Én ezért jöttem (Zsófi)… Persze nagy élmény volt Rió, de a favelák (szegénynegyedek), lerobbant házak, büdös utcák, és a kirablás elleni folyamatos készenlét után tiszta felüdülés volt megérkezni erre a szinte lakatlan, gyönyörű trópusi szigetre.
 |
Ezért azért én is jöttem!:) Dávid Egy rozoga komp hozott át minket ide, ahol nincsen se autó, de még betonút sem, nincs pénzautomata, egy-két kis bolt van csak, csomó étterem, és kb. ennyi az egész. A helyiek is kijárnak a szárazföldre vásárolni, az itteni kikötőből meg talicskákkal viszik tovább az árut.   A hosztelünk is csodálatos helyen van, pálmafákkal, kókuszokkal körülvéve, saját szobánk van saját fürdővel, naponta takarítanak, és mindez 13dollárért per nap/fő, reggelivel együtt. Kivételesen nem magunknak főzünk, hanem még plusz 7dollárért a házinéni készít nekünk igazi brazil kaját. Szóval minden álomszép… amíg le nem száll az éj… mert akkor feléled az állatvilág!  Vegetáriánus, de nagyon finom... Az első éjjel amúgy is nehezen aludtunk el, majd az éjszaka kellős közepén arra ébredtünk, inkább riadtunk, hogy egy állat rohangászik a parkettánkon. Néha beszalad az ágyunk alá, néha megáll, és fura hangokat ad ki. A hálózsákban reszketve a hangokból próbáltuk kikövetkeztetni, milyen és mekkora állat lehet ez, és arra jutottunk, vagy egy óriási bogár, vagy egy százlábú, vagy Dávid felvetése szerint egy skorpió. Azt csak remélni mertük, hogy az éjszakai kis társunk nem tud falra mászni… és különösen nem ágyra mászni… Először még a villanyt sem mertük felkapcsolni, nehogy meglássuk, hogy mi is ez… Aztán nagy bátran felálltunk az ágyra, és fény gyúlt… de nem láttuk Őt! Végül égő zseblámpákkal aludtunk el, mert a fényt azt nem szereti. Azóta sem tudjuk, ki is ő, de a házigazda megnyugtatott minket, hogy a skorpiót azt nem hallanánk (egyből megnyugodtunkJ). Ma már azt gondoljuk, hogy nem is a szobából jött a hang – de lehet, hogy ezt csak hinni szeretnénk.  :) Másnap kicsit kimerülve az éjszakai viszontagságoktól nekivágtunk egy 17 km-es túrának, mert hogy az idő továbbra is felhős, néha esős, így beachezni nincs sok értelme. Velünk tartott egy jó fej olasz pár is, akikkel tegnap ismerkedtünk össze a kompot keresgélve (mert persze ezt sem volt egyszerű megtalálni – Brazíliához híven sehol egy tábla, vagy jelzés), Paolo és Valeria.    Az ikea innen hordja a bambuszokat :) Rengeteget gyalogoltunk, fel és le, eljutottunk egy szinte lakatlan tengerparti kicsi faluba, Dois Riosba, ahol kb. 10-en laknak, ha egyáltalán laknak. A parton sem volt senki rajtunk kívül. Régen ez a kicsi település egyfajta elkülönített kolónia volt, ide érkeztek tengeren túlról az emberek, és mint egy karanténban, itt kellett eltölteniük egy rövidebb időt, ha nem bizonyultak teljesen egészségesnek. Később ide érkeztek a rabszolgák, innen szállították őket tovább, majd a rabszolgaság leáldozásával javítóintézetté, majd börtönné alakították át a kolóniát. Az utolsó rab 2004-ig élt a szigeten (mint lakos)!   Hazafelé úton testőrnek szegődött mellénk két kutya, akik egész az otthonunkig kísértek minket. Ha megálltunk, megvártak, ha elindultunk, jöttek ők is. Nagyon sok gazdátlan kutyus van a szigeten, az éttermekben megmaradt ételekből élnek, de jobban néznek ki, mint az otthoni városi szobakutyák!  Mindenhol a kutyák, de szépek és nem bántanak! Persze egy ilyen nap után a jutalomfalatka jár mindenkinek…  Sajnos még semmit sem láttatok, mi meg sajnos már eljöttünk innen, de dolgozunk rajta, hogy többet átadjunk ebből a szigetből… |
