A nagy cél elérése, irány a Machu Picchu...

Hogy egy kicsit ráhangolódjunk a következő napok programjára (Machu Picchu és az inkák), elmentünk egy napos körútra az inkák Szent völgyébe, Sacred Valleyba. Több inka romot is megnéztünk, érdekes volt, de ez volt az utolsó befizetett tipikus túrista tevékenységünk... tömeg mindenhol, egymást lökdöső emberek, hogy elkészíthessék az ezredik romos képüket, és hogy mindent láthassunk, egész nap rohantunk, mindenhol pontosan 25 percünk volt, nem azt néztük meg, és nem annyi ideig, ameddig mi szerettük volna, szóval ez az út kicsit kautikus és idegestő volt. Sajnos Peru a Machu Picchu miatt nagyon eltúristásodott, oké, szegények, ebből élnek, de ennyi ember már rontja a hely varázsát. Persze azért mi is készítettünk néhány jó képet! J

Amint lefotóztuk, már nyújtotta is a mama a kezét...

A kedvenceink, Lámák és Alpakkák társaságában! A legértékesebb a vicuna, nemzeti jelképük, egy kesztyű 50ezernél kezdődik... nekünk műszálas van! :)

Annyira rondák és értelmesek, hogy már gyönyörűek! :)

És akkor jöjjenek azok a bizonyos romos képek! 

Azért volt látvány a javából, csak rohanós! Nézz és húzz a pi...ba

Valaki toilett? :)

Földművelés mesterfokon!

Ha már veszünk fejpántot jöhet az ingyenfotó! Végre valami ingyen volt! :)

A látvány folytatódik...

Dávidnak elege is lett a romokból :)



Végre egy ország, ahol igazi hagyományok vannak...

...és félelmetes természet! Vajon hány ilyen van még a világon???

Na de elég a sok képből, olvassatok is egy kicsit! :)

Persze Cuscoba való érkezésünk fő célja a Machu Picchu...

Hogy ne csak tipikus túristaként felbuszozzunk a Machu Picchura, beneveztünk egy négy napos túrára, ami biciklizéstől kezdve a raftingig, mindenféle jó dolgot magába foglalt, és a négy nap fénypontja természetesen a Machu Picchu megmászása. Megint összeállt egy jó kis csapat, 6 francia, 2 ausztrál, 2 olasz és egy angol. Német egy se, meglepő módon. Szeretjük az ilyen kis túrákat, van társasság, viszonylag jól szervezettek és tényleg jók itten a pogramok! J

A csapatunk, középen a vezetőnkkel! Jó csapat volt...

A buszozás megint húzósra sikeredett, azt értjük, hogy jol ismerik a kanyarokat, de azt nem, hogy folyamatos gumicsikorgással kell bevenni őket... Nem túlzunk, ennek bizonyítéka, hogy az egyik francia lány be is hányt a buszba. Végre nem Zsófi volt rosszulJ

Kicsit szar kép, de a brutál szerpentin látható! Egyszer még ezt motorral meghódítjuk még... ;)

Első nap a bringázással kezdődött. Eredeti tervek szerint 4350 méterre vittek volna fel kocsival, és onnan már csak lefelé, de mivel esett az eső, lejebbről indultunk.



Ezekhez a felszerelésekhez mi már nem tudunk mit hozzáfűzni! :)



Zsófi meg vagánykodik!

Sebaj, így is csodálatos volt, és így is gatyáig sárosak lettünk. Szuper volt lefele száguldani a ködös, felhős hegyek között, majd elkezdett esni az eső, és a jó kis betonút átváltott földútra... a végén slaggal zuhanyoztak le minket, hogy csak vizesek, de legalább ne sárosak legyünk. (Dávid ezeket a dolgokat nagyon nehezen viseli, ha nem tetszik neki valami, akkor azt nem akarja folytatni, Zsófi meg a csak azért is megcsináljuk típus... , most akkor kinek van igaza?)

A baj ezzel csak az volt, hogy nagyjából mindenki egy ruhát hozott a négy napra, hogy ne kelljen sok cuccal túrázni...

Na akkor most ez jó dolog, vagy nem?

Mi erre még rátettünk egy kis raftingozást, ahol olyan dél-amerikaiasan, kaptunk egy kis mentőmellényt, sisakot, neoprém ruha persze sehol. Ez a víz ám nem olyan, mint az alpesi átlátszó patakocskák... a miénk konkrétan fekete volt, ráadásul áradt, úgyhogy sziklát nem kellett kerülgetnünk, de a hullámok még a hajónknál is nagyobbak voltak, néha a lapátot felfele tartva eveztünk. A táj biztos szép lehetett, még körbenézni sem volt időnk.

:)

Szerencsére kifogtuk a jobb hajót! A bajtársainkkal...




Iszonyatosan jó volt... Az este innentől kezdve a ruháink és a bakancsunk szárítgatásával telt.

Ilyen falvakban laktunk! Dávid ezeket nagyon szerette volna látni, és láthatta! :)

Hazafele gyorsan még tankoltunk! :)

Másnap reggel irány a 8 órás túra, vizes bakancsban... túrázott már bárki vizes bakancsban? Borzalmas... ennél már csak egy borzalmasabb van, a szagaJ Ettől eltekintve gyönyörű tájakon vezetett az utunk, dzsungel, magas hegyvonulatok, a helyiek kis falui között, még a tradicionális inka ösvényre is rátettük a lábunkat.



Ez a fránya természet kell nekünk!



Itt már előkerült a törölköző is! :)



A világ egyik legizgalmasabb útvonala...



Hát ezért, balra a nyomvonal, itt aztán nincs félrelépés...


A hagyományos inka ösvény, ami a leghíresebb túra útvonalak közé tartozik, ötször lett volna drágább, ezért nem ezt választottuk. Vicces 100 ezret kérnek azért, hogy szenvedj 5napig, Dávid válaszát sejthetitek... J

De a miénk is szép volt, láthattuk, hol és hogyan élnek az emberek az Andokban. Amilyen utakat mi végigszendevtünk, ők azt nap mint nap megteszik, hiszen a házak elszórtan vannak az erdőben. Arról nem is beszélve, hogy sokszor majdnem függőleges földeket művelnek meg.

Van itt coca ültetvény is, de teljesen legális, a rendőrség rendszeresen ellenőrzi őket, úgyhogy nincsen semmi huncutság. Ha már itt tartunk, erről annyit, hogy a cocain itt is drog, és kemény évek járnak érte, de a coca, mint növény nagyon sok mindenre használatos, mint pl. gyógyítás, magaslati betegség, gyomorproblémák, istenáldozatok bemutatása, energia, és a sámánok is ezt eszik folyamatosan. Az inkamúzeumban a fő istenük is cocalevéllel a szájában van ábrázolva. Az inkák annyira fejlettek voltak, hogy agyműtéteket is csináltak, ahol a coca volt az altató - fájdalomcsillapító anyag. Szóval ez itt a kultúra része, sok mindent tudunk még róla, de ez a mi titkunk marad, majd otthon mesélünk, nem tudhattok meg mindent azonnal! J

A cocaültetvény...

Folytattuk az utunkat vadregényes tájakon, majd a napot egy melegvizes fürdőben zártuk, szintén a hegység lágy ölén.

A vad regény! :)

Banánfadzsungel...

Egy kemény nap után a lehető legjobb zárás volt!

Harmadik nap ismét túra, ismét 7-8 óra, 20 km, de estére elértük azt a várost, ami a legközelebb van a célunkhoz, Machu Picchuhoz, ez nem más, mint a szépnevű Aguas Calientes. Kaptunk ismét helyiek által főzött ebédet, vacsorát, eddig a perui kaja ötös. Változatos, finom, és még gyomorrontást sem kaptunk, amire pedig sokan figyelmeztettek. Oké, tengerimalacot még nem ettünkJ - ez itt a helyi nevetezetesség...

Micsoda kompozíció! :)

A cél már előttünk, igen szép táj körülöttünk!

Aguas Calientes = meleg víz

A negyedik nap volt a legkeményebb, 4 kor kelés, 5 kor indul a túra még sötétben! Lehetett a buszos megoldást is választani, de mi tökösek vagyunk, és lépcsőzés, 2000 lépcső és csak felfele, brutál... J Kemények voltak ezek az inkák, az már biztos.

Hajnali 6 kor már a bejáraton haladtunk át, de látvány megért minden fáradtságot. Még kevés ember volt, és még köd borította az egész tájat, ami kifejezetten misztikussá tette a helyet, mint egy szellemváros.

No comment...

Ehhez sem tudunk mit hozzátenni...

És hát tulajdonképpen senki sem tudja, hova lettek innen az emberek... valószínűleg amikor jöttek a spanyolok, elmenekültek az erdőkbe. Egyébként végül ez lett az egyetlen olyan hely, amit nem találtak meg a spanyolok. Nagyon sok itt még a rejtély, de nem akarunk untatni titeket ezekkel a dolgokkal, na meg amúgy is ezek a mi tudásaink, kérdezzetek! JKaptunk egy kis idegenvezetést, közben pedig elkezdett felszállni a köd, és fokozotosan elénk tárult, hol is vagyunk! És elkezdtek jönni fokozatosan a túristák isL , de ez tényleg gyönyörű dolog, nem tudta a libabőrt elvenni semmi sem...

Elképesztő!!!!!! Egy ilyen látványért bármire képesek vagyunk és a jövőben is azok leszünk! :)

Machu Picchu megmászása sem volt könnyű, de még bevállatunk egy másik kis csúcsocskát, a romok fölé magasodó Wayna Pichut, ami még 400 méterrel feljebb van. És bármilyen magasan is van, bármilyen meredek is, még ide is építkeztek, és még itt is művelték a földet, ami tényleg hihetetlen... Mi meg alig bírtunk ide felmászni, ráadásul évről évre le is potyognak innen emberek, amin eleinte csak nevettünk, de aztán mi is kicsit besz...unk.J



Egyszó, mint száz, nagyon nehéz erről az egészről írnunk, mert ezt tényleg látni kell, mi is csak néztünk ki a fejünkből, és azon gondolkoztunk, hogy, hogyan tudtak ilyen helyekre, ilyen épületeket emelni sokszor mindenféle ragasztóanyag nélkül 1000 évvel ezelőtt, amikor mi még szinte csak a hont foglaltuk ... így inkább mi is képekkel próbáljuk bemutatni nektek, comment nincs, nézni kell és álmodozni... :)

Amúgy az idegenvezető szájából egyszer sem hangzott el semmilyen UFO sztori, teljesen megmagyarázhatóak az építmények, nem kell túlmisztifikálni.

Vissza, Cusco felé az első etap egy nagyon kellemes vonatozás, aztán még persze volt megint egy halálos buszutunk, a kuplung nem működött rendesen, leis robbantunk, innentől kezdve alacsony sebességek nem működnek, ezért 3-4ben mentünk végig, kanyargós hegyi utakon motorfék zéró, az mér emellett nem is olyan fontos, hogy a fényszorók nem működtek, így reflektorral mentünk végig. Dávid tiszta ideg, Zsófi is figyel, mások alszanak a sok eszükkel, de mi nem szeretnénk nyaktöréssel végezni, csak azért mert a fostos kínai busznak nincsen kuplungja és a sofőr a szerpentinen a kanyarokat lendületből veszi be... ugyebár ha alszol, az izmok el vannak engedve, szóval legalább ennyit adtunk a biztonságnak...! A sofőr gondolta, még a lerobbant buszt hazaviszi, és keres egy kis pénzt vele a jó annyát, Dávid végül nem bírta ki, és bemutatott neki, de a sofőr csöndben maradt, tudta, hogy ludas... J

Végül hazaértünk halálosan fáradtan, alvás és felkészülés a két napra rá tartandó San Pedro ceremóniára... J

És búcsúzóul a kedvenc képünk még egyszer!!! Nekünk ez tényleg mindent megér, nem lehet pézben kifejezni, tök mind1, hogy akár egy szál gatyában látod, de látod és bár egy év alatt sokat látunk, már tudjuk, hogy ez kevés...