A szegények Galapagosan

Ismét éjszakai buszra vetemedtünk, a 10 órás útból 3-at sikerült is aludni. Sebaj, ez a 3 óra is elég volt ahhoz, hogy megbabrálják a táskánkat, a táska teljesen hátra volt húzva az ülés alá, és az egyik zipzár ki volt nyitva. Ez az egyik kedvelt buszon való lopási stratégia, táska hátrahúz, gyorsan kipakolás, majd gyorsan leszállás. De rajtunk már nem fog ki semmiféle pitiáner tolvaj, még induláskor rákapcsoltunk a kislakatunkkal a táska fülét a busz függönyzsinórjához, így a szemét kis tolvajok nem tudták eléggé hátrahúzni, hehehe. J Tapasztalt Argentín kirablottakal ne játszanak! J

Talán így nem is látszódik, de megint mint egy karácsonyfa :), de legalább volt függöny...

Fáradtan de büszkén megérketünk hajnali fél 6-kor Puerto Lopezba, az óceánpartra, régóta vártuk már ezt a pillanatot, kicsit elég volt a vulkánokból, hegyekből, gyalogtúrákból, erdőből, pillangókból és tündérkisasszonyokból J. Most először nem foglaltunk előre szállást, azt hallottuk, így is lehet, sőt, így olcsóbb szállást is találhatunk, mert a buszról leszállva várnak ránk a „horgászok”. Természetesen így is volt, egy szimpatikus „horgász” csaliját bekaptuk és 5 percen belül volt is hostelunk.

Régóta vártuk már ezt a pillanatot...

Szimpatikus kis horgászfalu... :)

...de még mennyire! :DDD

Hogy ne késlekedjük, már aznap programot szerveztünk, irány Isla de la Plata, vagy másnéven a szegények Galapagosa. Ha már nincsen több ezer dollárunk a Galapagosra, mégis csak szeretnék látni extra élővilágot, és erre ez a megfelelő hely. Kicsit elkapkodtuk a dolgot, nem néztünk meg 5 utazási irodát, mint ahogy szoktuk, hanem mentünk az elsővel, így többet is fizettünk, mint a csoportunkban bárki is. Mindegy, tanultunk belőle – ebből is. Több ilyet nem szabad csinálni, de fáradtan egyszerűen ilyen sebezhetőek vagyunk, hiába a több hónap mögöttünk, na de sebaj, majd máshol visszaspóroljuk, ez már csak így megy...

Ahogy haladtunk a parton várakozó hajónk felé, ebben az időben értek partra a helyi halászok is, de nem ám kis rakománnyal... volt itt minden, ami szem-szájnak ingere, halak, rákok, kagylók, még rája, kardhal és cápa is!!! Ez jó... ilyen vízben fogunk úszkálni (és snorkelingelni)??

Kicsit meglepetésként ért ez a látvány minket...

...ez meg pláne! :)

Megy a business!

Mindennapos látvány

Az igazi halászok...

És akik még jól laknak, Pelikánok és

Fregattok

1,5 órás motorcsónakozás után megérkeztünk a szigetre, ahol pár órás séta keretében a sziget több különleges madárfajtáját is testközelből láthattuk, mint pl. a kéklábú boobie-kat, a Galapagos egyik jelképét  és a fregattákat, amik nem voltak éppenséggel kicsik. Valóban ott sétáltunk el mellettük, és ezzel látszólag semmi bajuk sincsen, micsoda állatkert... J

Na de azért lássuk képekben, ránkfér! :)

"Galapagos" , az igazi innen már csak 1000km lett volna...

Azért ők kárpótoltak! :)

Ez elképesztő! Kis lyukacskák vannak a lábaikon, amiben megtörik a fény!

A fiatal Casanova :)

A leendő anya és gyermekei, hess a helyetekre! :)

Na nem kell azért megijedni a Zsófi hasában nincs semmi! haha

Na és erre vannak ezek a csodás lábfejek, udvarlás topogással! 

Itt a barna cipőben szűz maradsz! :)

A kis dögevő, vörös fejű keselyű

A másik főnök, Fregatta

Talűn ez a forma sokmindenkinek ismerős...

Könnyen kikapja a szemed! :)

A séta után visszatértünk a hajóhoz, és vízre szállva a hajóról nézegethettük a hozzánk úszó óriás teknősöket. Kicsit odébb mi is becsobbantunk a vízbe, de itt már csak mi voltunk olyna szerencsések, hogy teknőst láttunk –persze ehhez kellett Dávid éles szeme is. Szintén neki köszönhetően láttunk ráját is, meg emellett még sok színes, akváriumba illő halat. Élveztük nagyon, már mindenki a hajón várt dideregve, amikor Zsófi és Dávid még vígan snorkellelt J Azt már azért megtanunltuk, hogy itt mi vagyunk magunknak, az 1napos ismerettségek nem számítanak, ha valami tetszik nézd meg jól, majd várnak rád! J

Karnyújtásnyira...

...az óriások!

Lassan azonban indulni kellett... bár nem tudjuk, milyen lehet a Galapagos (ha gazdag öregek leszünk... J), de olyasmi lehet, mint ez a sziget, csak több szigetből áll és többféle állat van ott, afféle nagyobb állatkert, de állítólag olyan erők uralkodnak ott, amit máshol nem lehet átélni, ez most kimaradt, majd legközelebb...

Visszatérve a hostelba, váratlan dolog történt, megszólított minket az egyik hostellakó magyarul!!! Ilyen se történt velünk eddig, hallottunk ugyan már magyar hangot, de ők idősebb túristák voltak Peruban, olyannal még nem találkoztunk, aki hozzánk hasoló módon utazik. Íme az első, Ernő, Erdélyből! Nagyon érdekes volt a közös beszélgetésünk első fél órája... annyira elszoktunk attól, hogy egymáson kívül bárkivel itt magyarul beszélünk, hogy szinte alig találtuk a szavakat, nem állt rá a szánk – az agyunk nem akarta befogadni: itt áll egy magyar velünk szemben a világ egy eldugott kis halászfalujában. És ahogy beszélgettünk, jó kis falsh back, megcsapott minket a San pedro illat, amit a mi kis san pedrós ceremóniánk alatt a sámán használt (valami füvet égetett) – kiderült, hogy itt ezt a szunyogok ellen égetik, ez az illat elriasztja őket, van belőlük jó sok, nekünk örök életbe a mescalin jut róla eszünkbe és nem a szúnyogriasztó! J

Ernő a magyar! :) Néhány év kemény munka,majd mindent elutazni, egyetértünk...

Másnapi program nagyon tartalmas volt: strandolás ezerrel. J Már nagyon régóta vártuk ezt a pillanatot, óceánparton lenni, meleg, napsütés, homokos part, éljjen!!! Ráadásul nem akármilyen beachet választottunk magunknak, a part egy nemzeti parkon belül fekszik, és valóban, gyönyörű. De ami még fontosabb, csak nagyon kevesen voltak itt, kb. 6-7 esernyőt láttunk az egész nagy hosszú partszakaszon – ez a Los Frailes beach. Először hezitáltunk, nekünk is kell-e esernyő, de hihetetlen erős a nap, így 5 perc alatt eldőlt a dolog, ennyi elég is volt.

Jajj, ilyenünk nekünk miért nincsen, örökre maradnánk a seggünkön!!!???

Az a bizonyos napernyő... :)

Az ilyen képhez szokták írni a facebookon, hogy jóétvágyat? :)

Zsófi és az erő... a Csendes óceán, ami hangosabb, mint egy boing!

Strandos haverunk

Nem is csináltunk semmi mást egész nap, csak starndoltunk ( ez mit jelent? J Dávid ezt soha nem értette, ez dög unalom vagy nem...), és félidőben átindultunk a természetvédelmi terület másik strandjára.

Így azért nem, bodysurf! :)

Út közben hihetetlen dolgot találtunk, egy ici-pici tekit!!! Valahol a parton lehetett a fészke, és nagy bőszen a víz felé igyekezett, de út közben felfordult szegény.

Hihetetlen, de a páncélzata már most kemény volt!

Vízre segítettük, reméljük, azóta is boldogan éli az életét! A több ezer teknősből, amelyek a szárazföldön lévő fészkekben születnek, és onnan egyből indulnak a víz felé, amint leszáll az éj, szóval több ezerből mindössze csak pár éli meg a felnőtt kort, viszont ők a  fészkükhöz visszatérnek és ott költenek, ami megmagyarázhatatlan ( egy kis National G ). A miénk valamiért nappal indult útnak...

Miközben átsétáltunk a másik beachre, útbaejtettünk egy kilátót is, ahonnan jó kis rálátásunk nyílt az alattunk repülő pelikánokra, fregattákra, pirosfejű keselyűkre, és még ki tudja, milyen madarakra – ezeket felismertük, csodás...

Nagy kedvenceink a pelikánok!

Jellemzően csapatban nyomulgatnak minenfele!

 A másik parton pedig, amit ráadásul Tortule Beachnek is hívnak, rábukkantunk a kisteknősök lábnyomaira is, valószínűleg előző éjjel kelhettek ki, és vándoroltak az óceánba – igazán megható voltJ

Na ez meg National élőben! :)

Miután kistradoltuk és kiállatoztuk magunkat, visszatértünk a mi kis halászfalunkba, a busz pont a helyi élet kellős közepén tett le minket, nagy sürgés-forgás, helyi finomságokat áruló asszonyok, be is neveztük egy halas meg egy sajtos-banános izére. Íme egy kis hiányos videó róla, megtelt a kártyánk, bocsi! J

Már nem számít, mindent megeszünk! :)

Este jöhetett ismét a finom tengeri kaja, az olcsó koktél és az ecuadori sör a homokban. Megint jó kis zene szólt, bár évekkel lemaradva az otthoni palettától, de legalább pörgős volt, jaj de buliznánk már egy igazi rendeset, azért még is csak partyarcok vagyunk ám!

Be kell vallanunk, hogy a tengeri herkentyű itt sem olcsó, hiába vagyunk a halászfaluban, de ez megint csak nem mérhető pénzben, ilyenen tilos spórolni...

Másnap indulás a nagy célunkhoz, a szörfparadicsomba, Montanitába. Mióta először kitaláltuk, hogy ide akarunk jönni, azóta is rengeteg jót hallottunk róla, nagy kíváncsisággal vártuk, mi is lesz itt. Egy biztos, valami rendes szállást kell találnunk, mégis csak itt töltjük a Karácsonyt

Felirat hozzáadása