Hong Kongba már ismerősként tértünk vissza, tudtuk jól, mire számíthatunk... azaz mégse, Hong Kong tele van meglepetésekkel. Az egyik ilyen nagy meglepetés a szállásunk... Mivel közeleg a hétvége és a nagy kínai sárkányhajós ünnepség, amit egy évben egyszer rendeznek meg, a szobaárak nagyon felmentek, de nekünk sikerült még egész olcsón foglalnunk (ami azért a mi költségvetésünkben továbbra is drága, de hát Hong Kong az Hong Kong. Örültünk is neki, van szobánk, ahogy azonban elkezdünk közeledni a szállásunk felé, megszaporodni látszottak a fekete és mindenféle arab népségek, míg végül megtaláltuk a mi épületünket, úgy éreztük magunkat, mintha valami arab bűnbarlangba csöppentünk volna. Tömeg, árusok kiabálnak jobbról-balról „hamis ilyet, hamis olyat tessék”, az épületbe felvezető liftekhez átlagosan 20 percet kell sorba állni, kígyókban várakoznak az emberek, majd amikor végre rádkerül a sor, még vagy 5 fekával és indiaival, vagy valamilyen arab tevekereskedővel kell együtt nyomorognod a 8 fős lifecskében. Ez csak az első sokk volt, nem teljesen ezt az oldalát ismertük meg eddig Hong Kongnak. Jött a második sokk, ahogyan felérkeztünk a 10.-en fekvő hosztelünkhöz. Ahogy kiléptünk a szintünkön, nagy dobozokba pakoló emberek, szűk folyosók, és a lenti mintához hasonló bőrszínek vártak minket. A hosztel recepciója egy picike kis szoba, a mi szobánk is épp csak egy luk a falban, persze a fürdőszoba közös, azaz másokkal kell rajta osztozkodnunk. Amikor ezt mind Dávid meglátta, már fordult is ki az ajtón Zsófi legnagyobb rémületére... Mackó, most komolyan ilyen késő délután, hulla fáradtan, éhesen, fejenként 25 kilóval a vállunkon akarsz másik szállást keresni bűnözöfalván? Zsófi szerencsére sikerrel meggyőzte Dávidot, legalább aznap estére maradjanak itt, max. holnap nézünk másik szállást. Maradtunk. Íme egy videó, amely az új otthonunkat bemutatja. Nem mertünk nagyon nyíltan felvételt készíteni, nehogy egy kemény legény ránk szóljon, és elvegye a gépünket, de íme, welcome to Chungking Mansion.
Első dolgunk egy ilyen hosszas útat követően, hogy együnk. El is indultunk a megszokott, olcsó, borzasztóan egészséges McDonaldsos helyünket felkeresni, amikor egyszer csak ránkköszönt valaki hátulról, „Helló, ti is magyarok vagytok?” Annyira meglepődtünk, hogy hírtelen nehezen is álltak össze a válasz-szavak magyarul Mert hogy tényleg mindketten magyarok vagyunk, de általában személyesen csak egymással beszélünk magyarul, és annyira de annyira szokatlan, ha ott áll előtted valaki élőben, és magyarul beszél Persze mi volt a második mondatuk? „Ti itt laktok a Chungking Mansionben, na neee? Ez egy legendás hely,pl nem rég felnégyeltek valakit a fekák!” Oh, hát ez szuper
Chunking Manson a legenda :)
Néhány mondatot váltottunk, és már meg is teremtetett a kölcsönös hullámhossz, mindannyian szeretünk utazni, csak máshogy csináljuk. Mi egy évre kiszakadtunk mindenből, ők pedig dolgoznak, kereskedők, és ezzel kombinálják az utazásaikat. Ez is egy jó módja! Reméljük, egyszer mi is így tehetjük Elég viseltes állapotban nézhettünk ki akkor (vagy általában véve is?), mert 5 perc utcai csevej után mondták, hogy menjünk, vacsorázzunk együtt, meghívnak minket Ennek nem lehet ellenállni, egy kis udvarias tiltakozást követően boldogan fogadtuk el a meghívást. Nyugati éttermet találtunk, nagyon jó volt Kína után valami megszokottabb ízvilág! Nagyon élveztük Kriszta és Tamás társaságát, Hong Kongi egy hetünk alatt többször is találkoztunk velük, egy kis közös iszogatás az egyik este, egy másik nap közös reggeli, csak olyan jó magyarosan
Kriszta es Tamas, na meg a magyaros reggeli! Szendvics megvesz a kozertben, Starbuksba beules, egy arva kave es mar kesz is a Hungarian Breakfast! :)
Egyik nap pedig bevittek minket az épp ezen a hétvégén megrendezésre kerülő ékszerkiállításra, ahol ők is dolgoztak. Fedjük fel a titkot, mivel is kereskednek, bizsu ékszerekkel Kínai álnéven mi is kaptunk Visitor kártyát, így mi is betekintést nyerhettünk ebbe a mikrovilágba, el lehet képzelni, Zsófi csak úgy úszkált a paradicsomban - több teremnyi bizsu, csilli-villi, te jóóóóó ég Ami kifejezetten vicces volt számunkra, az az, hogy nem csak nők foglalkoznak bizsukkal, hanem férfiak ugyanúgy. Végül is mindegy, hogy mivel kereskedsz, csak érts a kereskedelemhez! Így nem egy pasit láttunk, ahogyan szakértelemmel szemlél egy-egy rózsaszín díszköves karkötőt, hogy illik-e a rózsaszín fülbevaló kollekciójához.
Hmmm, lege nemes helynek tunik...
...hopp es mi is itt vagyunk! :)
Zsofi a mennyorszagban
Az ékszerkiállításnak nem csak bizsu része volt, de sajna a többi részre nem tudtunk bejutni, bár megpróbáltuk. A gyémánt és egyéb ékszereknél egy fokkal komolyabb ellenőrzés van a belépésnél, majdnem le is buktunk, hogy nem Siu és Pui vagyunk, de Dávid még időben kikapta az útlevelét a biztonsági szolgálat kezéből és usgyi... Mindegy, kívülről is érdekes volt nézelődni, figyelni az üzlete érkező embereket, sok-sok arab, sok csadoros holló. Ja és ez az a nagy kiállítóépület, ahol még az első Hong Kong-i ittlétünk alatt betévedtünk, akkor épp üres volt, akkor azon álmodoztunk, milyen komoly lenne egy kiállításon itt lenni Merjünk álmodni!
Legyőztük a szörnyet...
Mindeközben tovább folytatódik a barátkozás Krisztával és Tamással, és nagy örömünkre sikerült végre valakit megfertőzni az utazós szenvedéllyünkkel, ők februárban repülnek Peruba és Ecuadorba Na jó, amúgy is mennének, de jó érzés, hogy segíthettünk az utazási terveik körvonalazásában Itt meg kell, hogy jegyezzünk és tisztázzunk egy esetleges félreértést, amiből már volt részünk és kaptunk miatta a fejünkre otthonről, azaz mi nem gondoljuk, hogy mindenkinek utaznia kéne. Kétségkívül mindekire jó hatással lenne, ha más világokat is lát, nem a saját maga körüli ugyanolyan mindennapokat. Ez a tudás felbecsülhetetlen, amit a világ iskolapadjában ücsörögve más népektől, más kultúráktól tanulni lehet. De elfogadjuk, hogy nem mindenki akarja az utazással együtt járó nyűgöket felvállalni, mert hát ebből is van bőven, hiszen tudjátok, ezeket is le szoktuk írni! Az viszont biztos, hogy álmodnia, és az álmait követnie mindenkinek kötelessége. De ha nem, az is rendben van, mindenki maga dönti el :)
Ennyi elég is az okoskodásból :) Lássunk még egy kis Hong Kongot! Amiért olyan nehezen találtunk szállást, az a minden évben megrendezett Kínai Sárkányhajó Bajnokság, ami elvileg egész júniusban zajlik, több helyszínen is sárkányhajósokba lehet botlani, de az ünnepség fénypontja az június 23., Hong Kong. Itt is több helyszínen zajlanak a versenyek, mi kiválasztottunk egyet, amiről az a hír járta, hogy ez a legnagyobb, és elbuszoztunk a Hong Kong-i sziget partjainál fekvő Stanley öbölhöz. Hatalmas tömeg, megnyugodtunk, tényleg lesz itt valami. Csak mert a városban semmi jele nem volt ennek az országos mértű eseménynek egy-két kis halovány reklámon kívül. Aki esetleg nem hallott volna még a sárkányhajóról, annak kedvéért: a sárkányhajót régen különböző vallási és egyéb ceremóniákra használtak, főleg a keleti népek. Az elején egy nagy sárkányfej van, innen is kapta a nevét. Maximum 20 evezős fél el benne, plusz egy kormányos hátul és egy dobos elől. Bár elsőre inkább csak hangulatfokozónak tűnik, a hajó orrában a többiekkel szemben ülő dobosnak kiemelkedő szerepe van, ő diktálja az ütemet, ő seígit az evezősöket, hogy össze tudjanak hangolódni. Mint minden evezős sportban, ahol többen is vannak, fontos az összhang, hogy együtt evezzenek az emberek. Itt azonban, mivel 20-an eveznek, az együttességből származó többlet sokkal feltűnőbb, mint mondjuk 2 ember esetében. Sokkal gyorsabban haladnak azok, akik egymásra tudnak hangolódni. Ezért is szeretik ezt a sportot csapatépítő tréningeken is használni, rámutat arra a tényre, hogy ha a csapatoddal együttműködve dolgozol, sokkal többre vagytok képesek!
Ezen a versenyen voltak amatőrök, akik láthatóan tudnak evezni, de sokkal inkább a poén és a sport kedvéért neveztek be a versenybe.
Voltak persze full profik is, ők keményen rákészülhettek a mai napra. Érezhető volt a sok, közös edzéssel eltöltött óra, duzzadtak az izmok, szépen együtt eveztek, és a futamot megnyerve nem hurráztak és pacsiztak :)
Na, akkor jó helyen járunk...
Ez az év versenye, vannak is szépszámmal
Dragon head
Dragon tail
A kormnyos
A dobos
A Hulk, ő csak fenyít :)
Azért ez nem egy véresen komolyan vett verseny
Felirat hozzáadása
Irány a stratmező
A startmező
Húzzad pityu
Ágyus startpillanat
Ment a fröcsögés rendesen :)
A szegények közelebbről nézhetik...
A gazdagok meg zúmolhatnak :)
A győztes öröm
Na nee , ti is nyertetek?
Sok menet, sok győztes...
Rengeteg menet, rengeteg győztes...
Mi :)
Jó volt látni Hong Kong ezen részét is, Hong Kong nem csak a nagy felhőkarcolók alkotta üzleti fellegvár, hanem még több felhőkarcoló alkotta külváros is :) Pár órát nézelődtünk, borzalmasan meleg volt, a levegő pedig annyira párás, hogy patakokban folyt rólunk a víz...
Kicsit meleg volt... :)
A környék kertvárosias, amit Hong Kong-ban még nem láttunk
És nagyon szegény...
Na jó, ez azért már a szemtelen színvonal!:)
Nagyon nem fárasztottuk le magunkat, kell még az energia másra. Mióta először betettük a lábunkat Hong Kongba, Dávid nagy vásárlási lázban ég, itt minden elektronikai kütyü és kamera sokkal olcsóbb, mint otthon. Dávid nem sieti el a dolgot, már legalább 200 boltban volt, tudja már, mi mindent akar, de a legjobb megoldást keresi, Zsófi meg marhára élvezi ezt, őt annyira nem kötik le az „I” kezdetű phoneok és padok, sem fényképezőgépek és tévék... :) Vannak kifejezetten olcsó boltok, amik még a helyi nagy boltoknál is olcsóbbak, csak nem tudjuk, bízhatunk-e abban, hogy jót adnak, nem hamisítvány-e, pár nap múlva már itt sem vagyunk, ha valami baj van, nem tudjuk visszahozni.
Ezeknek ki a szar tud ellenálni?
Már az első hong kongi látogatásunk során meg akartuk nézni az egy órányi kompra lévő Makaot, azaz Ázsia Las Vegasat.
Macau
Otthon már talán többen hallották ezt a szót, van egy ilyen kártyajáték. Nem tudjuk, honnan ered a játék neve, az is lehet, hogy innen, teljesen elképzelhető. Ez a Hong Konghoz hasonlóan Kína speciális igazgatási területeként létező félsziget ugyanis a kaszinóiról vált ismertté, ugyanis Kínában ez az egyetlen hely, ahol a szerencsejáték engedélyezett... Egy-másfél óra komppal, és már ott is vagyunk Hong Kongból. Ezen a napon van az egy éves házassági évfordulónk is (június 25.:)), így kijár egy jó szoba, négycsillagos hotel, kényelmes ágy, másnap jó nagy büféreggeli. Mások taxival érkeznek a hotel elé, kinyitják nekik a szolgák a taxi ajtaját... Mi odagyalogoltunk :) Rég volt ilyen jó szállásunk, az út alatt megtanultuk értékelni azt, ami egyébként talán alapnak számítanak (tisztán illatozó ágynemű, ingyenes kávé bekészítve a szobába, szőnyeg, ilyesmik :) ).
Irány a Strip
Hosszú idő után először normális szállás, a gyalogos megérkezést meg inkább hagyjuk! :)
Szerencsére jó szállodát választottunk
Zsófi a hotelmodell
Na, ez már kilátás :)
Makaón sokan laknak, nem csak kaszinók vannak itt, de kétségkívül a kaszinó épületei uralják a település látképét, és a legtöbb ember ezért is jön ide. Rengeteg a kínai is, úgy látszik, nem szabadulunk tőlük egy könnyen, elvégre 50év múlva teljesen hozzá fog tartozni. Egy gyors ebéd, és már járjuk is a kaszinókat, egyiket a másik után. Kívülről nézve óriási épületek, este pedig mindenféle színben pompáznak, belül sem enyhül a helyzet, szemkápráztató világítás, ökölnyi méretű kristályokból készült óriás csillárok, vastag szőnyegek, a sétáló folyosókon nagynevű, drága ruha, ékszer, óramárkák, bent pedig a rengeteg játékgép. A legjobb ezekben a kaszinókban, hogy annak reményében, hogy legalább pár százezret elköltesz odabent, bárkit beengednek, akárhogyan is nézel ki. Így mi is emelt fővel sétáltunk be a 10 hónap alatt szépen megviselt ruházatunkban :) Hozzátesszük, mi még így is jobban öltözöttek voltunk, mint sok izlésficamos kínai újgazdag. Megállapítottuk, hogy egy kínai még akkor is borzalmasan igénytelen, ha gazdag. Sok olyan embert láttunk bent szó szerint milliókkal játszani, akikről kívülről nézve talán még a „hontalan” bélyeget is rásütnénk. Gazdag nők lepattogzott körömlakkal, lenőtt hajjal, mackófelsőben, ízléstelen ruhában! Minden bizonnyal ez is csak az egyik megnyílvánulása annak a ténynek, hogy Kínában gyorsan jött a felemelkedés, sokan gyorsan meggazdagodtak, de lelkileg még nem tudtak felnőni a tényhez. Ezért is dobálóznak olyan könnyen a pénzzel. De annyi pénzzel, amennyit mi ketten még évek alatt sem keresnénk...
Mi kis pénzből is jól éreztük magunkat, csodáltuk a fényűző környezetet, hihetetlenül látványos szökőkút-játékokat, fény és hangjátékokat, a kaszinók színpadán fellépő nyugati lányok produkcióit, ittuk az ingyen üdítőket, egyes kaszinókban pedig néha még kis süteményeket is kihoztak. Erre nagyon kellett figyelni, mert 5 perc alatt elfogyott az összes, de mi már tuduk előre, mikor és hol jelennek meg a sütis nők :) Közben persze kipróbáltunk egy-két játékgépet, kedvenceink, amiket még értettünk is, az a rulett volt, illetve a kockás. A rulettet mindenki ismeri, a kockás játékban pedig három kockával dob a gép, neked meg tippelned kell, milyen számok várhatóak, mennyi lesz a számok összege, stb. A póker kivételével a többi játékot nem értettük, de abba, mivel több százezer volt a minimum, ha be akarsz szállni, el sem gonolkoztunk, hogy beszálljunk-e még a poén kedvéért sem :)
A legújabb: Sands
Egy kis városrész mondjuk legyen,őőő Montecarlo
Ez a Casino legyen mondjuk modern art deco
Yoyo
Na, akkor bemegyünk ebbe a kicsikébe
A bejárat...
És a belső kisebb csillárocska
Az ultramodern bűnbarlang, fotózni itt nem lehet!
MGM
Zsófi a pillangó
A kedvencünk Wynn
Itt már van stílus...
...nem is akármilyen...
...a dekoráció élő medúza! :D
Nem lehetett fotózni, de megtettük, amit tudtunk...
Pókerterem
Csillogás
Ez meg miféle utca? :)
A főlátványosság, Casino Lisboa
Na ennél tényleg leesett az állunk :)
Bent is kitettek magukért
Folynak a milliók, forintban inkább százmilliók...
Mi kis pénzből is jól éreztük magunkat, csodáltuk a fényűző környezetet, hihetetlenül látványos szökőkút-játékokat, fény és hangjátékokat, a kaszinók színpadán fellépő nyugati lányok produkcióit, ittuk az ingyen üdítőket, egyes kaszinókban pedig néha még kis süteményeket is kihoztak. Erre nagyon kellett figyelni, mert 5 perc alatt elfogyott az összes, de mi már tuduk előre, mikor és hol jelennek meg a sütis nők Közben persze kipróbáltunk egy-két játékgépet, kedvenceink, amiket még értettünk is, az a rulett volt, illetve a kockás. A rulettet mindenki ismeri, a kockás játékban pedig három kockával dob a gép, neked meg tippelned kell, milyen számok várhatóak, mennyi lesz a számok összege, stb. A póker kivételével a többi játékot nem értettük, de abba, mivel több százezer volt a minimum, ha be akarsz szállni, el sem gonolkoztunk, hogy beszálljunk-e még a poén kedvéért sem :)
Kánkán :)
Na de nézzük meg az űber parasztvakítást! :D
Összességében véve nagy lehúzás minden játék, a nagy számok törvénye alapján nyersz is egy kicsit, de főleg veszítesz. Minden ember más, ettől függ, hogy valaki csak kicsit nyer, kicsit veszít, vagy sokat veszít. Hiszen, ahogyan nyersz egy kicsit, felbátorodsz, és ott nem akarod abbahagyni. Megcsillan a lehetősége annak, hogy még többet nyerj. Így még többet teszel fel, esetleg még nyersz egyszer, még jobban felbátorodsz, de a harmadik és a negyedik körben már tuti veszítesz. Ha itt sem állsz meg, akkor felteszed a maradék pénzedet is, amivel beszálltál a játékba, és végül kevesebbel, vagy nullával szállsz ki a játékból, mint amennyivel beszállátál. A másik forgatókönyv, ha egyből veszíteni kezdesz, akkor már csak azért sem hagyod abba, mert azt gondolod, ha párszor veszítesz, akkor a nagy számok törvénye alapján biztosan nyerni fogsz a következő körben. Ha ez így is történik, akkor a fenti forgatókönyvvel folytatódik a dolog :)
Mi végül nagyon kis nyereséggel szálltunk ki a játékból, köszönhetően annak, hogy pontosan jól kiegészítjük ebben egymást. Dávid kockázatvállaló, ha rajta múlik, a fenti veszteséges kimenet lenne a sorsunk. Zsófi viszont extrán kockázatkerülő, ha nyertünk, ő egyből ki akarta venni a pénzt, ennek köszönhető, hogy végül csak nyereségesek lettünk összességében véve. Viszont ha rajta múlna, sose játszottunk volna, azaz sose nyertünk volna :) Tanulság: egyedül sose menj kaszinózni! :)
Munka közben kellett egy kis csiii is :)
A hatalmas nyereség 9dollár :)
Az este végére minden nagyobb, kívülről impozáns kaszinót bejártunk, egyet kivéve, azt, amelyik közvetlenül mellettünk van – hagyni kell valamit másnapra is. De semmi baj, kívülről így is egész éjszaka gyönyörködhettünk benne az ablakunkból, kicsit olyan, mint valami elvarázsolt kastély az Aladin mesében :)
Esti panorámánk :)
Másnap belülről is megnéztük, nem csalódtunk benne, belülről is elvarázsolt minket, zenélő szökőkút, amelyből a végén egy óriás kristály emelkedett ki, drága boltok, játékgépek, csillivilli. De azért Makaó nem csak a kaszinókról szól, régen portugál gyarmat volt, ennek is maradtak itt emlékei, a kaszinók óriási épületei között meghúzódó kis utcák, rendbehozott kis terek, romos vagy felújított templomok, erőd, stb.
Nézzük akkor az egykori portugál kolóniát és a modern macaut komment nélkül, már nem bírunk mindent kommentálni! :)
Miután a városnézésben megszomjaztunk, a komp fele menet még betértünk a kedvenc kaszinóinkba egy kávéra és üdítőre, majd indulás vissza Hong Kongba, ahol ismét szerencsét próbálunk a couchsurfinggel, immáron egy román vendéglátó, Adrian, vár ránk Hong Kong egy kis szigetén, 20 perc mindössze komppal a várostól.
Későn érkeztünk, így sokat nem láttunk a szigetből (Lamma Island), Adriannal a szokásos köszöntő-ismerkedős beszélgetés, Dávid első kérdésre rendszerint: „mi a WIFI kód?”, Zsófi első kérdése pedig: „hol a zuhanyzó?” :)
Nappal azért körülnéztünk, hol is lakunk. A sziget egészen kicsi, mindössze két halászfaluból kifejlődött aranyos település helyezkedik el rajta. Kb. egy óra alatt át lehet sétálni egyikből a másikba, kilátókon, erdei ösvényen keresztül. Van egy kis tengerparti része is a szigetnek, ami inkább amolyan jobb mint a semmi tengerpart. Az egész sziget nagyon hangulatos kis hely lenne barátságos, nyugodt emberekkel, gyönyörű kilátással a tengerre, ha nem lenne egy hatalmas, órmótlan nagy erőmű a sziget csücskében, három hatalmas kéménnyel, ami a tengerparton ücsörögve az egész horizontot eltakarja. Azt mondják, nincsen káros hatással a lakosokra, de azért kíváncsiak lennénk rá, ki állítja ezt. Az egész életünket biztosan nem élnénk le a három kémény árnyékában!
Lamma outside
Lamma inside
Kutyaklotsó
A világ legszebb strandja 2012 :)
Nem túl nagy sziget, de megért egy misét
A szigeten lévő kis halészfalu
Két napot töltöttünk a szigeten, de persze Hong Kong az Hong Kong, minden nap becsületesen bementünk a városba is. Végigjártuk a kedvenc felhőkarcolóinkat, meglátogattunk régi otthonunkat, a csodás Chungking Mansiont, a lézer showt, Dávid hónapok óta tartó kitartó keresgélése pedig elnyerte méltó jutalmát, megvettük a fényképezőgépet, Dávid boldog, Zsófi is, nem kell végre naponta órákat tölteni ilyen boltokban :)
Ilyen szögből még nem láthattuk a várost...
És egy érdekesség: halál a bankokra akciózás!
Haldokolnak! :)
Hogy Kongtól méltó búcsút vegyünk, utolsó este felmentünk a kilátóba, a Viktóra csúcsra, ahol már jártunk egyszer, nap közben, most esti fényében elénk tárult Hong Kong magasztos képe. Miközben egyik oldalon a felhőkarcolók magasra törő, kivilágított tornyai meredeztek, a másik oldalon pedig szolid kiállítás mutatta be, milyen is volt Hong Kong látképe olyan 50-60 évvel ezelőtt. Nagy az ellentét, egyedül a kínai írásjelek tanuskodnak arról, hogy itt nem valami régi európai várost láthatunk a macskaköves utcáival, egy-két szintes épületeivel.
Az anyja, ez azért nem semmi...
Zsodav és a nagy kedvenc Hong Kong...
Ezzel a fejezettel Hong Kong és Kína élményei lezárulnak, és az utolsó szakaszba lépünk, egy kis Malájzia, majd egy kicsit nagyobb Indonézia, miközben egyre erősebben érezzük a visszaszámlálást, az idő múlását, nemsokára otthon vagyunk...
