A világ közepén???

Órási 000

Quitóba, a  fővárosba már együtt mentünk a dzsungelben összeszokott kis csapatunkkal, a svájci és az izraeli párral, és a kínai fiúval. Eleinte egyáltalán nem terveztük, hogy ide is eljövünk, de hát ha már egyszer Ecuadorban járunk, illik megnézni az igazi egyenlítő vonalát, erre pedig ez a legjobb hely. Nem messze a várostól ugyanis van egy nagy emlékmű is felállítva, ami jelzi a Föld középvonalát, illetve van két múzeum is, az egyikben érdekes kísérletek vannak kitalálva, amelyekkel demonstrálni lehet az északi és déli félteke közti különbségeket (pl. centrifugális erő iránya, merre folyik le a víz a csapban, az árnyék is a másik irányba halad, és máshogy dől a tojás is...). Állítólag az egyenlítő vonalán egy nyers tojás könnyedén megáll egy szögön is... Erre aztán nagyon kíváncsiak vagyunk, úgyhogy ezzel is kezdjük a napot!

Quito látképe, messziről nem is olyan rossz...

...közelről már jönnek a finomságok! Utcai varroda, Dávid kedvence, űbereli a bolíviai utcai gépírókat! :)

De van itt utcai kulcsmásoló is!

És fincsi benzinkút! :)

Sokat kellett buszozni, de egyből két Egyenlítőt is találtunk.

De már csak ezért is megérte, újabb csoda, buszos fagyiárus! :)

Az egyiket még régebben mérték be, építettek is egy nagy emlékművet is neki, de később kiderült, az igazi középvonal innen 200 méterre van, katonai GPS-el bemérve. Szívás J

Keletiek Észak-Délen...

...de az utunk nagy tanulsága itt is érvényesül, egyenlőek vagyunk!!!

Ez az igazi ki is van közösítve, valószínű az állam nem büszke az óriási bakira, ezért ez nincsen hirdetve mindenfele, de persze a backpackers életmód és a sok ismerős miatt tudtunk róla... ;)

Az igazi vonal piros és nem sárga! :)

Ezen az igazi középvonalon aztán nem csak tanui lehettünk, hanem ki is próbálhattuk, milyen hatással van a centrifugális erő és a garvitáció dolgokra. Például könnyebb lenyomni valakinek a felemelt kezét az egyenlító vonalán, mert kevésbé hat rá a gravitáció (itt messzebb vagyunk a föld középpontjától, a Föld ugyanis ellipszis alakú- ezeket, az általunk tényként kezelt dolgokat azért ti is olvassátok el valahol J).

És igen, tényleg könnyebb itt a tojást egy szögön megállítani! Gondoljuk, ezzel próbálkozik otthon mindenki egész nap! Soha az életben nem hallottunk erről, de megcsináltuk... J

Csoda történt! :)

Hoppá, a sárgán nehézkesebb! :)

Aztán kipróbáltuk azt is, amit talán gyerekkorunk óta senki sem hitt el, vagy nem értett (mint Dávid), hogy  merre folyik a víz a lefolyóban...

A múzeumban sok olyat is láttunk, ami a dzsungelről és az ott élő törzsekről szól, jó érzés volt tudni, hogy mindezt mi már láttuk, a sok amcsi túrista meg tátott szájjal nézett! heheheeeJ

Na nem kell arcoskodni, azért volt itt újdonság! :)

Délutánra közös városnézést terveztünk mindannyian, amiből az lett, hogy 3 órán keresztül kerestük egymást és talán az út eddigi legroszabb órái következtek, legalábbis Dávidnak, Zsófi persze már megint jól járt... J Mivel főváros és rádadásul nagyon hülye, nyújtott formájú, itt azért vannak távolságok, taxival kellett mennünk, 6-an viszont nem fértünk be egy taxiba, kettő kellett. Zsófi ment a svájciakkal, Dávid az izraeliekkel. Miért váltunk külön? Mert Dávid éhes volt, és ilyenkor folyamatosan Zsófival morog, Zsófi meg gondolta, hogy akkor morogjon magának... Zsófiék taxisa még jóval a megbeszélt cél (egy nagy tér) előtt kirakta őket, mondván, hogy már nincs messze...Elképesztő királyok itt a taxisok, ha nincs kedvük, nem visznek el, ha dugós az útvonal, akkor arra nem megy, külföldi vagy, meg sem áll stbstb. Minden taxist alapból utál az ember, de ezeket ... Persze a térnek nyoma sem volt, ráadásul semmelyikük nem tudta a tér nevét, így megtalálni is nehéz lett volna. Dávidék taxisa eleve más úton ment, úgyhogy innentől kezdve reménytelen volt, hogy a két csapat megtalálja egymást. Vártunk egymásra egy ideig, majd elindultunk vissza a hostelba, az egyetlen biztos pontra. Csak hát mindez a Karácsony előtti napokban volt, hatalmas dugó mindenfelé, a taxisok meg ilyenkor fel sem vesznek ugyebár, vagy csak nagyon drágáért, volt, aki meg sem állt, csak a mutatóujjával intett, hogy „nemnem”.  Most már tényleg „Anyád”! J Dávidék valahogy hazaértek, Zsófiék pedig végül tömegközlekedéssel voltak kénytelenek elindulni, miután a 6. taxis sem vette fel őket – de ez persze még lassabb. Mindeközben a többiek már a hostelben voltak, Zsófiék meg sehol, Dávid tiszta ideg, 2 hónap után gyors egymásutánban 3 cigit is elszív, elég sok rémsztorit hallottunk már kirablásról, stb... Végül Zsófiék is megérkeztek, nagy megkönnyebbülés, már csak percek választották el Dávidékat attól, hogy a rendőrséget hívják, persze mire mentek volna Quitóban ezzel...

Egy ilyen arcú városban azért jobb félni, mint megijedni! :)

Este aztán egy nagy közös ivászatot rendeztünk, kellett egy kis feszültségoldás. Bár a taxisok szarfejek, a társaság nagyon jó, és nagyon jó volt az este, afféle barátos ivászat, amiben már igen rég volt részünk...!

Bipsi arany a svájci bankban amerikai vezényletre... :)

Másnap reggel nagy örömünkre és meglepetésünkre összetalálkoztunk Dr.Professorral, hozta Zsófi elhagyottnak vélt sapkáját, és mivel már nagyon otthonosan mozgott Quitoban, önkéntes idegenvezetőnkké szegődött, a városnézésünk főleg a templomokra fókuszált, 4hónap = 3245 templom. J Professor vett magának 1 dollárért egy kis füvet az utcán a kurváktól, szóval volt minden finomság gyorsan septiben! J Felmentünk egy kilátóhoz is, ahol ismét a szarfej taxisok lehúztak pár dolcsival, látván, hogy külföldiek vagyunk egyből dupla árat mondanak, alkudni meg nem lehet, mert otthagynak. A kilátó nem volt akkora nagy szám, ráláttunk Quitora, de ha már ennyibe került, maradtunk még egy fél órát ott, majd ismét dupla áron letaxiztunk, mert bár azt mondták, jön le onnan busz is, persze busz sehol sem volt. Quitó közlekedés = rémálom!

Gótikus óriás!

Quito=krokodil láncra verve egy angyal kezében... (Ecuador mesés, Quito nagyon felejtős!)

Út közben találtunk egy ingyen programot végre, körbevezettek minket a miniszterelnöki palotában. A spanyol beszédből megint nem értettünk sokat, de találtunk így is pár érdekességet: az egyik teremben ki voltak állítva azok a tárgyak, amiket a miniszterelnök kapott különböző országok képviseleteitől, és lámlám, Sólyom László ajándékai is ott díszelegtek! Néhány éve még volt az országnak pénze egy Herendi vázára, ma mit adnánk, „tartozom cédulát”? :) Ezek a hírek sajnos itt is elérnek minket és sokszor hatalmas kérdőjelek forognak bennünk, mi is zajlik otthon? Na de hagyjuk is ezt, nem szabad erre gondolni, muszáj mindenkinek előre menni!!!

A "palota"



Nehéz eltéveszteni...

  

4hónap után magyar címert látni érdekes érzés ám...

Végül ismét egy húzós árú taxival kimentünk a busz pályaudvarra, és irány el ebből a lehúzós városból, itt csak esik az eső, hideg van (a város amúgy 2000 párszáz méteren fekszik), és hülyének néznek a taxisok is, ami már idegesítővé vált, az ilyen helyről menekülni kell. Indulás végre a várva várt óceánpartra, a szegények Galapagosa, Puerto Lopez és a surfparadicsom, Montaníta!!! Juhéjj, régóta vártuk már ezt a pillanatot...

Végezetül azért lássuk a város szép arcát!

Főtér részlet

Egyik templom a sok közül :)



Zsófi bájos mosoly  :)



Kerek :)

Helyi csajok...

...és srác :)

Hol a kakukktojás?

Valami épület, de hogy mi ez... ?

Templom 87

Nagyvárosi forgatag...

Viszlát Quito, valószínű többet nem találkozunk, max a reptéren! :)