Irány Sao Paulo, a 20 milliós megalopolis

Végül sikerült elindulnunk a világ negyedik legnagyobb városa felé, egy már megszokott őrült buszúttal! Ezek a sofőrök azt hiszik valami nagyon nagy versenyzők és az életünkkel játszanak, folyamatosan figyelni kell az utat, ha épp egy frontális lenne, akkor is felkészülten érjen. Mondjuk az út gyönyörű volt, végig a tengerpart mellett, majd át a hegyeken!

Szóval a megalopolis kegyetlen volt, mintha egy európai nagyváros lett volna, mondtuk is, végre kicsit otthon érezhetjük magunkat, csak éppen óriási méretekkel! Kizárólag felhőkarcolók egymás hegyén-hátán, mondjuk afféle 80,90-es évekbeli kivitelben.



Tényleg elképesztő, hogy merre tart az emberiség, meg fogunk fulladni...

Már esett pár szó a B tervről, és a rugalmasságról, ismét hoztuk a formánkat… Azért mentünk Sao Paulóba, mert innen megy busz Iguacu-hoz, de a hostelben újabb tippet kaptunk: menjünk a Pantanal Nemzeti Parkba… Miután reggel döntenünk kellett, hogy merre tovább, és Pantanal mellett tettük le a voksunkat, Iguacut pedig majd Argentínából nézzük meg, így jóformán 5 óránk maradt körbenézni.
Egy-két szépség, utcai matematikatanár vs. pálmalevél söprűs! :)

 Elég is volt ennyi, rengeteg városi gyaloglás, metrózás de élveztük, ilyet ritkán lát az ember!  
                             

Felmentünk az egyik felhőkarcoló teraszára, a 41. emeletre, itt azért elállt a lélegzetünk! Szó szerint ameddig a szem ellát kizárólag óriásépületek, élhetetlen, elképesztő… Arra nagyon jó volt, hogy miután Tokióban úgy is át kell szállnunk majd, így inkább kiszállunk 3-4napra, hogy megnézzük a világ legnagyobb városát, iszonyat érdekes lehet, ennyit megér…

Fincsi ez a 41.... :)