Krabi - Ao Nang, azaz megérkezés a thai partokhoz...

Kicsit helyreraktuk magunkat az erőt és idegeket próbáló buszozás után, egy kis pihenés, és gyorsban egy kis ebéd délelőtt 11-kor. Hamar megtaláltuk a városka legolcsóbb „éttermét”, egy tuktukból létrehozott mozgó kifőzde, reggel beáll a megszokott helyére, az út mellé, este elmegy – illetve nem tudjuk, elmegy-e, olyat még nem láttunk, hogy ne lenne ott – mindenesetre képes mozogniJ A tuktukos kifőzdéhez pár műanyag szék és asztal, egy nagy vödör mosogatószeres víz (a belelötykölős típusú mosogatáshoz), és már kész is a köjálos szabvány táj étkezde. Mesés, szeretjük az ilyet, ezt sokan el sem tudnék viselni, de pontosan az egyedisége adja az ízét... J Árulnak gyümölcsöt, shakeket, thai palacsintát (inkább összehajtogatják a választott töltelékkel és összesütik, finom!), és mindenféle főtelt is, köztük a kedvenceinket. És meglepetésünkre nagyon finom, és feleannyi mint az éttermekben! És nem, másnapra sem lettünk rosszul! J

Esti kép a konyháról az asztalunktól! Michelin csillag azért nem jár érte ... :)

És Mi, a kockás helyett kagylós terítővel ;)

Oké, kaja megvolt, lehet programozni, irány a tengerpart. Bár errefele nem annyira szépek a strandok (azért még közel se írjuk le a thai partokat...),  nekünk így kevés alvással pont megfelelt.

Ao Nang városi strand, nem a legszebb, de végre elértük újra a tengert, sok volt ez a 10nap kihagyás :)

A látvány viszont megér egy misét...

Mészkőcsúcsok mindenfele

Sokat nem is kellett „szenvednünk” a másodrangú parton, mert jöttek a nagy felhők. Először meglepődtünk, hú utoljára esőnk Beliezben volt, tönkre is tette két napunktam..., de később megtudtuk, ez egész normális errefelé, reggeltől hétágra süt a nap, délutánra pedig megérkezik a felhő és később jön az eső is, vagyis inkább trópusi zuhély vagy j ? ki tudja, valószínű senki, de, hogy senkit sem érdekel az is tuti... J, melegen áztatós. Meg is érkezett az eső is rövidesen, hatalmas mennydörgés, zivatar. De addigra már jó helyen voltunk, táj masszőrlányok kezei közöttJ

Még napozás közben jött oda hozzánk egy idősebb nő, hogy meggyőzzön minket, menjünk hozzá masszázsra. A szórólapján cím helyett egy szám volt, No.17. Először nem értettük, mi ez a szám, de amikor a közelébe értünk a masszázsbirodalomnak, ami a tengerparton volt, láttunk, egymást követve sorokban vannak a masszázsszalonok, kb. 30., ezek igazából családi vállalkozások, papa sörözik az üzlet előtt, mama csábít az összes lány meg maszíroz! Végül hozzá mentünk, mégis csak idősebb, biztos tudja, mit csinál. Ehhez képest kiderült, ez unokái (vagy a lányai – itt  ázsiában sosem lehet tudni...) masszíroznak, 16 és 17 évesekJ Még az elején valamikor helyet is cseréltek, Dávid izmos nagy testével a kisebbnek meggyűlt a bajaJ Nem volt rossz, inkább kényeztető masszázs volt, mint izomkilazító, de jó volt ott feküdni, hallgatni a tenger hullámait, fújdogál a meleg szellő, hallgatni az esőcseppeket, közben pedig masszírozgatnakJ Aranyosak voltak a kislányok, ahogy megjött a vihar, minden egyes menydörgést sikongatásokkal üdvözöltekJ De a lényeg, hogy most nem egy talpkínzó masszázs kaptunk, abból elég volt Bangkokban! Ez sem volt még az ideális, de egyre jobban rájön az ember, hogy mire is van szüksége, így legközelebb már tuti jó lesz...!

A szakadó eső miatt csak kicsit sétáltunk a városban, végig bazársorok, minden a turizmusra épül, itt még inkább, mint Bangkokban. Ezt az esőt amúgy olyannak képzeljétek el, mint az otthoni jó meleg nyári esőket, amiben kifejezetten jól esik sétálgatni, főleg a napközbeni nagy meleget követően. Mi is élveztünk, de azért mikor már teljesen bőrig áztunk, hazamentünk kis lakunkba az új háziállatunkhoz egy óriás csótányhoz... J Nem kell megijedni, már Zsófi is elég jól bírja őket és csak szaladgálnak éjjszaka a lábadon a kis aranyosak! J

A resortos sétálórész...

...és a bazár és étterem sor! A berángató gyerek pár nap után már csak mosolygott ránk, néhányszor csúnyán leszereltük, hisz nekünk van jobb helyünk enni! :)

Zsófi a fényben! :) De végre egy hely, ahol backpackersként is nézelődhetünk és vehetünk ezt-azt!

Tanultak az eseményekből...

És persze a király sehonnan sem hiányozhat! :)

Másnap spéci táj motorcsónakkal, helyi nevén long tail boattal, bajaiasan seprűssel J,  ugyebár hasonlóakkal már találkoztunk Bangkokban, átmentünk egy közeli beachre, ami sokkal inkább strandolósabb, mint ami nálunk van közvetlenül.

Na azért nézzük csak meg közelebbről ezt a longtailt, ennyiben nem lehet hagyni a dolgot! J Kicsit hangos az engine! :D

A nappali parkoló

A kicsike :)

Kicsikék, illenek a tájba...



Az engine

Hát nincsen szétbonyolítva... :)

És a hajtás :)

Seprűk

On board

A zászló jól tükrözi a minőséget!

A minőség benntről,néha egy kicsit beázik, de nem kell vele foglalkozni, megy, az nem elég! :)

És a délutáni hazaindulás, mint egy dragrace, itt aztán lehet nyugodtan strandolni! J

Na de térjünk vissza a strandhoz, amihez indultunk!Tényleg itt szebb a tenger, szép tiszta, sárgásfehér a homok. Valószínűleg a sok algától, amik ebben a nagyon meleg vízben boldogan szaporodnak, a tenger víze leginkább a Balatonhoz hasonlít, csak hát sós. Viszont a környezet igazán egyedi, hatalmas, zöldellő erdővel borított mészkő hegyek magasodnak a strand fölé, és a tengerből is mészkő hegyek által formált kis szigetek ágaskodnak ki a tengerből. Bár a Karib vize szebb (és hűsítőbb is, itt kifejezetten meleg), ezt állapítottuk meg, de a környezet szempontjából Tájföld a nyerő. ( hát őszintél szólva azért a Karibra tesszük le a voksunkat, bár ez tényleg változatosabb, itt keresni kell a szép vizet, ott meg mindegyik strand mesés, na de még egy nagyon erős versenyző hátra van, azaz Indonesia, Bali... a győztest ekkor fogjuk csak kihirdetni J) A teljes napot Raily Beachen töltöttük, majd szokás szerint 4 körül jöttek a felhők és az eső, indulás vissza.

Na, azért ez már elviselhető! :) A víz hugymeleg!

Zsófi első, semmilyen szempontból nem jól sikerült póza... :) Na de hamarosan megérkezik az új csodagépünk és jobb fotóink lesznek, mint eddig! Olympust soha ne vegyetek!!!

A trópusi növényzet látványa mindig megnyugtató!

Rákbirodalom! Elképesztő, milliónyi kis golyócskát gyúrnak, de hogy minek... ???

Csak műkedvelőknek! to morrow és to day! :D

És hozzáértőknek! Free Safety Stop!!! Ez meg mi???

És jök a délutáni eső!

De előtte még találtunk egy huszast! :)

Este vacsi a kedvenc helyünkön, egy kis séta, és végre valahára láthattuk a sokat emlegetett táj hírességeket, a ladyboyokatJ Ezek a fiúlányok leginkább a szex iparban dolgoznak, táncosok, felbérelt szeretők, de sokan egészen normális munkát is találnak, masszőr, eladó, ügyfélszolgálatos az utazási irodában. A társadalom egészen toleráns velük szemben, de főleg csak a túristás környékeken. Bangkokban egyet sem láttunk. Ezek a lények egészen úgy néznek ki, mint a lányok, ki vannak festve, úgy mozognak, mint a nők, csipőrisza, stb., mellük van (a többiről nem tudunk nyilatkozniJ). A létükről két elméletet is hallottunk, olvastunk. Vannak, akik szerint egyszerüen csak kialakul, hogy egy fiú kisebb korában lányként gondolkozik magáról, lányos ruhában érzi magát jól, stb., azaz buzik! J De hallottunk arról is, hogy mivel Tájföldön nincsen nyugdíjrendszer, az időseket a család tartja el, erre szerepre leginkább a lányok alkalmasak (gondoskodóbbak, aggódóbbak, megbízhatóbbak, kötelességtudóbbak – és még sorolhatnámJ - mint a fiúk, haha Zsófi), ezért ha nem születik lány a családban, akkor a szülők az egyik fiút lánynak nevelik. Nem tudjuk, mi az igazság, de az biztos, hogy sokkal több az ilyen teremtmény, mint máshol. Szóval mostmár láttuk ŐKET is. Fotózni nem akartuk őket, bocsi...És amit még láttunk, szintén táj túrista nevezetesség, fehér pasi sétál kézenfogva egy táj pasival. Na ezek már tuti buzik J az igaz szerelemmelJ Szóval tényleg igaz, nem csak legenda, jönnek ide nyaralgatni magányos pasik (nőt még nem láttunk), és kibérelnek maguknak egy partnert ezekre a hetekre, aki megy vele mindenhova, programokra, enni, napozni, a nap 24 órájában vele van, és még csak nem is kell, hogy nagyon helyes legyen, a fő az odaadás. Régen ingyen is vállalkoztak a táj lánykák nagy fehér gusztustalanságok több hetes kényeztetésére, de ma már jobban megy a társadalomnak, már pénzt is kérnek, nem elég az ingyen kaja.

Este elmentünk masszíroztatni, most máshova, hogy kicsit erősebb kezek alá kerüljünk. Általában nők töltik be ezt a foglalkozást, de ezen a helyen volt egy gyanúsan nőies pasi is... Bár ez diszkrimináció, de csak emberek vagyunk mi is, és drukkoltunk, hogy csak nehogy egy a ladyboy végezzen először – ugyanis sokan voltak, minden masszőr foglalt volt, várnuk kellett. Nyílván a pasinő végzett először, két másik női masszőrrel együtt. És persze hogy Dávid felé intett, „gyere”J Zsófi nagyon nevetett, Dávid pedig rémülten menekült a hozzá legközelebb álló, még szabad masszőrnő karjaiba, „vele már megbeszéltem, vele már megbeszéltem”J Mindenki nevetett, valószínűleg nem először fordul ez már előJ Dávid lehet, hogy egy igazán jó, erős kezű masszázst hagyott ki... vagy ki tudja, mitJ

Zsófi kényeztetés közben!

Dávid a kínzás közben! :)

Pedig Dávidot úgy bevállalta volna, bocsi ezt az egy képet sikerült csinálni...!

Éjjel ismét felbukkant a háziállatunk, az óriás csótány (ujjnyi hosszú, két ujjnyi vastag, nem ám magyar méretek!), Zsófi arra ébredt, hogy az arcán szaladgál... brrr... volt is nagy ugrás, egy nőies sikoly, aztán Mackós morgás, mert Dávid fel lett ébresztveJ

Reggel pakolás, megint továbbállunk. Búcsúzóul a recepciós lányt megajándékoztuk egy szappannal... miért is? Tegnap vette Dávid, kell már egy rendes szappan, Zsófi, ne spóroljunk már ezen is, ne használjuk folyton a hostelben kapott miniszappanokat! J Ok, Dávid kap szappant. Zsófi reggel nézi, milyen ez a szappan? Ez áll rajta: „whitening” – mi ez, valami ruhamosó fehérítős szappan? Megkérdeztük a helyieket, kiderült, a tájok használják, hogy világosabb legyen a bőrük!!! Elképesztő! Mi meg itt szenvedünk, a bőrrákot kockáztatva, hogy szép barnák legyünk! Jobban megnézve a női magazinokban is hírdetnek fehérítő alapozót, ráadásul jólismert márkák, Oriflame, stb. Mocskos ez a világ...

Na erre varjatok gombot! :)

Szóval mi nem használjuk, a recepciós lány meg örült nekiJ Indulhatunk, jöhet ismét egy szenvedős buszozás, elvileg direkt buszjárat visz minket Phuketre, ahova Dávid családja is érkezik, hogy két hétre csatlakozzanak hozzánk. Persze direkt... háromszor is át kellett szállnunk. Nagyon jó szervezők ezek a tájok, egy káosz volt az egész, még szerencse, hogy nyugodtak tudunk már maradni ilyen helyzetekben! Ismét kaptunk egy matricát már az indulásnál, most a Kata csapatban játszunk (Phuket része), beszállás az első buszba, kiszállás az utasgyűjtó buszmegállóban, kipakolás, majd fél óra után visszaszállás, visszapakolás ugyanabba a buszba, csak most más emberek utaznak velünk. Majd fél óra után megállás fél órára, segítsük a haverjának az éttermét azzal, hogy itt dupla áron veszünk kaját-piát – kiakasztó!! Persze mi semmit sem vettünk, nem most jöttünk a 8.20-assal, ha van ilyen mondás! J Indulás tovább, majd kiszállás a második utasgyűjtő helyen is, kipakolás, átpakolás egy másik buszba, ahol meglepetésünkre azokkal az emebrekkel ülünk megint együtt, akikkel az első buszban utaztunk... minek ez a nagy kavarás??? Hát nem egy értelmiségi népség az tuti! A második utasgyűjtő helyen azért is meg kellett állnunk, hogy az üfgyfélszolgálatos lánykák elmagyarázzák a sofőröknek, hova kell vinni az embereket, az ostobák még olvasni sem tudnak!!! (most az egyszer tuti nem bántunk meg senkit sem ezzel a mondatunkkalJ) De megérkeztünk és kezdődhetett a végső izgulás a család érkezéséig, elvégre itt most mi leszünk az idegenvezetők és azért valamit produkálni kell, ugyanis pontosan ugyan annyit készültünk utitervvel, mint eddig...

Kívánságlámpás Cukinak...

...szia Cuki, nagyon sokat gondolunk rád...