Egy sztorival kezdjük a 3. kocsis etapunkat! Az egyik este volt egy igen vicces jelenet! Dávid, miután megfürdött a kamionos-kúrvás benzinkúton, beszállt az autóba félmeztelenül (itt már igen meleg van…, milyen a tél kezdete otthon? J, boccs ezt most nem lehetett kihagyni, megjöttünk a nyárba… ), majd épp alvós helyet kerestünk a kút mögötti sötétben, ekkor megjelent egy rendőrautó villogva és kiszállt 2 rendőr, zseblámpával bevilágítás… Gondolták Zsófi épp munkában van… J Haha, de miután látták, hogy turisták vagyunk, elköszöntek és visszaszálltak – a szőkeség azért jól jön! És hát igen, a backpacker lét amúgy is az otthon megszokott igényszintünk alatt van, de azt Zsófi se gondolta volna sose, hogy valaha is benzinkúton fog zuhanyozni… de most valahogy ez is jött magától. Második este már mint régi ismerős, köszönt Zsófinak a helyi stopposlány a wc-nélJ
Szóval a következő napokban Salta vidékét jártuk be. Első körben Juyjuy-t néztük meg, de ahogy megérkeztünk, úgy ki is fordultunk, ki sem szálltunk a kocsiból! :)
Voltunk egy szubtrópusi esőerdőben, amit a leszálló köd, pára, és a millió madárhang nagyon misztikussá varázsolt, azt is el tudtuk képzelni, hogy valamelyik pillanatban a fák közül felbukkan egy dinoszaurusz. Dávid ebben a párában kicsit megizzadt, képet nem közlünk róla! J
A misztikus táj :)
Izzasztó a helyszín...
Zsófi már megint bámul...
Meglátogattunk pár várost, falut, sok – sok helyet, ahova a pár eltévedésünk során jutottunk. Hihetetlen életet élnek itt az emberek, szavakkal nehéz leírni...
Ilyet is látni kell, hogy rájöjjünk mennyire jó otthon valójában...
Életkép...
Másolt CD-t tessék!
Sokat nem tudnak arról a világról, ami a falujukon kívül van, amikor azt kérdeztük, merre kell menni a tőlük 100 km-re fekvő város felé, csak néztek bután. Itt fontos megjegyeznünk egy nekünk kicsit fura dolgot…A fiatalon való gyerekszülés Dél-Amerikára általánosságban jellemző dolog, de ezen a részen kifejezetten sok fiatal (16-20 éves) anyukákat láttunk minden 5méteren. Először nem tudtuk, hogy az a kisgyereke vagy a kistesója van a lány kezében, de miután előkapta a cicit, és az utca közepén (buszmegállóban vagy épp a szupermarket előtt) megszoptatta a babát, már tudtuk, ez bizony a gyermeke. J A gyerekek hegyekben állnak, az anyukák meg húzzák-vonják magukkal az ordító gyerekeket, ahhoz még fiatalok, hogy foglalkozni tudjanak velük… A szerencsésebb felállás, amikor hármasban mennek mindenhova, a baba, a 19 éves anyuka, meg a 35 éves nagyiJ Amúgy ilyen hármas is rengeteg van – itt úgy látszik, ez a szokás. A lányoknak meg a suliban kötelező a miniszoknya! Otthon ekkora szoknyáért rád szólnak a tanárok, itt meg másban nem is mehetsz. Hát persze hogy tombol a fiatalkori szex….
Elütöttünk egy galambot!!!! 130-es tempó, eddig is azt néztük, hogy mi van velük, állandóán előttünk szálltak fel, valószínű valami bátorságverseny! De szerencsések voltunk, 5 perccel később az előttünk lévő autó is elcsapott egyet, neki berepedt a szélvédője…huhh, megúsztunk egy 400dolláros költséget…
Úgy látszik, az utunk során mindig belecsöppenünk valami politikai dologba, Chilében a diáktüntetés és a katonai puccs ünneplése, itt meg éppen választási kampány zajlik, október 23-án van a választás. Érdekesek a kampányok, mindent megígérnek, de kb. úgy, hogy „minden jobb lesz, ha rám szavazol” – olyan együgyű szövegek, amit otthon el sem hinnénk. Hol a kedvenc focicsapattal reklámozzák magukat, hol szilikonmellű nőkkel,hol meg zenét írnak a jelültjükre, és az utcán koncerteznek… És fullos (itt legalábbis annak számító) hoszteszlányok osztogatják a jelölteket reklámozó szórólapokat! Szóval érdekes dolog ez is, nincs ilyen, hogy kampánycsend, időközben le is mentek a választások, láttuk a szavazóhelyeknél, hogy nagy sütés-főzés megy és az urnák fölé kiakasztva a szerelmük, Christina óriásplakátja! Kicsit más a helyzet, mint otthon…
Ismét a kocsi előnyeit élvezve két napos körút következett sivatagon, sivatagi településeken, hatalmas színes homokkő sziklákon, óriáskaktusz parkon (6 méteresek hivatalosan, de szerintünk 10) keresztül, olyan tájon, ahol tavaly a Dakar 150km-es távja ment.
Szevasztok! :) Ez még csak a kezdet, nem tudtuk mi vár még csak ránk...
Azért már jól éreztük magunkat...
3000-en már van hova merengeni az Andok gyönyörű tájain
Dávidnak ez igazi csemege volt, meg talán minden valamire való férfinak az lenne, ez még is csak a DAKAR! J Na és akkor lássuk a valóságot, hogy miről is beszéltünk és megint csak miért is utazunk! Lehet, hogy vannak nehéz pillanatok, sokszor koszban vagyunk, sokszor nehezen viseljük az állandó váltásokat, nehéz látni a szegénységet, de megint csak itt van, amiért mind ezt tesszük...
Vigyázat Lámaveszély! Haha, mesteri! :)
Motoros paradicsom 3000-en, sivatag...
És megjöttek a kaktuszok...
Kell otthonra egy ilyen cserepes... :)
És a papagályok vidáman rászállnak!
Több ezer négyzetkilóméteren, háttérben a holddal! :)
Na és akkor még csak most jön a java, elérkeztünk a Dakarhoz, leírhatatlan, jártunk a Marson is!;)
...
...
...
Azért mi is ott voltunk...
Zsófi trükközget! :)
Bekeményedve..., jöhettek marslakók! :)
Erre a videóra felfigyeltek a youtubeon, olyan komolyan vettem be ezt a kanyart, hogy jövőre indulhatok a Dakaron a Ford színeiben!yeye :)
Na akkor, most el kell, hogy áruljuk, hogy eddig átvertünk titeket, nem voltak marslakok, ugyanis eddig a Holdon voltunk, a Mars csak most következett...
...
...
...
A méretek...
A marslakók! :)
Köszönjük, hogy itt lehettünk!
Sivatagban élő emberek vályogházakban, a semmi közepén, nagyon kemény… de egy biztos. A templom, a főtér és az iskola gyönyörűen meg van építve, karban tartva, míg a lakóházakról nem lehet eldönteni, hogy laknak benne, vagy már elhagyatottak, vagy esetleg romnak minősülő látványosságok.
A vájog...
A legmagasabb pontunk kb. 3.300 méter volt, ahol egy kisebb emelkedőnél már éreztük, hogy kevesebb oxigén van a levegőben. Nagyon hamar el is álmosodtunk, Zsófi kicsit szédült, mi lesz majd Peruban??? Ja persze a Coca cserje mindet megold! Itt már egyébként láttunk Coca levelet áruló, és Coca levéllel tele szájú embereket is, mi még nem próbáltuk… Eleinte nem is tudtuk mi ez, teli pofával beszél hozzánk a parkolós, mondjuk, mi van ezzel… Erre a következő helyen már mondják is, hogy coca, na asszem tényleg nem Európában vagyunk, ott mehetne a sittre 10évre, itt meg adják, mint a cukrot! J Azért reméljük mindenki tudja, hogy ez nem a cocain, ez csak a cserje, amiből csinálják a kokót!
Coca
Megnéztünk egy olyan várromot is, amely arról vált híressé, hogy a legtovább állt ellen az európai hódítóknak, Quilmes városát. Ugyanígy hívják az egyik legelterjedtebb argentin sört is. Jó kis rom volt, kaktuszokkal, lámákkal, de a fényképezőgépünk lemerült… jaj ha még meglenne a jó kis gépünk!!! Minden nap megemlékezünk rólaL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése