Egy gyors helyzetjelentés

Bocsi, hogy eddig nem jelentettük nektek földrajzi helyzetünket, de a hegyekben voltunk! Minden szuper volt, de egyenlőre a videók feltöltésével el vagyunk maradva, ezért nem akarjuk a blogot tölteni, dolgozunk az ügyön és most már tényleg hamarosan jönnek az új szépségek...
Addig is egy kis előzetes:

5 nap túra, kicsit eltününk...

Bár tudjuk, hogy minden nap iszonyatosan várjátok :) az újabb beszámolóinkat, most egy picit nélkülöznötök kell, ugyanis holnap reggel elindulunk egy 5napos túrára az Andok belsejébe! Na nem kell megijedni, ez egy kiépített túraútvonal lesz, összesen kb 100km sétával, glecserrel, magas gránithegyekkel, szerencsére nem hegymászással, hanem a hegy tövében túrával..., de azért mégiscsak keménynek ígérkezik, 20kg hátizsák sátorral, minden felszereléssel és kajával, jellemzőek az erős szelek, hó és eső, szóval itt tényleg egy nap alatt 4 évszakot tapasztalhat meg az ember (állítólag)! No para, farkasok és medvék sincsenek!

Szóval akkor sok sikert és kitartást kívánunk magunknak... :)
Egy kis ízelítő! Persze profi fotóstól, majd mi a gagyi kis gépünkkel készített fotókkal, de velünk együtt visszatérünk! :)

Egy kicsit a backpackers életről

Miután 3 napja nem történnek izgalmas dolgok, csak utazás és várakozás, ezért kicsit bevezetünk titeket a nem mindenki számára komfortos backpackers életbe, mi viszont szeretjük!;)

Ha az az első táska nem lenne...

Zsófi kistáskája is nehéz, abban hordjuk a kaját

Kaja

Reggelente a hosztelek többségében az árban benne foglaltatik a reggeli is, ami Brazíliában egészen bőséges volt (gyümölcs, müzli, sonka, sajt, zsemle, lekvár, karamellrkém – ezt itt nagyon szeretik, nutella helyett), itt, Chilében azonban lekváros kenyérre redukálódott.

Nap közben szendvics, amit próbálunk mindig valahogy feldobni, hogy ne unjuk meg nagyon. Most a salátalevél és a ketchup a soros (plusz sonka és sajt az alap), a következő a tonhal lesz.

Este, ha tudunk, főzünk valamit, ami még másnapra is jó, közkedvenc a tonhalas spagetti, de most már elkezdtünk újítani ezen a téren is: hagymás, gombás, répás spagettiJ

A szükség diktál...

Öltözködés

Van 2-3 nadrágunk, 2 hosszú ujjúnk, széldzseki, egy hétre való alsónemű, 4-5 pólónk, és ennyi. Na jó, én (Zsófi) elhoztam  még egy ruhát, hátha… persze még egyszer sem volt rajtamJ A rendszer hátránya, hogy minden képen ugyanabban vagyunk, ahogyan az már néhányatoknak fel is tűnt, illetve hogy baromi unalmassá tud válni. Ja és ha mosni akarunk, ki kell találni, mi az a ruha, amit tudunk nélkülözni két napig, azt lehet mosni… Előnye, hogy reggel nem kell hosszasan gondolkozni, mit vegyünk fel. A vagy B… Mindennek 2 oka van: egyrészt a gardróbunk mérete másrészt, ami sokkal fontosabb, hogy kizárólag dryfit cuccokat szabad cipelni, ugyanis ezek könnyen száradnak, kevésbé büdösödnek és könnyűek. na meg icebreaker merinó juh cuccok, amik brutál drágák, így csak Dávidnak van 1db pólója, de keressük a helyet, ahol venni tudunk, mert megéri…

Indulás előtti utolsó káosz! :)

A csomagok

Két nagy backpack (Dávidé 25 kg, Zsófié 15kg, Dávid viszi Zsófi cipőit és a neszesszerétJ), egy nagy hátizsák (8 kg, Dávid viszi), és az ételes csomag (5 kg oldaltáska, Zsófi viszi)

Szállás

Ha sikerül couch-ot találnunk, akkor ingyen szállásért, és egy kis idegenvezetésért cserébe jófejeskedünk kicsit, ami itt, ahol mindenki csak spanyolul beszél, kicsit nehéz. Viszont így sokkal többet ismerünk meg az adott nép kultúrájáról, szokásairól stb.

Brazil couch

Ha nem couch, akkor hostel, amiből valamikor kifogunk egy-egy nagyon jót –afféle lakások nappalival és minden otthoni jóval, de van, amikor elég igénytelen tud lenni. Zuhanyzó és konyha azért mindig van. Mindenestre Chilében ilyenkor nincsen túl sok turista, mert még épp csak tél vége van, úgyhogy sokszor csak mi vagyunk az egész hostelban, plusz 2-3 hostellakó (akik bentlakásosak, mi sem tudjuk, mit csinálnak, leginkább egész nap semmit). A hostelek előnye, hogy rengeteg emberrel ismerkedünk meg, persze dög unalom, amikor a „Honnan jöttél?” stb. kérdések ismétlődnek, de a tapasztaltabbakkal már ugorjuk is az uncsi kérdéseket…kb. Már egy-két rövid, de jó barátság is kötetett angolokkal, olaszokkal, de  már a fél világban, mondjuk elsősorban Európában fogadnak minket otthonaikban! J

Egyik kedvenc hostelünk nappalija

Utazás

Ha tudjunk, a nagy távolságokat éjszakai busszal tesszük meg, így időt és pénzt is spórolunk (hiszen nem kell plusz egy napot hostelben fizetni). A buszok kényelmesebbek még a repülőnél is, van olyan ülés, ami egészen ággyá alakítható, de az drágább. Ez azért nem egyenlő a kényelmes ágyban alvással. És amit nem vehetsz meg pénzzel: a nyugalom… tuti van egy kisgyerek minden buszon vagy éppen a klotyó mellett kapsz helyet… Dávid ilyenkor iszonyatosan nyugodt! J

Ha valamiért a busz nem megoldható, mert mondjuk Chilében nem vezet le út a déli részre, vagy idő szűkében vagyunk, akkor repülünk. Néha a repülő olcsóbb is, mint a busz,és bár olcsó, de nagyban különbözik az otthoni fapados járatoktól. Van, ahol monitor van az előtted lévő ülés háttámláján, felszolgálnak üdítőt, kávét, chipset, legutoljára komplett reggelit kaptunk (nem ám a Maléves kis satnya szendvicsek!), és mindez természetesen benne van a jegy árában!

Néha alternatív megoldást kell keresnünk, kompozás

Buli

Zéró, de hát ugyebár a sok egyéb mellett a tisztulás is a célja az utunknak. J Egy-két összejövetel volt, de buli csak Rióban, az is csak utcai (Lapa)

Utcai bulikép Lapáról, raszta est :)

Pia

Egy hónap alatt két whiskey kóla,4-5 Carpirinha és egy liter bor, na meg néha a helyi alkoholok megkóstolása

A jó öreg sugar cane ital, amiről már beszámoltunk!

És aki nem backpackers, de sokat utazik, az ilyet backpackerstársainkkal megmosolyogjuk, szenvedjetek csak:

Puerto Montt és Punta Arena

Akkor kezdjük a kedvencetekkel, egy videó jelentéssel! :)

Egy igazi kis koszos kikötőváros. Ilyen lepukkant, romos házakat talán még nem is láttunk, az biztos, hogy Afrikába maximum valami luxusúttal fogunk egyszer elmenni, mert ez még nekünk is sok, afféle brazil favella, csak vannak utak…

Gyönyörű tákolmányok, Dávid itt szeretne ingatlanozni! :)

Csak azért jöttünk ide, mert itt szállunk gépre, ami levisz miket egészen délre. Mert hogy a déli részek felé már nem vezet út, az egész Chile innentől kezdve szigetek, jégtáblák és gleccserek egyvelege. Út csak Argentínán keresztül van, az busszal 40 óra. Itt már nyoma sincs a modern városelemeknek, kivéve egy dolog: a McDonalds. Itt tartózkodásunk ideje alatt ünnepelték a függetlenségüket, úgyhogy részesei lehettünk a 80-as évek Magyarországjára emlékeztető ünnepi eseményeknek, felvonulás, vásár, stb. Itt ez nagyobb ünnep lehet, mint a Karácsony.

Csodás vásár :)

Itt azért már utolért minket a honvágy, főleg Zsófit... :( Dávid meg már Ausztráliába akar költözni... :) Na de ilyen nem lesz!

Na és akkor néhány szó Punta Arénáról, na de csak tényleg néhány!

Itt nincs semmi érdekes, csak azért jöttünk ide, mert innen tudunk tovább menni a híresen szép nemzeti park felé: Torres del Paine. Reméljük télen is szép, és nem csak hiába repültünk idáig! Szóval akaratlanul is volt még egy nem csinálunk semmit napunk… De idefelé legalább láttuk az Andok havas hegycsúcsait, azurkék gleccsertavait és Chile fjordait a repülőről!J

Na egy érdekesség azért még is csak akad! Lényegében ez a legdélebbi város, amit elértünk! Még lejjebb akartunk menni, a világ ténylegesen legdélebbi városába, Ushuaiba, de letettünk róla! Egyrészt sokba kerülne, nem érné meg, másrészt ennek a lényege a Tűzföld megnézése lett volna, de az meg nem annyira érdekes, mint otthon hittük, harmadrészt még is csak hideg van ottan már! J Úgyhogy fordulás vissza, az Andok gyönyörű hegycsúcsai és gleccserei felé! Hú, itt is hideg lesz, na mind1, ez már viszont megéri, elvileg frankó kis gleccsereket, gránithegyeket és kristálytiszta tavakat fogunk látni, na de majd hiszünk a saját szemünknek…

Pucon – Villarrica vulkán

Kevés alvással, kisebb hányingerrel -ugyebár ez volt az a wc-s buszozás

megérkeztünk 10 óra buszút után Pucón kisvárosába, ahol kedvesek az emberek, van egy aktív vulkánunk, sok vízesés a környezetben, kicsit hasonlít egy osztrák alpesi kisvároshoz, igazán rendben van. Annyit érdemes tudni, hogy teljesen ad- hoc jelleggel jöttünk ide, mindenképpen akartunk egy megállót a déli hideg előtt, így jóformán a térképről kiválasztottunk egy kisvárost…

Azért ez komoly meglepetés volt...

Voltunk lovagolni ismét, a lovaglás itt sokkal olcsóbb, mint otthon! Kaptunk két lovat, egy spanyolul beszélő lovászt, aki előreengedett minket, csinálhattunk, amit akartunk, és végül eljutottunk egy gyönyörű helyre, ahol egy hatalmas vízesés volt, az első igazi vízesés, amit láttunk, 90 méteres!

Másnap jött az igazi kaland, a vulkán megmászása!

Na ez megint egy olyan dolog, amire talán egyszer van valakinek lehetősége az életben, így nem lehetett kihagyni! Reggel 6-kor kelés, jöttek értünk, felszerelés próba - komplett ruházat, hegymászó cipő, bukósisak és a legfontosabbak: jégmászó szarság a bakancsra és jégcsákány J

Majd át a bázisra, és indulás felfele egyvonalban az első megállóig, ami csak 200 méteres szintkülönbséget jelentett, és összességében 1200-ról mentünk 2850-re. Na ekkor Dávid elgondolkozott, hogy minek is kellet ez! Soha sem értettem meg, miért jó hegyet mászni (Dávid), de előre mondom, hogy most sem sikerült megértenem! J Szóval 4 óra menetelés felfele, minden időre, 10 perces pihenés és indulás tovább, 2000-nél jégmászó szarság felszerel, és indulás tovább libasorban, na ekkor megjött a szél, jégen felfele, és tele is lett a gatya! J

 

 1984 :)

Mikor elértünk 2300-ra, a túravezetők jelezték, hogy itt a vége az időjárás miatt! Ez volt a legnagyobb öröm a hegymászásban! J Egyik szemünk sírt, a másik nevetett! Örültünk, hogy vége a szenvedésnek, viszont nagyon sajnáltuk, hogy nem értünk fel a csúcsra és nem nézhettünk bele a kráterbe… L

Jeti

És az öröm pillanata:

Este viszont jött egy igazán szuper program! Elmentünk egy gyönyörűen kiépített 5-6 természetes medencével és 5-6 különböző hőfokkal rendelkező forráshoz, amik vízének melegét a vulkán fűtötte fel! 1,5óra lazulás, közben esett a hideg eső és zúgott a patak mellettünk, csodás…

Zsófi a fürdőben

Másnap megtartottuk az első teljesen nem csinálunk semmit napot! Kell ez a kis kikapcsolódás, az agyunk nem tudja feldolgozni a programokat és nem tudjuk megélni rendesen az utat…

Chile

Akikkel eddig találkoztunk az utunk során, kérdezték, miért megyünk Chilébe, mert hogy nekik eszükbe sem jutott, szerintük unalmas. De az a nagy helyzet, hogy nem sokat tudnak az emberek Chiléről. Ja, bent rekedt pár munkás a bányában, meg, hogy állandóan földrengések vannak, ennyi. Mi sem sokat tudunk, az útikönyvünk alapján csak annyit, hogy szép tájak vannak errefele. Így utólag nem is emlékszünk arra, hogyan találtuk ki, hogy ide is jövünk. Talán mert így jutunk le legdélebbre, láthatunk fjordokat meg itt van az Atacama sivatag is… Hát jó döntésnek bizonyult, afféle kalandpark…

Első benyomások Chiléről: Santiago

Ilyen adottságú vársot már régóta szerettünk volna látni...

Megint éjjel érkeztünk, mint sok más helyre eddig, de már a fényekből és az utakból is látható volt, hogy egy sokkal kulturáltabb országba érkeztünk. Sofőrünk szép nyugisan vezetett, az épületek modernebbek, az utcák rendezettek. Másnap világosban, verőfényes napsütésben ez megerősödött, tényleg egy szép, tiszta fővárosba érkeztünk, Nyugat-Európa színvonal. Egyik oldalon az Andok havas hegycsúcsai a felhőkarcolók „árnyékában”, a másik oldal felé pedig valahol a messzeségben az óceán sejthető. Ezen földrajzi viszonyoknak köszönhetően a szmog szinte megáll Santiago felett, egy magasabb dombról szemmel látható is a szmog zóna.

Nincs feltétlenül meleg, éjjel 10 fok körül van a hőmérséklet. Furcsa, előző nap még a Copacabana homokjában napoztunk, most meg a háttérben a havas csúcsokkal nézegetjük, milyen pulcsit kell majd rövidesen venni Zsófinak. Sokat sétáltunk, bár utólag megtudtuk, nem kellett volna ilyen bátornak lennünk, mert aznap volt az évfordulója annak, hogy Pinochet katonai puccsal átvette a hatalmat, és az ő ideje alatt nagyon sok ember eltűnt. Ennek évfordulójakor mindig nagy lázongások vannak az utcákon, tiltakoznak az emberek mindenki és minden ellen, mély nyomott hagyott bennünk Pinochet… más turistáknak megmondták, hogy ne nagyon menjenek az utcára este közeledtével, de végül nekünk sem lett bajunk. Azért nem feltétlenül a szeretetet éreztük az emberek szemében, talán most először az utunk során, kicsit féltünk – bár Chilét mondták Dél-Amerika legbiztonságosabb országának.



Zsófi Chilében...



...beolvad a környezetbe! :)

Egy kis chilei népitánc! :)

Nincs feltétlenül meleg, éjjel 10 fok körül van a hőmérséklet. Furcsa, előző nap még a Copacabana homokjában napoztunk, most meg a háttérben a havas csúcsokkal nézegetjük, milyen pulcsit kell majd rövidesen venni Zsófinak. Sokat sétáltunk, bár utólag megtudtuk, nem kellett volna ilyen bátornak lennünk, mert aznap volt az évfordulója annak, hogy Pinochet katonai puccsal átvette a hatalmat, és az ő ideje alatt nagyon sok ember eltűnt. Ennek évfordulójakor mindig nagy lázongások vannak az utcákon, tiltakoznak az emberek mindenki és minden ellen, mély nyomott hagyott bennünk Pinochet… más turistáknak megmondták, hogy ne nagyon menjenek az utcára este közeledtével, de végül nekünk sem lett bajunk. Azért nem feltétlenül a szeretetet éreztük az emberek szemében, talán most először az utunk során, kicsit féltünk – bár Chilét mondták Dél-Amerika legbiztonságosabb országának.

Azért a helyi, utcán árult finomságot megint sikerült megtalálnuk és persze ki is kellett próbálnunk! Azóta mindenhol keressük annyira finom! :)

Úgyhogy nem nőtt a szívünkhöz ez a város, bár tényleg gyönyörű és tiszta, a környezet is szép, és egyáltalán nem unalmasJ De másnap már inkább elmentünk egy befizetett túrára a közeli  luxus kisvárosba, Vina del Marba (tiszta Monte Carlo) és a mellette található legnagyobb chilei kikötőbe Valparaisoba

Azért egy európai kikötő kenterbe veri!

Finom a kávéjuk...

A gazdagoknak itt van a nyaralója, a miniszterelnök is itt kapcsolódik ki, itt biztonságos, az tutiJ a tavalyi földrengésnek a nyomai látszanak rendesen! Sajnos a wc papír-szokások itt is hasonlóak Brazíliához, de a zuhanyzók legalább nem életveszélyesek.

Érdekesek a repedések, afféle magyar falu, amin keresztűl megy a kamionok útvonala :)

Még egy kis sétára mentünk el Santiagóban, mielőtt a délvidék felé vettük volna az utunkat, amikor is Dávid egy futóversenyre lett figyelmes… hmmm ha jobban megnézzük ezek a futók egységes zöld ruhában vannak… nahát a rendőrök szaladtak épp a tüntetők elől!!! Jó, tehát indulunk máshovaJ

Ezek a csoportosulások nekünk kifejezetten nem tetszettek, akármik is voltak...

Aznap este buszra ültünk, nyugi, már nem vagyunk Santiagoban, vidéken meg semmi nyoma a fővárosi forrongásnak! Mivel máshol már nem volt hely a buszon, ezért a legutolsó két szék jutott nekünk, közvetlenül a wc mellett, az ajtó pont ránk nyitódott, és ez nem ám olyan magyaros busz, ahol a buszvezető le is lakatolja a wc-t. Nem, ide percenként jártak az emberek!!! J 

Brazília egyveleg – érdekességek, amik eddig kimaradtak

Elektromos árammal töltött zuhanyfejek: amik ha ügyes vagy, nem ráznak meg…

Mi mind a ketten kaptunk azért egy-egy adagot, amiből megtanultuk, ne akarjuk átállítani a hostel által legjobbnak ítélt vízhőmérsékletet (azaz hidegetJ)

Újrahasznosított wc papírok: ami nem csak arról szól, hogy a használt újságpapírból wc papírt csinálnak, hanem arról is, hogy a használt wc papírt is újrahasznosítják… A wc úgy van kialakítva, hogy a használt wc papírt a szemetesbe kell tenni.

Így a lefolyórendszer is gyengébb kivitelezésű, így ha balga európai módon megpróbáltuk a wc papírt a helyére, azaz a wc-be tenni, sokszor le se ment. De erre is van megoldás: a szar-zuhany J, íme:

És ne felejtsük el a kedvenceinket, a hónaljnövényeket (izzadságszagú növény Ilha Grandén) és a fülzsírállatokat (fülzsírszag Pantanalban, tuti állati eredetű) – vagy már mi vagyunk ilyen büdösek??? J

Szó szerint őrültek a buszsofőrök és állítólag ez csak romlani fog… Mind1, kapaszkodunk és biztonsági öv becsatol! J

Volt néhány kedven hasznos munkánk, bár sok mindenre nem jó, de legalább dolgoznak! J Ilyen pl. az áruházi cipőcsíktakarító, aki szó szerint a fekete cipőcsíkokat törölgeti egy botra szerelt teniszlabdával! J Vagy pl. a szinte minden buszmegállóban ülő vonalhuzogató, aki szerintünk az ott elhaladó buszokat számolja, de ha kérdezel valamit, nem tud válaszolni! J Rendszeres a pénztáraknál a 2-3zacskózó/pénztár.

Hát a Brazil kaja 1-es! J A következőeket eheted minden nap: bab, rizs, tészta, csirke, sima paradicsom és reszelt káposzta! Gyümölcsök íztelenek, zöldségek fakók! Mondjuk van all you can eat, szóval éhes nem maradsz!

Rengeteg a gazdátlan kutya, elképesztően sokan vannak, viszont okosak, gondolom a kaja érdekében, és szépek is! Viszont iszonyat lusták, állandóan csak fekszenek, olyanok, mint a csövesek, de tényleg! J

Ami iszonyatosan idegesítő, hogy másokat nem kímélve mindenki zenét hallgat! De nem akárhogy, kihangosítva a telefonon, menet közben a fülükhöz tartva, de hangosan! J Ez megy a buszokon is, de volt olyan falu, ahol a hangszórókon szólt a zene!

Az autópark egy nagy 0, csak polok és corsák! Ok: óriási adók, egy ilyen kisautó is 6-7milkó!

Mindenhol függőágyak, Zsófi imádta! J

És a kedvencek: Sucos, abból is a tejes-avokádós volt a legkirályabb; Coco verde; caipirinha kicsit erős, de hasznos; pastelles – pitában megsütött bármi; cukornád lé, mate tea, tapioca (különleges lisztből készült lepény akár édes, akár sós változatban), acai (hideg gyümölcsös krémszerűség), és a brazilok kedvessége, ami már-már túlzás, de ez az igazi latin mentalitás!

Hát röviden és tömören ennyi, irány Chile!!! J

Rio sweet Rio, a legegyedibb látnivalók a végére favela tour és nightlife

Jó volt ide visszajönni, ismerős utcák, ismerős kavalkád… ismét találtunk egy normális couch-ot, bár a Paratys rossz tapasztalat után kicsit tartottunk a dologtól. Másnap reggelit kaptunk – ingyen, ami egy backpackernek igen fontosJ, majd elvitt minket egy favela-túrára, délután pedig feltúráztunk a Pao de Acucar-ra, azaz a cukorsüveg hegyre. A favela, amit meglátogattunk, 3 dologról nevezetes: 1.az első olyan favela Rióban, amit a rendőrség biztonságossá tett, Santa Marta, mindez 2-3éve történt, 2. itt forgatta Michael Jackson egyik klippjét, 3. a RedBull őrült favella downhillt szervezett ide  

Egy kicsit a favelákról… készítettünk ugyan videót, de az erős szél miatt nem lehet hallani a aláfestő beszédet, így le is írom, amit a favelában tett séta során megtudtunk: Szóval a favelákat jelenleg a nagyvárosok szegénynegyedének tartják, ahova éjszaka tuti, de talán még nappal is veszélyes bemenni, fallal vannak elkerítve a város többi részétől. A házak úgy néznek ki, mint amik egy percen belül összedőlnek, félkészek, de van bennük áram, víz, sőt, a legtöbben nagy meglepetésünkre nagy lcd tv is full felszereléssel. Autóút ritkán vezet át rajtuk, csak gyalogosan megközelíthető, utcaneveket el lehet felejteni. Amikor a nagy építkezések elkezdődtek, akkor a munkások építettek maguknak kis házakat (kb. mint otthon a konténerlakások a munkások számára) abból az anyagból, ami maradt az építkezésekből. A téglákat élére állítva rakják, és egyéb kreatív, költséghatékony megoldást is láttunk. J Majd folytatják az építkezést, ha éppen lesz miből.

A hang kicsit szar,de a felvétel nem rossz!

Azért akármennyire is ez egy minta favela, full putri, de legalább már nem annyira veszélyes és a szép a panoráma! J

Favellalakók

És a klipp:

És a verseny, egy afféle jó kis redbullos videóval:

Vezetőnkkel, Pityuval!:)

Délután pedig a túra, út közben találkoztunk éhes majmokkal (remélem nem voltak veszettek), és még éppen elcsíptük a naplementét a hegy tetején.

Este jött a kemény rész, benéztünk Lapára, itt már csak kettesben, „idegenvezető” nélkül. Lapa Rió egy városrésze, ahol péntek és szombat esténként lezárnak 6-7 utcából álló részt, és indul a samba! Örült egy buli, minden második ház aljában szórakozóhely van, vagy bár, ki bent táncol, ki az utcán, egyszerre 6-7 zenét lehet hallani, választhattunk. Mindehhez hozzátartoznak a nagyfenekű, miniszoknyás „samba-királynők”, a betépett „crack”esek, a kézen fogva sétáló, időnként egymásnak eső homoszexuálisok, az utcát járó mogyoró és alkohol árusok, mi maradtunk a caipirinhánál. Szépen hangzik, de azért csak okosan! A legveszélyesebbek a gyerekek, megfogják a táskát és már futnak is vele. Így nem vittünk magunkkal semmit, csak a réges-régi fényképezőgépünket, és kevés pénzt. Nem néztünk senki szemébe, ha mégis, mosolyogtunk egy nagyot. Ismét minden rendben volt, de azért éjjel 1 körül, amikor már kezdek még jobban megőrülni az emberek, elindultunk haza. Próbáltunk minél többet forgatni, reméljük picit visszaadja a hangulatot nektek!

3-as kombót lehetett venni, megérte...

Lapalapa

Számba Számba! :)

Szamba mester! :)

Ez az igazi szamba

Kicsit zavaros, de nem lehetett máshogy kamerázni, azért valmire jó lesz talán... 

Viszlát Lapa!