Leszállás a Hong Kong-i űrkikötőbe!

Hallottuk, hogy Kínában bunkók és ostobák az emberek, ebből már a repülőn kaptunk egy kis bemutatót, mert azt utasok többsége kínai átszálló utas volt a gépünkön. A mögöttünk ülő öreg például, amikor nem tudott kimenni a hátradöntött székünktől, nem hogy normálisan megkért volna, hogy hajtsuk előre, mert nem fér ki, ehelyett jól megrázta a székünket, és kérdően nézett ránk, hogy miért nem hajtjuk már előre??? Mi visszanéztünk kérdően rá, és néztük tovább a filmet, semmit sem mozdítottunk sehovaJ

A másik kedvenc utasunk Zsófi mellett űlt, egy kínai nő. Valószínűleg valami konfenercián voltak, mert egy nagy csoporttal utazott. Valamilyen multilevel marketing cégnek dolgozott, mert az út felénél kb. elkezdte Zsófinak magyarázni a rendszert... nem beszéltünk közös nyelvet, de ez őt egyáltalán nem zavarta, elmagyarázta rajzzal illusztrálva, hogy hogyan néz ki a szervezet, hogyan kereshetsz sokat, ha ennyi embert szervezel magad alá, akkor ennyi pénzt keresel, stbstb. Egyedül a rajzok alapján sejtettük, hogy miről is van szó, amúgy teljes értetlenkedés. A nő fel sem fogta, hogy mi nem értjük! Hihetetlen az emberi elmeJ Annyira el volt foglalva a saját mondandójával, hogy végül boldogan kezet rázott velünk, és meg volt győződve arról, hogy megkötötte élete legnagyobb üzletét. Adott névjegykártyát is, és végül mondta, hogy hívjuk mindenképpen. Persze, és akkor hogyan beszélünk? Mi jól elszórakoztunk, lefordítottuk magunknak a kínai jeleket és már meg is volt a saját elképzelésünk a businessről... JKözben arra is rájöttünk, hogy nem elég, hogy a nyelvünk különbözik, de a nonverbális kommunikáció is egészen más, tehát itt abban sem bízhatunk, hogy majd kézzel-lábbal mutogatunk, és azt majd megértik. Ez nem annyira vicces, és elég komoly problémának tűnik így elsőre és másodikra is...Az üzletkötés végeztével a nő megfogdosta Zsófi haját, ilyet még nem látott... sárga hajJ Majd amikor megkötötte velünk az üzletet, fogta, összegyűjtötte a körülötte ülőktől az ebédhez kapott műanyag edénykéket, mindenkiét!!! Eltörölgette, és elspájzolta (akár Zsófi is lehetneJ, de ő csak a hoteles szappanok elrakásában jártas, ez már neki is magas labda volt)

A business megköttetett...

...mehet a kis mellékes! :)

Zsófi már kétszer volt ebben a városban, vagy mi ez, ország? Különleges Igazgatási Terület. Régen brit koronagyarmat volt, most Kínához tartozik, de különálló rendszer. Például ide nem kell vízum nekünk, Kínába viszont külön igényelni kell. Más a pénznem, mások az adózási törvények, hogy csak párat említsünk a különbségekből. Ja és Kína kommunista, Hongkong nem. Hongkong több szigetcsoportból áll, nagyobbak és kisebbek, és a legtöbb épület, üzlet egy központi rész köré szerveződik, az tulajdonképpen a város. De kicsit távolabb is vannak épületegyüttesek, ezeket csak később, hajóról láttuk.

Welcome to the future...

Szóval Zsófi már ismerősként tért vissza ide, bár a város olyan dinamikusan fejlődik, hogy az elmúlt 5 év alatt biztosan felhúztak pár új felhőkarcolót. Hatalmas pénzügyi központ, percenként nagy bizniszek köttetnek a felhőkarcolók felső emeleteitől kezdve az aluljárókig. A terület a történelem során mindig is fontos szerepet töltött be a kereskedelemben (Makaóval együtt), így nem csoda, hogy már sok sok száz évvel ezelőtt nyugati kereskedők, főleg brittek, is szemet vetettek rá. Úgy gondolták, Hong Kongon keresztül jutnak el majd Kínába, új felvevő piacot remélve termékeiknek. Kína viszont már akkor sem mutatott túl nagy nyitottságot nyugat felé, a kereskedőket nem engedték a falakon belülre, a külső szigeteket használhatták állomáshelyül mindössze. Végül a rafinált nyugatiak csak megtalálták azt a terméket, amivel áttörték az ellenállást, az ópium. Persze ebből további feszültségek származtak, a lényeg, kitört az ópium háború, amit Kína csúnyán elvesztett, békekötéskor Hong Kongot teljes egészében átengedték Angliának, 1842-től vált koronagyarmattá a terület, majd 1997-ben engedték vissza Kína részére, mint „Special Administrative Region”. Ennyi, csak hogy okosodjunk :)

Kína vagy sem? Hong Kongiak nem hangoztatják, hogy kínaiak! :)

Zsófi és az országjelkép...

Este érkeztünk be a központba, ahol valahol a hostelünk is van, és nem győztünk ámulni-bámulni. Ezt a látványt nem lehet megszokni, fantasztikus, Tokyo sem volt semmi, de ez mindent visz... Hatalmas felhőkarcolók, még a lakóépületek is karcolók, minden fullra kivilágítva, szinte nappali világosság van az utcákon, és 11 órakor is még hömpölyögnek az emberek mindenfelé. Mi is csak tébláboltunk jobbra-balra, mert bár sok minden ki van írva normális betűkkel is angolul, de az utcaneveket és házszámokat azt sem tudtuk, hol keressük a hatalmas épületeken. Például azért nem tudtuk, mert a legtöbb épület aljában valamilyen óriás bolt, vagy pláza van. Tehát akkor hol a lépcsőház? Most is jött egy angyal az okos telefonjával, még fel is hívta a hosztelt, és végül egészen a kapuig elkísért minket. Egy jobb szobát is kaptunk, mint amit lefoglaltunk, úgyhogy ez a Hongkong jól kezdődik :)

Másnap egy egész napos „vezetett” programra indultunk, vezetőnk pedig egy lányka, akivel Zsófi apukája még Magyarországon találkozott, épp az esküvőnk előtt Visegrádon, ahol a lány, Olivia, eltévedt a hegyekben, és Zsófiapuka vitte vissza Pestre. Így hálából és kedvességből Olivia elvitt minket egy kicsit Hongkong vidéki részeire is. Mi kértünk egy ilyen napot, hiszen a várost magát mi is meg tudjuk nézni egyedül. Bár a sok sok felhőkarcoló és ultramodern környezet láttán nem is gondolnánk, de Hongkong 70%-a erdő. És tényleg! Elmetróztunk a város szélén lévő modern libegőhöz, amit azért ne az otthoni libegőként képzeljünk el, sokkal inkább sífelvonós kabinhoz hasonlít. Ez aztán átvitt minket egy másik szigetre, ahol mi várt ránk?? Egy hatalmas Buddddhhaaa :) Ekkorát még mi sem láttunk, valóban különleges Buddha, a világ legnagyobb bronz Buddhája. Templom is volt persze, itt azért már kicsit máshogy néznek ki, mint Dél-Kelet Ázsiában...

A helyi angyalunk, Olivia!

A helyi ördögünk, Zsófi! :)

Dávidot meg csak ezek a hülye felhőkarcolók érdeklik...

Közelről! :) Hány lakás van az épületben? :)

Na de végre, a Buddhaaa, valóban nem kicsi!

És az első afféle kínaias dolgunk!

Irány a Buddha, már megint egy rövid lépcső...

És a világ legnagyobb bronz Buddhája

Ez ismerős fej lehet sokmindenkinek...

Ez nem a nácik jelképe!!!

Mit jelentenek a...

...kéztartások? Mi tudjuk...

Dávid és Olívia, a kis hongkongi

Modern ima

A Buddhizmus zászlója

Innen mentünk tovább egy másik kis szigetre, de ide már busszal. Ezek a szigetek amúgy hidakkal is össze vannak kötve, a libegő csak egy program volt, busszal is minden megközelíthető. Ezen a szigeten várt ránk egy kis halászfalu, ami hatalmas kontrasztként áll itt a közeli futur-city közvetlen közelében. Itt azért volt megint mindenféle finomság az utcákon, Olivia segítségével mi is belekóstoltunk néhányba, de itt már éreztük, hogy elhagytuk a thaiföldi csoda ízeket...

Halászfalu, ez is Hong Kong...

...de jó messze van az igazi Hong Kongtól... :)

Jól van, ez is még Ázsia vagy mi...

A helyi okosság, babos finomság :)

És a fánksütő terminátor, ez a cucc finomabb volt!

Apály a faluban...

...ilyenkor mindenki... ! :)

Bádogházak, hihetetlen, hogy mindez Hong Kongnál van, de kb megtartották túristalátványosságnak!

 Az extra program a fehér delfin-néző hajókázás volt. Először kétkedve fogadtuk a delfinnéző túrát hirdető embereket, tudjuk, hogy sokszor sok mindent hirdetnek (láthatsz vadon élő tigrist, elefántot, bálnát, stb.), és általában ezekből egy sem teljesül, viszont jó sok pénzt kifizetsz érte. De mivel olcsó volt, befizettünk rá, és hihetetlen élményben volt részünk, láttuk a fehér delfineket!!! Íme egy jól sikerült kép!

Na, hát itt még ilyen is van, Bajánál is van koiponty! :)

A napot a McDonaldsban zártuk, igazi helyi kaj:) De hát ez van, most BigMac menü akció van, így kb. ez a legolcsóbb. Próbáltunk mi helyi kajáldába is bemenni, de ahogy angol nyelvű menüt kértünk, egyből megduplázódtak az árat, ezen pedig felbosszantottuk magunkat. Úgyhogy marad a Meci, nem is keveset, egész végig Hongkongban :)  Eleinte örültünk, hogy életünkben először minden nap ehetünk legálisan BigMc-et, egy álom teljesülhet végre :), de hát azért egy-két reggeli-ebéd-vacsora után ki lesz az ember...

Juhéjjjjjjjjjjjjjjjjjj legálMekkiiiiii :)

Másnap fontos feladatunk volt, intézni a kínai vízumot, ettől függ, mikor indulunk tovább innen Kínába. Jó ez a Hongkong, de nem pont backpacker pénztárcának való, sokat azért nem szeretnénk itt időzni :) Könnyebben ment, mint gondoltuk, két nap múlvára meg is lesz. Látszik, hogy komoly komcsi beléptető rendszer van, fel kellett sorolnunk a családtagjaink nevét, foglalkozását, és egyéb részleteket, ilyen részletes, mélyen belekérdezős vízumkérlemet még nem töltöttünk ki, pedig már gyűjtöttünk pár vízumot a 9 hónap alatt.

Ezt követően jött a barangolás a sci-fi városban. Ez a legjobb program Hongkongban, csak elindulni, és menni, amerre épp valami jót látsz, mert minden, amit látsz, hihetetlen. Ha lesz valaha a felhőkarcolók között repülő autó (mint a jövőben játszódó felimekben), akkor azt tuti itt vezetik be először. Óriás épületek, többszintes járdák, gyalogos átkelők, amik átívelnek az utakon, keresztülvezetnek az épületek alsó szintjein, és anélkül, hogy nagyon figyelnéd, merre mész, vagy nagyon el akarnál jutni valahova is, egyszer csak egy plázában találod magad, hotelben, vagy épp egy nívós irodaházban. Így tettünk mi is, barangoltunk össze-vissza, és megnéztünk egy-két „túristalátványosságot”. Akkor most nézzünk meg cenzúrázatlanul a meztelen Hong Kongot! :)

Ezzazzz, itt vagyunk!

Na ez a kemény, közel van Kína... :)

Iphone mánia...

Az igazi hong kongi képekhez nem nagyon tudunk mit írni, számunkra egyszerűen csak lenyűgöző! Szóval ahol nincsen aláírás, ott egyszerűen csak le kell nyűgoződni! :)

Itt is! :)

De ezeken kívül csak hagytuk, sodorjon az ár, és mentünk, amerre valami izgalmasat láttunk. Így jutottunk el életünk eddigi legmagasabb pontjára, 350 méterre, egy irodaház legtetejére, a 75. emeletre. Nem volt ugyan kiírva, hogy „túristák, erre tessék”, de nem is állított minket meg senki sem, így jó magyarosan, ha nincs kiírva, hogy nem, az igent jelent :), felkommandóztunk a legmagasabb szintre, ahol felettünk már csak a felhőkarcoló kupolája volt.  Ennél két magasabb épület van csak körülöttünk, Dávid teljes extázisban volt Élete küldetése, hogy megmásszon minden felhőkarcolót, és végül Magyarországon megépítse az első óriási felhókarcolót :)

Elég szar a bejárat., akkora, mint otthon egy korház főépülete.. :)

Kisparasztok a nagyvilágban! :)

És igen, fennt vagyunk, megcsináltuk 75. 350méteren az üvegkupolában!

Az extázis nem tartott sokáig, készítettünk egy videót is nektek, és ahogyan meghallották a hangunkat, jött a biztonsági őr, és udvariasan elkísért minket a lifthez :)

Cssúcstámadás után, mi nem Erős Zsolték vagyunk, megcsináltuk, igaz 2 lábbal és nagy pofával! :)

Miután lefüleltek minket, még kicsit ácsorogtunk a 45. szinten, ez sem rossz :)Majd folytattuk a barangolást a nagy futurcityben, így jutottunk el , ismét nem tudjuk, hogyan, a legluxusabb plázába, amiben eddig voltunk, ahol a wc is olyan luxus volt, hogy először a kilincset sem találtuk. (Van itt pár leglegleg Hongkongban :) ) Olyan márkák, amiket még sosem láttunk, és minden bizonnyal megfizethetetlen árakkal dolgoznak. Nem is volt sok ember bent, az is tény :) Nem fér a fejünkbe, hogy lehet valakinek annyi pénze, hogy bemegy egy ilyen boltba, és gondolkodás nélkül, az árat nem is nézve, bevásárol magának egy kis kis tavaszi ruhaszettet, ebben a városban egy Csányi és társai is beremegnének néha, mi meg inkább az elsírjuk magunkat, szakadt backpackers kategóriába kerültünk, na már volt párszor ilyen, de itt tényleg parasztnak érzi magát az ember...  :)

Szegények plázája! :)

Mi szépen meghúztuk magunkat, életünk "mekkora parasztok vagyunk" mutatója kiakadt a backpackersfelszerelésünkben a Luis Vutton hadiszálláson! :) Mind1, ilyet is látni kell egyszer! ;)

A nagy világvárosokban mindenhol vannak felhőkarcolók, de ezek többnyire az üzleti negyedben koncentrálódnak. Itt viszont minden karcoló. Még a lakóépületek is 50 emeletes házaknál kezdődnek. Ami viszont félelmetes, hogy ezeknek az 50-60 emeletes lakóépületeknek az alapterülete nem nagyobb, mint mondjuk négy nagyobb lakásnyi terület, azaz nagyon vékonyka házak ezek, olyan, mintha egy pöccintésre eldőlnének. Kérdeztük, nem jellemző itt a földrengés.

Itt mindenkire ráfér egy kis Chivas...

Mellékutca

Városi kommandósok

Utcakép

Lakóházacskák...

Hihetetlen mennyiségű pénz koncentrálódik itt, de az is biztos, hogy keményen is dolgoznak itt az emberek! Oliviával beszélgettünk, mesélte, hogy neki pl. egy hét szabadsága van, de mennyire jó, mert sok az állami szünet. Kérdeztük, mik ezek a szünetek... Hát pl. tök jó, mert mindegyik szombat és vasárnap szünet. Dúrva, hogy ők ennek örülnek :) Megint csak egy nagy kérdés: szétdolgozva magad luxuskörülmények között élni, vagy a kevesebb munkára törekedve szegényesebben? Számunkra az arany közép út a cél, keményen dolgozni, de a gyümölcsöt évente egy nagy utazással learatni...

Délután egy kis pihi, Dávid az elektronikai boltokat kutatja, ez aztán a fiúk Disneylandje, minőségi elektronikai cuccok, olcsó áron :)

A kis zsebopjektívek :)

Este bemegyünk a városba, megnézzük Oliviával, milyen a hongkongi pubos élet. Előtte sétáltunk egy nagyot a Ladies Marketen és a Computer Worldbe, ehhez sokat nem kell hozzáfűznünk! :)

Esti fények...

...jobb ha van nálad napszemüveg! :)

Neonbuli

Ladies Market

Kilómétereken át Zsófi menyország! :)

Van egy bulis utca, amit a londoni Sohohóz hasonlóan, Sohonak hívnak :), tele bárokkal, beültünk mi is az egyikbe, barátkoztunk az asztaltársainkkal, sörözgettünk, és találkoztunk egy érdekes lénnyel: álszerzetessel. Beöltöznek buddhista szerzetesnek, és pénzért buddhista szerencsekarkötőket meg mindenféle, szerencsét hozó dolgokat árulnak, vagy egyszerűen csak adományokat gyűjtenek (maguknak). Van, aki beveszi, például az egyik asztaltárunk is adott a szerzetesnek, mert hát szerzetesnek jó dolog adományt adni – gondolta ő... Amiért ez felháborító az az, hogy a buddhizmus alapelve, hogy a szerzeteseknek nincsen semmijük sem, hajuk sem, az ételt is reggel kéregetik össze, hogy legyen mit enniük aznap. Saruban járnak, vagy mezítláb. Ezeknek a csalóknak bőrcipő van a lábukon, és szép, jólfésült, dús hajuk. Ha erre jártok, ne adjatok neki, egy buddhista szerezetes soha nem kér pénzt, ez alap!!!

Hong Kong Soho

Kamonkok

Harmadik nap a Hongkong egyik kis hegyén lévő kilátót céloztuk meg, a Victoria hegyet, ahova kisvasút visz fel, és csodás panoráma nyílik az egész városra. Odafele ismét lenyűgöztek minket a felhőkarcolók, majd a betonrengetegben egyszer csak egy nagy parkban találtuk magunkat, akkorában, hogy még kis tava, vízesései, sőt még egy óriási madár-rezervátuma is volt. Éles kontraszt, betonrengeteg és a full zöld övezet.

El...

..ké..

...pesz...

...t...!

...ő!

Na, még is csak parkban vagyunk, most állatokat, növényeket meg mindenféle hülyeséget kell néznünk...

Dragonfly

Városi terrárium vagy mi!

Nem kis galamb, csak le ne szarjon! :)

Fotómodell

Hosszúfarkú izéféle

Jöhetett a következő zöldövezet, a Victoria csúcs és a kisvasút. Amiért pluszban érdekes ez a csúcs, hogy nem csak a városra látsz rá, de ha fordulsz egyet, a hegy másik oldalán meg a totális erdőrengeteg tárul a szemed elé. Egyik oldal full karcolók, future city, a másik oldal meg mintha valami őserdő lenne. Nagyon nagyon különleges ez a Hongkong, az biztos. Nem tudunk betelni vele, talán ez lett a kedvenc városunk? Nem tudjuk, van egy pár, ahova mindenképpen vissza szeretnénk térni Rio, Tokyo, Bangkok, hogy csak a nagyokat említsük...

Irány a csúcs...

Félúton! :)

A csúcs kívülről...

...és menet közben! :)

Na mit látsz Zsófi?

Amit már sokan láthattunk képeslapról...

A legmagasabb

A leghíresebb

Van egy kiadó 30nm,kb havi 1millió! :D

Kicsit lejebbről

A másik oldal pedig zöld, jó kis kontraszt...

Újabb álom (Dávid) kipipálva!

Városi dzsungel

Ilyen fotóval kell hirdetni a használtautón! :)

Elképesztő, ennyi lakást...

Leértünk...

Nem, talán ez a legismertebb, Lippo 

Hazafelé haladva ismét csak úgy véletlenül, belebotlottunk valami kiállítás félébe, egyetemista építészmérnökök készíthették, rengeteg felhőkarcoló-ötlet, javaslat, látszik, hogy nagyon fontos itt ez a terület! Hogyan építsék úgy a karcolókat, hogy serkentsék a a közösségi életet, stb.

A jövő itt már építik...

Este még egy híres hongkongi programunk volt, a lézer show. Mindenki, még aki csak egy-két napra jön is, megnézi a Victoria kikötőben rendezett, zenével aláfestett lézer showt. Szép volt, de Hongkong villanthatna azért valami nagyobbat is, 6 éve ugyanezt nyomatják, akkor még Zsófi kislányként nagyot nézett, nagylányként már nem annyira! :)

Ezekhez a képekhez megint nem kell nagyon mit hozzáfűzni, élvezzük csöndben! :)

Felirat hozzáadása

Star Avenue Jet Lee yeee

Amikor mi válunk sztárrá, többen velünk akartak fotózkodni... :)

Visszafelé komppal mentünk, ez a program is meg volt, majd még egy karcoló aljába bekeveredtünk, Dávid ezt is meg akarta mászni, ez az IFC, a macskakarmos tetejű finance center, de csak a negyedikig jutottunk :)

Irány Disney Land

IFC 

Közelebbről...

...mégközelebbről!

Nem csúnya belül sem...

Utolsó napunkon felvettük a vízumunkat, megkaptunk, mehetünk :) Még egy búcsúkarcolózás, meglátogattuk a mi épületünket, aminek feljutottunk tegnap előtt a tetejébe. Most megálltunk a 45.-en, és továbbra is csak álltunk és bámultunk kifele az ablakon, mintha a csodák palotájában lennénk :)

Ez olyan, mint a drog, állítólag nem lehet róla leszokni! :)

Ábel a rengetegben...

Dávid jó fiú volt, türelmes, kapott egy apple MP3 lejátszót. Régóta várt erre a pillanatra, mióta Argentínában ellopták a régi lejátszóját, és Zsófi kevésbé jóképességű MP3-án kelett zenét hallgatnia. Most olyan, mint egy boldog kisfiú, aki végre megkapta a régen kért matchboxát :)

8 hóna várakozás után megvan ( Hong Kong=félár)

A friss szerzeménnyel irány Kína, és a régi jó barátok, Dani és Eszti, akik több, mint fél éve kint laknak, dolgoznak, és szeretettel várnak minket, mi pedig boldogan megyünk... :)