégezhető. Nem kérdezik, hogy miért akarja elvetetni a gyereket. Ezért végül az ultrahangot is betiltották, pontosabban fogalmazva az orvos nem mondhatja el a kismamának, milyen nemű a gyermeke. Mindez nagy terhet ró a családot tervező nőkre, hogy fiút tudjanak szűlni, ha nem is elsőre, de legalább másodjára. Falun teljesen elképzelhető, hogy a kislány gyermekektől egyszerűen csak megszabadulnak. Nincs más választásuk, a bűntetés kifizetésére egyáltalán nincsen esélyük.

Vissza hozzánk, nap közben szívtuk magunkba az igazi Kínát, este pedig igazi magyaros életet éltünk, magyar menü, pálinkázás, kártyázás :) Egyik nap Eszti lepett meg minket paradicsomlevessel és tojásos nokedlivel, egy másik nap pedig Dani öltötte magára a kötényt, és fantasztikus vörösboros marhapörköltet varázsolt az asztalra :) Hát ez minden egzotikus kajánál ezerszer jobb ám! Sok országban ettünk már finomat, ez vitathatalan tény. De az is ugyanilyen biztos, hogy pár hét után minden egzotikus ételtől be lehet sokallni, hiszen bármennyire finom is, nem ehhez vagyunk szokva! Az esték méltó folytatásaként jöhet egy kis pálinkázás, szintén jó magyarosan :) Egyetlen estét hagytunk csak ki, könyörgött a májunk, hagyjuk kicsit fellélegezni :) Ja már el is felejtettük, hogy mi magyarok, tudunk aztán bulizni :) Kifejezett szórakozóhelyen nem voltunk, a fiúk ugyan egyszer megpróbálkoztak egy jó helyet találni, a lányok pedig okosan otthon maradtak, ők már tudták, Kínában hajnali 2-3 felé már mindenhol zárnak a bárok. Így is lett, a fiúk fél órával az indulásuk után csalódottan, bosszankodva kullogtak haza:D Ezek nem tudják mi az, hogy szórakozni! Egy hétvégi este abból áll, hogy maximum elmennek vacsorázni valahova, ott esetleg a sárga földik isszák magukat, ugyanis inni sem tudnak, és hazamennek vagy hazaviszik őket!

Ezzazz, marhapörkölt! :)
A titkos szilvakiszedő módszer nem működött, Zsófi aggódik, van még egy kis pálesz abban! :)

A vén profik minden áron kiszedték! További képeink nincsenek! :)
Az első két napon intenzíven bejártuk a várost, ezt követően a többi három napban csak pihentünk, aludtunk, élveztük az otthonos kényelmet, az egyik hétvégi napon pedig együtt elmentünk egy nagy sétára a városba, illetve a közeli parkba, hatalmas tóval. Persze mindenhova taxival megyünk, ez itt nagyon olcsó, meg hát ne felejtsük, expatok vagyunk :) Itt Dani is megcsillogtatta kínai tudását: nihao (hello), zóbián (balra), jóbián (jobbra), sisije (köszönöm)  :) Azt sose mond, hogy „siess”, mert eleve életveszélyesen vezetnek, jobb, ha nem sürgeted őket.
Dani a főnök!

Folytatódik a lufifújás...

...egyre nagyobb méretekben!


Na, így könnyű hirdetni! :)

Streetfighters

Motoros taxis

Ezermestersor

Mi voltunk a fő látványosság, a nagyfiúk tetszenek a kínai kislányoknak! :)

Rendezett főutca...

...és viszonylag rendezett mellék!

Itt aztán van vásárlóerő, de meddig!?

Kínai

Kínaiak

Jósda

Ejj bátyám! :)

Motoros taxis, már vagányabb

És ugyanott ugyanakkor...

...rejtett nyugat!
Vacsora a muszlin étterembe


Zsófi estére elfáradt :)
Ami még kedvenc programunk volt az itt töltött napjaink alatt, az a kondizás. Egy kis futópadozás, taposógépezés, gyúrás, majd egy kis úszás a kinti medencében, és máris helyreállt a testi-lelki egyensúlyunk. Bár a világutazói létet sokan úgy képzelik, hogy nagyon intenzív erőnléti edzés, hiszen cipeljük a nagy hátizsákot, túrázunk, gyalogolunk, stbstb. De valójában sokat ülünk buszokon, vonatokon, a hátizsákunkat is max. 500 méteren keresztül szoktuk vinni, a taxiig, vagy a legközelebbi metróállomásig. Szóval igenis ránk fért az edzés :)

Irány a konditerem
Daninak is jót tett a edzés, kicsit feszültté tette, hogy gatyára vertük pingpongban Na jó nem igaz, majdnem oylan jól játszik ő is, mint mi :) :)

Hát Danikám, milyen ütés ez már megint, először a másik oldalon kell pattania! :)

Jobbnak láttuk egymás ellen játszani! :)
De komolyan, kell neki a feszültségleveztés, elmondása szerint borzalmasan nehéz és sok türelmet igényel a kínaiakkal való együtt dolgozás a cégnél. Nagyon nehezen értenek bármit is, százszor el kell nekik valamit mondani, fél éven keresztül ismételgetni, hogy gyökeret verjen az infó. Például most embereket keresnek Dani osztályára. Dani mondta a HR-esnek, hogy csak olyat hívjanak be az interjúra, aki tud angolul. Ennek megfelelően a behívottak 80%-a egy szót sem tudott angolul, de nem baj, ez Kína!  :)

Érdekes a kínai munkaszellem, az első évben például nincsen szabadság, betegszabi is mindössze 5 nap. Viszont hatalmas távolságokból utaznak egyes városokba dolgozni, ezért a gyáraknak sokszor szállást is kell biztosítani a dolgozóknak. Ha nem tudják a dolgozót magukhoz kötni, akkor könnyen lehet, hogy egy nagyobb szünetet követően a munkásember egyszerűen nem jön vissza. Daniéknál a kínai új évet követően (január), ami 10 napos szünetet jelentett, a cégnél dolgozó emberek 15%-a minden szó nélkül már nem jött dolgozni. Nem kell itt felmondani, minek is az, van máshol munka!
A munkaadó sem feltétlenül kötődik a dolgozóihoz személyesen, nincsen dolgozni vágyó emberben hiány, de azért egy nyugati morálhoz szokott embernek ezt nehéz feldolgozni. Az egyik cégnél nem is olyan régen (nem ebben a városban) tűntettek a munkások az alacsony bérek ellen, sokan öngyilkosok lettek. A legtöbben a gyár tetjéről vetették magukat a mélybe tiltakozásuk jeléül (illetve azért, mert akkor a cégnek fizetnie kell a családnak egy cosmó pénzt). Erre mit csinál a cégvezetés? Kifeszítettek egy nagy ponyvát az épület alá :)

A munkahelyi etikett is megér egy bekezdést. Itt nagyon fontos a tisztelet, a megszégyenülése elkerülése, itt nincs visszabeszélés a főnöknek, plusz nem szabad a fejedet sem elveszítened, mert az egyenlő a megszégyenüléssel. Ha pedig valaki megszégyenülve érzi magát, azzal már nem tudsz normálisan kommunikálni. Így neked is érdeked, hogy akivel éppen beszélsz, ne szégyenüljön meg. Ezt itt úgy mondják, „elveszti az arcát” :), angolul is így hangzik „loose the face”, egy angolul beszélő kínai által fordítva :) És tényleg, erre nagyon figyelnek. Ne szólj be a főnöknek mások előtt, mert elveszti az arcát. Na szólj rá a pasidra mások előtt, mert elveszti az arcát. Ez a jelenség főleg férfiakra vonatkozhat, mert csak pasik esetében került elő ez a kifejezés. Amúgy is elég hímsoviniszta világ ez, az étteremben a férfi rendel a nő helyett is, nem nyitják ki neked az ajtót, de még csak előre sem engednek, stbstb. A jólneveltség amúgy sem az erősségük (legalábbis amit mi jólneveltségnek hívunk), ha te engedsz előre valakit, nem köszöni meg.
Értelmes munkaerő mindenfele...
Sajnos gyorsan elteltek ezek a napok, nagyon nehezen hagytuk el Danit és Esztit, és az otthonunkká vált lakást. Ilyekor érezzük csak igazán, mennyire a komfort zónánkon kívül vagyunk az utazásunk legnagyobb részében. Ami vígasztal minket, hogy nem fognak kint ragadni Kínában, erről biztosítottak minket :) Szóval látjuk még egymást :)

Persze muszáj volt búcsúestet tartanunk, így elmentünk egy igazi jó kis körasztalos helyi étterembe! Persze, ahogy eddig is csak egyféleképpen tudsz rendelni, méghozzá ha van képes étlap! Ha nincs már álhatsz is fel és mehetsz máshova, esélytelen vagy!

Az utolsó vacsora
Utolsó nap irány a vonatállomás, jegyvásárlás is indulás Guangzhouba, azaz Kantonba...

Na, akkor vegyünk jegyet!

A segítség... :)

De sikerült, irány Guangnzhou 194-el!
Különben is Esztinek tanulnia kell a szakvizsgájára, ami vészesen közeleg... Illetve a blog megírásának pillanatáig már le is vizsgázott, GRATULÁLUNK ESZTI!:)