A világ legmagasabb hajózható taván, Lake Titicaca

 A mostani kis szakaszunk sokkal inkább tanulságos volt, mint sem kalandos, de mi élveztük...Peru második leglátogatottabb helye a Titicaca tó, a világ legmagasabban fekvő, hajózható tava, enyhén sós, 3823 méteren fekszik, és kb. 9500 km² területű, viszonyításként, Magyarország területének tizede. Innen származik az ősi legendák szerint az inkák ősapja és ősanyja is. A tó egyik fele Peruhoz tartozik, a másik fele már Bolívia, így innen fogunk tudni majd átlátogatni a közeli országba. Vannak a tó körül városok, faluk, de minket inkább a tó szigeteinek lakói érdekeltek. Azért megnéztük a várost, felmásztunk a Kondor kilátóhoz, ahonnan az egész várost beláttuk, a szó szoros értelmében lélegzetelállító volt... JHogy mászhatja meg a Himaláját valaki oxigén palack nélkül, egyenlőre ez lehetetlenségnek tűnik!? Ha csodálkozásunkban, vagy sokat beszélve elfelejtünk rendesen lélegezni, itt 3800-on gyorsan légszomjunk lesz és alig tudjuk összeszedni magunkat, ez legyen nemcigis Zsófi vagy cigis (azóta már nem) Dávid, tökmindegy, halálosan szar érzés... Ja és ami még nagyon fontos, hogy a hosteltulaj ajánlott egy kínai éttermet, ami afféle perui és kínai keverék volt, ahol kb 600 forintból degeszre eheted magad, reggeli, ebéd és vacsora megoldva!:)

Es azert nehany kep Punobol:

Puno es a halalos lepcsosor

A helyi erok... :)

Taxik :)

Kozos kep 1528. :)

Yachtkikoto :)

Sajnos itt megint csak csatlakoznunk kellett egy fizetett túrista csoporthoz, amit kifejezetten utálunk,
ugyanis ezek 99%-ban 3 hetes túristák a frissen vasalt ingjükben, az 1méteres optikás gépeikkel
amikkel mindenki iszonyatosan nagy fotósnak képzeli magát, mindig van egy, aki mindenkivel spanol,
és k... jó fej, van egy, akinek be nem áll a szája, van a kussoló k....gazdag, de a legszörnyübb közös
tulajdonságuk, hogy nem néznek, csak fényképeznek, undorító tényleg, elnéz jobbra, ott van valami
k... szép és fényképez, elnéz balra, ott is, majd orra esik az inka szoborban, ami előtte van! Szóval
valószínű mi csóró, de annál többet látó, és tapasztaló backpackersként utáljuk a túristákat!


És akkor lássuk a szigeteket... Vannak kisebbek, nagyobbak, természetes képződmények, és
mesterségesek is. Az első sziget, ahol a túrista hajónk kikötött, az pont egy ilyen mesterséges sziget
volt, úszósziget, amit a peruiak nádból, és a nádasok földes gyökereiből hoztak létre, egy egész nagy
szárazföldet alkotva így. Ezeket hívják az Uros szigeteknek. Ezen laknak, vadásznak, kézműveskednek,
de ma már főleg a túristákból élnek. Egy rövid kis történeti előadás után körbevezettek minket a
lakásaikon, beöltöztettek helyi ötözetbe, és már tartották a kis fekete mancsukat... Szóval ezek az
úszó szigetek már nagyon eltúristásodtak, mi meg ugye nem szeretjük a tipikus túristás dolgokat.

Kajahiany azert nincsen!

Nepviselet van...

Helyi edesseg, hatterben a turistabrigaddal

Beoltoztetve :)

Floating Island

Kamu hajo! :)

A második szigetre, Amantanira dél körül érkeztünk, és másnapig itt is maradtunk. Ez már
sokkal közelebb állt hozzánk. 

Peru...

Ez egy 4000 fős kis sziget, utak és autók nélkül, ahol az emberek
közösségekben élnek, itt összesen 10 közösség, jellemzően csak szigetlakóval házasodnak, és nem
is spanyolul beszélnek, hanem Aymara nyelven illetve annyira hihetetlen, de van aki 45 évesen
egyszer hagyta el a szigetet, az útja Punoig tartott, ahonnan mi jöttünk! A szigetre érkezve mindenki
a hajóról kapott egy-egy befogadó családot, akik szállást és ételt biztosítottak a vendégeknek. Mi
pár másik túristával együtt egy 6 fős családhoz kerültünk, ahol a 26 körüli anyukának már volt 4
gyereke... Ők főztek nekünk ebédet és vacsorát, amivel ugyan jól nem laktunk, de midnenesetre
érdekes élmény volt. Dávid fogyott pár kilót a sziget-túra során.

Hazunk, csak ne hogy osszedoljon... :)

Vacsorank, 1 szemelyes Gyokertal

Csaladunk, hatterben a konyhaval, nem EU szabvany!

 Délután túráztunk egyet a hegyen, közben pedig tartottuk a frontot a mindenféle karkötőt áruló
gyereksereggel szemben. Dávid az egyik cuki kisfiúnak nem tudott ellenállni, és csak vett egy
hatodik karkötőt. 

A gyereksereg, percenkent tukmaltak ugyan azt, mondo0m nem kerem, mondjak dehogy nem! :)

Na o tul sokszor jott oda es pimaz is volt, hat vettem...

Latvanybol megint nem volt hiany...

Közben pedig láttunk egy esküvőt is, ideális azok számára, akik nem akarnak sokat
vesződni a szervezéssel... az ifjú ara fellovagolt a hegy tetején lévő inka templom romhoz, egy sámán
összeadta őket, és kész is... a kb. 50 túrista pedig gondoskodott a násznép szerepéről.

Este jött az igazi meglepetés, ezek az emberek nem nagyon használnak áramot, napenergiát
gyűjtenek és csak arra használnják, amire nagyon muszáj. Úgyhogy egy gyertya fogadott minket a
szobánkban A wc-ben is gyertya égett, ami egyébként meglepően kultúrált volt, persze lehúzni nem
lehetett, csak leönteni, és a csap is csak dísznek volt. 

Meghivtam Zsofit egy gyertyafenyes vacsorara! :)

De azért az áramtalanság nem akadályozza meg az éjszakai életet, ismét be lettünk öltöztetve, és elvittek minket egy helyi buliba, ahol igazi helyi zenére roptuk népviseletben.

100% paraszt

Es az igazi perui pansiposok, vegre lathattunk es nem csak a Bacska elott... :)

Zsofi tenyleg ropta! :)

 Meg nehany kep a csaladrol...

Helyi Playstation, egy jo kis reggeli uveggolyozas! Meses...

:)

Csoportkep

Es a csalad

Szomszed Jozsiba furdik :)

 Következő nap jöhetett a harmadik sziget, ami végül a legjobban tetszett nekünk, Taquile. Itt már
leváltunk a túrista csapatról, elintéztük, hogy a szokásos 2 napos túrnus helyett mi még egy estét
maradhassunk, és mi maradtunk is még egy éjszakát egy másik családnál, akiket még nem fertőzött
meg a turizmus. Igazi echte perui család, nagy álmunk teljesült ismét. Ha hiszitek, ha nem, és sokan
azt mondják most, fú de gáz, de ez az igaziigaziigazi élmény számunkra, visszarepültünk 150, vagy
akár 500 évet az időben, és együtt lehettünk egy velünk teljesen megegyező korú párral a világ
másik oldalán... Ezen a szigeten kb. 2000-en élnek, 6 közösségbe szerveződve, és hasonló módon
működnek, mint a korábbi sziget. Egymással házasodnak, földművelésből élnek, nem sok húst
esznek, maguknak termelnek, nagyon nagyon tisztelik a hagyományaikat, éjjel nappal népviseletben
járnak (azaz ugyanabban a ruhában, ünnepnapra van váltás ruha) – mindennek meg van a jelentése,
azaz a férfiaknál a sapka színének, míg a nőknél a szoknyának, a felsőnek, a kendőjük bolytjának a
színének-, ha éppen nincsen a földeken munka, akkor kézműveskednek, kötnek, még a férfiak is.
Iskola van a szigeten, ahol már kiskortól tanulnak spanyolul, az alapnyelv ugyanis itt sem a spanyol,
hanem quechua (a jól ismert hazai sportmárka). És ha már házasság, akkor érdemes tudni, hogy itt
egy esküvő alkalmával az egész szigetet meg kell ám hívni, addig nem házasodhatsz, míg nincsen
45 bárányod a lagzira, erre gyűjt a mi családunk is, természetesen a tőlünk telhető módon többet
fizettünk a megállapodottakhoz képest, és ezért cserébe igazi örömöt láthattunk igazi emberek
arcán! Nagyon jó emberek, megérdemlik!

Melyik a David?

Es Zsofi?

Innen muszaj meg nehany kepet betennunk, lenyugozo 150 vissza a multba...

Lake Titicaca

Ujabb helyi erok...

Zsofi kedvencei

Oreg munka kozben

Kis szaros :)

Playstation ujabb jatek berakva!

Helyi seggek :)

Itt nincsenek tarsadalmi kulombsegek

Egy másik érdekes szokás, hogy amikor két férfi találkozik, akkor nem kezet fognak, hanem a vállukon
lógó kis szütyőből cocalevelet vesznek elő, és a barátság jeleként coca levelet cserélnek minden
egyes alkalommal,óriási...

Dealerek :)

Sok-sok érdekeset megtudtunk még a házigazdánktól, akit valamiért egész könnyen megértett már Zsófi.

 Este főztek vacsorát, és zenéltek is nekünk, kicsit hamis volt, de igazán
szívből jött. Az 5 éves kisfiuk volt a legaranyosabb, ahogyan ütemesen ütötte az akkora dobot, mint ő
maga. Es akkor a csaladunk:

Egyik legjobb elmenyunk kozott vannak...

Jatszoter

Es a portank

 Másnap még elsétáltunk a sziget egyik kis beach-ére, és szerintünk így a világ legmagasabban
fekvő strandján voltunk. Na nem vitatkozni, a lényeg, hogy végre ismét strandolhattunk egy kicsit, bár
néha a társaságunk érdekes volt...

Zsofi a hetterben, elol a strandtarsaink :)

Kristalytiszta, jeghideg

Es a total

Ladikos bajai :)

Majd vissza a családhoz, búcsúzkodás és indulás a kikötőbe! Az asszony elkisért minket, már jött
a többi túrista is az úton, kérdezték, merre van a kikütő, mondjuk nekik, nyugi, csak kövessenek
minket! :)

Menokent! haha

És akkor irány az eddigi legkeményebb országunk néhány napra, Bolívia...

Valaki szeretne atvenni? Ezert itt nem jar plussz kaja vagy piheno...