Chang Mai, búcsú Dél-Kelet Ázsiától piaccal, kajával, Bangkokkal és egy jó kis motorozással...

Dél-kelet ázsiai túránkat ott fejezzük, be ahol elkezdtük, azaz Tájföldön, csak épp most az északi részén. Azért az úton még várt ránk néhány érdekesség. Négy óra alatt értük el a határt, csak akkor álltunk meg, ha valakinek pisilnie kellett, ezt pedig mindenki az út mellett intézhette, férfiak és nők egyaránt. Így lehettünk tanui annak is, hogyan pisil egy helyi nő. Sosem láttunk ilyet, Zsófi teljesen le volt nyűgözve: ÁLLVA!:D A hölgy, akinél a folyamatot végig láttuk, kissé elemelte elől, hátul a hosszú szoknyáját a testétől, és már nyomta isJ Így megválaszolásra került több kérdés is, pl. hogy mit hordanak a nők a hosszú szoknya alatt, illetve az, hogy miért nincs sehova sem kikészítve wc papírJ Atyaég, asszem hánynom kell! J

Miután a nő visszaszállt a kisbuszba, konstans pisiszagot kezdtünk érezni... csak sokkal később, amikor már csak ketten utaztunk tovább, és a pisiszag nem múlt, jöttünk rá, hogy ez a mi, még a dzsungeltúra alatt elázott bakancsainkból  jönJ

Zsófi pakol a határon...

A határátkelést követően gyorsan buszra szálltunk, ez még helyi busz volt a javából, de legalább olcsó.

Komoly hajó után mégkomolyabb busz! :)

Aztán a következő nagy városban, Chiang Rai-ban átszálltunk egy igazi jó kis buszra, nagyon nagyon örültünk neki. Régen űltünk kényelmes, nagy buszban, mostanság csak a fullra tömött, rossz utakon zötykölődő kisbuszok jutottak nekünk, vagy a széksorok alatti csomagtároló helyek... vagy esetleg a 40 fős vonatkabinokJ Szóval fantasztikus volt egy jó kis buszon űlni... világjárók nagy örömei. Csak azt a brutál légkondit felejtenék már el...

Este 9 kint

Ugyanakkor bent! Jajj, hol a WHO ajánlás?

Chiang Mairól több embertől hallottunk, hogy milyen szép, egészen más, mint Tájföld többi része, mindenképpen nézzük meg, stbstb, úgyhogy ezt nem hagyhattuk ki. Nagy reményekkel érkeztünk, és egyébként is örültünk, hogy Tájföldön lehetünk, ismét a kedvenc kajáink, táj masszázs, táj box, táj föld...J

Chang Mai utcakép

Öcsémmm, mi ez?:)

27. tuktuk típus, manuál :)

 

Az első napon bejártuk a környékünket. A városon belül van egy régi várfal, néhol egészen jó állapotban van, van, ahol már csak sejteni lehet, hogy valaha fal volt. De a lényeg, hogy a várfal egy egész lakónegyedet körbevesz, ez a történelmi városrész, na mi itt laktunk, közel mindenhez, azaz talán mindennek a közepénJ. Talán erről még nem is szóltunk, de minden utazónak meg van a kedvenc szállástípusa. Nekünk a legfőbb szempont a lokáció, ami egyet jelent a belvárossal. Nem szeretünk taxizni, utazni stb. egy városban, legyünk csak minden közelében! A következő szempontunk az ár, több szempontunk nincs! J Persze van még egy kedvenc típusunk, a tengerparti szállás... ;)

A várfal a 2 zászlóval - thai és a királyi családi

A városban több, mint 300 buddhista templom van, ennek megfelelően egy csomó szerzetes is (Dávid örülhetJ), a templomok számában vetekszik Bangkokkal. Chiang Mai egyébként is Tájföld legnagyobb városainak egyike.

Köszönjünk el a Buddhista templomoktól néhány jó kis képpel, komment nélkül:

Az első napon megszerveztük az itt töltött napokra a programokat is. Van itt aztán minden, ami kell a túristának. Elefántolás, tigris-simi, vízesés-túra, falu látogatogatás, orchidea kert, drótkötélpálya a fák között, bringatúra fel vagy lefele a hegyen, rafting, kajak, bármi, minden korosztály megtalálhatja a kedvére valót. Szerencsére mi ezekből már sok mindent csináltunk, egyedül a tigrissekkel való programok maradtak el, de ez most is elmarad, azt hallottuk, hogy a szerencsétlen állatok totálisan benyugtatózva szenderegnek a parkban. Ez meg nem nagy élmény. Ami viszont nagyon érdekelt minket, az egyrészt a motorbérlés (Dávid), a másik pedig a hosszúnyakúak faluja (Zsófi). Igen, jól olvassátok, a hosszúnyakúak. Ezek azok a nők, akik karikákat tesznek a nyakuk köré, egyre többet, ahogy halad előre az idő, és elvileg megnyúlik a nyakuk... Mi azt hittük, csak Afrikában élnek ilyen törzsek, de úgy tűnik, Ázsiában is vannak, megnézzükJ

Délután Dávid thai boxozott egyet, ki ne jöjjön a gyakorlatból, Zsófi pedig örült, hogy nyugalma vanJ Este, szombat lévén, egy jó kis piacozás, vásárolgatás, utcai kajálás, nagyon olcsó lábmasszázs, ez az igazi Tájföld! Szerencsénkre szombaton és vasárnap voltunk itt, így mindkét napra jutott egy-egy éjjszakai piac, nem is akármilyenek, több kilóméter hosszúak és miután Chang Mai-ról van szó, így a piacon sok-sok egyedi tárggyal, érdekességekkel és a szokásos finomságokkal találkoztunk!

Na, ez már piac...



...a 2. sem volt kisebb.

Volt irr mindenféle topánka,

táska,

állatos izék,

faragott valamik,

és ahogy mondtuk minden egyedileg, kézzel készítve! Mi is megleptük magunkat, néhány sajűt készítésű fotóval! :)

Na, végre egy jó kis verseny, Dávid kihívta Zsófit egy lövészpárbajra...

...de elbukta! :)

Utcai lábmasszázs, elég gyengusz volt, hiába volt 400Ft! :)

Így a második este jött a májerség, nem 400-ért!

Itt már megdolgoztak minket rendesen! :)

A nagy kedvenc, Pad Thai!

Igen, cseréltünk pólót legalább, ez már a második esti lakmározás!

Mindenfele szólt a muzsika, nagyon jól húzta a kissrác, érdemes meghallgatni!

Másnap pedig már mentünk is egy napos befizetett progira, megnézzük magunknak a hosszúnyakúakat. A programcsomag része volt még egy orchideafarm, pillangókert, barlangnézés, és még pár falu meglátogatása.

Orchidea farm

Kertész bácsi

Jajj de aranyos! :)

Atya ég, ez a csúcsok csúcsa! :)

Zsófi művészfotó

A második megálló egy helyi falu, ilyesmit azért már láttunk egy párat...

Népviselet...

És amit még itt nem láttunk, katolikus templom!

És a helyi pap! :)

Nénnye

Játék e helyi kislánnyal

Ebédidő :)

Báttya

Egy kis tetvészkedés sosem árt! :)

A helyi vegyes :)

Zsófi csodás sapkájában az új haverjával

A következő megállónk, barlang

A környezet nem volt rossz...

...de persze itt is...barlangbuddha

A nap csúcspontja pedig a hosszúnyakúak faluja, ahol sok más érdekesség is várt ránk. Például a fekete fogú nők, akik valami spéci növényt, vagy inkább annak a gyökerét rágcsálják, ez a menő, ilyen is van, mér ne lenne.  Kétségkívül működik a dolog, mert a következő képen látható nénike 65 éves, de fogfehérítőt nem tartalmaz a szervezete, az tuti fix :)

Mama, akkor ez így jó magának?

Láthatóan igen! :)

Aztán jöttek a nyakas nők. A törzsek Burma területéről települtek ide, Tájföldre, és ahogyan nő az érdeklődés irántuk, egyre több falut is létesítenek errefele, egyre közelebb a nagy városokhoz. Eredetileg azért volt a nyakra helyezett karikákra szükség, hogy megvédje őket a ragadozóktól (tigris és társai), akik egyből nyakra mennek. Ma már inkább hagyományőrzésből és a túrsiták szórakoztatására hordják. Állítólag, szemben a tévhittel, nem sorvad el a nyakizom, tehát ha leveszik a karikákat, nem halálnának meg – a National-en ezt mondják... De nem veszik le, ebben alszanak, ebben művelik a földet, még a 40 fokos melegben is. Elég kényelmes lehet :) Illetve nem a nyakuk nyúlik meg, hanem a szegycsontjuk és a válluk süllyed le fokozatosan, a gyűrűk súlya alatt.

Nem Afrikában kéne neked lenned?

Nem, errefele is voltak tigrisek!

Az iffjú padavan...

Zsófinak is dobattunk egyet! :)

A félénk kis tigriseleség...

A falu legnyakasabb nyakasa...

Láttunk még hosszú fülű nőket is, ők puszta divatból hordják az ékszereiket.

Na hippikém ezt pipáljátok le!

Teljes díszben...

Maga a falu amúgy nem volt nagy szám, illetve nem is nagyon láttuk. Mindössze egy nagy bazársoron sétáltunk keresztül, amik mögött ugyan lehetett sejteni a házikókat, amiben laknak. Kicsit kételkedünk benne, hogy ezek valódi hosszúnyakúak-e itt, vagy csak a túristák kedvéért idetelepültek, és a műsort követően leveszik a népviseletüket a gyűrűkkel együtt. Mindenesetre hosszabbnak tűnt a nyakunk, mint a miénk... :)

A bazárfalú

És a fotós bizonyíték, hogy nem halnak meg!

Ennyi volt a program mára, mehetünk vissza a városba. Este pedig folytatódik a piacozás...

És miközben mi szenzációsan éreztük magunkat, közben a szobánkba besettenkedett valaki, és a 13 darab 1000 ezer battosunkból (a helyi pénznem) lenyúlt kettőt, azt hitte, majd nem vesszük észre, hogy csak 11 ezer van, nem 13 ezer. Csak hát pont előtte számolta meg Dávid. Többször is átszámoltunk, lehet, hogy mi tévedünk? De nem, bármilyen hihetetlen is, valaki bejött a szobánkba, nyílván kulccsal, mert nyoma nincsen behatolásnak. A takarítónő lehetett, aki korábban már kinézte magának a kis fekete pénztartó szütyőnket, most pedig visszajött érte vasárnap, amikor nincs műszak, így véletlenül sem keveredik gyanúba. Mondtuk ezt a tulajdonosnak is, aki persze mondta, hogy ez teljesen lehetetlen, senki sem járt itt. Azt mondja, már volt ilyen, hogy panaszkodtak a vendégek, hogy eltűnt pénz, de végül megtalálták, és rájöttek, hogy csak ők számolták el... Na persze persze, elég átlátszó a sztori. Ok nélkül nem megy senki sem problémázni, mi is ezerszer átszámoltuk és átgondoltuk a dolgot. Mindegy, úgy látszik, kellenek ezek néha, hogy észhez térítsenek, teljesen nem engedhetjük el magunkat sehol sem. Mi voltunk a hülyék, az út elején mindig eldugtuk a pénzes tokunkat, hogy legalább ne legyen szem előtt. Mostanában nem figyeltünk erre, meg is lett az eredménye... Ok, vettük a lapot!

Másnap jöhetett Dávid egy régi nagy álma, a motorrozás. Eddig is béreltünk robogót, de az igazi motor csak most jött! Aki nagy motoros, az érti a különbséget ;) Ez az igazi szabadság, plusz ez a vidék híres a hegyvidékeiről, a sok-sok kanyaráról, ide kell a rendes járgány!

A gépezet: Kawasaki ER6N, gyönyörű kis járgány...

...és a terep is elég ígéretes!

Így aztán két napra felpakolva indultunk el a motoros túránkra azzal a tervvel, hogy egy kisebb faluban majd keresünk szállást, és csak másnap jövünk vissza Chiang Maiba. Első állomásunk a város mellett dombon (Doi Suthep) a kilátó, és az ide épült templom megtekintése. A templomnak külön sztorija is van. Egyszer a királynak (nem részletezzük, hogy melyik, mikor, na nem mintha tudnánkJ) egy szerzetes azt mondta, építsen templomot. A helyszín még kérdéses volt, hol épüljön a szent épület? Hogy megtalálják a megfelelő földet erre, egy elefántot indítottak útnak egy szent relikviával a hátán, ahol az elefánt megáll, ott lesz a templom helye. Útnak is eredt az elefánt, felbaktatott erre a kisebb hegyre, és ... itt ketté válik a sztori, az utikönyvünk szerint felért, és a jövőbeli templom helyén meg is halt, a helyi kiírások szerint csak itt állt meg, és ormányolt... higgyük azt, hogy csak megálltJ

Ujjúj, nem tűnik rövidnek pláne a 40fokban!

De felértünk és megláttuk azt a bizonyos híres ormányost...

Kivételesen itt mi is adakoztunk, muszáj volt, mert a karunkra kötöttek egy szerencsekarkötőt a templomban ücsörgő szerzetesek, plusz meg is áldottak minket, nem mehettünk el hálátlanulJ

Az áldás pillanata

Továbbra is csak a templomok...

és továbbra is jól néznek ki!

Buddha elefánt

Buddha kutyus

És amiért jöttünk, a panoráma a nagy melegben nem az igazi...

A városból kifele menet következett a motorozás következő hozadéka, egészen véletlenül betévedtünk a helyi egyetemre, ahova magunktól biztosan nem jöttünk volna. Érdekes élmény volt, megdöbbentően óriási területű, rengeteg épülettel, posta, étterem, a főút is keresztülvezetett az egyetem területén. Mint kiderült, ez volt az első egyetem, ami a fővároson, Bangkokon kívül létrejött, 1964-ben. És jól éreztük, valóban hatalmas, 107 karral, 29 ezer tanulóval.

Nagy nehezen kikeveredtünk a városból, és irány Mae Sa Völgy és Samoeng falucska. Az utunk nagyon szép vidéken vezetett keresztül, hegyen, völgyön át. Maga a falu végül nem volt nagy szám, de piaca volt, megálltunk egy jó kis licsizésre. Ennek a gyümölcsnek nincs is magyar neve, csak annyi, hogy licsi, otthon talán nem is lehet kapni, annyira egzotikus. Pedig nagyon finom. Talán egyszer a Wasabi-ban ettünk, de itt most szerencsére pont érik, így néz ki:

Egy kis pihenő...

...jó kis látvánnyal!

Majd egy kis kitérő a helyi piacra

És a licsi, ezzaz! :)

Az útvonal egy misét biztosan megér, de többet is...

Zsófi a vagány motoros, csak éppenséggel a sztender lent volt! :)

Dávid soha nem volt Kawás, de ez tetszett neki, sutender továbbra is lent! :)

Az első ormányos, akit agyarral láttunk...

...és elég kis micsodával! :)

Vicces, tehénveszély! :)

Indulás tovább, hosszú út van még előttünk. Sok helyen nem álltunk meg ezek után, nyomtuk rendesen, Zsófi már kicsit ki is volt a végére, utasként egy idő után már nem akkora élvezet az ücsörgés. El is határozta, egyszer ő is akar motoros jogsit. Végül is elefántidomár is lett, miért is ne lehetne motoros? 
Zsófi nyöszörög, Dávid pedig borzasztóan élvezi a sok-sok kanyart, kanyarból ki és máris kanyarba be, mindezt jó útviszonyok és alacsony autós forgalom mellett. A motorosok nagy álma egy ilyen útszakasz! Íme egy kis ízelítő:

A végére azért már Dávid is kicsit fárad, nagy örömmel érkeztünk meg még épp sötétedés előtt a célul kitűzött városkánkba, Pai-ba. Egy kis esti séta, és már tudjuk is, ide érdemes visszajönni, nagyon hangulatos kisváros, jó, hogy eljöttünk egészen idáig. Gyönyörű vidéken fekszik, nagy hegyek között egy egészen nagy völgyben, rengeteg sportolási lehetőséggel. Van itt nemzeti park, termálfürdő, vízesés, rafting, kajak, és mivel nagyon nehezen megközelíthető, hosszas, kanyargós út vezet ide minden irányból, ezért megőrízte érintetlenségét. Ez tényleg egy egészen másfajta Tájföld, mint lent délen, a túrista övezetekben. A buddhista szerencsekarkötőnek, vagy annak a ténynek, hogy nem sajnáltuk a pénzt adakozásra, meg is lett az eredménye, Zsófi talált 1000 batot a földön, meg is van egy ezer az ellopott kétezerből :)

A megérkezés első pillanata, ezzel az erővel Dávid is lehetne erobictanár! :)

Aranyos kis falucska volt, szeretjük az ilyet...

Helyi árus! :)

Másnap reggel következett az utóbbi hetek kedvenc programja, a kórházlátogatás, veszettség oltás-sorozatunk harmadik, és egyben utolsó eleme. Mindig attól félünk, hogy nehogy ne legyen raktáron az oltóanyag, de mindig pozitívan csalódunk, van! Itt is volt, ismét a sürgősségi betegellátóba vezettek minket. Az eddigi három kórház közül ez volt a legkomolyabb. Az ambulancia tele volt, az egyik ágyon valakinek a fejét varrták össze hátul, a másik ágyon egy férfi nyakáról operáltak le egy nyirokcsomó duzzanatot, a harmadik ágyon egy nő EKG-ra kötve annyira rosszul volt, hogy legyezni kellett, a negyedik ágyon a pasi csupán vért öklendezett. Mindeközben az események kellős közepén cseverésztünk a nővérkével, hogy miért is vagyunk itt. Mindig nagy derűt okoz a kérdés, ha Zsófit karmolta meg a mosómedve, akkor Dávidnak minek oltás? Hát mert házastársi együttlétre került sor: És ezen már kuncog az egész nővérke sereg a szobában :)

Azért elég kemény volt ennyi beteg között lenni! Siettünk is el innen, amint lehetett, mielőtt még valamelyikünk elájul... ellátogattunk egy közeli vízeséshez, ilyet kerestünk tegnap óta. Mivel az esős évszak még csak most jön, nem volt benne túl sok víz, de arra épp elég, hogy kicsit hűsüljünk a 38 fokban, még mielőtt újra nyeregbe pattanunk. Nagy terveink voltak, idefele láttunk ugyanis egy nemzeti parkot, nem is olyan messzire innen, az a mai fő célunk. Hát a tervünk füstbe ment, azaz elázott... Hatalmas zivatar kerekedett, és ez nem olyan volt, mint az eddigi trópusi futózivatarok. Ez esett egy órán keresztül, mintha dézsából öntenék. Szerencsénkre pont elértük a nemzeti park bejáratát, ahol egy kis védelem volt ugyan a fejünk felett, de mivel elég jó kis vihar volt, a tető alá is bevert, átáztunk, átfáztunk...

Vízesés strand

Valami híres híd

Thai police control

Pihen a gép rendszám nélkül, minek is rá, hisz ez Thaiföld! :)

Foghagymaszállítmány :)

A trópusi eső, most nagyon rosszkor jött!

Így a nemzeti parknak csak a bejáratát láttuk végül, mert amint elállt az eső, vissza kellett indulnunk Chiang Mai fele, hogy még ma odaérjünk. A motoron gyorsan leszáradtunk, meleg is lett, úgyhogy újból lehetett húzni kicsit a gépnek! Nagyon meg volt Dávid elégedve vele, lehet vele lazázni is, de ha egy kicsit feljebb teszi az ember a fordulatot, szépen lehet vele döntögetni, persze ilyen úton nem volt nehéz, valóban álom motorosterep...

Este még egyszer felmotoroztunk a város melletti hegyre, ahol már tegnap jártunk, így esti fényében is elénk tárult Chiang Mai.

Chang Mai by night

Persze nem telhet el Buddha nélkül, ez most legalább fehér volt!

Komoly motorosok vagyunk, ha egyszer két napra béreltük ki, akkor két napot végig is nyomjuk, másnap hajnalban keltünk, hogy még aznap 11:20-ig kihasználjuk az időnket, és csak azért is megnézzünk egy természetvédelmi övezetet. És sikerült, eljutottunk egy parkba, ami a Doi Suthep-Pui National Park részét alkotja, van egy jó hosszú, többlépcsős vízesése, amiben még a száraz évszak ellenére is volt elég víz. Kicsit azért koszos, vagyis inkább sáros, a fürdéshez nem jött meg a kedvünk, de azért nagyon hangulatos volt. Reggel lévén rajtunk kívül senki sem volt még a helyen, ezt szeretjük! A parkoló nagyságából, és a rengeteg, még csak akkor nyitogató árusokból lehetett viszont sejteni, hogy a nap későbbi szakaszában nem kevés busz hozza a túrsiták tömegeit.

Viszonylag rendeb volt tartva a park...



Sok-sok vízeséssel és gyönyörű tájjal...

...és gyönyörű fejekkel! :)

Szerencsére csak ez az igen aktív túristacsapat volt rajtunk kívül!

 Utána még Dávid kedévéért kanyarogtunk kicsit a hegyi utakon, végül csak csak le kellett adnunk a motort, majd haza, és intenzív pihenés délután. Este a délutáni semmittevésünket megkoronázólag jöhetett egy szadis masszírozás a nívós helyünkön :)

Másnap még egy intenzív városnézős nap, mert este már indulunk is busszal Bangkokba. Végigjártunk pár templomot, fatemplom, fehér templom, kis buddha, nagy buddha, zöld buddha, fekvő buddha, álló buddha, buddhabuddha :)

Boccs, de újabb templom! :)

És újabb Buddha...

Árány hintaúúú

A tapasztalt templomnézőn most majdnem kifogtak, de volt válleltakaró...

Vajon ki lehet a képen? :)

Szerencsére láttunk mást is!

Valami hivatalos épület...

Ami a mai napunk egy fő érdésekessége volt, az a női börtön. Már nem is tudjuk, hogy keveredtünk ide, rajta volt, mint látványosság a térképen, mostmár értjük miért. A börtönt ugyan csak kintről lehet látni, de a környék nagyon érdekes. Tele van boltokkal, amik a börtönlakók által készíett dolgokat értékesíti, plusz masszázsszalonok, ahol börtönlakókat alkalmaznak. Jó kemény kezük lehet Mint kiderült, nem az igazi sittes arcokat engedik ki az utcára, hanem azok dolgoznak ezeken a közeli helyeken, akik nemsokára szabadulnak, és egyfajta társadalomba visszaszoktató programon vesznek részt, így nem éri sokként őket sem, és a társadalomat sem, hogy ismét szabadlábon vannak. Mert otthon mi van? Eltöltesz pár évet a börtönben, igazságosan vagy igazságtalanul, és aztán belekerülsz egy ördögi körbe, munkát nem kapsz ilyen előélettel, kiesel a munka gyakorlatából, és mi marad? Folytatni a bűnözést, esélytelen, hogy normális életed legyen. Itt a királyi család egy női tagja alapította ezt a programot, és úgy tűnik, sikeres a dolog. Segít az elítélteknek ismét a társadalom normális tagjaivá válni. És ezzel meg is van a magyarázat, hogy Tájföldön miért működnek olyan jól egyes rendszerek... Mert kevésbé jellemző a korrupció, a vezetők a népükért élnek, és nem a pénz és hatalomvágy hajtja őket, hanem az, hogy szeressék őket az emberek. És lám, az ország dinamikusan fejlődik, az emberek dolgoznak, és nem panaszkodnak, a túristák pedig szeretnek ide jönni, mert pozitív a közhangulat, kedvesek velük a helyiek. Biztosan az is közrejátszik, hogy Tájföld az egyetlen a környező országok közül, ahol nem volt valami nagy tragédia (háború, véres diktatúra, stb.) a történelmükben...

Látogatóban...

Man in Black, deneutralizálás :)

Börtön shop

A börtön útán megnéztünk egy piacot, igazi helyi piac, mindenfélével:

Mindenfélepiac

Elsétáltunk a folyóig, hogy azért azt is lássuk. Itt zajlott a nagy kereskedelem régen Chiang Mai és Bangkok között, ezért is lett a fenti piac olyan nagy és fontos piac. Megnéztük a folyó másik oldalát is, majd haza, közben egy kis Pad thai, netezés, ücsörgés a terünkön, és indul is a buszunk Bangkokba. Izgultunk, milyen lesz, mert hosszú idő óta, a csomagtérben való utazás óta, először most utazunk éjszakai közlekedési eszközön. De jó volt, légkondiztak persze ezerrel, de már készültünk, plucsi, takaró, füldugó, szemellenző, minden.

Bangkok

Hajnalban már Bangkokban is voltunk, már szinte úgy érkezünk ide vissza, mintha helyiek lennénk. A legolcsóbb árat alkudtuk ki a taxissal is, minket már nem lehet megvezetni, pontosan tudjuk, hol vagyunk, milyen messze van a buszmegálló a hosztelünktől, és ennek mennyibe kell kerülnie. Az apró győzelmek, amik sokat jelentenek nekünk :)

A kedvenc helyeinket jártuk végig, Khaosan Road, kedvenc vacsora helyünk a közeli kis utcában, és most megnéztük a Khaosan Road-t este is.

Aki járt már itt, az tudja, hogy mit jelent a Khao San Road...

Nappal...

...és este! Ezt valaki vagy utálja vagy imádja, mi a 2. ! ;)

Egy kis iszogatásnak indult, de végül egy bulihelyen kötöttünk ki, nem nehéz itt belesodródni egy nagy partiba. Olcsó pia, könnyen beszerezhető minden, a buliba ingyenes a belépő, kedves csinos lányok invitálnak, szóval miért is mondanál nemet? Bent persze már dupla annyiba kerül minden, de addigra már elég részeg vagy, hogy kifizesd. Velünk ez nem történt meg, mert egyrészt másnap repülünk, nem csúszhatunk meg, másrészt pénzünk sem volt elég (szerencsére). Azért láttunk egy-két elég kész arcot, innen is sejtjük, hogy a drog biznisz elég nyíltan működik, hiába figyelmeztet minden túrista könyv, hogy csak óvatosan, itt elég kemény bünti jár érte!

Jó volt kicsit kimozdulni este is, mert mostanság az erőinket a nappalokra koncentráltunk, néztünk mindent ezerrel, estére pedig befáradtunk. No hát láttuk a bangkoki éjszakai életet is, másnap még postáztunk magunknak haza egy jó nagy ajándékcsomagot, és repülünk Hongkongbaaaaa!!! :)

Búcsúzzunk el az eddigi kedvenc országunktól, Thaiföldtől, egy kis összefoglaló videóval! Akármennyire is buzisnak hangzik, Thaiföld mindent tud, amit tudni kell egy túrista célpontnak, nem hiába ennyire kedvelt...