Arequipa és világ legmélyebb (2.) kanyonja, a Colca kanyon

Jó visszaérkezni valahova, egy olyan országba, vagy városba, ahol már voltunk, legalább egy kicsit kisebb változás. Kicsit le is betegedtünk a dzsipp túra alatt, ugyebár a kanadai vírus és a hashajtó láma J végigaludtuk a buszutat. Kicsit betegen, kicsit álmosan hagytuk el a biztonságos Chilét, a következő buszjegyvásárlásnál már érzetük is, hogy juhéjj, visszaérkeztünk Peruba, lehúzott a buszos kisasszony minket 20 sole-val, mi voltunk a figyelmetlenek, ő meg a figyelmes, végre egy jó balek túristapár! L

Aha, ez ismét Peru, pénzváltók! :)

és az utcai budegaárusok...

...és a kellemes kis árusok! :)

De aztán megérkeztünk Arequipába, ahol van egy coach-unk, és ez minden rosszat feledtetett velünk, bár Dávid nagyon nem akarta ezt az egészet, ugyanis a couch egyet jelent a kötelező beszélgetésekkel, az esetleges nem kívánatos programokkal, de.... Bróker a pasi, úgyhogy luxuslakása van, 180 m², hatalmas terasz, panorámában a közeli, már kialudt vulkánra, van saját szobánk, saját fürdőnk, ultraszuper... Óriásszerencse, erre most nagyon szükségünk volt, kicsit magunkhoz térni, feltöltődni és az ilyen információk nincsenek fent a neten, ez most nagyon bejött, bár jellemzően mindig jól éreztük magunkat a couchoknál. Plusz öröm, hogy Dávid végre kibeszélgethette magát a gazdaságról, hírekről, tőzsdéről, autókról, mindenféle fiús dolgokról. A nőket ez miért nem érdekli? J Ezek azok a dolgok, amiket az ember nem kap meg egy ilyen jellegű út során, Dávid az autókat és motorokat, Zsófi meg a magassarkút és manikűröst, ilyen témákban nem tudunk társak lenni, azaz férj és feleség! J

Panorámánk, ez igen...

Akkor most féljünk a couchsurfingtől? Dehogy... Kényeskedő Dávidkának már szüksége volt egy ilyen lakra! :)

Ha már Arequipában vagyunk, két dolgot érdemes itt nagyon csinálni, az egyik: megmászni az El Misti nevű vulkánt, amire a teraszunk is néz, ez a legmagasabb, még felszerelés nélkül megmészható hegy, 5822 méter magas. Csak a gond, hogy a megmászásához 1.30kor kell kelni hajnalban, fent alig van oxigén és már egyszer megszívtuk egy ilyen jellegű próbálkozással Chilében, szóval nem a mi kis legyengült, beteg szervezetünknek találták ki.

El Misti - 5822m, köszi,de ezt most nem...

Sokat gondolkoztunk rajta, de végül nehezen lemondtunk róla. J A másik verzió már sokkal szimpatikusabb, a Colca kanyon, a világ  legmélyebb kanyonja, azaz mint később kiderült a 2., a közelben van az első, ami 150méter mély beka..ja! J 100 km hosszú, 6000 méternél magasabb, már kihúnyt vulkánok szegélyezik, 3191 méter a legnagyobb szintkülömbség. Ha már kanyon, akkor tudni kell, hogy a gyönyörű Grand Kanyon 1500 méter mély, kisgyerek ehhez képest!

Végül emellett döntöttünk, három nap a kanyonban, amiből az első két nap többnyire csak lefele kell gyalogoni, úgyhogy még kicsit betegen is megkezdhető a dolog. A harmadik napról már előre tudtuk, hogy halálos lesz, akkor kell ugyanis a kanyon mélyéről ismét feljönni a magasba, ahonnan az első nap indul, 1200 méteres szintkülönbség! Azért lelkileg ezzel is meg kellett küzdenünk... J

Előtte nap kicsit körbenéztünk Arequipaban, megérte, egyik kis kedvencünk lett...

Az ív és a vulkán :)

Kisutca

Tetszetős kis városka

Gyönyörűen rendbetéve

Plaza de Armas, imádják, nélkülük nem léteznének városok, afféle Hősök tere

Tényleg tetszetős volt...

...tiszta Velence

A járműpark a régi, a legújabb Asya As 150-8 mi ez? :)



k... vicces :)



Szóval nekivágtunk a kanyonnak, és okulva a korábbiakból, bármennyire is mindenki javasolta, mi azért sem kértünk túravezetőt és csoportot! Kicsit aggódtunk, hogy nem tévedünk-e el, és lesz-e szállásunk majd a vadonban fekvő kis falvakban, de végülis jól döntöttünk. Függetlenek voltunk, saját ütemünkben haladhattunk, csak mi ketten, és a néha mindket megelőző szamárfogatok!

A kiindulópont, Cabanaconde, tiszta Párizs! :)

És az első látvány a kanyonból!

Szamárfogat

Szegénykék, de hát megszokták...

Na ők sajnos tényleg nagyon szegény emberek...

4 óra után leérkeztünk a kanyon aljába, ahol várt minket a kis paradicsom, nagyon zöld kis falu, kedves emberek, és a lúzer túristák, akik fizettek egy csomót a túravezetőiknek, és ugyan azt kapták, mint mi! J Itt talált ránk életünk eddigi legolcsóbb szállása is, 380 Ft / fő / éjszaka és nem ám dorm, privát szoba.

A méretek itt is rendben voltak...!

Művészfotó! :)

Elképesztő képződmények

Az útvonal nem volt éppenséggel kikövezve...

Dávid seggre is ült, Zsófi jól kinevette! :)

De végül egyben leértünk...

Éjszakai gyertyafény, gyertyafényes vacsora, már szinte teljesen megszoktuk, hogy nincsen áram, otthon is ezt fogjuk használni! ;) Vacsora mondjuk csak Zsófinak jutott, Dávid lámaproblémája elérte a tetőfokát, talán a lámafarok emésztése kezdődött, egy falatot sem evett, és otthon soha nem tapasztalt és számára is ismeretlen sebességgel támadta a WC-t éjszaka, aki jól ismeri az tudja, hogy ez nagy szó! J

Hilton



A panoráma azért rendben volt...



...és a környezet is!

Másnap egy rövid ijedelem után, hogy nem tudjuk merre is menjünk, Zsófi megtalálta az utat, és egy kis szenvedős felfelemenet után áthaladtunk két falun, hőség, kaktuszok, sivagati éghajlat, majd visszaérkeztünk ismét a kanyon aljába, az Oázisba, ahol a nap második felében már csak pinennünk kellett, meg nagyon óvatosan napoznunk, mert itt aztán nagyon erős a nap... magasan is vagyunk, meg van itt valahol egy ózonlyukféleség állítólag... Ez aztán tetszetős kis pihenő volt! ;)



Túra közben...

Andok, gyönyörű...

Haverunk :)



Kanyon, 3 nap panoráma



Ennek soha nem lesz vége! :)

Zsófi és a panoráma...

...kaktusz és a panoráma! :)

Na de a napi cél megpillantása erőt ad!

Volt miért küzdeni!

Igazi kis paradicsom, trópusi éghajlattal!

Újabb művészfotó, ezek a digitális gépek...

500Ft/fő/éjszaka, szerintünk megérte! :)

Na a harmadik nap volt valóban a legkeményebb, 4 órán át csakis felfelé gyalogoltunk, még egy vízszintes rész sem volt benne, közben pedig tűző nap és a már megszokottá vált por. A lúzerek itt öszvérháton mentek fel, kár, hogy mi ezekben keménykedünk, persze egy ilyen dolgot megcsinálni mindig óriási érzés. Amikor már egészen magasan jártunk, azt hittük, már csak kicsi van hátra, szerencsétlenségünkre találkoztunk két lefele jövő túristával, akik mondták, hogy hát bizony most még csak a felénél vagyunk. Akkor kicsit bántuk, hogy nem ülünk öszvérháton és szívesen lettünk volna lúzerek... J

Menet közben...

...pihenés közben!

Ami enyhítette a szenvedést, hogy ismét találkoztunk régi haverjainkkal, a kondor úrakkal. Ráadásul most egészen közel is szálltak hozzánk, úgyhogy most végre szabad szemmel is jól megnéztük őket, csak fotót készíteni nem olyan egyszerű róluk...

Felül mindig van egy fehér csík,

Alulról meg az ujjai látszódnak

Játék közben

A világ legnagyobb madara 4 méteres fesztávval!

Ez majdnem nagyon jól sikerült! :)

Róla sikerült egy viszonylag jót, a legkisebb, kolibri!

Na meg róla is, a híres sárga madár! :)

 Végül csak felértünk, nem volt más választásunk, majd egy nagy pizza után felűltünk a helyi buszra, ami visszavitt minket Arequipába. A helyi versenyzők... :)

Újra a csúcson! :)

Ez aztán a politika, traktort a népnek! :)

Útitársaink :)

Népviselet

Babakocsi

Na és ez a legjobb, a zenészek és a mindenféle, akár húst szatyorban áruló üzletemberek! :) Nyugodtan pihensz, aztán egyszer csak felszállnak, és indul a móka!

Itt végre meleg zuhany, minden ami luxus, és este a nap zárásaként jöhetett egy olyan dolog, amire már 3 és fél hónapja vártunk partiiiiiiiiii. A házigazdánk, Percy, nélkül nem mentünk el eddig este sehova bulizni, épp elég sztorit hallottunk már, de így, hogy ő elvitt minket, így más! Ittunk igazi helyi Pisco Sour-t, ami koktél féleség, és mint utóbb megtudtuk, tojásfehérje is van benne. Még jó, hogy csak utólag tudtuk megJ Egy-két rövid ital, és már jól is voltunk, elszoktunk az alkoholtól... bár Dávid még szívesen ledöntött volna vagy 10et, Zsófi közbelépett! J, azaz grrr... Végre zene, fények, tánc, ez már nagyon hiányzott! De ami igazán hiányzott, azok a barátok!!! Hát mi szeretjük az ilyen estéket, ezt be kell látnunk, de csakis barátokkal, úgyhogy otthon majd kicsit be kell pótólnunk srácok... Az estét bulis estéhez méltóan egy nagy Gyrossal zártukJ

Percyvel! Vele még biztosan találkozunk! Várunk hozzánk...

Még néhány napot eltöltöttünk Arequipában, sétálgattunk, voltunk a helyi temetőben Percyvel, ahol a két éve elhúnyt édesanyját látogattuk meg (na ez a couchsurfing), Zsófi főzött neki borsófőzeléket (mármint PercynekJ), ami azóta lisztes levesként maradt meg, erre egyszerűen nincsen angol szó... J Egy szó mint száz, nagyon jól éreztük magunkat Percynél, de hát nem akartunk a fejére nőni, így is egy hete itt vagyunk, és az átlag couchsurfingelés az 2-3 napJ

Megint egy érdekes temető...

Még egy dolog Arequipáról, ami nagyon tetszett nekünk: ahogy kiléptünk a busz-terminálról, egyből két rendőr lépett hozzánk, honnan jöttünk, hova megyünk, taxival megyünk-e, ha igen, ők leintettek nekünk taxit, leigazoltatták, csak az után indulhatott el velünk, hogy minden rendben volt a papírokkal, és fel is írták, hogy ezzel a taxival két magyar utazik. Jól esett a törődés, és mint kiderült, szükség is van az óvintézkedésekre, az elmúlt években egyre gyakoribbakká váltak a taxis rablások – és ilyen kor visznek mindent, ha kártyád van, akkor meg kell adnod a pinkódot, és addig nem mehetsz (fegyver a fejedhez szegezve) amíg nem ellenőrízték le, hogy működik is a kód! Plusz nem csak túristákkal történt ez meg, hanem helyiekkel is! Kemény! De úgy tűnik, javul a helyzet. Ezek igaz storyk, ezer félét mesélhetnénk, amiket közvetlen sértettektől hallottunk, de ha figyelmes vagy, és betartasz néhány szabályt, akkor ilyen nem fog megtörténni! Arequipa összességében az eddigi talán legkedvesebb városunk lett...

Azért nem csoda, hogy ellenőrzik őket, otthon utcára sem engednék! :)



Viszlát Arequipa, még látjuk egymást...



Szóval végül csak buszra űltünk, és elindultunk a híres Nasca vonalak felé...

A buszon már csak az alsó szintre ülünk, bármennyire is csalogató a fenti panoráma... Egy hete volt pont itt egy buszbaleset, ahol 6an meghaltak, köztük két túrista, mindenki más megsebesült, mert éjszaka felborult egy busz. A hülye buszvezetók nem tartják be a szabályozásokat, nem cserélnek, többet vezetnek, mint lehetne, stb. és tessék. Szóval inkább fizetünk többet, de az alsó szinti, első osztályon ülünk! Na ez egy, az előbb említett óvintézledésből, ha borul a busz, ami itt megint csak ugyebár jellemző, akkor sokkal több az esélyed, na meg azért Dávid mára már igen nehezen viseli ezeket a buszutakat, jobb a lenti, kényelmesebb helyet választani, Zsófi is nyugodtabban utazhat, nem kell hallgatnia Dávid szitkozódását! J