Kicsit lestrapálva érkeztünk meg a várva várt Uyuniba, ugyanis az odavezető út fele nem volt aszfaltozva, földút volt, és bár az éjszakai buszok lényege az volna, hogy kipihend magad éjjel, semennyit sem aludtunk, mert végig rázott a busz, majd a sok okostojás kinyitotta az ablakokat, mert melegük volt, így a busz még porral is telement, szóval ez egy csodás utazás volt. Dávid még arra is gyanakodott, hogy a sofőr spórolás végett a rövidebb, de rosszabb utat választotta...
Végül Dávidnál elfogyott a cérna, ahogy látható! : )))
Ahogy megérkeztünk Uyuniba, egyből tudtuk, hogy hát nem, ide nem vezet betonút... egy igazi kis sivatagi falucska, ahol semmi más nincsen, csak túristák és rengeteg por. Régen bányászatból éltek, de már azok sem működnek, az egyetlen megélhetési forrás mi vagyunk nekik.
Uyuni elég felejthető! :)
A nap tovább folytatódott, a dzsipp, amivel a következő 3 napot töltjük, egy óra késésel érkezett meg, persze nekünk senki sem szólt, hogy mi van. Szerintünk a sofőrt aznap reggel értesítették, hogy lesz egy túrája. Ő ennek megfelelően volt „lelkes” idegenvezető... de később megnyugodtunk, másoknak sem volt jobb guide-juk. Sokat nem beszélt, akkor is csak spanyolul, hallgatta a hülye zenéit, 100-szor ugyan azt, mi meg a leghátsó ülésen szívtuk tovább a port. J
Dzsippünk, egy defekttel megúsztuk, hátsó sor kicsit erős volt!
Kis csapatunk most 3 kanadaiból és egy brazilból állt. A kanadaiak már eleve betegen érkeztek, így aztán nem meglepő, hogy a végére mi is elkaptuk... Három hónap alatt semmi bajunk nem volt egy olyan kontinensen, ahol minden rendes ember legalább egyszer beteg, erre egy kanadai vírus dönt le minket!
Nemzeti kavalkád!
Na de azért a dzsipp túra feledhetetlen volt, gyönyörű helyeken jártunk. Először is meglátogattunk Uyuni mellett egy „vonattemetőt”, ahova összegyűjtötték a már nem használt régi vonatokat, amiket még a bányászat idejében használtak. Sokat nem tudtunk meg, mert ugyebár a vezetőnk nem volt túl beszédes, kitett minket a dzsippből, és mondta, hogy 10 perc múlva találkozunk. Azért ez egy kicsit túristás cucc volt, de élveztük a temető illatát! J
Ez a program azért kicsit uncsi volt...
De már megjelent a sivatag, ami azóta is rabul tart minket!
Aztán jöhetett a só!!! Uyuni és környéke a sóról híres, hatalmas mennyiségű só van itt a felszínen, egyes helyeken összefüggő hófehér sivatagot alkotva. Amellett hogy csodálatos természeti képződmény, gazdasági célra is használják, meglepő módon sót termelnek belőle. haha J Messze van mindeféle szabványtól a folyamat, így csak Bolívián belül értékesítik. Erről már többet tudunk, sunyin odacsapódtunk egy másik csapathoz, akiknek jobban fizetett idegenvezetője volt.
Sódomb
EU szabvány csomagoló...
...és kút! :)
Miután láttuk a „gyárat”, megnéztük, honnan is jön a só. Vakítóan fehér, végeláthatatlan sófelület, csodálatos, el sem tudtuk képzelni, hogy ilyen egyáltalán létezik...! Jókor érkeztünk, mert még rövidesen elképzelhető, hogy lítium-bányászat miatt feltúrják az egészet. A kérdés, hogy éljenek az emberek szegényen, védjék a természetet, vagy éljenek jobban az emberek, és kit érdekel a természet... amúgy ez hülyeség, nem az emberek fognak jól járni a bányával, hanem a bánya-tulajdonosok!
És néhány művészfotó, nem volt türelmünk 1000-osra megcsinálni őket, de talán így is érdekesek...
Lilliput
haha :)
Ebédre megálltunk a sósivatag közepén lévő kaktusz-szigeten, ahogy felsétáltunk rá, valóban olyan volt, mintha egy szigeten lennénk, körülöttünk meg a fehér tenger... A nap is olyan melegen sütött, mint egy trópusi tengerparton. A szigeten pedig sok-sok méteres, akár 900 éves kaktuszok, és ez nem vicc, 900 évesek! És hát ebédre mi más lett volna, mint alpakka bbq. J Dávid boldogan rávetette magát, és mindent felfalt jó sok mustárral, Zsófi maradt a rizsnél.
Lámaebéd a kaktuszokkal
Ez valóban egy sziget volt...
...és valóban óriáskaktuszokkal!
És akkor néhány kép erről a csodás természeti jelenségről!
Kaktuszrengeteg
Kis akrobata, Dávidnak 1db tüske átszúrta a kezét...
Bolívia sósan szereti! :)
Természetes csempe!
És a só
Gyönyörű volt!
Csodás pozíciók tömkelege! :)
És akkor újra lehet évekig gyűjtögetnünk...
Lámatesók itt is szeretik!
Este pedig sósivataghoz méltó sóhotelben szálltunk meg. Melegvizes fürdő 5 percre 300 Ft, gondoltuk, akkor ketten megfürdünk ennyiért, ezen belázadt a tulaj, erre meg mi lázadtunk, így nem fürödtünk, Dávid örül... J
Hotel Saúúú
és sóágy! :)
Másnap reggel egy kis ébresztő gyanánt útbaejtettünk egy régi kriptatemetőt, ahol karnyújtási távolságra vannak a sokszáz éves hullák, ha akarod, megfoghatod őket. Ez Europában el lenne üvegezve, mindenféle kémiai anyaggal lekezelve és atomfegyverekkel védve... itt semmi, Zsófi jól meg is ijedt, mikor elsőnek benézett, jót nevettünk, de elsőre mindenki kicsit meghökkent, hogy hogy is lehet ez, ehhez nem vagyunk hozzászokva... Sőt, ezek nem egyszerű hullák voltak, hanem régen fontos emberek. A fontos emberek koponyáját ugyanis csecsemőkorukban kúp alakúra formálták különböző szorító eszközökkel – és persze így kúp alakú is maradt.
A sírhelyek...
Na de ami bennük van... :) Ez sem egy EU szabványos betekintő lyukacska! :)
A nap többbi részében már kedvesebb dolgok következtek, számos laguna mellett haladtunk el, mindegyik más és más színű a bennük található ásványok miatt, mindez 3-4000 méter magasságban, gyönyörű, de tényleg. Ami közös bennük, hogy mindegyikben van egy nagy csapat flamingó. Össze-vissza masíroznak, az embertől sem félnek annyira, így jól megfigyelhettük őket!
Gyönyörű kis lények ezek!
Egész nap a turkálás!
Dáma!
Egy kis erőfitoktatás!
Csapat
Majd megálltunk régi vulkán-láván is, és láthattuk azt is, micsoda nagy köveket lövell ki egy vulkán, és milyen messze, amikor kitör. Azt tudni kell, hogy itt rengeteg inaktív és félig aktív vilkán található, amerre csak elnéztünk vulkán vulkán hátán, ez sem volt semmi...
Lávatenger
És a háttérben a valóban füstölgő vulkán...
Mindennek a tetőpontja a Laguna Colorada volt, a vörös színű laguna, ami a napfény, a sugárzás mértéke és a hőmérséklet hatására változtatja a színét. Mi szerintem a legszebb szakaszában láttuk, vörös volt, na és persze a rengeteg flamingó. A flamingókról gyorsan csak annyit, hogy itt 3 fajtája él, kb 100 cm magasak, párban élnek, 1 tojást hoznak a világra, rákokkal táplálkoznak, és a fejük egész nap a vízben van kutakodva! J Este szikrázó csillagok, a hőmérséklet nulla fok alatt, vacsira ma lámahús, Dávid ismét rávetődik, Zsófi nem, Zsófinak lett igaza...
Lagoa Colorada
Talán láthatóak a színek...
Az ő színe látható, felszállás!
Egy kis szeles videó a Flamingókról!
Harmadnap reggel egy lenyűgöző helyre érkeztünk, ami még akkor is nagyon jó volt, ha a vezetőnk itt sem mondott semmit: a Föld szelepei, a gejzírek. Szinte félelmetes, milyen erők lakoznak a földben, és milyen erővel törnek a felszínre. Ezen a vidéken úgy tűnik, nagyon nagy földbéli aktivitások vannak. El tudtuk képzelni, milyen lehetett ez a vidék, amikor az a sok-sok közeli vulkán még aktív volt... Igazi dínó-kor!
A mező
Mesterséges szelep brutál hanggal
Dávid is végre kiereszthette rendesen! :)
Kicsit Zsófi is beleszippantott, tegyük rendbe a tüdőnket rendesen! :)
Cigi nincs, gáz van!
Micsoda romantika! :)
Utána következett egy kis fürdőzés melegvízű természetes kis medencében, amit a föld hője melegít. Mi ezt kihagytuk, mert itt is csak 15 percünk volt, mint minden megállónál. A 3. napra elegünk lett belőle, be...ja, nem fürdünk! J Minden helyen 5-10 percre álltunk meg, „take pictures”, de basszus, nem fényképet akarunk ezret, hanem információt legalább egy kicsit. Minden megállónál kiszálltunk, fényképezés 5 percet, aztán visszaszálltunk, nagyon idegesítő volt már a végére, hogy sehol nincs egy kis nyugtunk sem, és nem tudjuk élvezni a tájat, mert már vissza is kell szállni, ráadásul a leghátsó sorba... Azért volt még egy gyors Zöld Laguna látogatás, itt Dávid már kis sem szállt, a lámahús megkezdte a munkát a gyomrában. J Dávid soha többet nem akar lámát enni, Zsófi soha többet nem akar befizetett túrára menni...
Jól nézett ki, de ez most kimaradt!
A végére már kicsit sok volt a porból, a nem túl friss kajából, a demotivált túravezetőkből, abból, hogy 20an használunk egy koedukált wc-t, így nem bántuk már annyira, hogy a túra végeként megérkeztünk a chilei határhoz. Ahogy átértünk a határon, hírtelen lett betonút, hírtelen nem kellett görcsösen figyelni, nehogy elemeljék a táskánkat, egyszóval jó újra Chilében lenni. A bolíviai határról annyit, hogy mikor beléptünk kérdezte a határőr, hpgy jövünk vagy megyünk, mondjuk megyünk, jó akkor átül a másik asztalhoz, az a kiléptető, még ő is nevetett, majd elővett egy papírt , amin blabla spanyolul és 15 bolivianos, arra rámutat, na ennyibe kerül elhagyni az országot, kifizettük...!
Az ultrabiztonságos bolíviai határátkelő! :)
Viszlát Bolívia! Amit láttunk gyönyörű volt, iszonyat szegénységek, por és fillérekbe kerülő dolgok! Ne ez legyen a fő célotok, de egy kis kitérőt valóban megér, csodás természet, éljenéljenéljen! J
Búcsúzzunk el Bolíviától néhány vegyes képpel és néhány szeles, dzsippes videóval! Irány az Atacama sivatag port mégmégmég!
Autópálya...
Hát ez nem jött össze szerencsétlennek! :)
Dávid sem esett pofára szerencsére! :)
Zsófi romáskodott! :)
Kaktuszvirág
Csapat
Sóosztály!
Sivatag mindenfele...
...és persze a Flamingók!
Amennyire kietlen, annyira változatos!
Ugye változatos?
Na ez egy béna kép lett!:)
Ezzel sem lehet semmi lenyomni! Jawa desert! :)
Na de a táj...
Ezzel végképp sehova! Halálos túra és vannak, akik az egész kontinenst átszelik bicajjal! Na, ezt már komolyan NEM!
:D Persze Danikám, a vér nem válik vízzé és bár természetesen formálódunk átalakulni nem akarunk! :D Amúgy állítólag 6hónap útán változik meg igazán az ember, jelenleg közel 4-nél tartunk, de úgy érzem, hogy kell még az a 2! :D
EEEEz aaaaaaaaaaaaazzz!!! Látom még a régi vagy!!!!! Igazi Serti psyho!!!! :D De rég láttalak igy... és régebben pedig de sokat.... :D D: :D
VálaszTörlés:D Persze Danikám, a vér nem válik vízzé és bár természetesen formálódunk átalakulni nem akarunk! :D Amúgy állítólag 6hónap útán változik meg igazán az ember, jelenleg közel 4-nél tartunk, de úgy érzem, hogy kell még az a 2! :D
VálaszTörlés