Xian, a Terracotta Wariorsok nyomában

Changsha 

Először is érjünk Xianba, ehhez át kellett mennünk Changsan...

Ez az a város, ahol pár napja felültetett minket a couchsurfinges férfi, aki megígérte, hogy nála lakhatunk, aztán hírtelen el kellett utaznia. Nem is akartunk ide jönni, csak hát innen indul a vonatunk kora délután, és nem mertük megkockáztatni, hogy csak aznap reggel induljunk Fenghuangból. Ha lekéssük, várhatunk több napot is. Próbáltuk becserélni a vonatjegyünket egy később induló járatra, de az ismert nyelvi nehézségek miatt ezt már nem tudtuk megbeszélni. Így előző este átbuszoztunk Changsha-ba, innen pedig másnap vonatozunk tova. 

Továbbra is ufókként bámulnak ránk az emberek, sőt, az egyik kisgyerek annyira megijedt Dávid láttán, hogy egyenesen sírva fakadt. Annyira vígasztalhatatlan volt szegényke, hogy a szüleinek ki kellett őt vinnie a busz-pályaudvari váróteremből :)

Egy kis útravaló vásárlás, a helyzet nem javult mára sem...

Várjuk a buszt, már mindenki sír...

...az UFO-tól :)

Éjjel 11-re értünk a hostelhez. Ahogy megkaptuk a szobát, első dolgunk volt leellenőrízni a wc-t, csak a biztonság kedvéért :) És most jött a sokk, pottyantóóóóós!!! Nem tudjuk megmagyarázni, miért viszolygunk ennyire. Egyrészt szokatlan, másrészt nem tudod ráhajtani a fedelet, folyamatosan ott tátong a lyuk, kicsit olyan, mint a téged beszippantani készülő szörnyeteg. A közös helyiségekben, nyílvános wc-kben már hozzászoktunk ehhez, na de a saját szobánkban! Nem tudtuk kicseréltetni a szobánkat, ehhez már késő volt, úgyhogy marad a pottttywc. Érdekesen van megoldva az egész fürdő, a zuhanyzó mellett van közvetlenül a wc, a zuhanyzó lefolyója tulajdonképpen a pottyantós wc. Így ha ezt tovább gondoljuk, akkor a zuhanyzó lefolyójába pisilsz! Sajnos ezt elfelejtettük megörökíteni, de a mi emlékeinkben mélyen él, higgyétek el! :) 

Sebaj, ami nem megy, azt nem erőltetjük, a komolyabb dolgokhoz mégis csak le kell űlni, az nem megy guggolva. Így reggel, amikor az emésztés ritmusa is úgy diktálta, belopóztuk egy másik szobába, aminek rendes wc-je volt, és ahonnan már kicsekkoltak :)

Másnap sétálgattunk még kicsit a vonat indulása előtt. Semmi extra nincsen a városban, így a legközelebbi parkot céloztuk csak meg. Jó nagy park, hatalmas tóval és vidámparkkal. Az a jó kis ezeréves csodavidámpark :) 

Gyönyörű ez a város...

Nana, már megint ez a frány kommunizmus...

Na de irány a park Mao szülővárosában, rendezett mint mindig Kínában!

Túrházni tilos! :D

És az igazi szoci vidámpark yeye  

Van itt céllövölde

Autóverseny

A rendszer friss tagja

Ál mikiegér markát tartva, persze kapott tőlünk egy húzz innent :)

És soksok okosság, amire az életben nem ülnénk fel, még a végén szétesik! 

Ennyit tudott ez a város, megyünk is tovább, vár ránk ismét egy jó kis vonatozás, 21 óra :)

Xian

Rutinosan a felső helyeket kértük, hogy kellőképp szeparáltan legyünk a sok kínaitól. Haladunk a főbb városok felé a vidékről, érezhetően változik is a közönség, kevesebb igazi paraszt kínait lehet látni. Túrházás azért van... ez nem függ attól, hogy valaki az ország központjában lakik-e, vagy vidéken :)

Készül az útiterv, az alsó könyvet várjuk már...

Helyiek nyomják a 66-ot  :)

És a páholyunk!

Füldugó és szemfedő, és egészen reggel 8-9-ig aludtunk kényelmesen, amíg nem jött a vonatos teleshoppos ember, aki éppen valami elektromos masszírozóst kütyüt prbált eladni a vagonunkban. Amíg Dávid rá nem szólt kemény vonalon, hirtelen az egész vonat vigyázba vágta magát, nagy fehér ember ideges... :)

Végül egészen gyorsan el is telt ez a 21 óra, megérkezünk Xianba, az ország régi fővárosába. Jelentése kínail: a Nyugati Béke, vagy a Nyugat Békéje, a ragokkal még hadilábon állunk :)

Az első pillanatok, jól van, parasztból van itt is elegendő mennyiség, megnyugodtunk! :)

Amíg várnak a földön a vonatra, nem árt nekik egy kis háborús propaganda! Mutatják, ahogy a kommandósok szétlövik a betolakodókat a vörös földre! :)

Itt végre van szállásunk a couchsurfing fantasztikus szervezeteén keresztül, egy igazi helyi kínai. Az elmúlt hetek kűzdelme a pottywc-kkel már majdnem arra vitt minket, hogy lemondjuk mi a couch-ot, mert ha egy igazi helyiről van szó, annak tuti nem nyugati ülőkése van. Viszont annyira jókat írtak róla a couchsurfing oldalán azok, akik már laktak nála, hogy vettük a bátorságot, és mégis csak elmentünk hozzá. 

Jól tettünk, mert Kay valóban nagyszerű vendéglátónak bizonyult, kaptunk saját szobát, moshattunk végre saját kezűleg, és nem kellett kiadni mosodának ezt a feladatot, és... és nyugati wc-je van:D El sem tudjátok képzelni ezt az örömöt :)

Ahogy megérkeztünk egyből egy jó kis olasz tésztás ebéd várt minket, azok az olasz világjárók főztek, akik pont aznap mentek el  Kay, ahogyan mi megérkeztünk. Általánosságban jófejség legalább egyszere főzni valami nemzeti sajátosságot a vendéglátódnak, ha már ingyen laksz nála, szerencsére ők pont a búcsú napját választották ki erre a célra :) Amúgy mi is szoktunk ilyet csinálni, a borsófőzelék, palacsinta és bundás kenyér voltak eddig a kedvencek :)

Sajnos a két európai gyorsan lelépett, de a bal oldalon lévő couchunk is jó fej volt, a hátsó kancsó meg nem sokat volt nálunk!

Délután együtt elmentünk a muszlim negyedbe, kipróbáltunk pár helyi finomságot. Ilyenkor jó nagyon, ha van veled egy helyi, mert sok olyat ettünk, amit önmagunktól nem biztos, hogy ki mertünk volna próbálni. 

Ezt nevezik BKV-nak Vityó! :)

Ennyi maradt a kultúrából, kínaias pláza!

Kínai muszlinok negyede

Megint sok-sok ismeretlen okosság!

És rengeteg turhista

Tetszett a környék, nekünk, egyedi volt

És jöhetett a kóstolás

Mustáros tészta, finom volt

Népviselet, de milyen azt nem tudjuk

Na ez már igen...

Kínai muszlin főzi a lábat :)

Elég egyedi egy pofa :)

Ez valami más nép, jófejek voltak

Hoppácska, egy kis májacska

A rendfenntartó erők, ügyelnek az éttermek minőségére...

Ha már muszlin negyed, akkor muszlin templom

Az imahely

Ilyet még nem láttunk, Mekka tuti arra van! :)

Amiért még jó egy helyi haver, mert sok érdekességet tud mesélni az országról, a társadalomról. Például Kaytól tudtuk meg azt is, hogy azért nem úgy van az, hogy ha van pénzed, akármennyi gyereked lehet. Egy lehet. (Persze a gazdagok mindig megoldják) Ha két egyke házasodik, akkor lehet kettő is. Ebből kifolyólag a legtöbb kínai magányos, nincsenek testvéreik, és az ősi modell, a család megtartó ereje, számíthatsz a családodra, stbstb itt nem működik. Egyrészt mert senkinek sincs tetsvére, másrészt mert a távolságok is hatalmasak, a család szétszóródik az országban, az unokatestvérek is más városban dolgoznak. Nem akarunk általánosítani, mindenesetre a mi vendéglátónk magányosnak vallotta magát. Ehhez hozzájön még az is, hogy ha a gyerekkel, vagy a felnőtt gyerekkel történik valami, akkor nem marad másik gyerek, hogy az idős szülőket segítse (amire ebben az országban nagy szükség van, a nyugdíjrendszerre ugyan nem kérdeztünk rá). 2008-ban volt egy nagy földrengés, ami sok áldozatot követelt, gyerekek is meghaltak. Sok család így gyerek nélkül maradt. A szülőknek meg nem volt más választása, 40-50 évesen nekiálltak újabb gyereket csinálni. Plusz még egy dolog. Mivel mindenki fiút akar, a lányokat elvetetetik, sokkal több fiú születik, így egyre több a férfi a társadalomban. Ez oda vezet, hogy sok kínai a külföldi országokból hozza be a feleségeket, Tájföld, Vietnám, Korea, Taiwan. Beteg ez a társadalom, azt már látjuk. Nem boldogak az emberek, nem mosolyognak, fizikailag betegek (ezért is túrháznak annyit), a gyerekek hisztisek. Ha már gyerekek... Általában nagyon édesek a gyerekek, bármerre is mész a világban. Kínai az egyetlen, ahol kifejezetten csúnyának és idegesítőnek látjuk őket. Nagy lapos fejük van még a babáknak is, a hajukat meg valami eltorzult divatirányzat miatt foltokban borotválják le, így úgy néznek ki, mintha épp kemoterápiáról hoznák őket. Emellett borzasztóan hisztisek, egyáltalán nem cukik. Szerintük ez azért is lehet, mert egyedüli babák, jól el vannak kényeztetve. Vagy nem tudjuk...

Elég is ennyi általában, nézzük, miért jöttünk a városba. A  híres agyagkatonák miatt. 

Na de előtte még egy életkép, azaz videó a minden este megtartandó táncos mulattságról nűknek! Mozogjon a nép...

Az agyagkatonák tulajdonképpen több ezer, agyaból készült lovak, harcosok, harci szekerek kollekciója. Kína első hivatalos uralkodója, Qin Shi Huang (i.e. 259 – i.e.210) rendelte el az elkészítésüket, és a saját sírhelye környezetében helyezték el őket, mint temetkezési tárgyakat, azzal a feltételezett céllal, hogy majd védig az ualkodót a halál után is, illetve ezen életét követő létformában is hatalomra segítik őt. Ebben az időben gyakori temetkezési forma volt ez, így találtak még ilyen agyagkatona kollekciót, de Qin Shi Huang serege méretét tekinte egyedülálló.

A várostól egy óra busszal, vagy túracsoporthoz is csatlakozhatsz. Mi nem kérdéses, hogy magunktól mentünk :) Ott aztán béreltünk egy audiós idegenvezetést, tudjátok, amikor egy fejhallgatón keresztül tudod meghallgatni mindazt, amit egy idegenvezető is elmondana az aktuális látványosságról. A múzeumba, vagy inkább nevezzük parknak, van külön belépő is, mi okosan, magyarosan ,diákjegyet vettünk, féláron :) Így lehet alacsony költségvetéssel utazni. Annyira ostobák, plusz angolul sem tudnak, hogy elég volt a magyar személyinket magabiztosan felmutatni a beléptető embernek :) Azért hogy a csalásból eredő bűntudatunkat enyhítsük, az ötlet az olaszoktól (akik velünk egy időben voltak Jingjangnál) származott :)

45 fok, irány a hadsereg...

Azért ide már UNESCO pajti is beszáll...

Három fő teremben lehet megtekinteni a katonákat, ezek közül az egyik az, amelyik igazán meghökkentő. Több ezer, harci sorba rendezett katona áll némán, mintha csak parancsra várnának. Az első 20-30 sor van készen, mögöttük látható, hogy alakulnak a további katonák is, a régészek serényen dolgoznak, hogy összerakják a puzzlet. Feltételezhetően vannak még a térségben teljesen feltáratlan területek is. A másik két terem az elsőhöz képest nem volt olyan lélegzetelállító, viszont az egyikben külön ki volt állítva egy-egy harcos üvegfal mögött, így közelebbről is szemügyre lehetett venni őket. 

Sok újat nem tudtunk meg a katonákról az audiós idegenvezetés ellenére sem, nagyon száraz információkat duruzsolt csak a fülünkbe, hány méter, hány centi, hány darab. Kicsit hiányoltuk a történetiséget, a legendákat, szóval az igazán érdekes részeket. Illetve egy részt csak egyszer lehetett meghallgatni. Okosan ki van ez találva, nehogy valaki (pl. mi :)) kicselezze a rendszert, és több ember béreljen egy darab ilyen audiós cuccot. Fizessen mindenki fejenként! Így ha nem értettük vagy nem hallottuk rendesen a szöveget, akkor ennyi volt... Olyan pedig sokszor volt, hogy nem hallottuk, ugyanis rengeteg ember ordibált körülöttünk. Ha meg kéne becsülni, több túrista volt itt, mint amennyi agyagkatona :) Főképp kínaiak (ami még csak rosszabb), minden csoportnak meg volt a saját, a többieket túlkiabálni próbáló idegenvezetője, és ettől elviselhetetlen hangzavar volt, főleg a nagy teremben.  Na és akkor lássuk most már a képeket, az ilyenkor tőlünk szokásos ölmesztett módon, de igen, ez szépek voltak, nemhiába a világ nyolc csodájának egyike...

Ami viszont már sokkal érdekesebb volt, és kicsit elhelyezte az agyagkatonákat is történelemben, az az, hogy másnap elmentünk a nemzeti múzeumba. Itt a kezdetektől egészen az 1500-as évekig végigkövethettük a kínai birodalom főbb eseményeit. Mindez érdekes kisfilmekkel, kiállított tárgyakkal, sztorikkal illuzstrálva. Nagyon tetszett nekünk ez a kiállítás. Nem vagyunk nagy múzeum látogatók, de itt három órát is eltöltöttünk, az időről teljesen megfeledkezve nézegettük az érdekesebbnél érdekesebb tárgyakat. Voltunk már sok múzeumban életünk során, sok régi tárgyat láttunk már Európán belül, amelyek mind olyan hasonlóak voltak – legalábbis a mi nem hozzáértő szemünkben. Ezek a tárgyak viszont teljesen mások, újszerűek, gyönyörűek, érdekesek. Nem szoktunk titeket fárasztani múzeumos képekkel, nem is nagyon szoktunk fotózni ilyet, de most íme pár válogatott darab :)

Nem kicsik ezek a múzeumok errefele...

:)

Megtudtuk, hogy ez a város volt a híres Selyemút végpontja, innen indultak a kereskedők is útnak. Ezért is vált az a város a birodalom fővárosává, és csak később, 1949-ben tették át a székhelyet Beijingbe (azaz Pekingbe). Itt is voltak agyagkatonák kiállítva, egészen közelről megvizsgálhattuk őket.  Ja és itt nem kellett külön fizetni, ha a katonákkal akartál fotózkodni (nem úgy, mint a tegnapi agyagkatonás programon).

Érdekes, hogy hogyan írják ők a saját történelmüket. Például ők Xian-t tartották a világ gazdagsági központjának. Nem szerény kijelentés :) Nem tudjuk, hogyan volt ez régen, de az biztos, hogy Európában pedig valamilyen európai várost tartanak a világ akkori központjának. Nézőpont kérdése :) Másik példa: A kínai elgondolása szerint ők találták fel a papírt, és ezzel sokban hozzájárultak a világ fejlődéséhez. Akkor mi van az egyiptomiakkal? Ismét, nézőpont kérdése. Elképzelhető, hogy Keleten a kínaiak által feltalált papírt használták, de azt azért mégis csak túlzás volna állítani, hogy az egész világ papírgyártásához az ő felfeldezésük járul hozzá... 

Kicsit körbenéztünk a múzeum környékén, aztán siettünk haza, ma miénk a lakás :)

A környék...

Valami okosság, nem fizettünk be már...

Művészfotó :)

A vendéglátónk egész napos bevetésen van. Még nem is mondtuk, pedig nagyon érdekes :) Kay drogellenes rendőrosztag vezetője, az ő feladatuk felderíteni a környék drog-termelőit, és elkapni a rossz fiúkat. Ma pedig egy fél éves nyomozást követően lecsapnak egy termelőre, a nagy halra utaznak. Ami ebben a legérdekesebb, hogy a rendőröknek Kínában nincsen fegyverük, még Jingjangnak sincs! Fegyvertelenül mennek elkapni a rossz fiúkat. Abban az esetben, ha az informátoraiktól azt a hírt kapják, hogy a drogkereskedüknek fegyverük van, akkor kérhetnek engedélyt fegyverviseletre. Ezért is kell, hogy egy busznyi rendőr menjem elkapni pár rossz fiút, mert nem fegyverrel szerelik le őket, hanem túlerővel. Számunkra nehéz azt elképzelni, hogy a rossz fiúknál nincs fegyver, ezért kiscit aggódunk érte. A lényeg viszont most számunkra, hogy egész nap akciózik, egyedül lehetünk a lakásba, és ilyenkor nagyon otthonosan tudjuk magunkat érezni. Jó érzés nagyon, hiszen 10 hónapja lényegében nincsen otthonunk :(

Az "otthonunk"

Másnap reggel találkoztunk csak Kay-al, egyben megérkezett. Mesélte, hogy sikerült elkapni a nagy halat, mindössze egy ember lógott meg. A nagy hal pedig minden bizonnyal halálbüntetést kap! Itt nem szaroznak, ha droggal üzletelsz 50gramm felett halál rád, azaz leesik a fejed! :)

Hogy mi is kövessük a rendes couchsurferek hagyományát, utolsó reggel mi is készítettünk egy kis magyaros reggelit Kay-nak (ha már utolsó este nem volt otthon). Bár amikor elkezdtünk főzőcskézni, akkor még nem tudtuk, mikor jön haza, de úgy gondoltuk, hogy max. eltesszük neki a hűtőbe. A menü bundáskenyér, sajátos is, biztosan nem is evett még ilyen, és nem utolsó sorban Zsófi is meg tudja csinálni :) Azért ezt nem kell elkiabálni, rendes serpenyő hiján sikerült jól odaégetni az első pár adagot, full égett szag kerekedett a lakásban, csak reménykedni tudunk, hogy nem pont ekkor érkezik haza a drága vendéglátónk. Gyorsan kereszthuzatot csináltunk, de még nem volt teljes a szagtalanítás, amikor betoppant Kay. Nem szólt semmit, csak az előző napi akciójáról mesélt. Persze, mi sem természetesebb, mint hogy égett kajaszag van a szobában. Ezt követően lűltünk enni, a finom falatokkal kezdtük, a végére hagytuk a szénné égett kenyérdarabokat. Mondtuk Kaynak, hogy azt ne egye meg, az nem túl finom. Meglepetésünkre azokra még talán nagyobb élvezettel is vetette rá magát,  mint a többire... Elismerően meg is jegyezte, hogy ez a legfinomabb, a barátnője sosem süt meg ennyire semmit (ő biztos tud főzni :)). Ja persze, elfelejtettük, hogy kínai :)

A reggeli, mostanra már Dávid is átment paréjba és félmeztelenkedik az asztalnál! :)

Egy kis udvarias búcsúzkodás, és már indulnánk is a vonathoz, mikor Dávid felfedezi a vonatjegyen, hogy a vonatunk nem a közeli állomásról indul, hanem abból, amit nemrég építettek a város szélén, és még annyira új, hogy még az utikönyvünkben sincsen benne. Atyaég! Hát, ha sietünk, még elérjük. Rohanás, ilyenkor sosem tudunk jó döntést hozni. Taxit akartunk fogni, de sehogyan sem sikerült, 15 perc után úgy döntöttünk, busszal megyünk, és megkeressük a metrót, ami elvileg kimegy egészen a vonatig. Ez a metró is új dolog lehet, ez sincs a könyvünkben, plusz senki nem is tudott segíteni, akit kérdeztünk. Kezdtük lassan tényleg elveszíteni a fejünket. Utolsó kétségbeesésünkben egy már foglalt taxit találtunk, aki ugyan nagyon sokat kért (hiszen épp az utasára várt), de mindegy, a vonatjegy meg még drágább, nem bukhatjuk el. Még egy óránk van hátra. Már a taxiban ülünk, amikor a taxis rájön, hogy nem a közelebbi állomásra kell vinnie minket, szitkozódik, mint az állat, tök jó, már mindenki full ideg a kocsiban. De csak-csak elhagyjuk a dugókat, felcsillan a remény, mégis ülünk még ma vonaton. Ám egyszer csak váratlanul ismét dugóba kerülünk. Azaz jobban nézve ez nem is dugó, hanem útlezárás, olyan, amiből se ki,se be. Újabb idegbeteg hullám önti el a taxiban ülőket. A segítő erő azért csak nem hagy el minket, a taxisunk előtt le a kalappal, hátraarcot csinált, átverekedte magát visszafelé a dugón két kézzel nyomva a dudát, szembe a forgalommal,  hogy kikerüljünk az ácsorgó kocsik tömegéből. Voltak pontok, amikor lehetetlennek tűnt, de megcsinálta! Végül 10 perccel a vonat indulása előtt léptünk a pályaudvarra :)

Már megint elképesztő amit fejlesztés terén láttunk...

Ez akkor most reptér vagy vasútállomás, mindjárt kiderül...

Amiért olyan speciális ez az állomás, hogy nem a hagyományos sínek mellett van, hanem az újonnan épített villámvasút vonala mellett, ami egy teljesen külön sínrendszer. Ez az, ami több százzal is tud menni! Dávid nagyon örült neki, végre mehetünk egy szupervonattal is, ami elvileg 350-et tud! De csak elvileg, ugyanis 250-nél leszabájoz a gép, pár éve párszázan meghaltak egy balesetben, valami porszem került a tökéletes kínai gépezetbe! :)

Na igen, akkor most ez repülővonat? :)

Dávid régóta várt erre a pillanatra...

Lássuk a mérnöki tudomány jelenlegi határát csúcssebességén  a főváros, Peking fele...