2012. január 20., péntek

Montaníta = Zsodav paradicsoma :)

Sokan kérdeztétek már tőlünk, hogy „melyik a kedvenc helyünk, hova érdemes menni?” stb., hát íme a számunkra eddigi elsőszámú nyaralóhely, Montanita, Ecuador!


Na, de hogy mi is van itt pontosan, hát lássuk!
Első feladatunk a szállás megtalálása volt, itt nem volt olyan szerencsénk, mint Puerto Lopezban, nem várt ránk senki mohón, hogy menjünk az ő hosteljébe... Hát igen, jönnek az ünnepek, és sok helyen már teltház van. Végül 2 óra alapos keresgélés után megtaláltuk a nekünk megfelelőt, egy óceánparti, nagyteraszos, csendes hostelt. Talán itt először nem az árat néztük meg elsőnek, hanem a stílust, de hát Karácsony van, ennyi ajándék jár magunknak!
A keresgélés igen ígéretes terepen történt... :)

...nem vicc!

És meg van, itt már nagy bajunk nem lehet! :)
Az óceán annyira közel volt, hogy végig hallani lehetett a morajlását, olyan erővel, hogy először azt hittük, hogy a légkondi hangja – aztán rájöttünk, nincs is légkondinkJ
Hűtéstechnika! :)
Sosem volt még ennyire májer szállásunk, de hát most megérdemeljük, mégiscsak itt vannak az ünnepek... valahol 10000 kilóméterre tőlünk! J
A Karácsony ily módon békésen, de elég rendhagyóan telt, 30 fok, napsütés, óceánpart, az első szörfóra... Nem volt nagyon karácsonyi hangulatunk, nem is baj, így is volt eléggé honvágyunk... Este azért Zsófi kedvéért beültünk egy misére, amit aztán Dávid kedvéért nem ültünk végig, hanem mentünk a karácsonyi vacsoránkra, kókuszos rák és ananászos-kókuszos csirke ananászban tálalva!J De hát ugyebár ezt már láttátok, így íme a másnapi fogás: Rákocskák mangómártásban, hmmm

Toll a Zsófi fülébe, Dávid biztosra ment és rántotthúst kért! :)
Innentől kezdve a napok elég egyformán teltek, 10-kor kelés, majd vagy be kellett valamiért menni a faluba (10 perc séta a parton), vagy nem, le a partra, és délután indulhatott a szörfözés 1-2 órán keresztül, ennyire bírta a magyar testünk. J  Mindkettőnknek voltak jobb és rosszabb napjai, de összességében elmondhatjuk, mindketten fel tudunk már állni a deszkára, ugyan nem mindig, plusz már azt is érezzük, mikor kéne felállni. J Kívülről sokkal könnyebbnek tűnt ám ez a sport, mint amilyen valójában. Sok mindenre kell egyszerre figyelni, na de még mindezek előtt be is kell valahogyan jutnod elég mélyre, miközben folyamatosan tolnak kifelé a hullámok – elég erőt próbáló dolog! Aztán ha már bent vagy, akkor fel kell annyira gyorsulnod evezéssel, hogy elkapd a hullám sebességét. Itt ha túl korán, vagy túl későn állsz fel, akkor elmegy a hullám  vagy beborít anélkül, hogy meglovagoltad volna. Ha pedig megvan a sebesség végre, akkor is még erősen kérdéses, hogy fel tudsz-e állni.  J Egy szó mint száz, ez valami k.. nehéz, nem vicc!!! Szóval sokat kűzdöttünk, és feltett szándékunk, hogy az út alatt még fogunk szörfözni valahol!


Lássuk azért képekben is a surftudásunk! J
Ne neeem, ez nem a Dávid, több okból sem! :)

Ez már sokkal inkább! Első lépés a habokban...
..majd jön az etalon felállási technika... :)

...és a döntés! :)

Na,de azért sikerült! Juhéjj, ha hiszitek, ha nem, ez egy óriási lépés, bár a hullám nem az! :)


És akkor lássuk Zsófit! Itt most integet vagy elég volt? :)

...a pillanat...

...és a vég!

Azaz a vég, ledobta ló! :)

A kedvenc maradt a térdelős technika! :)
Na hát így teltek a délutánjaink, majd jöhetett a nap egyik fénypontja, bementünk a faluba finomat enni-inni.

Előtte Dávid Rokysat játszott! :)

 Igazi hippi falu ez, van itt mindenféle nemzet, sokan itt ragadtak, szörfözgetnek, és megélhetés gyanánt árulnak mindenféle kézműves dolgot, illetve sok finomságot a parton és a faluban. Itt nekünk is eszünkbe jutott, hogy ha egyszer megszorulnánk, akkor csak elkezdenénk kislángosokat sütögetni, vagy kürtőskalácsot, végigsétálnánk a parton, és egy nap el lehet annyit adni, hogy a napi költségeket fedezze. Ha otthon befagyasztják a bankszámlákat, ide jövünk vissza az már tuti!J
Chevice, azaz nyershal árus

A legnagyobb!!!Ijesztgető kisfiú!:)))

Van itt mindenféle móka és kacagás!

Bambuszlámpa, de hova tegyük papa?

Minőségi hippi csecsebecse!

Hihetetlen hangulat volt itt késő délutántól, utcai mutatványosok, árusok, olcsó koktélosok... Minden koktélpultból más és más zene szól, és este fele már a tánc is megkezdődik az utcán ezekre az össze-vissza zenékre a koktélosok előtt.

Fél liter, friss gyümölcs, 1dl alkohol, jég és shaker= 500Ft!!!

Nappal meg gyümölcskoktélok! Ilyen utcai bárokat otthonra is kérünk!

Azért mi mindig is szerettük az ilyen életformát (is...)
 A zsaruk persze itt is sokszor beleköpnek a levesbe! Addig is a csajok jól nyomták...


Vannak persze rendes szórakozóhelyek is, itt végre mi is buliztunk két nagyot columbiai barátainknak köszönhetően J, bár közel sem a mi általunk annyira szeretett elektronikus zenére, de mindegy is, így is nagyon jó volt. Harmadik naptól csatlakozott hozzánk az izlreali pár is, Nim és Gal, akikkel még a dzsungel túrán találkoztunk, és ránktaláltak itt nagy örömünkre.
Végre egy kis buli barátokkal...

Mindenki jól nyomta... :)
2 este roptuk a táncot... :)


...helyi seggrázósra a homokban! :)

Zsófi is rázta, közben dupla peace! :)
A helyi erők meg nyomták aaaaaaa, na mire ??????????? Óriási, imádják 95-ből! J

És a másnap is jobban megy itt! J

Beleszerettünk ebbe a faluba, ezt hívják állítólag Montanita effect-nek, avagy Montanita hatásnak, mindenkit megfertőz, aki ide beteszi a lábát. Nagyon szomorúak voltunk, amikor el kellett indulnunk, mégis csak hat napot töltöttünk itt – talán itt voltunk legtöbbet idáig egy helyben...
És a naplemente cigik mindenfele, viszlát Montaníta...
Másodlagos Montanita hatást is észrevettünk magunkon, annyira belazultunk itt a sok hippi között, hogy még a busz indulása előtt tíz percel is jóízűen falatoztuk a szuper hamburgert valamelyik kis utcában (normális esetben 15-30 percel az indulás előtt már a megállóban lettünk volna) – aztán szerencsére (vagy sajnos?) elértük a buszt, és indultunk vissza Guayaquilba egy estére, mert másnap hajnalban már indul is a repülőnk Miamiba – na azért az sem lesz rossz...J
Szóval azért foglaljuk össze címszavakban, hogy miért is ez SZÁMUNKRA az álomhely: 35fok, mesés óceánpart, meleg víz, strandolás, szörfözés, finom kaják, nagy koktélok, barátok, bulik, könnyű pénzszerzési lehetőség, teljes nyugdotság és kiegyensúlyozottság, „a mindent szabad, csak másokat ne bánts rendszer” és mindez napi 50dollárért 2 embernek!!! Hát mi más ez, mint a paradicsom??????? J


Ecuadort és Montanítát mindenkinek ajánljuk!!!

No Comment

Ezt az érzést nem lehet örökre itthagyni!!!

3 megjegyzés:

  1. Sziasztok! BUÉK Nektek!!!! Végigolvastam az eddigi utatokat. Nagyon izgalmas és gyönyörű helyeken jártatok. Mostmár majd rendszeresen olvasgatok, mert egyben elég hosszú volt. :-) Írjatok még sokat! Pussz, Kata (a halak és a békák is élnek még :-) )

    VálaszTörlés
  2. Hello Kata!!! Hat azt elhisszuk, hogy egyszerre kicsit sok volt es gratulalunk is hozza! :)Kb herenre egy ujat tudunk berakni, jol le is vagyunk maradva, de dolgozunk az ugyon... Igyekszunk minnel szebb helyeken jarni, de tovabbra is ad-hoc jelleggel utazunk, mar ott tartunk, hogy szallast sem foglalunk elore 2 nappal, hanem megerkezunk valahova es lesz, ami lesz, de minden jol alakul es megy minden, mint a karikacsapas...! :)
    Nagyon koszonjuk a halakat... :O
    Pusszzziiii es udv Guatemalabol

    VálaszTörlés
  3. eléggé jól külditek ;) nekem átadtátok az érzést, de nem ez volt az első :)

    VálaszTörlés