Peru utolsó napjai - "Viszlát eddigi kedvenc!"

A 45napos perui túra utolsó állomása az óceán parton található Paracas volt, aminek speciális az elhelyezkedése, ugyanis tulajdonképpen a sivagat és az óceán találkozásánál fekszik, ezt is jelenti a neve quechuai nyelven, a sivatag esője. Talán még nem volt szó róla, a quechua ősi dél-amerikai nyelvjárás, az őslakosok, az inkák nyelve, sokan még ma is így beszélnek, vannak közösségek, ahol ez az egyetlen, spanyolul nem is tudnak. De vissza a mi kis városunkhoz, a Sivatag Esőjéhez. Ez is még az Atacama sivatag része, úgyhogy az eső rész mindössze azt jelezheti, hogy az óceán vizes, haha J itt kb. 20 mm eső esik évente. Illetve 7-8 évente van az El Nino jelenség, amikor az óceán áramlataiban változás következik be, és a meleg áramlatok rengeteg esőt hoznak a szárazföldre is. Egyébként az óceán hideg a Humbolt áramlat hatására, így nagyon gazdag planktonokban, tehát más tengeri élőlényekben is. Atya ég ennyi információt! J Ennek köszönheti Paracas, hogy kedvelt túrista célponttá vált, vannak itt fókák, delfinek, pingvinek, pelikánok, és még rengeteg madárfajta.

Sivatag VS Óceán

Élnek itt gazdag emberek is, első nap végig sétáltunk a parton egy kite-surf partszakaszig, rengeteg luxusház előtt vezett el az utunk, Dávid csak csorgatta a nyálát... haha

Siófoki nyaraló felújítva :)

Vagy fessük át barnára? :)

Megnéztük a kite-osokat, állítólag két nap alatt megtanítanak annyira, hogy igazolást is kapsz, és mehetsz egyedül, sok helyen ugyanis csak ilyen igazolással engednek a vízre. Kicsit ez most drága lett volna (330 dollár hmmm), de egyszer ki kell próbálni, ugyanis a profikat nézve ez valami kegyetlen jó dolog lehet...! Mindenesetre a szél itt mindig hatalmas délutánra, az áramlat miatti hideg óceán feletti levegő beáramlik a délutánra felforrósodott sivatag felé – egy kis földrajz;)

Kite, nem lehet könnyű, de annál izgalmasabb...

Következő nap állatnézéssel kezdődött, reggel „speedboatra” (afféle perui csoda) pattantunk, és irány a közeli Ballestas Islands, ahol rengeteg állatot láttunk.

A szigetek kapuja

Madárkolónia

 

Pelikán csapat, az egyik kedvencünk

Persze a másik a fókák!

Pingvinúr

Bubie család

Hatalmas semmittevők

Ennyi madarat és szart!? :)

Zsófi telefonjának zoomolási képessége, az előző képek költsönkértek voltak...

Vannak hajók, akikhez odamennek a fókák játszani, hát minket csak leszart egy nagy pelikánJ

A peruiak könnyen leszarhatnak! :)

Aztán jöhetett egy kis befizetett túra, sok sok fotó meg egy kis múzeum.

Most...

Ez a szikla 5 éve még teljesen máshogy nézett ki, de 2007-ben volt egy 8,4 es erősségű földrengés, ami levitte a felét. Láttunk cunami által messzire vitt kishajókat is, itt azért nem ritka a földmozgás, Dél-Amerika és a Csendes Óceán határán találkozik a Dél-Amerikai és a Nazca lemez egymással kőkemény földmozgásokat produkálva.

A múlt... mindenhol ez a kép van, de miért is, mind1 hagyjuk...

Egy kis halászfaluban álltunk meg enni, azaz nem is halászfalu, mert csak egy kis kikötő volt, meg négy étterem. Itt újra megpróbálkoztunk a nemzeti kajával, a ceviche-val, ha valahol, itt csak jó lesz. Tényleg finomabb volt, mint az első verzió, de azért legközelebb egy étteremben nem ezt fogjuk kérniJ

A cunami elvitte a hátteret...

Maradt azért néhány dolog...

A környezet azért elég stíl volt! :)

A program végeztével elindultunk busszal visszafelé Limába, ahova már ismerősként térünk vissza még 2 napra, melynek egyik legfőbb programa az új fényképezőgép beszerzése volt... J Sajnos ez a bejegyzésünk kicsit kurta is lett emiatt, ez van, nem kell sírni! J

Visszatérés Limába

Jó dolog egy főváros, vannak nagy élelmiszerboltok, ahol megveheted azt, amit szeretnél, és nem csak abból választasz, ami éppen van. Van ügyes szerelő, aki megcsinálja az egyébként megcsinálhatatlannak hitt fényképezőgépet. Jól megy a net, a hosztelben van ingyenes internet, úgyhogy nem veszünk össze a laptopon, stb. stb J Amennyire imádjuk elhagyni a nagyvárosokat, egy-egy nagyobb kör után annyira is szeretünk visszatérni, még is csak betonpatkánynak születtünk... J

Hmmm a friss beton és benzinszag, mennyire édes tud lenni! :)

És persze a szolgáltatás... :)

Lima egy nagyon szép részében van a hosztelunk, ahol a jómódú emberek is élnek, úgyhogy szép házak, szép utcák között lehettünk, 500 méterre az óceánparttól.

Eléggé rendben volt a környék...

...nem vicc! Rió után a 2. város, ahol hosszú távon is el tudnánk képzelni! De hát otthon, édes otthon...

Az ilyen életforma azért talán mindenkinek fekszik! :)

Muszáj ilyen helyeket választanunk a nagyvárosokban, különben annyira be lehet szívni, hogy kb az utcára sem mersz kimenni, akkora csövestelep!  Vannak szörfösök, sárkányrepülősök, minden, ami kell, Dávid még futni is elment egyik este, jól bírja tüdővel most, hogy nincs cigi! Persze a Karácsonyi láz itt is tombol, fényfűzérek, díszek, vásárok, Karácsonyfák.

Pláza az óceánparton, azért nem rossz...

Nem tudjuk, hogy a Karácsonyi hangulat miatt, vagy azért, mert már 4 hónapja vagyunk lassan úton, de nagyon elkezdtek hiányozni az amúgy normális otthoni életünk elemei, Dávidnak az, hogy kocsiba ülhessen és dudálhasson J, Zsófinak, hogy végre szoknyát vehessen fel, kifesthesse a körmét, csini lehessen... kis hülyeségek, de amikor ilyen emberek között mászkálsz (kikent, kifent emberek menő kocsival stb. – tegyünk anyit hozzá, hogy mindez az otthoni átlagot vagy az alatti életet jelenti, de 4hónap után egy hátizsákból élve kicsit megváltozik az ember értékrendje, egyszóval a kis dolgok nagy dolgokká válnak...), eszedbe jut, milyen jó is lenne hazatérni...! Ja és ha már körömnél tartunk, annyira egészségesek vagyunk, hogy magától fényes a körmünkJ

A kameráról közben kiderült, hogy mégsem lehet itt megcsináltatni, mert chip-et kell benne cserélni, amit pedig csak az Olympustól lehet beszerezni. De hogy mi már mennyit szendevtünk ezzel! Kezdődött azzal, hogy Huacachinában két napig vissza sem kaptuk. Aztán itt Limában leadtuk a szervízben, azt mondták, másnapra kész, menjünk vissza délután 3-ra. 3-kor még semmi, menjünk vissza 5-re (holnap meg amúgy már megy a repülőnk, szóval nincs időnk). Na 5-kor már a boltos sincs ott, a szervíz ajtaja zárva, a szomszéd boltos szól nekünk, aki már szintén tudja, hogy mi vagyunk az Olympusosok, hogy menjünk vissza később. Fél 7-kor (este!) megjön a boltos, és telefonál, annyit mi is értünk, hogy azt kérdezi, mi van az Olympussal – tehát még itt sincs a boltban! Még egy órát kér... na ebből már nem engedünk, megmondjuk neki, hogy fél óránk van... oké, akkor menjünk vele, elmegyünk a gépért, nincs messze. ez után háromnegyed órát kocsikáztunk, keresztül a város legcsövesebb részén is, ahol már ő is mondta, hogy zárjuk be belülről az autót. Végül otthagyott minket egy parkolóban fél órát, majd visszatért a gépünkkel, amit persze nem siekrült megcsináltatni, de sebaj, megoldás mindig van, olyan peruias módon. Hozott egy cseregépet, ami feleannyit tud, mint a miénk, plusz még fizessük ki a szervízdíjat. „Ó de hát ez a gép ugyanazt tudja...”. Haha jó vicc! Így elhoztuk a saját gépünket, majd valahol megpróbáljuk eladni, és indulás megvenni a negyedik gépünket! A boltos csak nézett, Dávid odalépett, rámutatott a gépre és „kérek egyet”, vagy valami ilyesmi, Dávid spanyoltudásának megfelelően... és már meg is van, 1000dollár eddig gépekre, kicsit már feszültek vagyunk azért tőle, de ugyebár nincs sírás...! J

Hopp kicsit itt sok lett a duma, de hát ha nincs kép, akkor olvasnotok kell, boccs! J

Másnap reggel indulás a reptérre, és itt megint pozitívan csalódtunk Peruban. Már a reptér bejáratánál ellenőrzés, csak az a taxis mehet be, akinek rendben vannak az iratai, a reptér épületébe csak igazolvánnyal engednek be, plusz amikor a becheckolásnál megkérdeztük, hogy a csomagjainkkal minden rendben lesz-e, biztonságban van-e (mert Argentínában hallottunk lopásról...), azt válaszolták, hogy na de hát ez itt nem Buenos Aires! Csak mi nem tudtuk, hogy a Buenos Aires-i reptér ennyire veszélyes??? A jó... J

És akkor kicsit fioglaljuk össze ezt a 45napot ezzel a kis videóval! Viszlát Peru nagyon szerettünk és visszatérünk...