Sámán ceremónia – dupla tripp :)

Machu Picchu meghódítása után még várt ránk egy kis izgalom Cuscoban.

Ha már egyszer Peru a spiritualitás földje, nem maradhatunk le egy igazi sámán vezette ceremóniáról. Egy ilyen ceremónia általában abból áll, hogy egy kis csapat elmegy a sámán birtokára, és ott a sámán „templomában” közösen elfogyasztanak valamilyen, az ősi inkák által is használt csodaszert. Sokan ezt csak szimpla drogozásnak tekintik, de aki komlyan hisz ebben, annak mély jelentése van. Sajnos a turizmus már ezt a területet is megfertőzte, és veszélyes, nagy hatású szereket árulnak a túristáknak, olyanokat, amiket csak vezetővel, sámánnal volna szabad fogyasztani, vagy csak a sámán fogyaszthatja. Az egyik ilyen dolog az Ayahuasca, amit régen az inkák a túlvilággal való kapcsolatfelvételre, a jövő meglátására használtak. Most meg minden jöttment túrista ihatja, ha eleget fizet. Van, aki csak iderepül, bever egy ilyen szert, és máris azt hiszi, újjászületett. Pedig komoly előkészületei vannak, minél erősebb hatású a csodaszer, annál hosszabb. 3 hete meghalt egy francia lány, pár hónapja meg egy fiú esett 5 napra kómába a szer miatt, így ezt mi biztosan kihagyjuk és kifejezetten körbejártuk a dolgot, legalább 5-6 helyen voltunk, több helyivel beszélgettünk ezekről, szóval nem ugrottunk fejest az ismeretlenbe.... Tudni kell, hogy ezek a dolgok itt a kultúra részei, nem büntetendő és elfogadott. Akármennyire is hüledezik most néhány olvasónk, látnotok kell, hogy ezek a dolgok az utunk részei, azért (is) jöttünk, hogy újat tapasztaljunk, és megtudjuk, mi rejtőzik a mocskos politika, a hazug média, a félrevezető egyház (és nem vallásra gondolunk, óriási külömbség van, na erre már rá is jöttünk...), és a vakító pénz világa mögött!  Szóval ha már itt vagyunk, nem mehetünk el sámánkodás nélkül, úgyhogy az ayahuasca helyett más utat kerestünk, ez pedig a San Pedro. Ezt régen az inkák a megtisztulásra használták, átestek egy ilyen san pedro szertartáson, mielőtt elérték volna a szent helyüket.

A csodaszert egy itteni, csillag alakú kaktuszból nyerik, zöld löttyöt készítenek belőle, aminek borzalmas íze van. Nyugi, nagyon alacsony erősségű, amit az is jelez, hogy csak egy napot kellett rá készülnünk. Előtte egy napig nem ettünk húst, és előző este 10-től már csak vizet vagy teát ittunk, másnap szintén nem ehettünk semmit.

San Pedro és a sámán a buli előtt! :)

Tehát akkor kicsit a szertartásról: reggel éhgyomorral találkoztunk a sámánunkkal, egy helyi 30 néhány éves pasival, a kis csapatunkban csak mi ketten voltunk. Taxival felmentünk a Cusco felé magasodó dombok egyikén fekvő házához, itt volt a saját építésű kis temploma is, egy vályog építmény tele mindenféle spirituális cuccal, mindenféle ital, tollak, mint egy igazi boszorkány-lak, csak ez igazi volt...

Zsófi felkészíti magát!

Hókuszpók felszerelések, középen a túlvilági ayahuaska...

Beöltözött a „munkaruhájába”, és egy rövid bevezető hókuszpók után kikeverte a megtisztító adagunkat.

Itt már azért elindult az utazás! :)

 A sámán azt javasolta, legyen valamilyen fókuszpontunk, kérdésünk, amire kíváncsiak vagyunk, a San Pedrót ugyanis a megtisztító hatásán kívül tanítónak, mesternek tartják, aki mindig tanít valamire. Szóval a saját kérdésünkkel a fejünkben megkaptuk a zöld folyadékot, Dávid egyből lerántotta, Zsófi majdnem visszaköpte... A sámánunk is ivott belőle, szerintünk kétszer annyit, mint mi. Egy kis beszélgetés után megjelent a sámán egy tekercs WC papírral, és egy kis vödörrel, Zsófinak egyből kikerekedett a szeme, ez most minek??? Mire a mesterünk az mondta, hogy hát van, aki hány a san pedrótól, van, aki nem, de ha ilyen van, akkor ezt vegyük tisztulásnak.

A következő 5-6 óra nagyon relaxált, nyugis állapotban telt, kerestük magunkban a kérdéseinkre a választ, érdekes élmény volt, és mindeközben teljesen kontrollálni tudtuk, hogy mi történik. Az, hogy kire hogyan hat a san pedro, az személyiségtől füg, de mindekinek tanít valamit. Nehéz volna pontosan, részletesen leírni, mi minden történt, így csak egy-egy mondatban az élményekről: Dávid megtalálta magában az energiagömböt, ami a létezésünk kulcsa, és ezáltal kicsit közelebb került Zsófi világához..., Zsófi pedig ráébredt, hogy a félelmeket nem lerázni kell (mert azt úgysem lehet), hanem szeretni kell őket megtanulni... (ő már az energiagömbről rég tudott, a szemét... J ) Oké, kicsit elvont dolgok, bocs, de hát ez erről szólt... Közben a sámán hol zenélt, hol beszélgetett velünk, de egy dolgot mindvégig csinált: a szája folyamatosan tele volt coca levéllel... Ez is a szertartás része, az inkák az istenüket is tele szájjal ábrázolták. A közösen eltöltött 6-7 óra elmúltával megettünk egy-egy naracsot, ami megszünteti az esetleg még fennmaradt meditatív állapotot, és egyből mentünk taxival a kedvenc éttermünkbe, megtisztulva ;)

Mindenki megvilágosodva és kisimulva... :)

 Másnap ment a buszunk reggel az utazásunk következő állomásához, a Titicaca tóhoz, úgyhogy gyorsan aludni tértünk, kicsit kimerülve az élményektől. Előtte azért gyorsan megnéztük még az Avatart, ami hasonló mondanivalójú, és színes film! J Gyorsan annyit még elmondunk, hogy ne csak mi okosodjunk utunk alatt, hogy az Avatar nem mást jelent, mint „kapcsolatartó”, azaz Jézus, Buddha stb. mind egy avatar...

És még egy utolsó gondolat a bejegyzéshez! Sokan szeretitek a blogunkat, aminek mi nagyon örülünk, de tényleg, és hidjétek el, hogy szívből osztjuk meg veletek az élményeinket (nem kis munka árán...), ez is az volt, nem fogunk titkolózni, azok nem mi vagyunk...! Elmondjuk a jót, a szart és a furcsát is...Mindent vagy semmit! J