Végre egy hét után ismét együttJ Zsófi ismét élvezheti a táj
kaját és táj szeméttel vegyülő kajaszagot Bangkok utcáin, bele is vetettük
magunkat a városi forgatagba, és jól megbeszéltünk mindent, ami történt velünk
külön-külön. Azt is ki kellett találni, merre tovább, Dávidnak lejár a vízuma,
úgyhogy biztosan el kell hagyni az országot. Először Laoszba indultunk volna,
de végül a hoszteles recepciós javaslatára fordítva megyünk, innen Kambodzsa,
sokak nagy kedvence, majd Vietnám, Laosz, és vissza még egy hét Tájföld a
felfrissült vízumunkkal.
Irány a várva várt Kambodzsa...
Úgyhogy nincsen pihi, másnap hajnalban egyből szállunk is a
kisbuszra, irány a kambodzsai város, Siem Reap. A határ ismét egy nagy vicc, a
komolyságát csak akkor láttuk meg, amikor két fullra megpakolt rabszállító
kocsi vitte vissza a határtól az épp átszökni próbált kambodzsaiakat – vagy ki
tudja, milyen nemzetiségűeket...
Irány a határ a többi backpackerssel...
Welcome to Cambodia... :)
Isten hozott életünk első királyságában!
Nagyon könnyedén ment minden, bár a határon buszt kellett
cserélnünk, de az idegenvezetőnek látszó pasi végig velünk maradt, segített,
irányított minket. Ellátott minket sok-sok jótanácssal, pl. hogy még Tájföldön
vegyünk le sok pénzt, amit váltsunk át a kambodzsai szinte értéktelen pénzre,
mert a dollárt és a táj pénzt is nagyon rosszul váltják az országban, plusz a
dollárt is rosszul számítják, ha azzal akarsz fizetni. Így is tettünk, és egy
csapásra milliomosok lettünk.
Atya ég, a Forintnál is gyengébb valuta, 1.5milkó 500dollár :)
Kicsivel később, már a városban vált világossá a saját
hülyeségünk, szépen belesétáltunk a csapdába, olyan szép, kerek történetet
adott elő az „idegenvezetőnk”, hogy még mi örültünk, hogy milyen jó üzletet
csináltunk. Kiderült, hogy a városban jobban váltják a táj pénzt is meg a
dollárt is, és bárhol tudsz dollárral fizetni, mert a saját pénzüket még a
kambodzsaiak sem használják. Nagyon kivoltunk, hogy még 8 hónap utazás után is
így át lehet minket ejteni. Pedig a sors még segíteni is akart nekünk, mert nem
működött a határon a bankkártyánk. De mivel Zsodav mindenre fel van készülve,
volt másik kártyánkJ
Kicsit még a sokkhatás alatt (azért ez tartott egy hétig
valójában, ugyanis egyrészt már ki vagyunk rendesen számolva, másrészt nagyon
szídtuk magunkat, hogy hogy lehetünk ilyen hülyék! J ) elindultunk felfedezni a
várost, nem rossz! Van piac, éjszakai piac, kajasor, éttermek, pub részleg, és
elég igényes, látszik, hogy sok túrista jön ide. Este meg jöhetett Dávid
kedvenc időtöltése, a helyi ételek felfedezése! Találtunk egy éttermet, ami
helyi volt és emellett képes étlapból lehetett választani! Miután még a táj,
cselezzünk az adagokkal érzés volt bennünk, gyorsan rendeltünk 4 kaját! Hát
beszívtuk, brutál adagok! J
Viszont megtaláltuk a világ legfinomabb kajáit, tényleg ez a khmer (kambodzsai)
konyha valami fergeteges, kenterbe ver mindent, ötvözi az indiai, a táj, a
kínai és a vietnámi konyhát, currys-ananászos csirke stb., fantasztikus...
A képes menü! :)
Kicist túlrendeltük magunkat, sebaj mindez 1400Ft mindennel!!! A szállásunk pöpec, egy ezres, ezt már szeretjük! :D
Nézzünk azért körbe milyen okosságok vannak Kambodzsa legfelkapottabb városában ! J
Teherautó
5mp-es kerékcsere :)
Fincsi és friss kagyló!
Lótusz, finom, a magot kell kiszedni belőle és, na mi és, megenni!
Helyi piac, tele friss áruval! :)
Klíma :)
Szabó
A nagy kedvencünk, a jegesember! :) Sietnie kell, 35-40fok van!
Mesés...!!! Na azért gyerkőcökből később lesz egy szett!
Na ez már stílusos támaszték! :)
Mellékutca általában...
Esti fényjáték, a kábel persze a vízben fut! :)
Másnap is még egy pihenőnap következett, blogozás, netezés,
séta, és sok sok alvás. És hogy miért is jön ide ennyi túrista? Itt van a híres
Angkor. A régen hatalmas és erős, Dél-Kelet Ázsia egykori legnagyobb birodalma,
a Khmer birodalom központja volt, ma már csak a régi idők szellemét idéző rom.
Mivel ha napos jegyet veszel, előző este már érvényessé válik a jegyed, így az
egyik rom tetejéről vártuk ki a naplementét, felhős volt az ég, de azért
legalább már láttunk egy adag romot, Dávid szavaival élve (kicsit már nyűgös a
romoktól, de hát muszáj látni ugyebár...), egy adag kőkupacotJ
Indulhat a tuktuk, pompáskodva! :) De, hogy is néz ez ki valójában...
Királyság=királyi hintó! :)
Monk
Ezzaz, romromrom
És végre a rom tetején!
Zsófi rompóz
Rom a távolban, na ez Ankor...
Közeli rom
Csak úgy csattognak a gépek, hisz ez egy rom! :)
Na és akkor ez már sokaknak egy ismerős ROM kép lehet! :)
Azért van itt más is...
Ormányosok elsőbbségben!
Másnap jöhetett az igazi romnézés, volt saját tuktukos
fiúnk, ő vitt minket romról romra. Ez az egész komplexum eleve kint van a
városból, plusz akkora kiterjedésű, hogy több 10 kilómétert kell a különböző
épületmaradványok között közlekedni. Korán kezdődött a program, napfelkelte
nézés a fő romnál, ANKOR WAT!
Ankor Wat
Az építkezések a 11. században kezdődtek, és minden uralkodó
hozzátett valamit, ráépített, de tény ami tény, nagyon jó állapotban maradtak
meg az épületek, különösen a főépület. Sok romot láttunk már, de ez az, ami a
leginkább visszaidézi a régmúltat – egyrészt sok helyen nagyon jó állapotban maradt
meg, másrészt – ellentétben a tikali romokkal – ezt teljesen feltárták már, és
megtisztították a növényzettől. Azért hagytak meg egy-két romot olyasmi
állapotban, ahogyan a többi lehetett régen, fákkal, növényekkel benőve. Ezeknek
az épületeknek a nagy része vallási szertartások és más, királyi ceremóniák
helyszínéül szolgált, ezért is a sok-sok Buddha szobor. A lakóépületeket fából
építették, ezekből már semmi sem maradt...
Na ez már ismerős lehet sokmindenkinek, képeslap...
Folyósórendszerek
Könyvtár
Belső romok
A középső tornyok...
Elég munkás lehetett a dolog....
A fő torony
A főbejárat :)
Művészfotó
Zsófi válli kinnt maradtak, ezért nem jöhetett be egy helyre...
...de megoldottuk, addig Dávid félmeszetelenül űcsörgött... :)
Több dolog nagyon lenyűgözött minket, egyrészt a monumentális
főépítmény, másrészt a hihetetlen részletességgel kidolgozott falak,
festmények, minden ki volt találva, nem voltak csak úgy sima felszínek. A
falfestményeket nézve megelevenedett az ősi khmer hadsereg, a hitrendszerük
Vishnuval, Shivaval és a többi isteneikkel együtt.
Gruppen :)
Csajok
Tökre jók ezek a fejek...
Faragott jelenetek százmétereken át...
Harci elefánt
Harcos
Nézzünk még egy-két egyéb fejet! :)
Hol a kauktojás? :)
Coca
Gyerekmunka
Ez egy örök probléma, számolni egyáltalán nem tudnak!
Kis szaros
Zsófi mereng :)
Az ima persze nem maradhat el...
Pacsi a fejetlennel
Kambodzsai család
Ezzaz, a lopott könyv! :)
Ami még nagyon tetszett nekünk, a Négy arcú templom, ahol
minden oszlop vagy csúcs tetején négy oldalra néző arcok láthatóak, elvileg a
templomot építtető uraldkodó arcát mintázva. Ezt már sokan láthattátok valami
képen, netán élőben...
A nevét elfelejtettük templomrendszer
Szintén ismerős mutívumok...
Arc
Arcok
Megint arcok :)
Zsófi az univerzum közepe :)
Van még mit kirakosgatni...
Atya ég, erre ki vállalkozik...?
Romos közös :)
Dávid rompóz
Zsófi rompóz
Az egyik templomrom a száz közül...
Szintén képeslapos...
Romrom, de azért nem rossz...
Ha valaki megszomjazna :)
Bármennyire is csodálatos látvány, de ebben a hőségben mi
sem bírtuk sokáig, szinte ájuldoztunk a melegtől, úgyhogy magunkba szívva annyi
infót, amennyit a lehetőségek engedtek, visszatértünk a városba, kerestünk egy
medencés helyet, és ott töltöttük a további napot. Jópofa hely, ingyenes, csak
igyál legalább egy valami meg a bárban... OKJ
Összességében azt kell mondanunk, hogy Angkor, ami az UNESCO által kinevezett
világ 8. csodája, vagy valami ilyesmi, fellépett a romlistánk második helyére,
azzal, hogy itt valóban a romokban sétálhatunk! Macchipicchu maradt az első,
mert az tényleg lélegzetelállító és azt mindenkinek látnia kell...
Hawai
Haverokkal :)
És a kedvenceink... :D
Este egy kis Zsófi-szülinap ünneplés, kényeztetőnek nem
mondható, de biztos jót tevő masszázs, vacsi, koktél. Miért van az, hogy Zsófi
mindig élvezi a masszászt, Dávid meg szenved?
Maszír onboard
Azért Zsófi sem mosolyog, sokkal inkább koncentrál! :)
Koktélunk :D
Közben majdnem ellopták a telefonunkat, kicsúszott Dávid
zsebéből, az egyik talpmasszőr észrevehette, és eltette. Érthetetlen volt,
sehol sem találtuk, majd amikor már épp hívni készültünk, egyszer csak előkerült
a semmiből, hozta nagy örömmel az egyik nő, hogy itt vanJ Na, akkor újra figyelnünk
kell, mert hiába a világ egyik legkedvesebb népéről van szó, egyben a
legszegényebbek egyike is...
Másnap reggel már megyünk is tovább a fővárosba, de előtte
még egy reggeli... Épp jó étvággyal csemegézünk, amikor egy hajnali járókelő
hatalmasat túrházott mellettünk, Zsófi ettől különösen kivan, de ezt már Dávid
sem hagyhatta szó nélkül, valamit odamorgott magyarul. Ráérzett ez a nyugati
pasi, hogy neki szóltak, mert felkapta a fejét, odaköszönt nekünk, majd még oda
is jött beszélgetni, érezhetően már volt benne egy kis löket. Azt hittük, gyosran
el is megy, de nem, mondja, hogy várjunk, itt a felesége is, hagy mutassa be...
erre mi jelenik meg? Egy ordas nagy LadyboyJ
Hát ezen nagyot nevettünk utólagJ
Sajnos fotónk nincs róla, de képzeljetek el egy jó csajt, akinek fa... van! :)
Az utazás, mint mindig, szenvedős volt, de most kárpótolt
minket a városnézéssel felérő útmenti látvány. Sok kis falun keresztül vezetett
az utunk, láthattuk, hogyan laknak itt az emberek, micsoda kis viskókban,
amiknek ajtajuk sincsen sokszor, ablaka végképp sehol. Magas cölöpökre épülnek,
nyílván az esős évszak miatti sár és belvíz miatt, de lépcső az már nem
mindenhol van. Néhol létrán közlekednek, de láttunk egy, a házából földre
deszkán lecsúszó nőt is. A lépcső itt valami különös jelentősséggel bírhat,
mert láttunk, nem is egyet, roskadozó házikót csodaszép csicsamicsa lépcsővel. J
Aztán a 10 forintot nem érő kis viskók mellett megjelentek a
csodaszép óriásházak. Ez Kambodzsa egyik fő jellegzetessége, a kettősségek, az
ellentétek. Ez az egyik. Csicsamicsa paloták és szalmaházak egymás mellett. Egy
helyitől hallottuk, hogy sok helyen itt még a földesúri rendszerhez hasonlóan
működnek a közösségek. Van a gazdag, aki kevés pénzért dolgoztatja az embereit,
akik házat építhetnek a földjükön. Bár a helyivel való beszélgetéskor akadtak
nyelvi korlátok, úgyhogy ezeket az információkkal ne menjetek a legyen ön is
milliomosbaJ
de a látottak alapján ez teljesen elképzelhető.
Na igen, ez a valóság...
Real Kambodzsa
Pompa VS Nyomor
CBA :)
Tájkép
Baumax :)
És a csicsa lépcső
Ahogy haladtunk tovább a vidéki városnéző körutunkon, más
érdekességeket is láttunk. Robógóra kötözött hatalmas rakományokat, többek
között malacotJ
Itt mindenki robogóval jár, ezt engedhetik meg maguknak, no name márkák, majd
szét esik, de megy, és elbír 5-6 embert isJ
Ha már kicsit nagyobb mennyiségű áru szállításáról van szó, akkor jöhet a
minibusz, de ezek is teljesen lehasználtak, nem is csoda, úgy megpakolják, hogy
az alja a földet súrolja, a hátsó ajtót becsukni sem tudják... Visznek mindent,
zsákokat, fát, sőt, libákat. Erről sajna nincs képünk, nem volt időnk, hogy a
gépet előkapjuk, mert a szemünknek is alig akartunk hinni. Egy kisbusz
telistele fellógatott libákkal, plusz egy csomó liba rákötözve kívülre is a
kisbuszra, annyira, hogy maga a busz nem látszott, csak egy hihetetlen nagy
adag libatoll... Máig sem tudjuk, éltek-e még, vagy már nem, mindkettő
elképzelhető, de hát ilyet... J
Ez egyébként is jellemző errefelé, inkább a kényelmetlenségig megrakják a kisbuszt, autót, egy kocsiban akár 8-an is utaznak, minthogy kétszer kelljen fordulni. Itt a kényelem szó nem bír jelentéssel a társadalom nagy része számára – persze, érthető, örülnek, hogy van hol lakniuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése