2012. június 13., szerda

Luang Prabang, a laoszi buddhizmus fellegvára

Ahogy túlvoltunk az oltás okozta sokkon elindultunk a világörögség részét képező Luang Prabang felfedezésére gyalogszerrel! Először is láttunk régi templomot, akkor most erről ennyit! J
A városról nagyon fontos tudni, hogy amelett, hogy egy gyönyörű kis kolónia, ez a laoszi buddhizmus központja, azaz kevés buddhát foktok most látni, ha nagyon uncsi tegyetek be egy kis zenét! J
Luang Prabang, az Unesco mindig gyönyörű munkát végez...

Újabb kis francia kolónia

A volt királyi palota

És a várva várt templom :)


A díszítés megint gyönyörű...

Zsófi és buddha, vagy fordítva :)

A kulisszák mögött is buddhabuddha...

Buddhista suli
 
 Aztán a laoszi törzseket, ruházkodásukat, szokásaikat bemutató múzeumot mentünk el megnézni. A házasságra, udvarlásra vonatkozó szokásokról külön terem szólt. Meg van mindennek a rendje, mindenkinek teljesítenie kell valamit. A férfinak elegendő gazdasági függetlenséggel kell rendelkeznie, a nőnek pedig ügyesnek kell lennie a főzésben, kézügyességet igénylő dolgokban. Az egyik törzsnél például az a szokás, hogy a nő egy saját maga által készített szőtt, díszes táskában sültcsirkét küld a választott fiúnak. J Ha a fiú családja elégedett a nő kézügyességével, amit a kézzel készített táska mutat és a csirke is finom, akkor válaszul tűt, fonalat, és egyéb eszközöket küldenek vissza a táskában. A táska minősége mutatja a nő szorgalmát, kitartását is. És csak ekkor jöhetnek a találkozgatások, az elején főképp a család jelenlétében. Ezért is láttunk eddig is mindenfelé nagyon szép kézműves dolgokat. Itt ha nem tudsz mindent elkészíteni saját kezüleg, szépen, nem lesz férjedJ Egy fonott kosarat egy nap elkészíteni, de egy nagyobb dolgot, pl. egy szőnyeget akár egy hétig is fonogatnak.
Zsófi egy múzeumban, az elsp ilyen képünk :)

Fonogatnak, szövögetnek...
A múzeum után felmásztunk a város kis dombjára, persze út közben szobrok, buddha, buddha és buddhaJ Itt láttuk először, hogy minden napnak meg van a maga Buddha figurája, más és más tartás jellemzi őket. Annak alapján, hogy a hét melyik napján születtél, mindenkinek meg van a maga buddha figurája. Zsófi keddi, azaz Fekvő Buddha. Ennek alapján más-más fő karaktervonások jellemeznek, stb. Dávid nem tudjuk milyen nap született, így nincs buddhája! J
Az utunk felfele a társainkkal :)

Zsófi a gyönyörű erdőben

Művészfotó...

A látvány továbbra sem kutyafütty :)

Na akkor kezdjük: fekvőbuddha :)

Buddha monkkokkal

Pacsizó buddhák :)

Jézusos buddha haha

Jól lakott buddha

Buddha élete

Védőkígyók

Jól nézett ki ez a parkocska...


Újabb díszes kapu

Buddha gruppen :)

Templom

Templomtemplom
Fentről jó kis kilátás nyílt mindenfele, a Mekong folyóra és a másik, Nam Khan folyóra is. Itt találtuk meg Buddha lábnyomát is, jó kis túrista látványosság, de ha ekkora lett volna a lába, akkor minden bizonnyal egy brontoszaurusz méretű lett volna maga BuddhaJ
Mekong

Nam Kah

Kicsit azért ez erős... :)
Sétáltunk egyet a Mekong folyó partján, valóban nagyon hangulatos kis város ez, ajánljuk mindenki figyelmébe...! Végül elértük sétány vége felé a város leglátogatottabb buddha templomát, ahol a Laoszi utikönyvünk előlapján szereplő kép is készült.

Afféle Hoi An, ha még emlékeztek rá, Vietnám...

Szép kis kávézók mindenfele

Mintha nem is Laoszban lennénk, de igen, ott a zászló...

Avatar fa

És a pillanat, we love you Lonely Planet :)

Amit a monk látott...

Olyan játszóház szerűség ez

Egy másik szépség

Vajon ki kehet ez? :)

Királyi hintó

Sok kicsi sokra megy

Már mi sem tudjuk követni,hogy éppen melyik miféle épület, szép és kész!
Itt aztán volt minden. Látnivaló is, szertartás is, monkok is. Dávid teljesen odavan a monkokért, és már több száz fotónyi sorozatunk van monkokról... éneklő monk, sétáló monk, ülő monk, meditáló monk, és a sorozat legbecsesebb elemei a fürdő monkokJ



Monk total

Monk sétál

Monk lépcsőzik

Monk hátulról

Figyelő Monk

Kismonk fürdeni megy
Kismonk Dávidot nézi

Fürdőző Monk

Mekongban haját mosó Monk

Sokmonk focizik

Minket néző Monkok

Érdekes, hogy nagyon sok a fiatal monk. Először nem tudtuk, miért is lehet ez, de már készen állunk a magyarázattal. Először is így van lehetőségük a tanulásra. Másodszor is, ha egy családban szerzetesnek áll egy gyermek, akkor a szülei biztosan különleges bánásmódban részesülnek a túlvilágon, azaz ha jól értettük, kiléphetnek az üjjászületés és szenvedés örökös körforgásából. A helyiek úgy hiszik egyébként, hogy nem egyszerűen újjászületsz, hanem egyensen a saját családodba születsz újjá. Ha valaki meghal a családban, és nemsokára új gyermek születik a családon belül, akkor a meghalt személy lelke tért vissza. Persze úgy könnyű, hogy minden családban van vagy 8 gyerek, lehet válogatniJ

A szerzetesek ruhája azért narancssárga (kis sárga színnel néha), mert ez szerencsét hozó szín. Vannak női szerzetesek is, bár őket sokkal kevesebbet látni, nekik teljesen fehér a ruházatuk. Ami közös bennünk, hogy kopaszra van vágva a hajuk. Ennek is van oka. A szezetesenek semmilyük sincsen, lemondnak mindenről, még a hajukról is.

Egy kis info még arról, ki is volt Buddha: Guatama Sziddhárta Északkelet-Indiában uralkodó király fia volt, és a mai Nepál területén született. Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és buddhává, vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor harmincöt éves volt. Életének hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és haláláig ezreket térített meg.

Mivel Buddha is lemondott mindenéről, ezért ez az elvárás a szerzetesektől is. Nincsen saját pénzük, élelmet hagyományosan reggelente, hajnalban kéregetnek, kis edénykével járva a várost. Erről nincs kép, nem bírtunk ilyen korán felkelni. J

Előző estére ugyanis megérkezett a veszettség elleni oltás mellékhatása (persze az orvosok mondták, hogy ugyan, nincsen semmilyen mellékhatása), Zsófi 38 fokos lázzal fekszik a szobában. Előtte még szerencsére sikerült megnéznünk az esti piacot, ahol nagyon jó kis dolgokat árulnak!
Szuper kis piac volt ez, talán az egyik legjobb...

Mérhetetlen mennyiségű mindenséggel...

És persze kajapiaccal...

Na és a legdurvébb, már egyszer mutattuk! Félig kikelesztett csirke megpárolva a tojásban... nyami :)

De másnap örültünk, hogy aludhatunk, délelőtt egyébként is indul a buszunk a következő  és egyben utolsó laoszi városunkba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése