Szingapúr, Tiomán szigete, Melaka és Kuala Lumpur, azaz Malájzia 13napban

Szingapúr

Azt azért gyorsan tisztázzuk le, hogy Szingapúr egy különálló ország vagy inkább városállam, régen Malájzia részét alkotta, de valamiért kikerült innen, és most önálló térség ez a nagy sziget. Ami érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben a másfélszeresére növelte az alapterületét a tengertől elvett részekkel. Ahol régen még a hullámok verdesték a  partokat, ma már a hatalmas modern üzleti negyed magasodik. Hasonlóan Malájziához, itt is főképp muszlimok élnek eredetileg, de a növekvő üzleti lehetőségeknek köszönhetően mindenféle külföldivel lehet itt találkozni, a legtöbben az indiaiak és a kínaiak vannak (mint mindenhol :)). Ahogy leszállt a repülőnk, egyből kaptunk is egy kis ízelítőt ebből a sokszínűségből. A KFC-ben a két feleségével és a négy gyerekével étkező pasi, majd az indiaiakkal teli busz, ami behozott a reptérről. Mi voltunk az egyetlen fehérek a buszon, az indiaiak meg itt annyira sötétbőrűek, hogy már majdnem fekák. Annyira besokalltunk már a kínaiaktól az elmúlt hónapokban, hogy bár kicsit túl sok volt hirtelen az indiaiból, mégis örültünk neki, hogy legalább nem kínaiak :) Sajnos továbbra is elég bizalmatlanok vagyunk, az a régi argentín rablást nem tudjuk elfelejteni, ezért marad a szokásos: mi figyeljük az ő kezeiket, ők figyelik a mi fehér bőrünk! :)

Mostanában fanatikus couchsurferesek lettünk, és a sok kellemes élmény után itt is kerestünk magunknak egy vendéglátót, ChiaYinget, aki Zsófi legnagyobb örömére pszichológus, végre egy hasonszőrű :) Ez aztán couch a javából, szó szerint a kanapén aludtunk a nappaliban két kanapé, mindkettő rövidebb, mint mi, ez már igazán csövezés :) ChiaYing a körülményektől eltekintve nagyon kedves, rendes lányka, elvitt minket első este a helyi kajáldába, ahol kipróbálhattunk sok helyi finomságot, ismét olyanokat, amiket magunktól nem biztos...

Tipikus szingapúri lakótelep

Modern szárítástechnika, a régi fajtánál sokan kiestek az ablakból, ez már sokkal biztonságosabb! :)

Árnyékolás felsőfokon :)

Zsófi, a maláj couch és a finomságok

Helyi erők férfiban és

nőben.

Itt nem lehet száguldozni szabadon, ugyanis elöl is van rendszám a motorokon! ;)

Ami érdekes volt a „lakótelepnél”, ahol a ChiaYing (na jó, ezt többször nem írjuk le, mert 3 percbe tellik  :) )lakott, és amik általában jellemzőek Szingapúrra, hogy gyakran van egy különleges terület az épületek között, méghozzá nem is akármilyen terület, most figyeljetek, ilyet még nem láttatok, madrásétáltató! :) Hát ezzel Dávid nem tudott betelni, talán még máig sem dolgozta fel a látványt, hát ilyen nincs, hát ilyen nincs és még is van...

Madársétáltató :)

Nagyan jó! :)

Madártulaj

És a jövő...

Két teljes napunk van Szingapúrban, illetve lesz még egy napunk, innen indulunk ugyanis haza Magyarországra másfél hónap múlva. Többen kérdeztétek már, hogy hogyan vagyunk azzal, hogy megyünk haza. Várjuk már? Vagy nem akarunk haza menni? Sokoldalú a kérdés, és attól függően, hogy milyen napunk van, mi is máshogy érezzük. Alapvetően nagyon várjuk már, hogy az otthoniakkal találkozzunk, ez fix. Emellett sokszor már alig várjuk, hogy elkezdjünk otthon dolgozni, mindketten szeretjük azt, amit csinálunk, tele vagyunk ötletekkel, energiával. Viszont arra az őrületre, stresszre, folyamatos időhiányra egyáltalán nem vágyunk, ami ránk vár, pedig az első évünkben biztosan ez lesz, hiszen egy év utazgatás után össze kell magunkat szedni anyagilag. Ebben a percben még azt sem tudjuk, hol fogunk lakni az elején, amíg bérlésre megfelelő lakást nem találunk. Bár megvannak az utazós létnek is a maga stresszei, ez az életforma mégis olyan egyszerű, egy táskád van, abból öltözöl, arra kell figyelned, és van egy társad, hozzá alkalmazkodsz, de senki máshoz. Ez mind olyan egyszerű így :) Azt is hozzá kell tenni még a teljesebb kép érdekében, hogy mi sokat változtunk, hogy mennyire és miben, az majd az otthoni környezetben derül ki, de a lényeg, mások lettünk, plusz otthon is változtak a dolgok kicsit, mire megyünk haza... Olyan érzés, mintha egy következő ország várna ránk az utunk során :) Összességében egyáltalán nem félünk tőle, mi kitartó típusok vagyunk, voltak, vannak és lesznek céljaink, amiket minden áron elérünk, és amikor ez nem sikerül, akkor keresünk egy másik, kisebb célt, nincs értelme feladni ezeket, ezek éltetnek minket! 

Elég a lelkizésből, még mindig van másfél hónapunk :) Ez érdekes, nekünk már CSAK másfél hónapunk van, megindult a visszaszámlálás, pedig otthon egy évben van összesen egy hónap szabadságunk! Régi bölcsesség, az idő relatív, csak felfogás kérdése... ez a Zsófi mennyire okos lett! :)

Szóval Szingapúr, ahol két napunk van most, hogy felfedezzünk belőle annyit, amennyit csak tudunk. Ismét reggeltől estig tartó városnézés, gyaloglás, menetelés a betonon. Az etnikai sokszínűséget hangsúlyozva, külön városrészek szólnak a kínaiakról, indiaiakról, muszlimokról. Megjártuk a kínai negyedet, ahol megállapítottuk, hogy egy ország kínai negyedében sokkal több kínai cuccot látsz, hagyományt, sárkányt, lámpásokat, mint magában Kínában, ahonnan kiölték a kultúrát. 

Fejletlen infrastruktúra...

Utcakép

Pláza...

...és market

Kínai negyed, persze utcai étkezdékkel

És gagyipiaccal

Minden épület rendezett és karbantartott

A jövő viszont folyamatosan terjeszkedik

A vallási sokszínűséghez természetesen hozzá tartozik a Buddhizmus is!

Voltunk Little Indiában, sok sok bolt a híres indiai sokszínű, díszes textilekkel, hindu templomok és indiai éttermek vártak itt minket. Hihetetlenül felemelő érzés volt, hogy nem csíkszemek vesznek  minket körül! :) Elég lassan ment azért a városnézés, adott egy kis új erőt ez a sokféle nép akiket láthattunk, de azért nem vittük túlzásba az információgyűjtést. Persze a város annyira nem is érdekelt minket, mostanra már Szingapúr ide, Szingapúr oda, már ez csak egy város a sok közűl (Tokió és Hong Kong után pedig kicsit gyengusz...), sokkal inkább a kultúrális dolgok, érdekes volt pl. itt látni a hindu templomok díszes figuráit, előtte meg a kínai buddhákat, végül pedig a muszlim mecseteket!

Welcome

Ilyen lenne India?

Indiai árány

Áránymíves 3. szemmel

Local man

Indiai család

Fater a turbánnal

Halfej akció, valaki? :)

Ha tényleg ilyen India, akkor megyünk...

Streetview

És ami nagyon új volt nekünk.a Hindu templomok

Belépés kizárólag tiszta lábbal :)

Őrszem kutyaember

Szentek vagy mik

Talán Shiva 

Shíva bedrogozva :)

Na ez tuti, elefánt :)

Sajnos nem ismerjük ezt a vállást, ennyi kevés volt hozzá, a lényeg, hogy kicsit aberrált!

Zsófi elmélkedik

Valami vallási ember, aki olvas :)

Na ez megint tuti, középkorú nénje haluzik :)

Szintén tuti, nő olvassa a szent könyve vagy valamit :)

Az ifjú 3 szemű fiú-lány

A Hindu templomok szintén mind hasonlóak

Talán a belső díszítések mások, itt épp nem szobrokkal volt tele, hanem festményekkel

Pl. csajozó elefánt, akinek elég sokfelé elér a keze :)

Szerencsére misében is volt részünk...

Tetszett nekünk, nagyon jó zenével csinálják, nem  pedigdögunalom...

A felsorolásban a legvégére maradtak a muszlimok, akik inkább vallási csoport, mint népcsoport. Az itt élő muszlimok kevésbé radikálisak ugyan, mint a legtöbb iszlám ország népei, de azért az alapokat megtartották. Vannak mecseteik, a nők kendővel a fejükön mászkálnak, naponta négyszer imádkoznak Allah-hoz, betartják a Ramadant (böjt), és persze aki elég tehetős, több felesége is van. Egy férfinak maximum négy felesége lehet, de ehhez a keresetének is olyannak kell lennie, hogy eltarthassa a nagy családot. Emellett követelmény, hogy minden feleségével egynelően bánjon. Nah legalább ennyi :) Jártunk egy mecsetben is, kívülről olyan volt, mint valami szultán palotácska, bent pedig nagy örömünkre egy helyi esküvő fogadott minket. Miután Zsófi kellően beöltözött, hogy még a lábujja se vonhassa el a muszlimok figyelmét a rituálétól, beléphettünk mi is. Nőknek még így is csak egy pontig szabad a mecsetben eljutnia, a belső imahely kizárólag a férfiaké, a nők egy külön elkerített, kintebb fekvő imahelyen hajlonghatnak. Dávid egy mélypontján lehet, mert teljesen ki van akadva ezen a szokáson, hogy a nők talpig bebugyolálva kell, hogy az utcán sétáljanak. Jó, tényleg viccesen néz ki, amikor pl. beöltözve fürdenek, de azért Dávid, nem kéne ezen a vallási szokáson így kiakadni  (ez nem vallási szokás szerinte, hanem elnyomás, amúgy meg milyen vallás az,ahol a nő terrorban van tartva, ha leveszi szó szerint agyonveri a férje), ők legalább nem az egész fejüket takarják be, csak a hajukat. Erről egyébként azt olvastuk a mecsetben, hogy a nők önszántukból öltöznek így, nem azért, mert a férfiviálg erre kényszeríti őket. Sőt, pont az ellenkezője igaz, ezzel jelzik a függetlenségüket, és azt, hogy csupán a férfiak kéjenc kedévéért nem fogják mutogatni magukat. Ebben azért van valami, ha jobban belegndolunk. Nyugaton ugyanis mi van? A nőknek ki kell öltözniük, minél csinosabbnak, minél szexibbnek lenni, mert ez valahol a férfiak elvárása, és mi ennek akarunk megfelelni, sokszor egymással versengve is. Nem? :) Zsófinak egyre inkább tetszenek ezek a fejkendők, egyáltalán nem bosszantó (mint ahogy Dávid gondolja), sok nő kifejezetten bájossá válik egy szép fejkendőtől. Plusz ez nem egy sima kendő, meg van nekik is a divatjuk, fényes csattok, csillogó hímzés, valami díszíti az anyagot.

Aha, megérkeztünk...

Milyen csinosak Zsófi szerint...

Visszataszító Dávid szerint! Kinek mi...

A környék mellékutcái

Szépen karbantartott kolóniális kis házikók...

...kávézókkal és boltocskákkal.

Na de irány a mecset...

Jó helyen járunk

Mecset, avagy kis mesepalota

Itt már lassan fürdeni kell, hogy beléphess :)

Imaterem

Valószínű emberünk hosszú út után térhetett haza az anyaföldre :Ö

Női imarész, hááát fogalmazzunk úgy, hogy ők még csak keresik az egyenjogúságot...

Hold és Csillag ezzazzz

És a meglepetés esküvő, ez a legfontosabb pillanata, lényegében itt szentesítik

Az ifjű ara

És férj

Koszorúslányok

Jajj neee :)

Reméljük mire hazaérünk Zsófin nem lesz kiló TNT :)

Egy városrész még kimaradt, a modern üzleti negyed és a szállodák. Itt van az a híres hotel, amelyik három külön épületszárnyból áll, mindezek tetején pedig a három épületen átívelő felső, hajó alakú épület található, egy óriási medencével. Sajnos a medence csak a szálloda vendégei által használható, pedig elég jó lehet a medencében űcsörögni, miközben alattad fekszik a város és a híres Marina Bay. Hatalmas építkezések folynak a távolban, az egész öböl környezetét be fogják építeni, külön kis makett prezentálja az építési terveket. Gondolhatjátok, a felhőkarcoló mániás Dávid mennyi időt töltött ezen a valóban egyedi épület megvizsgálásával! :) Persze a környék hipermodern, bár a város nem minden pontja a legtisztább és legrendezettebb, ez a belvárosi rész valóban világelső technikai megoldásokkal épült és épül folyamatosan... 

Függetlenség park

Dávid és a kedvencei

Hopp, itt valami kukucskál már...

Egy kis helyi focinézés belefért...

Bár a katolikus vallás elenyésző, azért még is csak találtunk egy templomot Zsófi nagy örömére!

Azért lovettínó is van plazmára :)

Na igen, ezt már lehet modern városrésznek hívni

Vajon kiké a legtöbb ilyen épület??? Hát a bankoké, a jó édes a...tok! :)

A jövő karcolói, csak üveg és vas!

Beleszaladtunk egy zenei fesztiválba is

A tomboló tömeg! :)

Na és akkor közelítsünk a cél felé, a Singapore Sands felé

Én és Ő :)

Zsófi is iszonyatosan élvezte :)

Singapore Eye, a világ legnagyobbja

Art Museum

Sands bevásárlóközpont

Szép kis építészeti megoldás

Na ezek úgy mik??? Botanic garden...

Tiszta Avatar van már itt

Na és akkor nézzük meg minden oldalról azt, amiért ez a jóllakott óvodás ideráncigálta Zsófit

Ki, mennyire élvezi? :)

Na egy ilyen boltocskában való vásárlásért még gyúrnunk kell rendesen! :)

Napelemes utcai ventilátor a melegebb időkre :)

San Francisco utcáin

Ne feledjük, ez a már a mesterségesen létrehozott földterületekre épül, ahol régen a tenger volt az úr. Van itt minden, kaszinó, bevásárlóközpont koripályával, színház, koncerteknek helyet adó részek, óriás kerék (pont mint a London Eye), szállodák, felhőkarcolók, azaz egy jó kis játszótér gazdag felnőtteknek. Fogalmazzunk úgy, hogy mi voltunk a játszótér ellenőrei, szemrevételeztünk mindent és láthatóan minden működik! :) Egy ilyen helyet nappal és este is látni kell, főleg mert este van valami fényjáték is. Megint csalódnunk kellett, úgy látszik, mindig sokat várunk egy ilyen fényjátéktól. Végül is nem tudjuk, hogy a fényjátékot láttuk-e, volt néhány lézercsóva... :)

Irány bevásárolni, lépcsőzzön a tudod ki! :)

Tetőkert

A kaja viszont végre elsőosztályú és megfizethető! Szingapúrra jellemzőek az ilyen étkezde-részek, ahol rengeteg kis konyha kínálják a finomabbnál finomabb  satayokat (mogyorószószosz csirke), halakat, tésztákat, rizseket, leveseket az indiaiak, arabok, ja és természetesen a kínaiak! :) Óriási étkezde-részek vannak pl. az üzleti negyed kellős közepén, a kínai negyed utcáin, az indiai negyed tandori csirkézői, szóval nem győztünk enni mindenhol, amerre csak jártunk. Csúcsszuper ez nekünk végre, Kína és a drága Hong Kong után nagyon-nagyon jól esik az olcsó, finom kaja :) Zsófi kedvence a mogyoróleves, ilyet se ettünk még :)

Mogyoróleves nyami

Tipikus szingapúri étkezde

Mindenféle finomságot ehetsz

Esti utcai sataybuli

Készül a satay

Szingapúrra talán ennyi elég is, majd még egy napra visszajövünk, és itt búcsúztatjuk az egy évünket. 10 napunk van Malájziára, mielőtt Indonéziába repülnénk. Eredetileg nem terveztük, hogy ide is jövünk, nem akartunk még egy országot bezsúfolni a terveink közé, így is azt érezzük néha, hogy rohanunk. De mivel Indonéziába max. egy hónapos vízumot adnak csak, így „kénytelenek” vagyunk Malájziában is elidőzni, nagyon örülünk neki végül, hogy így alakult. Dávid él-hal a vágytól, hogy ismét szörfös fiú lehessen, így próbáltunk olyan helyet keresni, ahol vannak hullámok is. A helyzet azonban az, hogy hullámok Malájzia vidékén csak monszunkor vannak, az meg nem most van arra, amerre megyünk, így Dávidnak várnia kell Bali szigetéig ezzel a hóbortjával. Végül, mivel több helyről is jókat hallottunk egy kis szigetről, és a buszjegy vásárlásánál ez volt a legegyszerűbb, azaz eléggé ad-hoc jeleggel, de elindultunk az igazi Malájziába és Tiomán szigete felé vettük az irányt! Szingapúrtól búcsúzzunk el néhány tiltótáblával, Szingapúr ugyanis a büntetések városa! ;)

Tioman Szigete

Egy maláj trópusi kis sziget... hmmm... pontosan olyan, mint ahogyan ebből a pár szóból elképzelitek :) Egy kis bungalló, egyik oldalon a homokos tengerpart, másik oldalon a dzsungel, délutánonként rendszerint erre portyázó majmok, tébláboló óriás gyíkok és mindehhez nagyon kevés ember. Ez Air Batang falucska, Tioman szigetén, azaz helyiesen rövidítve ABC.

Akkor valószínű jó helyen járunk! :)

Igen, ez már az igazi Malájzia!

Juhéjjj, régóta vártuk már ezt a pillanatot mindketten!

Maga a sziget nem olyan kicsi, van rajta jó pár település, kisebb üdülők, sőt, saját reptere is van. Bár ezt a repülőutat inkább tegyétek meg komppal, elég ódivatú a rendszer... :) A repülők kicsik, propelleresek, a fel-és leszállás is igen bravúros pilóta feladat, a kifutópálya rövid, mögötte meg egyből hegy van, úgyhogy egy kis emelkedés, és már jöhet is a nagyívú kanyar, de nagyon-nagyon gyorsan :)

A leszállópálya :), tiszta filmes...

Check in

Váró :)

A járat

Mi komppal jöttünk, és már a fedélzeten összeismerkedtünk Joe barátunkkal, aki innentől kezdve több mint egy hétig az utastársunkká szegődött. Ő amolyan ízig vérig olasz fiú, szingli, vadássza a nőket, de válogatás nélkül :)Neki köszönhetően találtuk meg a sziget talán legjobb részét jelentő Air Batang falucskát, és neki köszönhetően megismertük a térség összes lányát is, Joe minden este más lányt hívott velünk vacsorázni :) Bár voltak itt is sokan nyaralók a mi falunkban is, de mivel az egész település mindössze egy darab partmenti kis utca mentén szerveződik, így mindenki kellően elszórtan töltötte a napjait, hogy úgy tűnjön, egy elhagyatott kis szigeten vagyunk. A kis utca mentén vannak bungallók, néhány étterem egymástól távol, ezek többsége is műanyag székes, van pár búvárkodással foglalkozó iroda, egy kisbolt, ami hol nyitva van, hol zárva, és nagyjából ennyi. Mindenki nagyooonlaza :)

Rájöttünk, nekünk ez a paradicsom, egy csöves kis bungalló egy trópusi sziget partján!

Ezt nem lehet pénzben kifejezni!

A part

Ha esetleg fontos hívásunk lett volna! :)

A bázis

A nappali szórakozóhelyünk

Joe és az aznapi csaj, ja nem ez Zsófi :)

Dzsungel és tenger, nem is kell ennél több...

Joe, egy másik olasz és az aznapi osztrák fogás :)

A másnapi fogás, hát... :)

Ez nem vicc, majdnem a fejünkre esett, 5 perccel előtte ültünk el alóla és zutty!

A mindennapos kis sétányunk

És a szinte minden délután érkező trópusi vihar

A mindenhol lévő trópusi kert ;)

Malájzia: coke jéggel :)

A főnökök

Ment a napi portyázás :)

Kicsik, nagyok, mindenféle...

Hát anyukám, nem kéne azzal játszadoszni, mert olyan veszett lehet, mint a huzat!

Bébi :)

Család

Csapat

Szemmel voltunk tartva rendesen! 

És a másik koma

Lizard úr

Batmanek

Pár napra érkeztünk csak, de végül 8 napot töltöttünk itt, innen mindenki nehezen megy el... Az első napok egyébként is a regenerálódással teltek. Csak most éreztük meg igazán, hogy mennyire leszívott minket az elmúlt hónapok intenzív tempója, minden nap menetelés, városnézés, egy nap sem telhet el program nélkül, hiszen vészesen telik az idő. Így aztán a végére már annyira kimerítettük minden maradék energiáinkat is, hogy ezt a szigetet már nem volt erőnk elhagyni :) Zsófi pl. a megérkezésünk kora délutánjától másnap reggelig aludt, csak vacsorázni kelt fel. Aztán szép lassan magunkhoz tértünk, bevállaltunk egy gyenge túrát is keresztül a dzsungelen, 3 óra a vadonban, majd megérkezés a sziget másik oldalára. Ez a part sem rossz, de meg kell állapítanunk, a mi helyünk a legjobb!

Dzsungeltúra

Ilyen hatalmas fákat csak is trópusokon vagy szubtrópusokon láttunk, elképesztőek! 

Dzsungeljárda :)

Jó kis panoráma várt ránk a csúcson

És tengerszinten is...

Zsófi bámészkodik és lemarad

Elértük a partot végül! Nem rossz, de...

... a miénket jobban szerettük!

Hódolhattunk az újkeletű szenvedélyünknek is, búvárkodtunk. Zsófi továbbra is a sport szerelmese, Dávidnak pedig továbbra is a füle okoz gondot. Persze most extra kihívások is vártak ránk. Még ketten jöttek velünk merülni, plusz a vezetőnk. Bár a másik két lány is elvileg egy szinten volt velünk, de annyira sokat bénáztak, hogy megállapítottuk, mi nagyon jó nevelésben részesültünk Honduraszban :) Először is alapszabály, hogy a merülőtársadat ne veszítsd szem elől. Ők ezt minden alkalommal megtették. Egyszer azért kellett feljönnünk 25 méterről, mert az egyik szó nélkül otthagyott minket, és felment a vízfelszínre. Ha valaki már merült, az tudja, az első 10 méteren van a legnagyobb nyomásváltozás, ezért ez a szakasz viseli meg leginkább a dobhártyát is. Gondolhatjátok, Dávid kifejezetten kivolt a csajok bénázása miatt, miután még napokig fájt a füle :) Az már mellékes, hogy a másik lány, aki legalább nem tűnt el folyamatosan, percenként rúgott szét korallokat a víz alatt a lábaival :(

Háát, a felszerelés azért itt is-is volt... De nem baj kis buborék nembaj, nagybuborék nagybaj...

Zsófi wetsuitpóz

Dávid wetsuitpóz :)

Ti minek jöttetek? Mind1, a divemaster  srácjó volt!

Divesite

Visszatérés a bázisra...

A fenti két nagyobb programon kívül sok dolgunk nem volt, 10-kor kelés, frizbi, kártya, gyümölcs shake a helyi bárban, pár száz forintért ebéd, vacsora, naplemente nézés, Joe barátnőivel barátkozás :) egy kis netezés, este néhány sör, persze csak óvatosan. Malájzia is muszlimok lakta terület, márpedig hivatalosan ők nem ihatnak alkoholt sem, így az egész sziget területén „nehéz” alkoholt beszerezni, egyes bárok árusítanak csak szeszes italt, a bárok területén kívül pedig tilos az alkoholfogyasztás. Blablabla, azért láttunk mi söröző muszlimot, bár kétségkívül kemény büntetést kozkáztatnak érte... :)

Zon! :)

És amit kaphatsz akár ivásért is: 5000Ringit, ez okés vagy 3év börtön, az már nem semmi, de a csúcs: nem több, mint 6 korbácsütés :)

Ettől eltekintve nagyon hithű muzulmánok, a nők itt is kendővel a fejükön járkálnak, és a kezükön és az arcukon kívül nem nagyon láthatsz mást belőlük. Láttunk egy-két muslincát fürdeni, de talpig felöltözve. Emellett imádkoznak napi négyszer vagy ötször, illetve ez lenne az ideális. Ezek az imák rövidek, 4-5 percesek, hitük szerint ez segít nekik jobb emberekké válniuk. Naponta többször is felharsant a muszlim imaének a szigeten, amit rádióból játszanak, és hangszórók segítségével a sziget tényleg minden pontjára eljut az ige. :) Nem tudjuk, hogy ki énekel, hol, élő ének ez, vagy cd-ről szól, de az tény, hogy vicces, ahogyan az erdő közepén gyalogolsz, és felharsan a vallási szónoklat-szerű dal. 

Vigyázat muslincaveszély! :)

Irány a strand, hisz 40fok van

Ez már megint mi??? Csodás ez a strandolás! :)

Azt gondolnánk, hogy az erős vallásossággal együtt jár a becsületesség. Ez alap esetben biztosan így van, sosem próbáltak meg még minket átvágni, rosszul visszaadni a boltban, erre figyelnünk sem kellett. De az egy hét alatt megesett, hogy egy bűnözőbanda söpört végig a szigeten, pár táskát kirabolva a kompon, majd egy helyi búvárnak vitte el a fél milliót érő felszerelését. Na ezért hány korbácsütés járna? J Persze egyáltalán nem biztos, hogy muszlim volt, de ettől függetlenül ezek a piti kis senkiházi bűnözők (a mi lakásunkat is egy ilyen söpredék raboltatta ki még otthon...) rányomnak egy bélyeget az adott helyre sajnos...

Szóval egy-két esettől eltekintve megbízhatóak, egy dologhoz azonban biztosan nem értenek ezek a muslincák, az üzleteléshez. Egyáltalán nem kedvesek, a felszolgálók nem mosolyognak, nem lehet alkudni, még akkor sem tudtunk jobb árat kialkudni a szobára vagy az internetre, amikor mondtuk, hogy egy egész hetet maradunk náluk, persze innentől kezdve semmiféle egyéb szolgáltatást nem vettünk igénybe tőlük, fogalmazzunk úgy, hogy filléreskednek!  Egy-két ember kivételével ez a mogorvaság, nem túl szíves vendéglátás általánosságban igaz a szigeten, de a nyugati kis túrista csoportok átnéznek ezek felett a problémák felet...

Még néhány évig biztosan megőrzi érintetlenségét a sziget. Ellentétben az összes eddig általunk látott jó kis szigettől, itt nem láttunk nagy fejlesztéseket, sőt, inkább elhagyatott, rogyadozó bungallók szegélyezték itt-ott az utat. Talán mert nem értenek az üzlethez, vagy talán mert sokan tartanak az iszlám vallási fanatistákól. Biztosan mindkettő igaz. Izraelieket például nem engednek be az országba. Plusz mióta halálra ítéltek és kivégeztek egy ausztrál lányt drogkereskedésért  ( itt ne nagy mennyiségre és komoly bűnözőkre gondoljatok, jelenleg szaud-arábiában ül a kínpadon egy 21éves angol srác, aki 20gramm füvet adott el rossz embernek, halálbüntetést kapott érte és ilyenkor még a saját államod sem segíthet rajtad, repül a fejed, ez nem vicc! ), azóta Ausztálriában sem hírdetik a maláj nyaralóparadicsomot. Úgyhogy még most kell jönni, kevés meghitt szép és kultúrált (tiszta, biztonságos), nyaralásra alkalmas hely van már csak a világon, ez egy ilyen!

Ingyenkert

Egyes részek viszont valami miatt nagyon lepukkantak, de ez nem számít...

Most jött el az ideje, hogy új kedvenc laptopos játékunkkal megismertessünk benneteket: a zombizás:) Még Gábor mutatta ezt nekünk Gaungzhouban, Kínában, azóta játszuk, főleg Zsófit szippantotta be a játék, de Dávid sem maradt ártatlan:) Nagyon egyszerű, a kertedet kell megvédened a támadó zombiktól, erre vehetsz mindenféle fegyvert, gyűjthetsz pontokat, stb. Rengeteg pálya van, és ha már az összes pályát kivégezted, akkor is van mit csinálni, úgyhogy egy hónapja van egy harmadik utastársunk, a zombis játék:)



Le ne töltsétek, rosszabb, mint Super Mario :)

Zsófihoz Zombie közben hozzá sem lehet szólni...

Az igazi Zombi

Mr. Zomboss, a főellenség

Kijátszva, Zsófi megvadulva, Dávid retteg! :)

Ha pedig már mindent megúntunk, bringára pattantunk, és átkerezetünk a 4 km-re lévő sokcsillagos resortba, ahova szabadon ki-be járhattunk. Senki nem merte megkérdezni, kik vagyunk, látják, hogy külföldiek vagyunk, ennyi elég, és máris teljes joggal használhatjuk a szálloda csodajó tengerparti medencéjét, mintha mi is szállóvendégek lennénk Nem sok kellett hozzá, hogy Dávid a büféebédért is beálljon a sorba, de féltünk, hogy végül valahol csak rákérdeznek a szobaszámra, ezért ez kimaradt:)

Az ingyenmedence

Hát azért ez nem rossz, pláne ennyi pénzzért!:)

Utolsó napokra akadt még egy pluszprogram, szegény Dávid betegápolása. Trópusokon egykönnyen elfertőződhet akár egy elvakart szunyogcsípés vagy egy békatalp által okozott vízhólyag is, meleg van, nedvesség, gyorsan szporodnak a bacik. Így történt ez Dáviddal is, 24 óra leforgása alatt ilyen csodaszép sebei lettek pár szunyogcsípésből és bőr-kidörzsölődésből:

Trópusi gyennes seb, nyami

A beteg lába letakarva, hogy ne petézzenek bele a legyek! :)

Dávidkám meg vannak az előnyei a mindan napi zuhanyzásnak és lábmosásnak is  Még szerencse, hogy a sors ugyanerre a szigetre fújta Zolit, a második magyar nagyutazót, akivel utunk során találkoztunk, aki ráadásul doktor, és orvosi tanácsai nagyon jól jöttek most. Neki köszöhetően nem fertőződtek el Dávid sebei még jobban. Sokszor halljuk, hogy mennyire kemény az, amit mi csinálunk, amiken mi keresztül megyünk. Hát Zolihoz képest mi csak kis pelenkások vagyunk, az a helyzet. Ő nagyon hardcore-ban nyomja, volt már egyedül Afrikában olyan törzsek között, akiket fehér ember még nem nagyon látogatott meg, majdnem levágták a fejét az egyik afrikai országban, ahol épp polgárháború dúlt, most pedig a Danik törzséhez készül Papua Új-Gíneába a dzsungel kellős közepére, akik még mindig pénisztökben kergetik a vadakat a vadon mélyén. Ez kemény! Nagyon nagy élmény volt a vele való találkozás, élvezettel hallgattuk az érdekfesztő történeteit. Onnan indult az egész, hogy 15 éves korában látott a Nationelen egy dokumentumfilmet egy afrikai törzsről, és akkor elhatározta, el fog jutni hozzájuk. És lám, 15 évvel később egy elsőre lehetetlennek hangzó álmot váltott valóra, merte követni az álmait, és tudott benne hinni! Eljutott a törzshöz. Biztosan most kicsit más szemszögből látjuk a világot, mint otthonról látnánk, de azt gondoljuk, hogy ha hiszünk az álmainkban, és merjük követni is őket, akkor azok valóra válnak. Lehet, hogy kicsit drasztikus, de most azt gondoljuk, akkor mondhatjuk, hogy élünk, ha vannak álmaink. Ha nincsenek álmaink, csak vegetálunk, és a napi rutinjainknak élünk. Velünk is megtörtént ez már és valószínű meg is fog :)

Száz szónak is egy a vége, örültünk a Zolival való találkozásnak, csak az e-mail címét rosszul írtuk fel, amit rémesen sajnálunk, és csak reméljhetjük, még összesodor vele minket az élet. Zoli, ha olvasod ezt, írj nekünk ide: zsodav2011@gmail.com  :)

Amikor elérkezett az eredetileg utolsónak tervezett nap, olyan rosszkedv telepedett ránk, hogy ennek csak egy megoldása volt, még egy nap :) Egész könnyen meghoztuk a döntést. Kit érdekel Malájzia többi része, amikor itt annyira jó, elkapott minket a sziget-betegség :)! Az út elején ilyet még nem csináltunk volna, az volt a fontos, lássunk minél többet. Most már inkább úgy vagyunk vele, ha valami tetszik, maradunk, majd máshol kevesebbet leszünk... Még két napunk van addig, míg a repülőnk indul Kuala Lupurból Indonéziába, addig mindössze két tervünk van csak, megnézni Kuala Lumpur híres ikertornyait, illetve még egy kis város KL közelében, Melaka, egy holland telepesek által várossá fejlesztett település. Ezekre pedig elég kevesebb idő is, így plusz egy nap Hawai, azaz Tioman...

Mára egyértelművév vált számunkra: egy sziget hangulatánál nincs jobb a világon...

Melaka

Többen ajánlották ezt a várost, és általában aki ellátogat Kuala Lumpurba, megnézi ezt is a közelsége miatt, így mi a sziget után egyből erre vettük az irányt, nőcsábász barátunk is hűségesen követett minket, lerázhatatlanul :) Egy délutánunk és egy délelőttünk maradt a holland telepes városra. Ebből a délutánt ismét orvoslátogatással töltöttük, Dávid sebei ugyan már nem onották magukból literszámra a guszta gennyet, de a lába továbbra is fel volt dagadva, lázas is volt, és persze Dávid kicsit hipochonder is... mi van, ha belepetézett egy légy? mi van, ha le kell vágni a lábát? Ilyen és hasonló és nagyon valószínű :) lehetőségek kizárása érdekében inkább elmentünk a helyi dokihoz, aki a nem túl bizalomgerjesztő bejárata, és kicsi váróterem ellenére hozzáértő szakembernek bizonyult, rövid vizsgálat után annyit mondott, szedjen antibiotikumot, nincs ok aggodalomra. Még pénzt sem kért, kezet rázott Dáviddal és annyit mondott, „Enjoy Malaysia”! Ezt már szeretjük :) Ja igen, ezt még nem említettük, pedig nagyon szimpatikus maláj tulajdonság, minden ki van írva angolul, és az emberek többsége szépen beszél angolul, szabad ide jönni nyaralni bátran!

Komoly betegség - komoly kórház

Dávid innentől kezdve nem erőltette a városnézést, az esti séta is sok volt már neki:) Ha egy férfinak fáj valamije, ajajaj!!!

Dávidról egy csodás kép:megzuhanva

Christ Church

Esti vicces bicajostaxik

Melaka kanális

Minden szépen rendezett és kivilágított

Nagy örömünkre találtunk egy echte indiai éttermet

Jééé Dávid hirtelen jobban lett! :)

Ettől valószínű mindenki meggyógyul, real Tandory Chicken

 De Zsófi sem maradt egyedül, hűséges Joeval járták Melaka városát. Nagyon sok utca, épület, templom és templomrom tanúskodik az egykori holland uralomról, de Kína és Anglia is járt már erre, ezek az idők sem múltak el nyomtalanul. Ismét többet találtunk itt a kínai kultúrából, mint Kínában magában. És talán most először láttunk olyan sárkányt is, amire Kínában végig vártunk, hiába :)

Afféle képeslapfotó

A félkarú szerzetes

Európai maradványok mindenfele

És persze a holland mult...

Főtér

Szegények utcája

Gazdagok utcája...

Ez vajon kihez tartozhatott?

Jajj neee, itt is a kínaiak, ráadásul vízkopő műanyag sárkánnyal!:) Iszonyatosan illik ebbe a kolóniális kis városkába!

Ez volt Melaka városa, és indulás Kualam Lumpurba!

Kuala Lumpur

Itt sincs sok időnk, késő délután érkezünk és másnap reggel már mennünk is kell a reptérre. Semmi gond, még egyszer vissza fogunk ide jönni az indonéz egy hónapunk után ide érkezik a repülőnk. Egyébként is KL csak egy nagy város, ez már nem hoz lázba minket. Azért egy dolog nem maradhat ki, az ikertornyok. Ha Kualam Lumpurról egy jellegzetes képet mutatnak, akkor a tornyok biztosan rajta vannak, a Petronas tornyok, egy helyi petróleum cég székhelye, központja. A város egyéb látványosságai közé tartozik a kínai negyed, az indiai negyed, de úgy sejtjük, mindezek hasonlóak lehetnek a szingapúri negyedekhez, kihagyhatjuk. Fájdalom ide vagy oda, Dávid is egy ilyen élményért lábra áll, és bár mindenki a sebeit és az azokból néha kibuggyanó genny-cseppeket bámulja a metrón, de megyünk megnézni a tornyokat! Tudjuk, Dávid odavan a magas épületekért :)

A látványt nehéz szavakba önteni, meséljenek a képek:

Ez valóban agy csodás épület...

Kedvenc karcolópózunkkal

Batmanhívó :)

Minden szögből kellett egy portré

A környék sem csúnya...

Miután megnéztük kívülről a csodát, bentről is végigsétáltunk az épületeken. Nem meglepő, az aljában óriási bevásárlóközpont várja a gazdagokat. Már kezdünk egészen hozzászokni a muszlim fejkendős nőkhöz, szinte fel sem tűnnek, de amit még továbbra sem bírunk ki megbámulás nélkül, azok a tetőtől talpig feketébe öltöztetett, burkás nők, akiknek mindössze a szemük látszódhat csak ki. Láttunk már ilyen varjút az utunk során néhányszor, elvétve. De itt, a tornyok plázájában valamiért extrán sokan voltak. Sőt, ami nagyon dúrva, olyat is láttunk, akinek még a kézfeje és a szeme sem látszhat, a fejét olyan fekete csukja borítja, ahol még a szemének sincsen kivágva rés. Minden bizonnyal a szeme környékén átlátszóbb anyagból van, hogy azért mégse csak a férjével tudjon közlekedni és ne menjen neki minden oszlopnak. :) Viszont az tuti, hogy amikor egy ilyen varjú-pár elhaladt mellettünk, a férj annyira nézett mindkettőnket, szinte kihívóan, meg ne merjük nézni a nőjét... Mit gondol, annyira felvillanyoz egy fekete lepedő látványa? :)

A divatos

Dávid ezt az egészet nem érti

Evolúció: 1. Csak fej, arc kint

2. Teljes test, arc kint

3. Arc takar, szem kint

4. Darth Vader

A plázák helyzetét is megnehezíti ez a burka-divat, hiszen mit lehet akkor eladni ezeknek a nőknek? Mert hogy ruhaneműben nem érdekeltek, sminkcuccokban szintén nem, az egyetlen, amiben még ők is divatoznak, az a táska. Drágábbnál drágább és márkás táskák csüngenek a vállukon, persze így könnyű, nem kell másra költeni. És lám, az ügyes üzletemberek alkalmazkodnak a helyi igényekhez, a pláza 60%-ban táskaüzletekből áll, 40%-ban pedig cipőkből. :) De még egy Chanel üzletben is, ahol alap esetben találsz ruhát, napszemüveget, pénztárcát, táskát, cipőt, még itt is csak és kizárólag táskát (és cipőt) árulnak. Persze, minek is a hollóknak napszemcsi? :) Láttunk pár ilyen varjút fotózkodni, ami véleményünk szerint igen vicces egy dolog... bárki lehet a fotón és így bárhol járhat :)

Ennyi elég is a divatnak! Ami még jól megy, az a fekete lepedő több színben! :)

 Másnap reggel irány Indonézia, sok mindent hallottunk már róla, jót és rosszat is, nagyon nagyon várjuk. És mint ahogy minden új országba való érkezéskor, most is újult energiákkal szálltunk gépre, hát lássuk...