Hála a kínai csodavonatnak, hipp-hopp Pekingbe értünk. Ha már egyszer úgy bejött a couchsurfing, újra lendületet kaptunk hozzá, és ismét találtunk magunknak egy vendéglátót, az orosz Eugene-t. Azért itt még volt egy kis izgalom, ugyanis a vonat 21:45-re érkezett a pályaudvarra, ahonnan még be kellett jutnunk a városba. Azt gondoltuk, majd teljesen egyértelmű lesz a bejutás, ugyanis egy vonatállomás közelében biztosan van metró, és akkor már sínen is vagyunk, haha Hát metró az nem volt, így gyorsan egy busz felé vettük az utunkat, amiről nem tudtuk, hogy jó fele megy-e, de valahogyan be akartunk jutni a belvárosba, hogy elkapjuk még az utolsó metrót (nem tudjuk, meddig járnak). A hely, ahol a pályaudvar volt, elég külvárosinak tűnt... Felszálltunk az első szimpatikus buszra, majd valahol leszálltunk, ahol metró-jel volt, és még épp elcsíptük az utolsó metrót – így kell ezt csinálni... igaz, hogy teljesen el voltunk tájolva, a pályaudvartól a busszal végülis a belvárostól indultunk el a külváros felé. Így kell ezt csinálni :)
Azert buszkek voltunk, hogy ebben a kisvarosban ejjszaka sikerult eljutnunk oda, ahova szerettunk volna! Persze ez simulekonyan ment, hogy egy orat nem is szoltunk egymashoz... :)
A lényeg, hogy bár elég csisszesz volt az egész napunk, de este már az új orosz barátunkkal jártuk a kajapiacot, egy-pár whisky-kóla, és már nagy spanok is vagyunk.
Eugene orosz informatikus, de ezek ellenere nagyon jo gyerek! :)))
Kinai Bbq
Ha valahol, akkor Pekingben mindenbol van boseges valasztek! :)
Péntek este érkeztünk, így a következő két napban Eugene is jött velünk mindenhova, nem kellett dolgoznia. Igyekeztünk olyan programokat szervezni, amik neki is újak. Kb. fél éve él ebben a városban expatriótaként, a helyi kedvenc bárokon és éttermeken kívül ő sem járt még sok helyen. Elmentünk egy nagy parkba, a Moon Pagodába, majd délután órákat gyalogoltunk, hogy megtaláljuk a kínai akrobatikus színházat.
Az elso pekingi latkep...
... es az elso arcok! :)
Turhistak :)
Moon Pagoda
Itt meg Clinton is jart, ja ezek mi vagyunk!
Es persze Mao is, a kinai Isten!
A kínaiak híresek az ügyességükről, hajlékonyságukról! A színházat megtaláltuk, csak épp már csődbe ment Amúgy általában nem szokott gondunk lenni azzal, hogy megtaláljunk valamit egy városban, de mióta Kínában vagyunk, ez valahogy nem akar sikerülni. Elindultunk egy másik színházat is megkeresni, de plusz fél óra után a társaság feladta. Viszont volt más látnivaló szerencsére...
SarkanyFater
A start nem lehet egyszeru egy ekkora sarkannyal...
Oriaspark
Másnap jöhetett még egy park, a Summer Palace, azaz a régi uralkodók hétvégi házikója, és „kis” kertecskéje. Orosz barátunk imádja a parkokat! Miután bejártuk az egészet, akkor jöttünk rá, hogy nem is a Summer Palaceban vagyunk. Furcsa is volt, hogy sehol sem találtuk a Palotát A régi summer palace-ban voltunk, mint kiderült, itt inkább csak romokban és tavakban gyönyörködhettünk. Miután ma is órák óta gyalogolunk, nem sok kedvünk volt az igazit megkeresni, főleg nem 40 fokban.
Ismet Oriaspark
Mar megint ezek a fekete hattyuk...
...a kinaiaknak minden az fekete hattyu vagy feher ember, fotozzak!
Csonakazo tavacska
Különben is borzalmasan fáradtak voltunk, korán keltünk, későn feküdtünk. Ez jellemezte a teljes pekingi tartózkodásunkat. Éjszakába nyúló beszélgetések, kis iszogatás, csak olyan jó oroszosan Reggel pedig mi korán kelünk, hogy minden fontosat meg tudjunk nézni Pekingben.
Szóval a hétvégénk harmadik parkja elmaradt, jaj de kár Biztosan egy helyinek, aki egész héten dolgozik, hétvégére a parkozás a legjobb és leginkább kikapcsoló program, ezért is szereti az oroszunk ezt, de hetente átlagosan öt napot legalább természetben töltünk, igazi természetben, és nem egy óriás város kis mesterséges parkjában, úgyhogy most sokkal inkább érdekeltek minket az épületek, ma nevezetesen az Olimpiai Stadionok.
Ugye mindenki emlékszik ezekre?
Uton a stadionok fele...
...Peking nagyon fejletlen! :)
IBM szegeny szekhaz...
Meg frissen el az emlekeinkben...
...plane ez, Madarfeszek!
Hat ocsem, beloled soha nem lesz olimpiai bajnok! :)
Mernoki mestermunka...
...es elsoosztalyu design
A masik hiresseg, Aquarium
Mar egyszer el lett mondva, hogy eselytelen vagy...
...az aranyra!
Bezzeg ok, hajra London!!
A kornyek beijingi modra oriasi!
Mint tudjuk, Dávid teljesen odavan az óriás épületekért, nem csak a felhőkarcolókért, bármi, ami óriási. Úgyhogy ezeket a stadionokat nappal és este is megnéztük, amikor szemkápráztató kivilágításban tetszelegnek.
Ejjha
Marhajau ez
Eg a feszek!
A fo iranyitobazis
Akkor most mar eleg ezekbol a kepekbol, mindenkinek irany London 2012!
Két fontos kínai jellegzetességet emelnénk itt ki. Az egyik, hogy óriásiak a terek, hatalmas épületek, széles sugárutak, a „terek” is óriásiak, amerre csak mész, hatalmas „tér” vesz körül, sehol sem lehet zsúfoltságra panaszkodni. A másik nagyon kínai, hogy nagyon tudnak reklámozni, illetve élen járnak a kamuban. Persze a kínai kamu márkákról már mindeki hallott. Mindent hamisítanak – vagy teljesen pontos a másolat, vagy valamennyire eltér, de eltéveszthetetlen, hogy melyik márkáról mintázták... Mi szeretjük az ilyen kis finomságokat, így az egész országon át gyűjtöttük a jobbnál jobb márkákat, íme a kollekciónk :) Ertelmetlen kommentalni a dolgot, mindenkinek lesz sejtese az alapmarkakrol! :)
Na ezt mar nem lehet szo nelkul hagyni, kinai KFC neni! :)))
Es meg ez Copyright??? :)))
És ha már kamu, akkor nem csak a tárgyak hamisítására gondolunk itt. Talán hallottátok régen a hírekben: a Pekingi Olimpia megnyitóján az egész világot lenyűgöző tüzijátékkal rukkoltak elő a kínaiak, amiről kiderült, hogy csak a képernyőn mutatott olyan jól, mert hogy mindenféle programmal manipulálták Aztán... az olimpiai stadionok elvileg mindenféle színben szikráznak esténként, színváltósak, villognak, amit csak el tudsz képzelni, legalábbis minden képen és bemutató videón így látható. Amikor mi ott voltunk, láttuk, hogy valójában egyetlen színnel vannak kivilágítva a dolgok, ami ténylegesen szemkápráztató, de messze nem olyan, mint ahogy reklámozzák. Minden bizonnyal egyetlen egyszer díszelgett teljes pompájában, a megnyitó ünnepségen Még egy ilyen példa, egyik este Eugene vezetésével elmentünk megnézni az opera házat, amit szintén gyönyörűen ki van világítva. Elvileg, a képeken. Mi nem láttunk ebből semmit, Eugene pedig már többször is eljött ide a fényekért, de ő sem látta még meg Maga az Opera ház igencsak rendben van egyébként, félgömb alakú épület, egy tó kellős közepén úgy, hogy a száraz földről semmiféle bejárata nincsen, híd nem vezet át hozzá. Bejárat a föld alól!
Nem csunya ez az Operahaz sem!
Csak, hogy legyen valami szines is, ejjszakai sarkany!
Azert nem semmi latvany ez!
Persze jófejeskedős, főzünk a vendéglátónknak program most sem maradhat el. Általában palacsinta vagy bundáskenyér a menü, beszerezhetőek az alapanyagok, könnyű elkészíteni. Azért mi sem akarjuk megszivatni magunkat nagyon az ingyen szállásért cserébe Orosz barátunk azonban kifogott rajtunk, amikor finoman próbáltuk kipuhatolni, hogy mit főzzünk, egyből mondta, hogy igen, a bundás kenyeret és a palacsintát is ismeri, reméli nem egy ilyen magyar sajátossággal akarjuk elkápráztatni Úgyhogy újabb vizekre evezünk: Hortobágyi húsos palacsinta. Egyikünk sem csinált még ilyet, hát lássuk! Az alapanyagok beszerzése volt a legnehezebb, azon belül is a tejföl! Sehol Kínában nincsen! Pekingben szerencsére, pont a lakásunhoz közel, van egy kifejezetten külföldi termékeket árusító bolt, itt sikerült rendkívül kedvező áron megvásárolnunk a 200 grammos tejfölt, 2000 forintért Innen már minden simán ment, sajátos lett, de nagyon finom, otthon várunk mindenkit szeretettel egy kis bundáskenyeres, Hortobágyi húsos palacsintás vacsira;) Kivételesen a vendéglátónk is meglepett minket egy este valami orosz specialitással, a menü hideg zöldséges, sonkás leves, na meg egy kis Whisky
A főzésről ennyit, ezen kívül vagy az utcán ettünk, vagy valami olcsó étteremben. Két nagy kedvencünk: az utcai árusok által kis csuporban kínált édes joghurt, illetve a hot pot. Na de ez mi is pontosan? Sok helyen láttuk már ezt kiírva, de eddig még nem vállaltuk be, túl bonyolultnak ígérkezett. Most, hogy kínaiul valamennyire beszélő vendégáltónk is velünk tart, kipróbáljuk. Lássuk a hot potot! Sok helyen lehet ilyet kérni, de vannak olyan éttermek, amelyek egyenesen erre specializálódtak. Kapsz egy kis sütőt, azon egy tálat levessel, meg egy csomó, általad előre kiválogatott nyers húst, zöldséget, és magadnak főzőcskézheted meg ezeket a forró levesben. A mi éttermünkben ezek a kis sütők be vannak építve az asztalokba, mindenki előtt egy-egy. Jó kis élmény volt...
Hot Pot Spot :)
Szurcsojje csungcseng, ha anyad latna, hogy igy eszel! :)
David a menyorszagban :)
A fentiekben látható adagok megtették hatásukat, Kínában először, jól laktunk, sőt, tele lettünk!
Kell is az energia, reggeltől estig gyaloglás, sőt, inkább menetelés, legtöbbször betonon, naponta 7-8 órát! Egyik nap a Nagy Falhoz mentünk Pekingtől nem messze, másik két nap pedig Pekingen belül jártuk szét a lábunkat. Azt mondják, ha Kínában jársz, akkor ez alap, a nagy Falhoz el kell menni, nekünk is ez volt a kínai utunk legfőbb célja. A kínaiak istenként imádott, de hál’ istennek már a pokolba távozott uralkodója, Mao, azt is mondta, hogy aki nem jár a Nagy Falon, az nem is ember... (Maoról ezt a fenti minősítést Kína területén még nem mertük volna a netre feltenni, mert 5 percen belül jött volna a fekete kocsi...)
Emberek vagyunk tehát, megjártuk a Nagy Falat. :) Hajnalban keltünk, hogy legyen időnk a Nagy Falra, és még el is érjük visszafelé a buszt. Ismét kicsit kommandósnak éreztük a dolgot, kb. csak sejtettük, honnan indul a busz, és ismerjük a szerencsénket Kínában, nem mindent találtunk meg elsőre (van, amit soha sem). Meg volt ugyan a busz száma, amivel mennünk kéne, de attól függően, hogy kit kérdeztük, több számunk is volt Végül az egyikre, amit mondtak, felűltünk, és ismét nagyon örültünk a fejünknek, hogy valamit ilyen ügyesen meg tudunk oldani, függetlenül, túracsoportok és idegenvezető nélkül Találkoztunk ugyanis egy párral reggel és a falnál is, kérdeztük hova tüntek, miért nem jöttek a busszal, amit mi javasoltunk nekik! Hát mondják beugrottak egy csapdába, amit az utcán nagyon kedves hölgyek nekünk is kínáltak (szerencsére mi levágtuk), azaz egy másik buszt, amiről kiderült, hogy máshova visz, a semmi közepére, ahol várta őket a span taxis egyedüli fuvarlehetőségként és már vitte is őket a falhoz további 40dollárért! ;)
Sokat panaszkodtunk eddig arra, hogy milyen drágák a programok és a belépők Kínában, most kiderült, igazunk van. A Nagy Falhoz feleannyi a belépő, mint mondjuk egy átlagos, belső-kínai parkba. És ha ehhez a fő túrista látványossághoz csak ennyi, akkor miért kérnek el egy lényegtelen kis facsoportért többször ennyit? Az útikönyvünk is írja ezt, Kínában túlárazottak a programok, és erre csak akkor jönnek rá az emberek, amikor a Nagy Falhoz is elvezet az útjuk.
A Nagy Falnak csak részei maradtak fent, amellett, hogy biztosan sokat romboltak is rajta az ellenséges csapatok a történelem során, egy időben uralkodói rendeletre a Fal köveiből építkeztek a kínai falvak. Majd miután már inkább a Fal konzerválása vált szemponttá, a köveket csak illegálisan viszik haza a házuk bővítésére a helyiek. Peking közelében 4-5 helyszín várja a kíváncsi túristákat, mind egy-egy hosszan elnyúló falrészlet. Akik több részét is látták a falnak, azon a véleményen vannak, hogy bőven elég egyet látni, ha láttál egyet, akkor láttad a többit is. Főleg mert ezek a falrészek nincsenek feltétlenül közel egymáshoz, nincsen közöttünk tömegközlekedés, ha csak nincsen saját kocsid, akkor egy falrészlet az egy nap. Így mi is egyet választottunk ki, azt, ami elég közel van Pekinghez, de nem a leghíresebb, nem a leglátogatottabb rész. Bár a többit nem láttuk, de ez jó döntés, pont kellemes mennyiségű túrista volt ott rajtunk kívül, így meghitt nyugalomban szívhattuk magunkba a kövek történetét.
A Nagy Fal tulajdonképpen egy nagy erődrendszer, ami keleti-nyugati irányban nyúlik el a történelmi Kina északi határvonalánál. Vannak részei, amelyeket már i.e. 700 körül épitettek, majd ezeket toldozgatták, foldozgatták, növesztették. A Fal építésében Qin Shi Huang kiemelkedő szerepet játszott - ő volt az agyagkatonás emberünk is!
Es akkor lassuk kepekben...
Nagyon sokat hallottunk már a Nagy Falról, aki semmit sem tud Kínáról, az is tudja, hogy van egy Nagy Fal Kínában. Lehet, hogy ezért vártunk sokat ettől a mai naptól. Kétségkívűl lélegzetelállító építmény, különösen, hogy ilyen hosszúságban szeli át a hegyeket-völgyeket. De a történelem során inkább szimbolikus jelentősége volt, a kisebb portyázó törzseken kívül nem nyújtott védelmet az ellenséges csapatokkal szemben. Batu kán (emlékeztek még rá töri óráról?) is csak így nyilatkozott a fal láttán: „egy fal erősségét az határozza meg, hogy milyen emberek védik, nem az, hogy milyen magas”. Ez kétségkívül igaz is, de a sorok között ott van az igazság: egy komolyabb hadsereg vidáman átverekedte magát ezen a rendszeren.
A Nagy Fal meglátogatásán kívül még két napot jártuk a várost, napi 7-8 órában. Hol máshol, mint a híres Tiannamen téren kezdjük. A ter az 1989es verengzessel valt igazan vilaghiruve...
...
A tér emellett a világ legnagyobb tere, mint ahogyan említettük, Kínában, de különösen Pekingben, minden hatalmas méretű. Valóban óriási, van rajta pár múzeum, néhány emlékmű, és még így is sok a szabad tér. Azért ezt nem úgy kell elképzelni, mint az otthoni Hősök Terét vagy a Béke teret. Ezt itt keményen őrzik, kordonakkal, belépőkapukkal, detektorokkal van az egész körbevéve, nem sétálhatsz egyszerűen csak be. Mindenhol rendőrök, kamerák, ha hírtelen megjelensz egy „szabadítsuk fel Tibetet” polóban, akkor egy percen belül egy egész csapat rendőr teper le a földre. Kis röppke megjegyzés: gondolkodtunk azon, hogy elmenjünk Tibetbe, mégha drága is, de közeleg valamilyen buddhista ünnep, ezért a kínai kormány egyszerűen lezárta a térséget a túristák elől, nehogy szemtanúi legyenek, ahogyan az elnyomás elleni tiltakozásként egy tibeti szerzetes felgyújtja magát...
Eddig annyira nem éreztük a kommunista szemléletet ebben az országban, sőt, inkább meglepődtünk azon, hogy szinte semmi jele nincsen, nincsenek vörös csillagok, sarlós kalapácsok, stb. A jelekre eddig kellett várnunk A hatalmas Tiannamen katonai szigorát megkoronázva emelkedik a tér kellős közepén Mao Mauzóleuma, amit még 10-szer komolyabban védenek. Nem vihetsz magaddal SEMMIT sem be, mindent le kell adni egy megőrzőben, és után még két detektoros kapun is át kell jutnod, hogy eléd tárulhasson a dicső kínai elnők szobra, majd felravatalozott, halott teste, aminek a fejét groteszk módon belülről (vagy kívülről) megvilágítják, így tulajdonképpen világít a feje Sokat nem gyönyörködhetsz a látványban, mert tovább hajtanak az ajtónálló egyenruhások. Az egészet tetézi az a tény, hogy mindössze naponta 3 órát van nyitva a hely, özönlenek ide az emberek, és hosszú kígyóban masíroznak keresztül a mauzóleumon. Olyan ez az egész, mint egy nagy agymosó gépezet. Bekerülsz a doboz alakú épületbe normálisan, és ahogyan kikerülsz a dobozból, már dicsőíted is Mao csodás tetteit. Elképesztő, mennyire oda vannak érte az emberek, szinte zarándoklatként térnek be a mauzóleumba, hatalmas virágokat hozva magukkal Mao szobrához. Sok részletet nyílván nem tudunk róla, de az biztos, hogy milliók haltak meg miatta, akár azért mert kivégeztette őket, akár azért, mert hozott pár hibás döntést, aminek következtében sokan haltak éhen. Hasonlóan más diktátorokhoz, ő is sokat tett azért, hogy az értelmiségiek és külföldi nyelvet beszélők ne lássák meg a másnapot. Illetve mindennemű kultúrát és vallást igyekezett eltűntetni a föld színéről, elég nagy sikerrel. Való igaz, mióta itt vagyunk, nem nagyon találkoztunk népviselettel, népzenével, szerzetesekkel, templomot is csak egyet-kettőt láttunk. Hiányoljuk is, ebben a tekintetben sokkal többet vártunk Kínától. Sehol egy pagodában éneklő szerzetes, sehol a sárkánnyal, sárkányfejjel táncoló népviseletes emberek, és még a kínai akrobatikus színház is bezárt Na és mindennek ellenére a nép imádja, tiszteli, és még aki igazán őszínte is, az is csak annyit mond, hogy amikor Mao elkezdett öregedni, akkor (de csakis akkor) hozott néhány rossz döntést. Hozzátesszük azért, hogy nem ástuk bele magunkat a történelmi részletekbe, úgyhogy ezekkel a szokásos módon csak finoman . Az biztos, hogy a mostani kormány hűen követi ezeket az elveket.
Security az van...
...nem is akarmilyen, Robocop! :)
Tenyleg nem kicsi a ter
MaoZoleum
Miután mi is átestünk az agymosáson, megnéztük még a téren álló kettős kapukat, amelyek a régi városfal részét képezték. Az egyiknek a felső termében egy kiállításba is belebotlottunk, amit elvileg a festőnek tanuló egyetemisták szerveztek, és rendkívül kedvező áron kínálták a saját és évfolyamtársaik festményeit. Zsófi már majdnem vett is egyet ( persze Dávid miatt valójában iszonyatosan távol állt tőle... ), volt néhány nagyon szép, meg hát ki tudja, hátha később még világhírő festő lesz az illetőből, és a régi festménye milliókat fog érni Még jó hogy nem vettünk, mert később, egy másik helyen, pontosan ugyanolyan képeket találtunk, pontosan ugyanazzal a sztorival, tanulók festményei vannak kiállítva, az iskola fejlesztésére gyűjtenek, stb. Micsoda kerítőduma! Már majdnem bedőltünk ennek a vevőcsalogató kamunak – ismét egy kínai kamu
Jöhet a nap fénypontja, a Forbidden City. Már a neve is jó, Tiltott Város. Régen az uralkodók székhelye volt lakórésszel, templomokkal, ceremóniákra alkalmas épületekkel. Senki más nem jöhetett ide, csak az erre jogosultak. Aki nem az uralkodói család tagjaként, vagy valamilyen előljáróságként ide belépett, az többnyire azt jelentette, hogy halál vár rá. Nehéz volt elképzelni, milyen lehett ez régen, amikor a hatalmas területet csak pár száz ember léptei szelték, most ugyanis emberek tízezrei tolongtak keresztül-kassul a falakon belül. Ennyi embert egyszerre talán még nem is láttunk egyetlen látványosságnál sem. A fő épületek mellett voltak oldalsó kis utcácskák, sikátorok, ott is kis épületekben berendezett múzeumok, itt már enyhült a tömeg, ennek valóban van hangulata! Az igazi hangulat akkor fogott el minket, amikor felmásztunk egy közeli dombra, ahonnan tökéletes rálátás nyílik a Tiltott Városra.
A fobejarat
Egy nagyon jol sikerult kep a felistennel! :)
A ket forbidden! :)
Na, ez olyan igazi forbidden city-s kep, na de miert is van ez a kod...?
Innen, a városra telepedő sűrű szmogfelhőnem köszönhetően a Tiltott Város valóban misztikusnak, olyan tilosnak, veszélyesnek tűnik. És itt véget is ér azon dolgoknak a sora, amiért a szmog jó Pekinget egyenesen életveszélyes szmogfelhő borítja az év kb. 340 napján. Ilyenkor olyan város képe, mint otthon egy hideg téli ködös hajnal. Csak itt most nyár kellős közepe van, 40 fok. Hihetetlen!!! Amikor megérkezésünket követő első nap az orosz barátunkkal a parkokat jártunk, hétágra sütött a nap, aminek Eugene iszonyatosan örült. Akkor még nem értettük, mi olyan nagy szám abban, hogy süt a nap. Megértettük. Itt voltunk azon kevés napok egyikén, amikor lehet a városban látni a napot!
Még egy nagy programunk volt, a művésznegyed. Sokan ajánlották már ezt nekünk, hogy nagyon érdekes, mindenképpen menjünk el ide. A negyed egy régi gyárépületekkel teli részén fekszik a városnak, 4-5 utca tele művészek kiállítótermeivel, van ingyenes, van ami belépős. Mindezt színezi még néhány bolt, kellékes bolt, reptéri árakon dolgozó éttermek, kávézók és egypár szintén művészi szobor az utcákon. Napokat el lehet itt tölteni, ha mindent meg akarsz nézni. Mi nem vagyunk kifejezetten művészek, úgyhogy nekünk fél nap is elég Találomra bementünk egy-két helyre, azt csináltuk, amit a legtöbben itt, bolyongtunk, remélve, hogy valam érdekesbe botlunk. Láttunk sok szépet, illetve sok ötletet a majdani otthonunk berendezéséhez, ha egyszer lesz, egyenlore nem ugy nez ki! :)
798 Art District
It minden olyan muveszi meg az utca is
Kicsiket elethu
Ez is :)
Marha jo
A kedvencünk azonban egy kis videófilmekkel díszített kör-terem volt, kis videófilmek mentek folyamatosan, újra és újra ismétlődve a falakra függestzett képernyőkön, íme:
Ami pedig még kimaradt eddigi programjainkból Pekingben, azok a Hutongok. Ezek a régi idők emlékét őrző kínai utcácskák egyszintes házakkal, lámpásokkal, árusokkal, éttermekkel, kávézókkal. A program azért is húzódott el egészen az utolsó napig, mert nem könnyű ezeket a Hutongokat megtalálni, nincsen hozzájuk cím, egy-egy városrészben bolyongva lehet rájuk akadni az óriási felhőkarcolók és plázák árnyékában. Végül csak találtunk hutongokat, és valóban, ahogy belépsz ezekbe a kis utcákba, mintha egy csapásra eltűnne a körülötted lévő modern város az óriási tereivel és épületeivel, mintha egy kis faluban lennél. Ez pontosan 5 percig tart, amíg a kis utca végére nem érsz, sajnos...
Valaha igy nezett ki Peking...
China team
Mara viszont mindent elsodort a kapitalizmus...
Egy dolog teljesen elmaradt Pekingben, az hogy akár egy templomot is lássunk. Terveink között szerepelt, de mire odaértünk, bezárt. Nem baj, ez teljesen passzol Kínához, alig van templom, mint mondtuk, a helyi kommunista erők gondoskodtak róluk... Ami meg van, kora délután bezár, nehogy megnézhesd
Majdnem elfelejtettük a Pekingi kacsát!Otthon is híres étel, és ha már itt járunk, alap, hogy ezt ki kell próbálni. Ez is volt a búcsúvacsoránk orosz barátunkkal, aki megmutatta, hogyan is kell enni igazi pekingiesen a Pekingi kacsát. A Pekingi kacsa nem az ízesítésétől válik pekingivé, hanem az elfogyasztás módjától (a’la Eugene).
Ez azert nem maradhatott ki! :)
Keszul a finomsag...
...talalva...
...es a lenyeg az elkeszites, kis pita, szosz, zoldseg es kesz is a Pekingi kacsa, nyamnyam
Búcsúajándékként megleptük őt egy olyan igazi személyes ajándékkal, Rubik kockával Mostanában minden couchsurfinges vendéglátónk ezt kapja ajándékba, mert minden sarkon árulják ezeket az ügyességi játékokat, és minden egyes embernek, akivel ilyenkor találkozunk, elbüszkélkedünk, hogy aki ezt kitalálta fel, magyar, akit Dávid ráadásul személyesen ismer... ;) Úgyhogy mindeki ezt kap ajándékba tőlünk.
Hajnali könnyes álmos búcsú, ismét elhangzik a „see you soon” búcsúmondat, és már indulunk is tovább azzal az elhatározással a szívünkben, hogy azokkal az emberekkel, akiket az utunk során megszerettünk, valóban szeretnénk még találkozni egykoron. Most viszont repülünk vissza Hong Kongba (kénytelenek vagyunk, mert a vízumunk pontosan ma jár le, meghosszabbítani nem tudtuk, we love you China), vannak pillanatok, amikor nem sajnálunk egy országot elhagyni. Ez most pont ilyen, elég volt Kínából, brutálisan kiszívta az enegriáinkat minden téren, egy darabig (mondjuk az utunk végéig) elég az ilyen feszített tempóból is, amit az elmúlt időszakban csináltunk... És meglepetésünkre egy Airbus A380-asal hagyhattuk el az országot, ez a világ legnagyobb utasszállító gépe jelenleg, túl álmosak voltunk, de egy fotót azért sikerült összehoznunk rola...
Eleg jol sikerult ugye? :)
Na de a mienk... :) Es reszlegesen vege ezeknek a krikszkrakszoknak, irany Hong Kong...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése