2011. december 30., péntek

Welcome to Ecuador!

Ecuadorról nem sokat tudunk, azaz semmit sem, itt (is) megy az egyenlítő, meg erre van Galapagos szigetek is, ahova már tudtuk, hogy nem megyünk, mert 1000 dolcsitól kezdődnek a hajóutak + repűlő + Orbánkormány (minden az ő hibájuk J) = felejtsd el. De a Galapagos szigeteken kívül is híres a természetéről, az állatvilágáról, legalábbis valószínű, mégis csak az egyenlítőn vagyunk. Mivel csak 20 napunk van itt, és a Karácsonyt is itt töltjük, két fő célt jelöltünk ki csak magunknak, hogy ne legyen rohanás, most már tényleg elég az állandó váltásokból... Az egyik, hogy megnézzük már végre az igazi dzsungelt, ha már 4 hónapja itt vagyunk Dél-Amerikában. A másik célunk, hogy az ünnepekre elérjük az óceánpartot, azon belül is Montanitát, a híres szörf-paradicsomot. Nem tudunk szörfözni, de ott mindenképpen szeretnénk tanfolyamra járni, és ha már Karácsony, akkor ott egy helyben is maradunk 4-5 napig.  Ez ugyebár már meg is történt, isteni volt, de ne szaladjunk azért ennyire előre...

A repülőnk Guayaquilben szállt le, Ecuador legnagyobb városában (2,2 milió lakos), ami nem egyenlő a fővárossal (az Quito).
Az első benyomás elég jóra sikeredett...
Már előre kerestünk egy couch-ot, aki kint is várt minket a reptéren, mondta, hogy biztonságosabb, ha elénk jön... hmmm... jól hangzik. Mint kiderült, tényleg jó, hogy jött értünk, nem éppen Guayaquil központjában lakik, sokkal inkább egy külvárosi negyed, olyan, ahova egyedül még kocsival sem merészkednénk be, amúgy meg meg sem közelítenénk! J. Mondta, hogy ő is csak a 3 megszokott taxisával utazik, akiket ismer. Jaj ne, azt hittük, hogy miután elhagytuk Perut, már lazíthatunk, de nem, folytatódik az állandó készenlét, már brutálisan kezdünk ebbe belefáradni, lassan inkább odadjuk mindenünket valami tolvajnak, csak ne kelljen már állandóan riadókészültségben lennünk!
Kicsit eleinte tele volt a gatya, de gyorsan megszoktuk! :)
Megérkezésünk után már sok mindenre nem maradt erőnk, elmentünk a helyi „étterembe”, majd áttaxiztunk a közeli óriás plázába nézelődni – itt mindenhova taxival érdemes menni, nem drága, és úgy tűnik, ez az egyetlen biztonságos megoldás illetve Gayaquil afféle Budapest plaza téren, mindenhol egy óriás. Jó is ezekbe néha betérnünk, kicsit hazai ízeket érzünk J, mondjuk ami vicces volt, hogy az okosak úgy építették meg az élelmiszerboltot, hogy a kocsikat a kasszánál nem lehetett kitolni, ezért ott egy hatalmas kocsikáosz alakul ki, mindenki esik kel rajtuk, hogy eljusson a kasszáig, óriási balfaszság! J 
Azért van ahol meg megeszi a mi kis hazánkat... Viktor mikor építitek már az első ilyen környéket???
Első teljes napunkat máris városnézéssel kezdtük, hiszen nincsen sok időnk, vár a dzsungel! Megnéztük a város központjában lévő Iguana parkot, itt tárult elénk először Ecuador valóban csodás állat-állománya: a hatalmas iguánák, akik érthetetlen módon bennmaradnak a kis parkban, és boldogan élnek a város közepén...
Szép kis példányok! :)

Katona

Zsófi és a farkatlan :)

Dávidnak már van farka! haha :)

Mindenfele mászkálnak...

Lefele azért kicsit esetlenek szegénykék!

Felnőtt, a páncélzata már sárga...


Helyi erők és a mókus! :)
 
Egy újabb hatalmas templom...
 
Az egyik legelegánsabb, amit eddig láttunk, tele plazma tv-vel...

...csak kár, hogy az ajtóban meg kéregető gyerekek! Mire is kéne költeni egyház plazmára vagy ételre???
Tovább sétáltunk a 2000-ben teljesen felújított folyóparti sétányon, majd tovább egy szintén 2000-ben felújított városrészbe (Las Penas), aminek a tetején áll a régi világítótorony. 2000-ben volt egy hatalmas városarculat formálás, jó sok pénzt költöttek rá, de szükség is volt rá, a város koszos, veszélyes, bűnözőkkel teli kikötővárosként élt az emberek tudatában.

Az első frissítő, itt már tudtuk, hogy jó helyen vagyunk, folytatódik a gyümölcsvarázs!

Nem rossz a belváros...

....és a sétány sem!

Gesztenyés :)

Beporzatlan virágszálak! Na de melyik? haha :)

Dávid virágokkal pózol, kicsit szürreális, de hát ez az út megváltozatja az embert...! :)
Most nagyon jól néz ki, rendőrök állnak a fontosabb helyeken, de lehet sejteni, mi volt itt régen, persze azért vannak még maradványok, mondjuk azt, hogy a belváros és a part nagyon szép, egy utcával arrébb már indul a dzsuvaság...

Végre a színes "favellák"


Akkor...

...és most!

És persze egy utcával arrébb! :)

Ecuadori alkalmazottak és a munkamorál! :)

A másik színes "favella"

Colonia...

Ennyi alapján úgy érezzük, szeretni fogjuk ezt az országot, az utikönyv szerint rengeteg izgalmas és szép látnivaló van, mindez elérhető távolságban és elérhető áron, plusz ami még Perutól is különbbé teszi, itt még nincsen annyi túrista, így még nem is készültek fel itt annyira, hogy a túristákból éljenek – azaz pl. a világítótoronyban nem kérnek belépőt, és hasonlók. Ja, és biztonságosnak gondoljuk... Persze a 4 hónap Dél-Amerika megtette hatását, már akkor is gyanakvóak vagyunk, amikor valaki jó szándékkal közeledik... a világítótoronyban négy fiatal fiú elkezdett velünk beszélgetni, aranyosak voltak, de mi folyton csak azt néztük, melyik kezükkel próbálnak a zsebünkbe benyúlni, minden apró mozdulatra felfigyeltünk, és végül gyorsan le is ráztuk őket, mostanra már tényleg megbolondultunk. J

Dávid új barátai! :)
A nap meg mindeközben teljes erővel süt, ilyen melegünk már régen nem volt! További természeti érdekességnek lehettünk szemtanui, a folyó, ami délelőtt még egyik irányba folyt, nem hittünk a szemünknek, a másik irányba folyt délután!!! Hamar rájöttünk a lehetséges okra: mivel a város a folyó torkolatában fekszik, minden bizonnyal a óceáni dagály olyan erővel érkezik, hogy nem tud kifelé folyni a víz a folyóból, a dagály befelé nyomja. Ejha! J
Guayaquil és a folyó, ami visszafele folyik!
Ugye ti is látjátok? :)
Talán nem hiába az óvatosság, este fele, amikor elkezdett kiürülni a város és pont egy már az előbb említett szélső utcában sétáltunk, egy szembejövő pasi az időt kérdezte, már tudtuk hogy ez csapda, ennyire már vagyunk tapasztaltak... Miközben válaszoltunk neki, természetesen nagyobb távolságban kerültük őt, ő meg már nyújtotta Zsófi napszemüvege felé a kezét. Nem álltunk meg, nem kérdeztük, mit akar, gyorsabbra vettük a lépést, egy ideig még követett minket, aztán eltűnt. Élljen a paranoia! J Most már el kell mondanunk, hogy, ahogy eddig is láthattátok, rengeteg problémánk volt ebből,  azaz a tolvajokból, ugyanis itt egyszerűen nem tudunk kiállni magunkért, azért otthon, ha ilyen történne, biztosan bunyó lenne, de itt okosabb még jobban félni, mint még jobban megijedni! J Illetve ezzel kapcsolatban a rendőrség semmit sem csinál, ha el is kapnák őket, semmi sem történne, nem lehet ennyi embert börtönbe zárni! Szóval ez egy ördögi kör, aminek mindenki a részese, és amire nem lehet felkészülni eléggé...
A tett színhelye, annyira nem barátságos...

Nem görkorisokat lelőni tilos! :)

Este Marce (a couchunk) elvitt minket egy igazi couchsurfinges progira: egy helyi műanyagszékes étterembe rákot enni kalapáccsal. J Ezek nem ám azok a kicsi rákocskák, amiket otthon lehet kapni, ez igazi óceáni rák... :)
Kés és villa = Vágódeszka és kalapács :)

És a még soha nem látott rákollók...


Elég macerás enni...

....meg dzsuvás is!


Mondjuk azt, hogy ez nem férfinak való! :)

Marcy a couchunk és egy másik ecuadori couch!
Másnap már indultunk is tovább Banos felé, ami már egészen közel val a dzsungelhez, ahova igyekszünk, afféle elosztóközpont. A kisváros a hegyek között fekszik, van itt termálfürdő, bicikli, vulkán, stb., úgyhogy itt azért maradunk néhány napot.
 És akkor még néhány jó kis kép búcsúzóul Guayaquiltól...

Ezzazzzz, festőálvány! :)

Gyerekmunka vs. Parkőr!

Igen, már az előbb is egy jó kis Lada volt a képen, errefele szeretik! :)

Helyi karácsonyfabuszok!

Ecuador kid

Találós kérdés, hány iguana van a fán? :)
És akkor irány Banos...

Az odaút egy kicsit viszontagságos volt, teljes fejetlenség, Ecuadorban egyetlen borzalmas dolog van: a buszok. A legtöbb busz minden faluban megáll, a semmi közepén az út mellett kellett átszállnunk a másik buszra – itt ilyen a csatlakozás, közben szól a helyi zene teljes erővel, belül diszkóvilágításhoz hasonló kis színes lámpák, de kívülről is olyanok ezek a járgányok, mint egy karácsonyfa, színes villogó lámpák... J Végül megérkeztük, de sajna vár még ránk néhány buszozás, hiába van Ecuadorban minden közel, az utak rémálmok, alvást felejtsd el...

Nasrcisita de Jesus! :)


Itt ez első dolgunk a dzsungeltúra megszervezése volt, találtunk is egy jó csapatot, két nap múlva indulunk!!! Juhéjj 4hónapot kellett rá várnunk és most végre megyünk... Azzal mondjuk nem számoltunk, hogy az elsődleges dzsungelba (ami a másodlagossal szemben még éríntetlen) újabb 10 órát kell még utaznunk ecuadori módra, ezt higyjétek el borzalmas, nem vicc. J
Itt már megláttuk az igazi dél-amerikai szegénységet...

Útközben, ez nem egy túristahely! :)

Dávid a helyi csajokkal! :)
Bár a dzsungelban reményeink szerint fogunk látni állatokat, de többé nem dőlünk be a reklámnak – tudjuk, hogy jaguárt, pumát és más különlegességeket nem fogunk látni, lehetetlen. Ezért elmentünk a helyi állatkertbe ezeket is megnézni, és hát majd megszakadt a szívünk a ketrecbe zárt állatokat látva. Otthon is szomorú dolog ez, de itt meg főleg, ahol a ketrecbezárt madaraktól 10 méterre repkednek a szabad társaik... Legszívesebben kiszabadítottuk volna őket! Nézzünk néhány arcot a parkból...

Kondorúr és a maga 4 métere!

Arara

Tukán

Makaó

A világ egyik legokosabb majomfajtája, nevét nem tudjuk :)

A régóta vadászott Jaguár

Lazybear :)

Puma cicus

A Galapagosi Óriásteknős

Ez meg miféle sapka? :)
A kisváros amúgy hangulatos, most különösen, karácsonyi díszben pompázik minden utca, a legjobbak a zenélő égősorok – ahogy haladsz az utcán, minden méteren más-más kínai fűzér, amikből jellemzően karácsonyi zene pittyeg, otthon ezeket tesszük az igazi karácsonyfára, persze zene nélkül! J


Tiszta Alpok!:)

Helyi piac és a helyi erők! :)

Este meg tiszta Párizs! :)

Másnap jöhetett ismét egy külön nap J – ez néha nagyon kell, Zsófi termálfürdőzött, Dávid biciklizett, aztán meg Zsófi irigykedett... Az ilyen napoknál mindig Dávidnak van szerencséje, haha, viszont máskor, mondjuk kajaválasztásnál meg Zsófinak! – ja és mindig csak Dávid dolgai vesznek el :P
Lehetett is irigykedni... :)



Az utat " vízesés útnak" nevezik

Mindenfele esnek a vizek!

A völgy...

A Diabló torkában!

Amit Banosban lehett volna, az két nagy hegymászás. Az egyik több napot igényelt volna (Chimborazo vulkán hegye – 6310m), így ez alapból kiesett, a másik pedig a közeli vulkán (Tungurahua) megmászása, de ez meg egy hete tört ki, most is folyamatosan füstöt lövell ki, úgyhogy csak az első alaptáborig lehet feljutni, ennek meg sok értelme nincsen...
Füstölgő óriás!
Zsófi a veszélyzónában! Érdekesség, hogy az utakra is hatalmas nyilak vannak felfestve, hogy merre fuss a láva elől! :)

Így jobb híján irány a dzsungel, juhéjj indul a 10 órás buszozás megint! Ez afféle megyünk sielni Franciaországba busszal, csak éppen autópálya zéró, fekvőrendőrök 5km-ként, helyiek kiscsirkékkel, banánokkal, és helyet már nem kapó, ezért egy sámlit magával hozó, melléd leülő és a székedet folyamatosan lökdöső földművesekkel!  J