Szabadság a Szabadságban – indul a kocsis kaland

Még egy-két napra visszatértünk a tangó városába, de csak azért, hogy autóbérlési lehetőség után kutassunk, és miközben mindezt tettük, átestünk az első igazi, Dél-Amerikát jellemző eseményen, Dávidot kizsebelték, nincs többé jó kis szuper zoomos kameránk, HD minőségű videókL Egyenlőre maradunk a régi fényképezőgépünknél, aztán majd ha lesz olcsón valahol, veszünk másikat… Tudni kell, hogy folyamatos készenlétben kell lennünk az embereket illetően, mert azért igencsak más kultúrában vagyunk, amint lankadt a figyelmünk, máris jöttek a kellemetlen dolgok, mint pl. a zsebtolvajlás, reméljük a következő 10 hónapban semmi probléma nem lesz, még aludni is nyitott szemmel fogunk! J

De jó hír, találtunk kocsit, egy igazi, kocsiban alvásra „alkalmas” Ford KA-t. J

Backpackers Ferrari:)



Argentín rendszám+Mate=menősködés :)



A csomagjaink épphogy belefértek. Innentől kezdve miénk a világ, ott állunk meg, ahol akarunk, nem kell a buszon az előttünk ülővel harcolni, amikor épp a térdünknek dönti a székét, nem kell a busz-wc szagát elviselni, csak menni, megállni kávézgatni bárhol…

Zsófi a navigátor és Matefelelős

El is indultunk a régóta várt Iguacu vízesés fele…

Azért nem volt semmi végigülni...

Megnézni olyan dolgokat, ahova a busz nem visz el,  mint például egy nagy, pálmafákról elnevezett pálmafa parkot J, ahova éppen naplementekor érkeztünk, így nem sokat láttunk a parkból, de az eléggé feelinges volt…

10.000 hektár pálmafa, nem csoda, hogy nemzeti park lett belőle...

De betévedtünk egy kis faluba is, aminek határán megláttuk, a szerintünk sokunk által hallott, de el nem hitt, ám valóban létező „fekete Jézust” ! J

És igen, létezik... :)

Aztán jöhetett az első kocsis este, egy benzinkútnál, a kamionsofőrökkel és a „stopposlányokkal”.

Itt aztán gyönyörűen ébredsz, mindened fáj, de a miénk! :)

Ha már itt tartunk fontos tudni, hogy az Argentin vezetésnek 2 része van, a langyos nappali, és a kalandos éjszakai! Nappal nagyjából minden rendben van, azt leszámítva, hogy a dupla záróvonal annyit jelent nekik, hogy előzz nyugodtan! J Illetve itt mindenhol rendőrségi ellenőrző pontok vannak, napi 2-3szor állítanak meg minket is, volt, hogy kutyával is átvizsgálták az autónkat, úgyhogy no kábszer! J Ha leszáll a sötét akkor előbújnak a kamikázék… ha hiszitek, ha nem rendszeresen találkozunk a vak sötétben, lámpa nélkül száguldozó motorosokkal és autósokkal! J Brutál a helyzet, rengeteg szétrohadt autó rohangál összevissza, rendszám nélkül, a platón 10 embert szállítva stbstb. Szóval izgis a helyzet, de nagyon figyelünk, és mindent betartunk… Amúgy az utak jellemzően kiválóak, néha mondjuk iszonyat hulladékok, de ez a ritkább, falukban 60 a max, és ha valamit ki kell táblázni azt 10-20 táblával teszik meg a biztonság kedvéért, már immunisak vagyunk rá! J

Szakadó essőben is nyomják! :)

Minek a rendszám, így is szétesik...



A kocsi előnyeit már az első napokban élveztük, teljesen véletlenül betévedtünk egy hatalmas yerba (ebből készül a mate) ültetvényre, ahol ingyenes bemutatón és kóstolón vettünk részt, megnézhettük a mate életútját. Mint megtudtuk, ez az egyik legnagyobb argentin mate termelő, vettünk is gyorsan mate-t, azóta orrba-szájba azt nyomjuk. Tök szuper…

Máték társaságában... :)

Ja és bár nem tudunk a régi géppel olyan jól zoomolni, de most meg valahogy közelebb jöttek az állatok… 

Zsófi nagy kedvence, a Braziliából már ismert Capivara

Majd jött az argentin körút egyik fénypontja, a híres Iguacu vízesés, ami a világörökség része, és a jelenleg zajló „A világ 7 természeti csodájának”  verseny döntőse!

Igen, elértük...





1300 km-t autóztunk érte, utólag úgy gondoljuk, hogy 5000 km-t is megért volna.... Két oldalról is megnéztük, Argentínából és Brazíliából is, mert hogy pont a határon helyezkedik el. Brazíliában kezdtük, ahova illegálisan átmerészkedtünk a bérelt autóval.

Elképesztő látvány...

...minden szögből



Nehéz döntés volt, mert hát így kétszer kell belépőt fizetni, és a kocsi bérlés azért nem tipikus low-budget utazásra jellemző dolog, de sebaj, Zsófi mint tudjuk, a kaján szívesen spórol, Dávid meg a tusfürdőn és a fogkrémenJ

:)

A brazil oldalról a vízesést felülről lehet inkább látni, egyfajta teljesebb képet nyújt. Egy kis turistákkal való közelharc után elénk tárult a csoda, a 40 – 80 méter magasból alázúduló 275 vízesés csoport. Mostanában magasabb a vízállás, ezért kifejezetten nagy erővel áramlik a folyó, és ezért olyan barnás a színe is (a felkavart vörös színű iszaptól). Volt olyan év, amikor majdnem teljesen kiszáradt a folyó, akkor csak épphogy csordogált a vízesés itt-ott, és volt olyan év is, amikor akkora volt a vízállás, hogy elmosta a vízesés fölé kiépített turista útvonalakat is.

Itt gatyára aztunk...

Volt itt is mindenféle állat, Nosebear, avagy Coatis, avagy magyarosan egyszerűen csak Orrosmedve (legalábbis szerintünk…), ami bár rendkívül cuki első pillantásra, de elég agresszívan rárabol a turisták szendvicseire, a hamburgert kifejezetten szereti, végignéztük, ahogy felugrik egy asztalra és kikapja fullos burgert, Dávid ekkor nosebear lett volna a lelke legmélyén... J

Következő nap jöhetett az argentin oldal is,

Ritka dolog egy ilyen határon űcsörögni!

 



 









 



ahol inkább alulról, de már sokkal közelebbről láthattuk a vízesés-park egyes részeit (ha beleesel, valóban alulról szagolhatod az ibolyát, azonnali halál…), itt kétszer is szó szerint elállt a lélegzetünk, ahogy megtapasztaltuk azt a hatalmas erőt, ami a leomló víztömegben rejlik. Többször is csurom vizesek lettünk, ahogyan a víz felverődik, és szinte ködbe burkolja a tájat.

Ádám és Éva

A fő látványosság az a pont, ahol a vízesés-rendszer első pontja van, az Ördög torka. Tényleg félelmetes, ez aztán wowww, szó szerint elszédültünk, ahogy néztük… J

Itt sem maradtunk állatok nélkül: hatalmas gyík, szép madarak, sokszínű pillangók, és a legérdekesebb számunkra, az igazi levegőakrobata fecske-félék, akik a vízesések alatt laknak, és bámulatos ügyességgel lavíroznak keresztül a félelmetesen erős vízeséseken keresztül – mert hogy alatta fészkelnek.

Ez a példány nem a terrárium lakója...

Összefoglalva Iguacut, ez az utunk eddigi legszebb élménye, elképesztő az egész, csodálatos mindenhonnan, ezt mindenkinek látnia kell egyszer, úgyhogy, ha választhattok, válasszátok az Iguacut, minden pénzt, fáradtságot, idegeskedést blablabla megér, ide még visszatérünk…  a biztonság kedvéért bedobtunk egy 10 peso-stJ

Még néhány kép vegyesen az eddigi nagy kedvencről…

Iguacutól nyugatnak vettük az irányt, fő célpont Salta vidéke. Mivel útba esett, benéztünk egy régi Jezsuita romhoz is, ami szintén a világörökség része. Azért is tartják nagy becsben ezeket a romokat, mert az itt lakó őslakosok (guaraník) sokat köszönhettek a jezsuita misszióknak, rendszerbe szervezték a barbár életüket, tanították őket, és hadsereget is szerveztek belőlük, hogy megvédhessék magukat a rabszolga kereskedőktől. És mindezt úgy tették, hogy nem a saját nyelvüket erőltették az őslakosokra, hanem ők tanulták meg a guaraní nyelvet, és a vallást is nagyrészt összemosták – ezért is voltak olyan sikeresek.

A mai falvak is hasonló elrendezésűek, hatalmas tér és templom, szélén boltok, mögöttük a házak

Gyönyörű lehetett fénykorában...

Salta felé az utunk egy olyan, közel 500 km-es autóúton keresztül vezetett, ami majdnem nyílegyenesen haladt a vidéken keresztül, néha egy kis ív volt benne, de aztán megint 100km egyenes. Iszonyatosan izgalmas út volt! J

De a vége fele láttunk egy nagy tehénfarmot, ennyi tehenet sose láttunk még együtt! Már messziről lehetett őket látni, mert nagy ködfelhő vette őket körül… Zsófi szerint a tehenek felverik a port, Dávid szerint a tehenek párolognak… Kinek lehet igaza? J Fényképezőnk lemerült, kép a fejünkben…

Erre bátran lehet mondani,hogy k... egyenes út! :)

És akkor autós utunk első 2 etapját zárjuk néhány életképpel... De visszatérünk a második 2 etappal, amiben egy kis csemege lesz talán mindenki számára, 120km tettünk meg a tavalyi Dakar útvonalából csodás tájakon...