2011. november 1., kedd

Argentína utolsó napjai...

Bármennyire is rányomta a táskalopási eset utunk argentín részére a bélyegét, és bármennyire is eltűnt a már korábban megírt blog-rész a lapotoppal együtt, nem hagyjuk magunkat, íme az Argentínából hiányzó rész: ezntúl nem lesz helyesírás javítónk... J
Salta és vidéke után Cordoba felé vettük az irányt, az út ismét eseménydús volt, már az elején izgalommal kezdődött. Ahogy távolodni keztdtünk a sivatagtól, völgybe érkeztünk, olyan köd szállt le, hogy csa 20-al tudutnk menni, kb. 3 méteres lehetett a látótávolság. A fényszórókat is lekapcsoltunk, csak a vészvillogó maradt, hogy legalább a többi autó lásson minket. Ráadásul az úton semmilyen felfestés, jelzőoszlop nulla, néha egy-egy korlát jelezte az út szélét, de erről meg sejthettünk, hogy mögötte nagy szakadék lehet. Néha egy-egy kis tűzrakás jelezte az út közepét, a mögöttünk haladó sorstársunk telibe is vert egy ilyet. A nagy köd még semmi, lassan kezdett besötétedni is, de mint ahogy mindig, amikor szükségünk volt rá, most is érkezett egy segítő angyalunk, egy helyi vagány sofőr. Miután megelőzött minket, már csak annyi volt a dolgunk, hogy kövessük őt háromszor gyorsabban, mint ahogy korábban mentünk. Azért kemény volt két piros pöttyöt (a lámpái) követni majdnem vakon a sötétedő homályban, bízva abban, hogy tényleg azért száguldozik, mert ismeri az utat – ez aztán a bizalom!!! Miután rájött, hogy ő a mi fogadott vezérünk, minden egyes kanyar előtt indexxel jelezte nekünk, hogy merre megy a kanyarJ Fénykép nincsen, mert az az ellopott telefonon volt! J
Cordobában már érződött Buenos Aires közelsége, fejlettebb, modernebb volt, bár sokat nem mentünk várost nézni, nagyon örültünk, hogy végre hosztelben lehetünkJ Egy kellemes, ágyban töltött este, és egy rövid délelőtti séta után megnéztük, mi van a város környezetében.
A szokásos nagytemplom...
Csodás gépek tömkelege... :)

Belvárosi forgatag
Kifele menet megkaptuk a rég keresett választ, miért is kell a wc papírt egy szemetezsbe dobni a wc helyett!
Lopjatok csak Argentínok, attól még hugyban jártok! haha :)
Végül egy igazi kis alpesi tájba csöppentünk, zöld legelők, kis tó, erdők. Az idő túlságosan nem kedvezett nekünk, így az egyik aznapi fő célunkat csak sietve néztük meg, és ennyi idő alatt is gatyáig áztunk. Ez pedig egy olyan hegyekben lévő kisváros, ami arról híres, hogy csak gyalogosan lehet belépni a városba. Szép időben biztosan nagyon hangulatos lehet...



Zsófi didereg
Dávid gatyáig ázott...
 De út közben meghallgathattuk a kedvenc Argentín számunkat, amit fel is vettünk nektek! Vigyázat a youtubetól emailt kaptunk és levédte! :) Íme:

Dávid annyira aggódott, hogy nem fogunk visszaérni időben Buenos Airesbe, hogy az utolsó napra már konkrét időhúzó programokat kellett beiktatnunk, mert egy nappal korábban megérkeztünk volna. Így kicsit várost néztünk még, Rosariot, ezek a városok már csak afféle városok, a közepén a főtérrel, körülötte templomok és épületek, semmi izgalmas... De itt is belefutottunk valami okosságba!
Triple MAC!
Nem lehetett kihagyni... :)
És a város 2. látványossága...
Majd határidő előtt megérkeztünk a fővárosba a kocsival, lazán begurultunk a hosztel elé, letettünk a cuccainkat, és irány a kölcsönző.

Jó kis társunk volt...
Nagyon jó volt autóval utazni, egészen új világ tárult így a szemünk elé, de már nagyon örültünk, hogy leadhattuk egyben, egészben. Amíg nálunk volt, végig attól féltünk, hogy feltörik, ellopják, összetörjük. Tanulság: minél több dolgod van, annál többet is aggódhatsz, hogy elveszíted...
Másfél napunk maradt a fővárosban, bepótoltuk azokat a dolgokat, amiket a korábbi ittlétünk alatt elmulasztottuk. Este elmentünk egy igazi milongára, ami olyan, mint egy szalsza-est, csak itt mindenki tangózik. Az egész egy kis tangótanulással kezdődött, amire mi is beneveztünk, de sajnos Dávid fergetegesen mozdulatairól a felvételek az ellopott gépünkön maradtak... Utána jött egy helyi együttes, ami egész jó volt, de a hozzá társuló csoszogás (milonga) nevetsséges volt, nem beszélve arról, hogy rendszeresen 25-30 éves csajokat kértek fel az 50-60 éves tagok, és mesésen egymás nyakába szoszogva csoszogtak... Jbrrr Miután ezek a videók is eltüntek, ezert most kib...nk az Argentínokkal és nem teszünk közzé semmiféle milonga videót, akit érdekel keressen rá, addig is hallgassa a mi Milonga del Mar-unkat Yonderboitól, aki az ellopott ipodommal együtt siratunk, ugyanis k....ra rajta volt, már boccs a csúnya szavakért, de most van a 2. hullám... :)


Nap közben megnéztünk még azt a várostrészt, ahova az első betelepülők érkeztek, így innen indult minden, a tangó is, La Boca negyedét, színes házak, utcai zenészek, utcai tangósok – ez már azért jobb volt..., kikötő, és a Boca Junior csapatát éltető, utcán masírozó mezbe öltöztetett kisgyerekek. Sajnos ezek is eltüntek, pedig ezt Dávid focis barátainak külön felvettük, nem beszélve La Boca kifejezetten vicces házairól készült képeket! (Na most Dávid ideges lett megint emiatt...) Mind1, bár soha nem csináltuk, saját anyagból szeretünk dolgozni ;), most még is kivételt tettünk és íme La Boca:
Mi is csinálhattuk volna, sőt volt is ilyen, de már nincsen... :)
Az utolsó napra még kijutott egy kis politika ismét. Ugyanis ezen a napon, október 27-én volt az egykori hőnszeretett miniszterelnökük, Nestor halálának az évfordulója, az ő felesége, Christina lett most újraválasztva miniszterelnöknőké. Hatalmas ünnepséget rendeztek részben az évforduló, részben az újraválasztás örömére, nagy csapatok érkeztek vidékről a nagyobb városokból, mindenhol BBQ, dobolás, zászlók, estére azért nekünk is javasolták , hogy ne mászkáljunk közöttük, mert elharapódzhatnak a kedélyek. Ez az egész afféle „kenyeret és cirkuszt a népnek” buli volt...
Este pedig elindultunk a költségkímélőnek gondolt éjszakai alvóshelyünk felé, a reptére, ugyanis hajnaban indul a repülőnk Peruba... Olcsóra sikeredett –táska – 1000dolcsi ! A jó tolvaj annyukat, sajnos mára világossá vált, hogy egy rendőr is benne volt, hihetetlen mocskos tud lenni a világ...
Hipermodern reptér 1000kamerával, sokat ért...
És akkor kicsit foglaljuk össze Argentínát! Nagyon felemás a kép a sok a lopás miatt, akármennyire is el kell tudni vonatkoztatni ettől, nagyon nehéz... Ettől függetlenül Argentínának 4 arca van – a modern, a csóró, a gyönyörű természetű és az unalmas! A természeti dolgok itt is lenyűgögőzőek voltak pl. Patagónia, Iguacu, Salta... ezek felejthetetlen élmények... emelett szánalmas, ahogy hagyományok nélkül próbálnak felzárkózni Európához, miközben a vidék egy óriási putriban él! A kisvárosok egy kaptafára épültek, semmi extra, de ezek kellenek, hogy elérje az ember a természeti csodákat és igen, ezek tényleg csodák,sokszor szó szertint lélegzetelállító látványban volt részünk ... A kaják azért kitettek magukért, mondjuk elsősorban a steakek, azok tényleg világelsők, na meg az Empanadas..., emelett pizza van és hamburger. Ingatlanügynöknek jó itt lenni, mennek az árak és a piac is, pszichológusnak már kevésbé, nincs rá pénz...
Jórmán Argentínát kivégeztük, összességében szerettünk itt lenni, felejthetetlen napok voltak gleccser, vízesés, sivatag, felhőkarcolók, minden volt, ami kell, egy borvidék és egy hegyi rész maradt ki, de a rablás miatt hátrasoroltuk és elsőnek (egyenlőre) Brazliába fogunk visszatérni...
Búcsúzunk a már látott, de az egyik kedvenc képünkkel az egyik kedvenc helyünkről, a holdról...
Viszlát Peruban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése