Tokyo, a Hyperopolisz - Part One

wow

Ahogy sejtettük, valóban kemény volt az út, és ahogy telt az idő, egyre keményedett. Kezdődött egy három és fél órás úttal Dallasba, Jockey Ewing hazájába, ott egy röppke 14 órás várakozás a reptéren. Utólag kár, hogy nem néztük meg az Ewing farmot, de mivel estére értünk ide, inkább maradtunk a reptéren, és gondoltunk, ismét megpróbálkozunk a reptéren alvással. Persze már rutinosak vagyunk, megbeszéltük, hogy egyszerre csak az egyikünk aludhat, a másik őrködik. Ebből az lett, hogy Dávid egyből elaludt, majd végül Zsófi isJ Persze a táskák jól összekötözve egymáshoz (ha viszik, vigyék mindJ), láb és kéz belekapaszkodva. Végül nem akartak kirabolni, csak betakargattak... éjjel jött egy nigró repteres dolgozó egy kétkerekes járművön, és takarót, párnát, és kis neszeszert osztogatott fogkrémmel. Mekkora külömbség, Argentínában kirabolnak a rendőrök, itt meg betakargatnak, ezt már szeretjük, élljen Amerika!

A bázis, ez amcsi! :)

Otthonra is jöhetne egy ilyen garnitúra!

Indulás reggel tovább az American Airlane gépével, már párszor utaztunk velük, ha tehetitek, sose válasszátok őket, a leggagyibb társaság, öreg gépek, hozzá a stuardess kislányok átlag életkora 50év, és iszonyatosan pörögnek J, egy három órás úton kapsz esetleg egy kólát ingyen, hosszabb úton jár egy tál meleg étel is, ami inkább csak megüli a gyomrodat. Most sem csalódtunk a társaságban, a felszállás előtt 2 órát űltünk a gépen, mert a szárnyon lévő lámpa meghibásodott. Alapvetően kényelmes volt, filmet néztünk, de utána még 13 és fél óra repülés jött! Plusz eszünkbe jutott, mik szoktak lenni a hírekben: „...lezuhant... a géppel már induláskor is voltak problémák...”

A dateline átlépése, mínusz egy nap az életünkből!

Na de végül épségben leszálltunk, ami annyit jelent, hogy amareikai félteke kivégezve, jöhet Ázsia!!!

40 óra útonlevést és alig alvást követően jöhetett még egy feladat, találd meg a szállásodat egy óriás, a világ legnépesebb városban (33millió totál, jujj...), ahol a kiírások sokszor csak hókuszpókusz betűkkel és számokkal vannak feltűntetve. Végül egy helyi japán gördeszkás segített ki minket, elővette az okos telefonját (itt mindenkinek van, folyamatosan azt nyomkodják, e nélkül nem is vagy japán, applicationnnn), megkereste rajta a hosztelünket, fogott nekünk egy taxit, és még el is jött velünk, mert a taxis nem találta a saját GPS-ében a címet. Végül 500 méter múlva a szálláson voltunk, nem is voltunk olyan rossz helyenJ Ha ez Közép-Amerikában történt volna, egyből azon gondolkoztunk volna, mennyit fog majd kérni a gyerek a segítségért, de nem, ez már Japán!J

Itt most előre kell bocsájtanunk, hogy a bejegyzés képei kicsit összevisszaságnak tünhetnek, ami egyáltalán nem az, csak egyszerűen Óz a csodák csodájában jártunk és mindketten bádogemberként bámultunk ki a fejünkből, kattoktattunk össze-vissza, de itt percenként mást és mást láttunk, agyunk fel sem tudta dolgozni, még a bejegyzés megírására sem ált vissza az agyunk a földi életre, Tokyo egy űrközpont! J Szóval ahhoz, hogy minnél több pillanatot megmutathassunk folyamatosan tesszük be a képeket, amik tetszenek! Ez van, ezt kell szeretni!

Na ezen igazodj el!!! :D

Ja, az előző csak a vonathálózat volt, íme a metró! :D Látjátok, ott a 4-es metró is, befejeztve 64 éve... :)

Gagyi IC! :)

De végre megérkeztünk, és találtunk is egy olcsó szállást! :)

Másnap hajnalban keltünk, még nem álltunk át teljesen, és indulhat is a városnézés. Igazából az átálással kapcsolatban csak annyit, hogy ez 15 órás átállást jelent, ami végül napokig tartott. A városnézést először a környékünkkel kezdtük, Asakusa negyeddel, itt van az egyik leglátogatottabb buddhista templom, mi is dobtunk be egy kis pénzt, hátha szerencsénk lesz... később több más buddhista templomban is voltunk, mindenhol van valami bedobálósdi a jószerencse reményében, ebben a tekintetben nem sokban különbözik a katolikus egyháztól, húzzuk le a népet a vallás nevében, bocsánat, de ez undorító minden szinten...

Asakusa, tiszta fejletlen az egész! :)

Városkép

Zsófi a 634 méteres torony előtt!

Példakép :)

Bábel, napi nehézséget okoz!

A templom fele menten keresztülhaladtunk az épp aznap tartott Tokyo Maratonon, jó kis látvány volt látni, ahogy 30 ezer ember szaladgál, sokan beöltözve mindenfélének... majd egy kis market következett, afféle igazi japános látvány, Dávid egyből rá is vetődött a helyi finomságokra, valamilyen izés izére. J

Riksásfiú lemaradt a rajtról, de igyekszik! :)

Tokyo Marathon

Gésa, na ő nem indult

Cybergyerek

Nézősereg, egyáltalán kilátnak a szemükből? :)

A kakukktojás és régi barátja

Rendőri erők nagy igazgatásban, itt rend van keményen

Parkoláshoz is kell egy ember! :) És ha már itt tartunk, soha nem bízzák a véletlenre...

Nézzünk még kicsit körbe, mit is látni az utcán:



Nagyvárosi forgatag...

Japo család

Építészeti vegyesvágott



Kajautca, hmmm szeretjük! :)

És akkor lássuk végre a templomrészt is!

A főkapu és a japó pózolás, ugye ismerős! :)

A bazársor, jó kis látvány volt!

Az izés izé, de nem volt rossz, valami édesség pálcikára tűzve és megforgatva talán mogyoróvajporban

Újabb kapu, nem volt kicsi...

Szandi :)

Az 5 szintes templom vagy mi

Tisztító szertartás, na akkor már fürdenünk sem kell szerencsére, Dávid alaposan megfürdette magát! :)

Victory :)



A főtemplom

A bejárat

Pénznyelő autómata :)



Tapstaps :)

A templomtér, na ilyet sem látott még az szemünk, tetszetős volt...

Ima vagy valami akármi, ezeket mindig csak tippeltük, de olyan imás, nem? :)

Japán kert

Beültünk egy szertartásra is a biztonság kedvéért...

  Nem kellett sok idő, máris le vagyunk nyűgözve a japán mentalitástól, a tisztelettől, udvariasságtól, mosolyognak, megköszönnek mindent tízszer – ez esetben a sztereotípia nem téved sokat. A város biztonságos, ultramodern, minden csillog a tisztaságtól, nagy felüdülés ez Dél- és Közép-Amerika után

Még a mellékutcák is patyolattiszták, elképesztő komolyan, sokszor előbb ennénk innen, mint sok dél-amerikai "étteremben" ! :)

Egy átlagos éjjelnappali, tényleg minden van, amire szükséged lehet!

Ami még nagyon más, hideg van!!!! Nem szoktunk mi ehhez hozzá mostanság, 5 fok van, tél, néha jeges szél, felvettük az összes hosszúujjúnkat, mindent, ami meleg, de azért minden este már kellőképp át voltunk fagyva, ezért egyszerűbb volt ruhástól az ágyba ájulni esténként, mint szétfagyni a fürdőben! J

Már az első nap délelőttjén csatlakozott hozzánk Shin, akivel még a brazil Pantanalban találkoztunk és azóta tartottuk vele a kapcsolatot, itt lakik Tokyoban, ő volt az idegenvezetőnk 3 napig, és iszonyatosan megkönnyítette az életünket ebben a szokatlan városban. Persze percre pontosan érkezett a megbeszélt helyre, ez is nagy különbség az eddigiektőlJ Viva Japán, viva Shin!

Shinnel! Ezerszer köszönünk mindendt!!!

Na, hát meg is történt az, amit ezzel az egész úttal kapcsolatban el is vártunk magunkkal szemben! Kapcsolatkapcsolatkapcsolat! Fantasztikus dolog az, hogy helyi segítőkkel járhat az ember a nagyvilágban! Persze a legtöbb új barát Európából, Kanadából, Ausztráliából és Amerikából származik, de innentől kezdve adott a helyi vezetés, helyi szállás stbstbstb., persze cserébe ugyanez jár, amit nagyon is várunk otthon, hogy hozzánk jöjjenek! Akkor most sokba kerül ez az út vagy sem???

Első közös tevékenységünk az evés volt, egy helyi étkezdében, hát itt sem igazodtunk volna el egyedül... Bár japánul nem tudunk, de a pálcikával jól bánunk, Shin meg is dícsért minket – ez aztán az elismerésJ Ja és azt is megtudtuk, hogy a kis japók otthon úgy gyakorolják a pálcikával evést, hogy szójababszemeket kell átrakosgatniuk az egyik tányérból a másikba! A kaja elsőosztályú volt, ezek a helyek afféle gyorsétkezdék és elsősorban levesek, egészséges, diétás és ízletes! Éljen megérkeztünk Ázsiába a kulináris élvezetek világába!

Menet közben beiktattunk egy templomot persze! :)

Templom belülről

Rendszerezett esernyőtartó

Hopp, itt nem egy szinten közlekednek, dugo zéró egy 33 milkós városban, na ilyet is lehet???

Na de a gyorsétkezde, erről még később is szólunk...

2 perc és jön is a kaja

Japán leves, igazi finomság

Juhéjj

Shin barátunk és a további finomságok

Ha már Tokyo, akkor persze elektronika, egy egész negyed (inkább 2) van ennek szentelve, tele elektronikus cikkeket áruló boltokkal, minden kivilágítva, amíg a szem ellát, mindenhol embertömeg, óriási.

Űrközpont

A teleportáló részleg :)

Ömlesztve a cucc, de nem olcsó sajnos, mint ahogy semmi sem!

Hétvégén az utca lezárva és adj neki! Amíg láttok, az mind elektronikai bolt!

És persze okosságok!

Közben pedig, ami megintcsak japán dolog, minden második sarkon van egy Pachenko játékterem, amit a helyiek imádnak, órákat és tízezreket tudnak eltölteni egy ilyen gép előtt. Amennyit megértettünk ebből a játékból: golyók gurulnak lefele egy gépben, és ha egy golyó jó helyen esik le, akkor már nyertél is valamennyit. Ha több golyó esik le jó helyen, akkor többet, te egyedül a golyók kilökését irányítod. Szóval tisztán szerencse, semmi más. És ami vicces még benne, hogy ez nem minősül szerencsejátéknak, ugyanis golyókért játszol, csakhát ezeket a golyókat pénzért veszed, és azért is váltod vissza! Az okos kis japó hétszentségit! J

Pachenko függők, nem baj itt majdnem babra megy a játék! :)

És a csodagép! Jobbra irányít, fenntről beesik, aztán a tűkön le és aztán nem tudjuk! :)

Nem sok park van ebben a városban, de azért mi elmentünk egybe, szép volt, de hát itt tél van, úgyhogy inkább csak szunnyadozó, lombjukat vesztett fák között vezetett az utunk, az odavezető út viszont már sokkal érdekesebb volt. Itt is volt temlpom, azt is megnéztük, majd Dávid kitartó keresgélés után talált valakit, akitől kérhetett végre egy szál cigit – mert ugyebár leszokottJ Ez a tett nem egy megszokott dolog itt a japánok világában, atyaég, cigit kérni egy idegen embertől csak úgy, másnapra híre is ment a dolognak Shin egész baráti körében. J Másnap találkoztunk Shin egy havernőjével, egyből kérdezte is Zsófitól, hogy a Dávid komolyan cigit kért a parkban egy embertől? J Persze élőben is bemutattuk neki! J

A piac bejárata

Mindenféle van megint, pl hínár, dunai! :)

Tipikus és mindenhol van, italautómata meleg, dobozos itallal is!

A tél mindenhol tél!

Japó muzsikus, vicces volt!

Az itteni állatkertben vannak óriáspandák, ezért errefele minden róluk szól!

Na de különleges finomságok mindenfele...



...és persze a szertartásokhoz szükséges kellékek!

Majd át egy másik részre metróval, ez a világ legfejlettebb tömegközlekedési rendszere, hát tényleg az!

  A napot egy felhőkarcoló negyedben és egy kormányépület, tetejében fejeztük be, ahonnan gyönyörűen  lehetett rálátni a kivilágított városra, hát igen, ez valahogy nem Pest by night, bár ott azért a bulik jobbak! :)

Persze megint egy Electric city

Dávid mániái a felhőkarcolók...szerinte ebben mérhető a fejlettség, Zsófi szerint másban is, szóval ez egy megosztó kérdés!

Irány az 50.

Elénk tárult Tokyo 360 fokban, persze csak egy része!

Karcolók juhéjjjj

Megvártuk a sötét is persze, nem volt semmi...

Majd irány a fényekbe...

...wonderland...

...ilyen, amikor az agyad leblokkol! :)

Matrix, a rendszerünket rebootoltuk! :) De lássuk a pillanatot élőben...

Továbbra is le vagyunk nyűgözve a várostól, az emberektől. A nők itt végre jól ápolta, ki vannak smikelve, haj megcsinálva, divatosan, de legalábbis elegánsan öltöznek, alapvetően csinosak. A fiúk már felejthetőbbek, néha nem lehet eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányokJ, de ők is makulátlanul öltözködnek, európa elég lepukkant hozzájuk képest!

Ami még lenyűgözőbb, azok az árak, minden háromszor drágább, mint eddig Közép-Amerikában, és általánosságban véve drágább minden Európánál is, itt a szálláson és közlekedésen kívül csakis a legolcsóbb, de annál finomabb helyeken ettünk (egy kaja kettőnknek 3000 Ft), mégis kapásból a napi költségek 140 dollárra ugrottak – itt még Zsófi sem tudott volna többet spórolniJ

Na ebben már lehet méricskélni, 30nm 250ezer/hó! :D

Másnap hajnalban keltünk, és irány a világ legnagyobb halpiaca.

Az álmos Tokyo

És az álmos tokyoiak, max és comics! :)

Végül az álmos magyar pandazsírral! Na ezt mi olvastuk ki a feliratból, azért valószínű nem az! :)

Na de a reggeli nem pandazsír volt, hanem epres szendvics! :)

A városban tilos sétálás közben cigizni, ezért vannak a...

...a kijelölt dohányzó helyek!

Na itt most félbevágjuk Tokyot, ugyanis annyi információ van itt nektek és nekünk is egyaránt, hogy rájöttünk nem tudjuk egyben bemutatni (ez csak az első nap volt a 3-ból), na meg minek is, legyen holnapra is esti mese! J End of Part One