Phnom Penh - A mesés főváros...

A város a Mekong folyó partján fekszik, 1,5 milliós város, és a nagy hőség, ami Kambodzsát amúgy is jellemzi, a betonrengetegben még elviselhetetlenebb. Ez most tényleg olyan féle forróság, amit nem mindenki bírna, vagy ha bírna is, akkor sem akarná...

Útközben megálltunk kajálni és hát így kapja az ember az evőeszközt! Tiszta, ne kérdezz... :)

Mekong, afféle nagy Duna! És Dávid fergeteges vicce: Miért hangos Kambodzsa folyója? Me kong  Haha :)

Valaki tud ennél flegmább lenni? :)

Nem szórakoznak, visznek amennyit csak bírnak...

Első ránézésre mindössze egy nagy város, de ha több napot ott töltesz, rájössz, annál sokkal rosszabb. Borzasztó meleg van, az az ájuldozós fajta, de ez még csak az egyik része. Másfél napot töltöttünk csak itt, de ez alatt kaptunk egy jó kis összképet. Itt is igaz a hatalmas ellentét a szegények és gazdagok között, de talán itt még fokozottabb, mert sok szegény vidékről (ahol legalább megtermelte magának az ételt valahogy) a jobb lét reményében feljön a városba, és még inkább éhezik. A gazdagok pedig még gazdagabbak. Szuper kocsik, olyanok, amikről néha még Dávid sem tudta megmondani, milyen típus, Magyarországon max. 2 db van belőle (valószínű Maybachot láttunk) a következő sarkon meg ott kéreget a lábát egy taposókana miatt elveszített nyomorék. És ez nem a magyar nyomorék, aki kéreget, majd dolga végeztével felcsatolja a műlábát és megy a kocsmába. Ezeknek a nyomorékoknak nincsen műlába, és pénze sem az alkoholra! Mondjuk van egy közös vonás mégis, adtunk neki pénzt, tényleg nem sokat, visszagurult a székével, és visszaadta nekünk... Nem értjük, miért, nem adtunk eleget? Na mind1, nem izgatjuk magunkat túlságosan, mi jót akartunk, ő meg megsértődött... A legmegrázóbb a két kisfiát a királyi palota előtti téren a locsolóslaggal mosdató anyuka volt... Itt tudnak csak fürdeni, az egyik kisfiúnak pedig láthatóan valami komoly betegsége volt. Élőben még sosem láttunk ilyet, de azokra az éhező afrikai kisgyerekekre hasonlított, akiknek az éhezéstől felpuffad a hasuk. Tv-ben látni egészen más, az olyan távoli, de így, 5 méterre tőled nagyon szívfacsaró!

Igen, ez a kép sokmindentv elárul...

A cukrosbácsi itt is nagy kedvenc, csak itt a kenyérnek örülnek...!

Benzinkút :)

A rendőr sprayvel húzza meg a vonalat meddig terjeszkedhet a családi vállalkozás...

Utcakép

EU álvány! :D

Étterem, na ezt már mi sem vállaljuk...

Utcakép 2

És, hogy letörjük a mosolyt...

No comment...

Brutál szegénység, ilyet még soha sem láttunk, Indiát kicsit elhalasztjuk, nagyon megrázóak ezek a dolgok élőben...

Lótuszárus, valamiből meg kell élni, itt nincs segély a semmire...

És hogy folytassuk az ellentétek sorát, bementünk megnézni a királyi palotát is, hatalmas, csendes, nagyon díszes, sok-sok épülettel, láttuk a trónt, koronázási ékszereket, királyi vallási ceremónia kellékeit, és a legérdekesebb az ezüst pagoda volt, egy olyan templomépület, aminek a padlója színezüst.

Tha King

Főbejárat

Az egykori birodalom, ma szerintünk porjaiban...

Majd jöhetett még egy séta a nagykövetségek óriás luxusépületei között, és vissza a szegénynegyedbe – vagy az átlag kambodzsaiak életébe.

Ilyen otthon sincsen...

Ez is ritka...

De ilyen sincsen a következő utcában...

És ilyen sem...

Esti piac, igazi ázsiaias hatalmas nyüzsgés, millió robogó rendezetlen, őrült forgataga...

És a piac... itt aztán vehetsz minden finomságot... J

Egy kis husimusit? :)

Ez aztán a felvágott! :)

Tiszta babcsíra :)

Földimogyoró live :)

Halas :)

És tisztára mosva, egy kiesett, de nem baj, ment vissza! :) Amúgy rendes a pára...

No szalmonella veszély :)

Na, ez már megint egy ilyen helyzet volt...

Másnap a fő programunk a Killing Fieldnek nevezett hely meglátogatása volt. Az út persze mesés volt, na ilyen itt a mindennapi élet! J

Még azért van ott még hely! :)

Ugyan ott, ugyan akkor!

Városi szeméttelep...

Baseball-os! Mondtuk, valahogy meg kell élni...

És vele szembe...

Na ez a tuti! Olyan nincsen Ázsiában, hogy egy taxi, busz vagy tuktuk ne álljon meg tankolni veled! :)

Helyi laserblokkoló! :)

 Hogy mi is ez? 1975-79 között brutális diktatúra volt Kambodzsában, Vörös Khmernek nevezték, PolPot-tal az élen. Hasonlóan elmebeteg volt, mint Hitler vagy Sztálin, csak ő éppen a saját nemzetét irtotta. A vietnámi háború közelsége meggyengítette Kambodzsát, ők is kaptak az amerikai szőnyegbombázásból, ezért tudott hatalomra törni ez a csoport – ha tömörek szeretnénk lenni. Hihetetlen, hogy Amerika neve mindenhol felbukkan, ahol valami baj van a világon!!!

PolPot és a kis gárdája a hatalmukat féltve kb. kétmillió embert végeztettek ki (az adatok különböző források szerint eltérőek, de a lényeg, a teljes népesség egynegyedét!!!), nőket és gyerekeket is, válogatás nélkül, aki beszélt idegen nyelvet, aki felsőfokú végzettséggel rendelkezett, vagy akár csak a szomszédja szerint kém volt, neki annyi volt! Először ment a börtönbe, ahol addig kínozták, míg be nem ismerte, hogy valóban kém, aztán kisteherautókkal a kivégző helyre szállították őket, a Killing Fieldre. Volt belőle több is, mi egy ilyet néztünk meg. Sejtettük, hogy nem lesz egy tündérmese, de a vártnál is sokkolóbb volt.

A bejáratnál kaptunk egy digitális walkman-szerűséget, ahol gombokat nyomogatva tudtuk beállítani, mi szóljon, így egy kb. két órás történelemórán vettünk részt, ami bemutatta a Vörös Khmer ténykedéseit. Közben pedig egy kis ösvény vezetett minket keresztül a Killing Fielden, a vérengzés egyes színhelyeinél megállítva. Tömegsírok, összegyűjtött koponyák, ruhadarabok, ruhafoszlányok összegyűjtve, illetve elszórtan hagyva a földön, ahol gyalogoltunk, közben pedig szóltak a túlélők történetei a fülünkben... nehéz szavakba önteni az élményt, Zsófinak többször is könnyeket csalt a szemébe az élmény – de nem ő volt az egyetlen! Havonta kétszer-háromszor érkezett ide teherautó a börtönből kb. 30-40  embert szállítva, majd amikor már kezdtek elfajulni a dolgok, akkor hetente 300 embert is hoztak ide. Itt pedig egy gyors névsoregyeztetést követően (ugye nem szökött meg senki?), egy éjszaka leforgása alatt kivégezték az embereket. 6 amerikai és 3 európai itt tartózkodó is áldozatul esett. A töltény drága, így a kegyes fejbelövés helyett mindenféle más módokon követték el a brutális gyilkosságokat – kés, machéta, stbstb. Egy akkori mondás szerint jobb véletlenül egy ártatlant megölni, mint véletlenül egy ellenséget életben hagyni. Ez a mondás jól jellemzi a Vörös Khmert. A legdúrvább az a tömegsír volt, ahova a nőket vitték kivégezni a gyerekeikkel... Most ahogy írom, még most is felzaklat.

Welcome

Welcome?

Tömegsír, 450halott...

Igen, ezek a halottak ruhafoszlányai...

Tömegsír feltáratlanul...

Killing tree, ez nem vicc!

Most, hogy a rosszkedvet törjük meg: gránátot bevinni tilos! :)

Így néz ki egy tömeggyilkos...

És mindez aközben történt, míg Amerikában nagy vidáman forgatták a Dallas-t! Miután egy időre ellehetetlenítették több ország életét is, rengeteg életet kioltottak, teleszórták taposóaknákkal a vidéket, tömeggyilkosságok zajlanak, ők anyagi nehézségekre hivatkozva visszavonulnak a vietnámi háborúból, és élik vidáman életüket!!

Közben pedig, akik nem kerültek börtönbe Kambodzsában, vidékre lettek telepítve, családok szétválasztva, mindenki az ország más-más területeire, kényszermunka a földeken, sokan itt haltak meg az embertelen körülmények miatt.

Idős Buddhista szerzeteseket sem lehet látni, őket egytől egyig kivégezték, a vallási irányzat fiatal képviselői vannak csak az országban.

Nem csak Zsófit hatotta meg a Killing Field, Dávidra is hatással volt, amikor jöttek a kisgyerekek kéregetni, egyből oda is adta minden pénzét, ami a zsebében volt...

Dávid nagyon nehezen áll ellen a szegény gyerekeknek, néha nem is megy, pedig kifejezetten rossz segítség!

És ezek az emberek, miután megbukott a Vörös Khmer, még 20 évig éltek boldogan, míg vagy maguktól meg nem haltak, vagy a bíróság elítélte őket 60-80 évesen. A fejes PolPot az otthonában halt meg kb. 80 évesen, végül megmérgezte valaki (végre!).

Délután még meg akartuk nézni a börtönt, de a délelőtti program után elment a kedvünk a még több tragédia látványától, inkább a piacra mentünk, majd este még megnéztünk egy filmet a Vörös Khmerről, hogy megértsük, hogyan történhetett ez meg! Amerika...

Ismét egy nagy kettősség, fényes, dícső múlt, a Khmer Birodalom a legerősebb volt egykor Dél-kelet Ázsiában, majd a véres Vörös Khmer korszaka.... Ami megdöbbentő, hogy a tragikus múlt ellenére mosolyognak az emberek, a gyerekek kedvesek, integenek, a taxisok is viccelődnek, szóval alapvetően jókedvűek az emberek. Még a Vörös Khmer előtt is Mosolygós nemzetként voltak ismertek a kambodzsaiak, és ez majdnemhogy töretlenül fennmaradt! Ezt kellene nekünk, magyaroknak megtanulni!!! Annyi hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a generációs veszteség ma is komoly hatással van az országra, számolni egyáltalán nem tudnak (az értelmiségi réteget halálra ítélték), és az a szeméttelep ami itt van, szerintünk ennek az oka, de erről még szólunk...

Másnap a tengerpart felé vesszük utunkat, megviselt minket ez a város. Nem csak a múlt és a jelen, de a körülmények is. Hihetetlen nagy a hőség, szemét mindenhol, de tényleg mindenhol, párolgó büdös szemétszag, rohadó kajaszag – és ellentétben Bangkokkal, ahol estére szintén elbűzül a város, itt nem takarítják el a szemetet reggel, csak gyűlik és gyűlik. A hosztelünk előtt közvetlenül, minden túlzás nélkül, kifejezetten szarszag volt!! :D  Érdekes volt, tanulságos, de most már jöhet egy kis homokos tengerpart, na de milyen... J

Nem viszlát Phnom Penh