Guilin és Yangshou, avagy a belső kínai rizsteraszok és tűhegyek

Sosincs szerencsénk ezzel az éjszakai vonatos dologgal... Bár ez a mostani nagyságrendekkel jobb volt, mint a vietnámi. De azért a kényelmes, pihentető szundikálási lehetőségektől messze volt. Először is a székeket nem lehetett hátradönteni, tulajdonképpen merőlegesen ücsörögtünk 12 órát. Másrészt nem is egymás mellett voltak az üléseink, azaz igen, csak volt közöttünk a folyosó, okos kínaikak, még direkt rá is kérdeztünk, hogy akkor ugye ez egymás melletti hely, mindegy, ezek már csak ilyen sötétek... Tovább folytatva gyötrelmeink sorát, tele volt a vagon emberekkel, volt, akinek csak álló jegye volt, egy sírós hisztis gyerek is mindig akad, persze pont mellettünk. Olyasmi volt az egész, mint valami nagy családi buli, nagy evés-ivás, felmerült a lehetőség bennünk, lehet, hogy valaki csak a buli kedvéért vesz egy oda-vissza jegyet, persze mindez kínai módon :)

Az elején volt nagy dínom-dánom, majd éjszaka felé elcsendesedett mindenki, egymás hegyén-hátán aludtak az emberek, négyen űltek három széken, és össze-vissza görnyedve, egymáson aludtak. Úgy néztünk ki, mint valami menekülteket szállító vagon. Zsófi az ölében elhelyezett táskáján aludt, Dávid pedig csak szenvedett, és szídta a percet, amikor megvettük az ülős jegyet, és ez a szídás reggelig kitartott... :)

12óra vigyázban ülés...

Zsófi és padtársai :)

Az egyetlen dolog, ami megmentette a helyzetet, hogy Guilinban, ahova igyekeztünk, a korai reggeli érkezés ellenére átvehettünk a szállásunkat, gyönyörű nagy szoba:) Délig aludva kicsit helyrejöttünk, és túltettük magunkat az éjszakai élményeken.

Az egyetlen dolog, ami megmentette a helyzetet, hogy Guilinban, ahova igyekeztünk, a korai reggeli érkezés ellenére átvehettünk a szállásunkat, gyönyörű nagy szoba Délig aludva kicsit helyrejöttünk, és túltettük magunkat az éjszakai élményeken.

Guilin egy kis, 700 ezres város, általában csak egy megálló város azok számára, akik délre igyekeznek innen a gyönyörű, és Kínában híres tűhegyek felé, Yangshou városába. Azt mondják, ez a környék a legszebb megye Kínában, Yangshou pedig a megye legszebb városa, úgyhogy mondhatjuk, Yangshou Kína legszebb városa. Már megint valami leglegleg. De hát persze kinek mi a szép, nekünk végül nem ez a városka volt a legszebb...

Na de először Guilin. Először mi is csak egy estére akartunk megállni itt, hogy ne kelljen egyből a vonatozás után buszra szállnunk Yangshou felé. De idefele rájöttünk, hogy innen nem messze vannak híres, lépcsőzetes rízsteraszok is, amit egy napos túra alatt meg is lehet nézni. Így miután kialudtuk magunkat, ennek megtervezésével foglalkoztunk, plusz megnéztük a várost is, ha már itt vagyunk. Tényleg nem egy nagy szám önmagában, persze van sétáló utcája, tava, pagodák és modern rész is.

Guilin sétálóutca

Továbbra is milliónyi kis sárga  :)

Csecsebecse árusok

Juhéjj, kb az első kínai zászló, amit láttunk eddig!

Főtér, és mi is a díszítés? Világtérkép, közte...

...Budapest! :)

Megéheztünk, rendesre vágytunk ezért pizza! Csak hát a full igénytelen kínaiak nem ismerik a szalvéta fogalmát, helyette kaptunk kézre húzható zacskót, csodás! :)

Parti sétány

Li folyó

A sétány elengedhetetlen tartozékai: táncolók, itt épp valami ütővel és labdával, ami nem eshetett le a földre! :)

Na meg persze kell egy alvó ember is ugyebár, és nem csöves!

Azért ez a város egy kicsit szocis még :)

A szokásos motorstaxisok egyike, isten mencs az ilyentől!

Ahogyan kerestük az utazási irodákat, hogy megtudjuk, hogyan a legjobb elmenni ezekhez a rizsteraszokhoz, belebotlottunk egy ügyes kis értékesítő emberbe, aki percek alatt bevarázsolt minket a testvére tea üzletébe, és már hipp-hopp ott is űltünk a teakóstolón.

A teljes felszerelés

A tea mester és a kerítő

A tanoncok az eredetivel...

Érdekes volt, nem bántuk meg, persze vettünk egy kis teát is, de túrára végül nem vele fogunk menni, legyen elég ennyi!

Ha már a kínai teánál tartunk, tegyünk említést a kínai írásról is! Sokat nem tudunk a dologról, minket sokkal inkább idegesített, hogy minden csak kínaiúl van kiírva, mintsem, hogy élveztük volna a világ legnehezebb nyelvének számító kínait! Annyit azért tudunk, hogy egy-egy jel több betűt, azaz karaktert jelent, több ezer karakterük van és ezeket kombinálják! Szóval ha valaki meg akar tanúlni, akkor nem elég csak ismerni az egyes karaktereket, hanem következtetni kell tudni a jelentésére, mi kettőt jegyeztünk meg, ami sokkal inkább nevetséges és értelmetlen, mintsem, hogy magunktól rájöjjünk a jelentésre! Az egyik a krokodil 2 jelből, amik jelentés éhes hal, mi ez, éhes hal=krokodil??? :))) A másik kicsit talán értelmesebb, a viziló, ami a szomjas ló! :)

Az írásmester

Nem tűnik túl könnyűnek a művészete...

Van aki nagyban csinálja :)

 Ami igazán nagyon szép volt ebben a városban, azok a pagodák, immár este, kivilágítva. A két pagoda, ami a város tavára épült, tulajdonképpen iker pagodák, az egyik a Hold Pagoda, a másik a Nap Pagoda, és ennek megfelelően vannak kivilágítva este, gyönyörű. A kínaiak amúgy is imádják a mindenféle lámpákat, csillivilli kivilágításokat, fényfűzéreket, amik a legtöbbször már túlzások, de ez most ízléses díszítés itt.

Hold és Nap pagodák

Ez a Zsófinak aaaaannyira tetszett, fotózkodni is kellett velük :)))

Esti pompában, most már világos, hogy melyik a nap és a hold!

Ritka, de most ízléses kivilágítás

Esti piac persze itt is van, de nem fárasztunk már titeket ezekkel, magunkat sem...

Másnap jöhetett a várva várt program, a Dragon Back Bone Rice Fields, azaz a „Sárkány hátcsontja” nevezetű rizsteraszok :) A rizsföldek területén négy nagyobb falu van, ebből kettőbe el lehet jutni helyi távolsági buszokkal is. A tervünk pedig, hogy ez egyik ilyen nagyobb faluból áttúrázunk a másik nagyobb faluba a rizsföldeken keresztül, és onnan jövünk majd haza. Mindehhez viszont 4-5 órára szükségünk van. Ide általában csoportos túra keretében jönnek az emberek, de ha egyedül is meg lehet csinálni, minek alkalmazkodjunk másokhoz? A legjobb túráink azok voltak, ahol egyedül voltunk, csak ketten. Amúgy sem szeretjük a nagyon túristás dolgokat. Szóval egyrészt nagyon vártuk is ezt a napot, mert tudtuk, hogy nagyon jó lesz, másrészt izgultunk is, hogy elég lesz-e az idő, elérjük-e az utolsó buszt visszafelé (hiába keltünk hajnalban), harmadrészt mégis csak Kínában vagyunk, ahol nem könnyű szót érteni az emberekkel... hogyan tudjuk meg majd a szükséges dolgokat (mikor indul a következő busz, merre kell menni, stb.)

Volt egy kis szerelés útközben, de szerencsére a csere mellett döntöttek...

 Odafele minden simán ment, megérkeztünk az egyik kisebb faluba, indulhat a túra. A rizsteraszokról érdemes annyit tudni, hogy Kína telis tele van rizsteraszokkal, amelyek lépcsőzetesen helyezkednek egymás alatt-fölött. Ahova most jövünk, az egyik leghíresebb ezek között a rizsteraszok között. Már az 1200-as években elkezdték kialakítani a lépcsőket a földművelési igényekhez igazodva, lentről fölfele haladva. Hatalmas területről beszélünk egyébként, 66 négyzetkilóméter! Mindez sok ezer kis teraszra bontva, egy-egy terasz mérete nem éri el a két négyzetmétert. Azért ezt nem semmi mind megművelni, ráadásul jórészt gépek alkalmazása nélkül!

Na igggeeennn, sokat kellett rá várnunk erre a pillanatra, egy igazi sarló-kalapács

Na de irány a hegyek a backpacktársainkkal :)

Yoyo

Helyi erők

Stílus :)

Helyi erők

Szállító mamesz, kicsit szemtelen vele vitetned a cuccaid...

Az első pillantás a falura

Sokat kellett kínába jönnünk, hogy végre egyediséget is láthassunk, megérte...

...ugye?

Az elején még nagyon jól ki volt táblázva az útvonal, plusz rengeteg túrista jött velünk egy irányban és velünk szemben is, nem lehetett eltéveszteni. Eddig is sokan megnéztek minket, de itt kezdődött az igazi sztárságunk. :)  Errefele már egyenesen fotózkodtak velünk. Volt már ilyen az utunk során, de itt óránként jött valaki csoportképet kérni.

Zsófi a szöszi sztár

Ahogyan távolodtunk a falutól, fogytak a túristák és fogytak a táblák is, láthatóan a faluk, illetve a két nagy rizsterasz közötti túrát már kevesebben csinálják meg. Egyedül maradtunk a nagy hegyekkel, rizsföldekkel borított dombokkal és a megállás nélkül dolgozó földművesekkel. Most a vetés fázisánál tarthatnak, egyes teraszokon már zöldellnek a kis rizs-szárak, van, ahol még csak most dugdossák a szárakat a földbe, és van, ahol még csak a földet szántják, trágyázzák, jellemzően manuálisan, lovakkal dolgozva.

Egyre feljebb és feljebb, na azért ez nem egy csúnya látvány...

Fogynak a túristák...

...maradnak a helyiek! :)

Utcakép

Zsófi és a nénnye

Dávid és a falu

Mama

Cseréprakás kínai módra

Na akkor, nem tudunk már minden képhez iszonyat találó megjegyzéseket írni, úgyhogy inkább csak élvezzétek őket és kommentáljátok magatoknak! :)

Az öntöző rendszer az, ami szerintünk a legérdekesebb ezekben a teraszokban. A dombocskák tetejéről érkezik a víz, forrásokból, a domb tetején egy nagyobb területen tárolják, és onnan nagyon ügyes kis megoldásokkal vezetik le lépcsőnként.

A kupak

Bambuszcsöves átvezetők

Iszapos "gátak"

És a végeredmény! Azért nem volt ez egy konkrét technikai bemutató részünkről!

A túránk második felénél meg is találtuk a fő elosztóforrást, ha sokáig nem esne az eső...

Ennek a mesterséges víztározónak tuti köze van mindenhez!

Az út második felénél már elfogytak a táblák, vagy kiszedték a helyükről őket, nem tudjuk, de ahogyan elbizonytalanodtunk volna, hogy merre is menjünk, már jöttek is a népviseletbe öltözött nénikék, hogy megmutassák az utat. Szerencsére addigra már hallottuk hírüket, másokat is kedvesen útbaigazítottak, majd elkérték az árát. Szívesen adunk a szegény embereknek, szívesen is vásárolunk tőlük, hogy ezzel segítsünk, de azt nem szeretjük, ha megvezetnek minket. Így mondtuk, hogy köszönjük szépen, de van térképünk. De a nénik sehogyan sem akartak elszakadni tőlünk, hiába űltünk le szendvicsezni egy fél órára, ők is leűltek odébb, és vártak. Egyszer szerintünk direkt félre is vezettek minket, le a fő ösvényről, majd miután tényleg nem tudtuk ezután, merre tovább, rohantak a segítségünkre, hogy megmutassák a jó utat. Végül egy vizet csak vettünk tőlük, hogy békén hagyjanak. A végére már nagyon idegesítettek minket, azért jöttünk, hogy ketten túrázhassunk és élvezhessük a természetet, erre két rózsaszín pinty gyalogol végig velünk, lerázhatatlanul. Nem átlagos nénikék ám ezek, ők a hosszú hajú nők! Bokáig érő hajuk van, amit különösen felfogva, a homlokuk előtt-felett fognak össze kontyban, miután már párszor körbecsavarták a fejükön. Először azt gondoltuk, ez megint csak valami túrista etetés, de később láttunk ilyen nőt a helyi alvós vonaton is kiengedett hajjal aludni :)

Ott vannak a sarkon a kis...

Végül leráztuk a hosszú hajúakat, mentünk tovább ketten, elértük a végső falut, ahol elénk tárult a legszebb rizsföldes látvány:

Ez maga a Dragon Back-bone, azaz a Sárkány hátcsontja

Csodás egy látvány...

Mi is itt voltunk ám...

Megnézve minden szépet és érdekeset, megtéve 16 km-t hegyen-völgyön keresztül, minden aggodalmunk ellenére elértük a buszunkat, és egészen időben vissza is érkeztünk Gulinba. Két busszal is kellett menni, az első helyett inkább taxiztunk egyet még a hegyekben, mert féltük, hogy nem érjük el a buszcsatlakozásunkat. Ki volt ugyan írva, hogy ekkor és ekkor indul az utolsó busz a hegyről le a csatlakozási pontig, de már megtanultuk az első ázsiai leckék egyikét, az, hogy ki van írva, még egyáltalán nem jelent semmit :)

Irány hazafele...

...át egy megint csak szépséges hegyu falun!

Nem semmik ezek az épületek...

Aki nem szeret gyalogolni...

Leértünk és elértük a buszt!

Zsófi udvarlója :)

És Dávid új haverja! :)

Harmadik napunkon már megyünk is tovább oda, amiért tulajdonképppen egészen idáig elutaztunk, a Li folyó és Yangshou tűhegyei.

Yangshou

A Lonely Planet 30 fő látványosságot ajánl Kínára, az egyik a rizsteraszok, amit Guilinban láttunk, a másik Yangshou hegyei, a harmadik pedig a Li folyón való lehajózás, bambuszhajóval. És hogy miért is olyan nagy szám ez?

Amíg megtudjuk és odaérünk a hegyekhez hallgassunk egy kis real kínait, annyira szép! :)

A térségben kb. 3000-4000 tűhegy található, ami nagyon egyedivé varázsolja a tájat, és ezek között a karszthegyek között csordogál a Li folyó is, kiváló lehetőségül szolgálva a túristák lehúzását életcélul kitűző bambuszhajósoknak. A csapadékos időjárásnak köszönhetően ködös, misztikus a táj, legalábbis amikor mi itt jártunk, akkor mindenképpen. Igazán varázslatos élmény a Jurassic Parkba illő hegyek közötti út, kár, hogy a pillanat varázsát a miénken kívül még száz kis zúgó bambuzshajó hamar eloszlatta...

A járművek és mögöttük a tűhegyek...

Árus volt itt is bőven, nem is akármilyen színvonalúak :)

Ez a látvány is megér egy misét...

Póz így...

...Póz úgy

 Viszont így a Lonely Planet 30 fő látványosságából egyből láttunk is 3-at két nap alatt, nem rossz
Yangshou önmaga egy aranyos kis város a tűhegyek között, tóval, és rengeteg túristával. Két fő sétáló utcája van, ahol tényleg hegyekben állnak a túristák, és ami ront a helyzeten, főképp ázsiaiak Ha vannak túristák, előkerülnek az agresszív, mindféle értékesítési technika nélküli árusok is, akik sosem adják fel, és próbálnak eladni bármit, bárhogy. Amikor még csak a hosztelünket keresgélve jártuk az utcát a fejenként 25 kilós csomagunkkal a hátunkon-vállunkon, 30 fokban, már akkor jöttek, hogy „órát, szmokingot, fésűt?”. Persze, egyből, kettőt is :)

Túrizmustúrizmus

Árusbáttya

Nagyon rendbe rakott hely...

Háttérváros

Pagodák és tűhegyek

Aznap bejártuk a várost, megkerestük a számunkra legfontosabb dolgokat, piacot, olcsó helyi éttermet és McDonalds-ot :) Egyenlőre nem voltak nehézségeink a kommunikációban, ez a vidék jól áll az angol tekintetében.

Na, ez azért rendben van, nem? :)

Ezen kívül összesen még két és fél napot töltöttünk ebben a városban, bringát béreltünk, és bejártuk a fantasztikus környéket, tűhegyek továbbra is, földüket művelő parasztemberek, vizi bivalyok, folyók, minden hihetetlenül zöld és gyönyörű. Már régen nem bicikliztünk, nem tudtuk, mire számíthatunk, bevállalhatunk-e nagyobb távolságokat, hogy bírjuk majd. Végül megtettünk naponta 40-50 km-t anélkül, hogy nagyon kikészültünk volna. Mentünk mentünk, és egyszercsak már egy olyan ponton voltunk, ami 20 km-re van a várostól... Már itt lennénk??? Mi sem hittük el. Úgy tűnik, azért ez a világjárás, plusz a Zhong Shan-i napok edzőtermezése nem múlt el nyomtalanul:) No jó, azért a végére már elfáradtunk, ez nem kérdéses.

A két nap két irányba indultunk a városból, az első nap a Li folyó mellett tekertünk el egy másik településig, visszafele pedig útba ejtettünk két helyi nevezetességet, a Hold Hegyet és a nagyon nagy fát.

Bicajjal még szebbnek ígérkezik a táj...

Egy régi és kedvelt ismerősünk a vizibölény

Előlről édes :)

És ebéd közben

Hegyen-völgyön át

Elértünk az út feléhez, ezt a fincsi kis húsost kell megkerülni :)

A környék leghíressebikje, a Hold hegy vagy mi

Mossad a gumit kínai :D

Megint ez a fránya sztárság :)

Dávid is kedvelt volt, vajon miért? :)

Az a bizonyos nagy fa

Ezért fizetni? Na mind1, hiába a tapasztalat, sokszor beugrik az ember...

Hát ezek mekkora átverések... Elkérnek csomó pénzt a belépőért, és amit végül láthatsz, tapasztalhatsz ezért az összegért, az nincsen arányban a drágasággal. Mi a nagyon nagy fát azért megnéztük, befizettünk, bekaptuk a horgot :) De megtanultuk, Kínában ezekkel a dolgokkal vigyázni kell...

Ezt is hirdették, de ennek már nem döltünk be!Ezt a giccses szart! :)

Következő nap a másik folyó felé vettük az irányt, keményen vidéki terepre váltottunk, egyszer csak a semmi közepén találtuk magunkat, persze kitáblázva semmi sincsen, az ingyenes térképek pedig, amiket a faluban lehet beszerezni, egyáltalán nem méreterányosak, és nem is tartalmaznak minden fontos dolgot. De mint ahogyan már szinte megszokottá vált, most is jött a felmentő angyal-sereg, egy csapat kínai bringás túrista, ők szerencsére vágták az utat, plusz meg is tudták  kérdezni a helyi parasztbácsikáktól, hogy merre tovább. Az ő segítségükkel így sikeresen eljutottunk a célunkig, a híres Dragon hídig. Itt aztán láttuk a helyi túrista attrakciót is, hogyan halásznak az itteniek kormoránokkal. Már inkább csak a látogatók kedvéért történnek a dolgok, de régen valóban így halásztak, kormoránokkal. Ez a madárfaj a víz alatt halászik, háromszor gyorsabban tud úszni a halaknál, és ha kell, nagyon mélyre is tud merülni. A régi emberek ilyen madarakat fogtak be, elkötötték a nyakukat, így a szerencsétlen nem tudta lenyelni a frissen elkapott halat, a halászembernek pedig csak annyi volt a dolga, hogy kivegye a halat a kormorán torkából. Ezt az állatkínzást!!!

A tűhegyek gyomrában

Rízsföld és a hegyek, gyönyörű...

Yoyo

Helyi komp

Zsófi a kínai angyalok között...

Ezzel nem lehet betelni!

Kormoránhalász, a torkában a fogás...

Szegénykék!

Zsófit láthatóan megviselte a dolog! :)

Az okos esküvői fotózkodás, ruhának annyit, kit érdekel, ez kína! :)

Annak azért örültünk, hogy ezt is láttuk, meg a hidat is, ezért a komplett programért a városban 30-40 dollárt kérnek, és pontosan ugyanannyit mondanak el a túravezetők is, amennyi ki van írva amúgy is a helyszínen. Ilyenkor nagyon örülünk a fejünknek, hogy tizedannyiért megnézhettük ugyanazt, és közben nem kell egy csapat túristával együtt nyomorogni a látványért, plusz egy kis mozgás mindig csak feldobja a napot :)

Közben azért vívtunk rendesen az időjárással, esős évszak van, hol esik, hol csak a lába lóg az esőnek, de hát valamit valamiért, ennek az időnek köszönhetőek a misztikus, ködbe búrkolózott hegycsúcsok, a dús zöld növényzet, stbstb csöppcsöppcsöppp :)

Esténként annyi erőnk maradt már csak, hogy sétáljunk egyet a fő sétáló utcán, megvívjuk a kis harcainkat a minket ostromoló eladókkal, és pózoljunk a minket továbbra is sztárként fotózó kínaiaknak. A kínai hiper partyt végül csak kintről néztük meg, de azt láttuk, tudnak bulizni. Könnyű nekik, máshogy vannak felépítve az ázsiaiak, állítólag más az enzim-rendszerük, ezért sokkal könnyebben, gyorsabban be tudnak rúgni... Láttunk egy pár pasit, aki már igen csak közel állt ahhoz, hogy elveszítse az arcát :)

Yangshou nightlife

Elérkezett az indulás napja, megyünk egy másik belső-kínai városba. Hosszú út áll előttünk, 11 órás vonatozás, alvós kocsiban!!! Majd 6 órás buszozás egyből a vonat után. Nem így terveztük... Lett volna egy couch-unk, tudjátok, a couchsurfingen keresztül, abban a városban, ahol a vonatról leszállunk. Meg is vettük a vonatjegyet, megszerveztünk mindent, majd az indulás előtti este visszamondta a srác, aki fogadott volna minket, mondván, hogy el kell utaznia, Sorry. Anyád Sorry!  :) Nem mentünk volna el abba a városba, ha tudjuk, hogy nincsen szállásunk, hiszen kerülő. Így döntöttünk úgy, hogy bármennyire is kemény egy 11 órás éjszakai vonatozás után még 6 órát buszozni, de inkább megyünk is tovább arra a környékre egyből, ahova eredetileg is vágyódtunk. No hát ez vár ránk... Coming soon