Megérkezés Peruba, mindenki nagy kedvencébe....

Hogy miért is szereti mindenki? Egyszerű: gyönyörű és a végtelenségig változatos tájak, ősi kultúrák, misztikum, kedves emberek, olcsóság és reméljük no lopás...

Igen, ez már igazi Dél-Amerika...

Megérkeztünk Peruba, juhejj, vártuk már...Limában a hosztel barátságos emberei, a normális környék és a hasonló sztorik a rablásokról jót tettek a lelkünknek, de főleg, hogy vettünk egy új laptopot, és Dávid örülhet, egyel kevesebb táskát kell cipelnie, amúgy sem szerette, mert nagyon nehez volt. Mostanra meg már egészen megszoktuk az új billentyűzetetJ  Nem akartunk a fővásorban maradni sokat, hiszen egy város csak város, és Peruban még annyi minden mást is lehet nézni, de kicsit ki kellett pihenni a nagy traumánkat. Megnéztünk a belvárost, a főteret, ahol pl. kevésbé jóljárt sorstársainknak drogot csempesztek a kajájukba egy étteremben, és úgy bírták őket rá, hogy kifizessék a csillagászati összegű pizzát – 140dollárosra és korházasra sikerült. J Hopp, itt tényleg megtörténhet ilyen, de már ott tartunk, hogy kisgyerekeknek fizetünk, hogy kóstolják meg a kajánkat előre, mint a királyok... J Na ez nem igaz, nagyon óvatosak vagyunk, nyugi, max kapunk valamai jó kis szert ingyen... J

A főtér...

Lelkünk meggyógyult, mehet tovább a kalandozás a nagyvilágban...

Újra az agyunk számára ismeretlen képek feldolgozása... :)

Azért egy dolog miatt beültünk egy helyre, kipróbálni a híres perui ételt, a Ceviche-t, hát nem ez lesz a kedvencünk, de legalább drog nem volt benne. Legalább? J Az utcákat ellepik az árusok, mindenhol kis tárgyakat áruló gyerekek, de legalább nem pusztán koldulnak. Ők aztán megdolgoznak minden egyes sole-ért... na velük szemben igazán kiszúrás tolvajnak lenni!

Limáról megint annyi érdekes képünk van, hogy  kicsit ömlesztenünk, de muszáj megmutatnunk...

Hamis Rubikockát tessék

Nagyon vegyes a kép...

Bíróság, jó nagy kell ide! :)

Váci utca

Szegény, de színes külváros

Euro, Dollár ? Hihetetlen!

Fáslis erősítést, csak nehogy jöjjön egy nagyöbb szél! :)

Elég komoly géppel érkezett a menyasszony... :)



Meg van a fagyijegy... :)



Majdnem Suziki, de ez a legújabb Pulsar modell! :)

Jó sok pihenés után jöhetett egy röpke kis 20 órás út Cuscoba, ami 3300 méteren fekszik. Mondták, hogy vegyünk magassági rosszlét ellen gyógyszer, de mivel Dávid úgy gondolta, hogy ez csak business, és mi erősek vagyunk, nem vettünk...

Ez már service olcsó pínzííí

Így amikor 18 óra hegymenet, végig kanyargás, 2000-5000 méteres váltásokkal megérkeztünk a reggeli pihenőhelyünkre, már kellőképp rosszul voltunk, fejfájás, rosszullét, hányinger...



"Hányjak vagy ne hányjak? "

Így bár nagyon fullos kaja-szervíz volt a buszon, reggelit Zsófi már nem kért. Az első napot végigaludtuk, második nap is csak lassan, óvatosan sétálgattunk, tényleg hat a légnyomáskülönbség és a levegő ritkasága, mi sem hittük volna! Persze bevásároltunk, Coca cukorka, Coca levél, Coca tea, más terméket nem találtunk még... Ez a környezet a vérnyomást is megemeli, 6-kor már magunktól fenn voltuk, folyamatosan melegünk volt, stb. Kicsit hasonlít ez a magaslati betegség a másnapossághoz, csak egy jó kis bulielőzmény nélkül.

Dávid első Coca teája, nem tudta mit tegyen hirtelen :)



Halloweent és halottak napját itt is tiszteletben tartják, bele is csöppentünk a kellős közepébe. Lehet hogy szegények, de ünnepelnek, minden gyerek, még a 1 éves is be volt öltöztetve, nagyon aranyosak voltak. Egyébként meg rengeteg gyerek az utcán itt is, árulják a portékájukat már négy évesen, nagyon kemény. Vettünk mi is egy kis lámatársat az ellopott orrszarvúnk helyett...

Percenként el akarnak adni valamit...

Cusco Peruban az elsőszámú túrista célpont, itt meg is történt az, ami egész utazásun alatt egyszer sem, 2011. november 1-én találkoztunk az első magyarokkal (Vivien Buenos Airesben nem számít, ő direkt volt). Ahogy meghallotuk a magyar beszédet, tétován egymásra néztünk, majd csöndben maradtunk... „Tipikus” túristákra nem vágyunk.



A főtér és a katedrális



Inka építkezés, ragasztó anyag nem kell, 1000éve áll, bal oldal inka, jobb oldal a gagyi spanyol utánzat





Zsófi és az ananászárus talicskás :)

 Bejártuk a város piacterét, láttunk szárított tengeri malacot, csiganyálkrémet és egyéb nyalánkságokat.

Előtte...

Utána... :)))

És megtaláltuk a Brazíliából már ismert Jugos-t, azaz a spéci gyümölcsturmixokat.

Cusco volt a régi nagy inka birodalom központja, és még a híres Machu Picchu előtt ellátogattunk az inka múzeumba, hogy megalapozzuk a tudásunkat kicsit.

Egy hét alatt összességében Peru nagyon tetszik nekünk, ellentétben az összes eddigi országgal, ahol jártunk, itt aztán van kúltúra, ami réges régre nyúlik vissza, és ez érződik is. Barátságosak, nem keménykednek fölöslegesen, segítenek, és az arcuk is sokkal barátságosabbak. A nők itt a legszebbek eddigi utazásunk alatt, nagyon különleges az enyhén ferdevágású szemük, a hajuk pedig a dél-amerikaiakhoz hasonlóan dús, hosszú, fekete. Egy a baj csak, ők sem soványak.

Na és akkor búcsúzóként egy-két National Geogrpahicos kép tőlünk! :)

Colonila továbbra is...

24 templom  van a városban, Inka alapokra építve...

Aranyos kis utcák mindenfele

Valóban szép a belváros, kifele már azért kérdőjeles! :)

Nationalnak eladjuk! :)

Finom húst tessék!

Mama

Helyi backpackersek!:)

Nagyon aranyos kisgyerekek vannak mindenfele!

Mamoszok...

Nagyváros 3350méteren

Még mindig itt vagyunk! :P

Itt még vannak hagyományok...

...kérdéses meddig???

Végül a rágógumi ízű Inca Kola és a Lámánk! :)

Irány az inka birodalom, Machupicchu, a világ elsőszámú csodája... ;)