Uruguay - egy kis kitekintés, mínusz képek

Gyorsan azzal is kezdjük, hogy miért is mínusz képek! Hát azért, mert ma Dávidot a fullon tömött Buenos Aires-i metrón kizsebelték! Szuper, a kedvenc fényképezőgépünknek annyi, amin rajta voltak a Montevideós képek és videók, szóval néhány képet tudunk csak küldeni nektek! Iszonyatosan idegesek voltunk miatta, jó kis 300dolláros költséget jelent egy új és hasonlóan jó gép beszerzése, ezzel most egy kicsit várunk, de hát a blog miatt mindent!:) Ja ilyen gépet itt nem lehet kapni, szóval felrobbantunk, de már túltettük magunkat rajta és tanultunk, vagyis Dávid tanult belőle, figyelmesebb lesz ezentúl!:) Összességében a jó k… anyját az összes piti kis tolvajnak, piti is marad és elporlad hamarosan a Buenos Aires-i fertőben…

Bár eredeti terveinkben nem szerepelt hivatalosan Uruguay, de mivel közel van, mindössze 3 óra komppal, ezért áthajóztunk pár napra. Első nap egy kicsi városkában voltunk, Colonia del Sacramentoban, ami azért elég nagy ahhoz, hogy amikor már kivoltunk egymásra, elsétálgathattunk órákon keresztül egyedül anélkül, hogy találkoztunk volna egymással még véletlenül is. :)

Látkép a világító toronyból

Nagyon aranyos a városka a macskaköves utcáival, réges-régi autóival, hangulatvilágításával, az emberek kedvesek. Este megtudtuk, hogy Uruguay ma ünnepli a 200 éves fennállását, nagy szó, mi több, mint 1000 évesek vagyunk! Úgyhogy magyarok elég a kesergésből, tessék büszkének lenni! A 200 évesség alkalmából a fővárosban, Montevideóban hatalmas nagy fesztivált rendeztek, légtornászokkal, nagyon színvonalas bemutatóval. Először sajnáltuk, hogy pont lemaradunk a tőlünk csak mindössze 100 km-re lévő eseményről… de végül mégis csak jó, hogy nem állunk egy, a nemzeti öntudattól forrongó tömeg kellős közepén!

Aranyos kis utcák mindenhol...

Azért csak megnéztük másnap Montevideot (itt jön a mínusz kép rész J, ez az élmény a miénk marad), és tényleg nem baj, hogy csak tv-ből néztük az ünneplést! Ez az Uruguay-i város már kevésbé volt elragadó, az egyik legcsúnyább főváros, amit láttunk eddig életünkben. Az utcák koszosak, az épületek lerobbantak, régiek, max. egy-két modern épület… hát itt nem lesz ingatlanügynökösködés! Amikor elkezdett lemenni a nap este, inkább visszamenekültünk a hostelbe. Az emberek pedig a chileiekhez hasonlóan sötétek, komorak, nem csillog a szemükben a túláradó szeretet, a vérükben pedig még pezseg az egykori harcos indián vér. Úgyhogy velünk nem kötekszünk, de azért ma is megkaptunk immár az utazásunk alatt másodszor, hogy „gringo”. /Mert amikor az előttünk lévő csaj bedezodorozta magát, Dávid hangosan köhécselni kezdett!/

Montevideoról ennyi, boccs… :)