Honduras, a búvárparadicsom

Végre hosszú idő óta, először, hozzá téve meglepően, minőségi buszon ülhettünk, kaptunk reggelit, kávét és üdítőt is a fedélzeten.

Burger King a buszon? :)

 Bár itt országok között utazgatunk, Közép-Amerikában szerencsére kisebbek a távolságok, mint Dél-Amerikában, ezért estére már elértük a Karib tengert, és a partján fekvő városban aludtunk. Most hogy látjuk Hondurast is (még csak a buszból), megállapíthatjuk, hogy El Salvador volt a legszegényebb ország, amit eddig láttunk. Ahogy átléptük a határt, az utak egyből jobbak lettek, a házak normálisabban megépítve, a szemét az továbbra is sok, de ezen kívül észrevehető a különbség. Azért itt senki se képzelte azt, hogy sikerült egycsapásra a szarból várat építeni! J Hát azért a hondurasi esti szállásunk sem volt semmi, az eddigi legvadabb, no ajtó, no privát szféra, nevezzük folyósoszállásnak... J

Na azért ez már egy kicsit kemény, de más nem volt...

És akkor jöhet az, amire már régóta vártunk, a világ elvileg legolcsóbb búvárkodási lehetősége (Bay Islands – Utila szigete) , ahol leteszünk egy búvárvizsgát, az alapfokú már megvan, jöhet az advanced!

Utila, az első benyomás megfelelő! :)

Ahogy megérkeztünk a szigetre, egyből ránkvetődtek a hiénák, mi horgászoknak nevezzük, de hívhatjuk őket üzletembereknek is J, és egyszerre egymást túlkiabálva próbáltak minket meggyőzni, hogy az ő búvárközpontjukba menjünk, mert az ő Karib tengerük tisztább és náluk éjjszaka hideg van! J Nagyjából az árak egyformák, mindenki ajánl mellé még 3-4 éjszaka ingyen szállást is, úgyhogy végül kiválasztottuk azt, amelyikről már más utastársainktól halltuk, hogy jók. Plusz van saját tengerparti része is, jó kis kert, stbstb.

Túl nagy bajunk itt sem eshet!

A tanfolyam csak másnap kezdődött, így a megérkezés után csak pihentünk, strandoltunk, körbesétáltunk a szigeten. Tudni kell a szigetről, hogy igazából amerikaiak tulajdonolnak szinte mindent, mindenki angolul beszél, kis golfautókkal vagy robogókkal járkálnak, autó nincsen, az épületek jellemzően faházak lábakon! Ez az első karibos városkánk, és nem rossz, nem kell elájulni, de miután egyedi látványt ad, ezért mi szeretjük, hisz ezért is vagyunk úton...

Több képünk nincs is a helyről...

Másnap pedig következhetett a várva várt merülés. Azt azért tuni kell, hogy bár meg van az alapvizsgánk, de még sosem merültünk igazából, Ausztráliában egy kicsit kóstoltunk csak bele annak idején. A tanfolyam medencében volt, a vizsga pedig a Lupa szigetnél a tóban 5 méteren (az alapfokú vizsgával elvileg 18 méterig merülhetsz, mi ott sosem voltunkJ) kb 1,5 méteres látótávolsággal, szóval azért kicsit izgultunk, hogy fog menni valódi tengerben, ráadásul egyből mélymerüléssel kezdtünk, ami 30 métert jelent. Atyaég, mi van, ha ott lent pánikolunk be?

Itt még kicsit beszarian...

...mindketten...

...nincs mese, irány a mélység! :)

Na de nem történt ilyen, tényleg igaz a búvármondás, a mélység relatív, sokban függ a látási viszonyoktól. Mivel itt a víz kristálytiszta (mégis csak a Karib), egyáltalán nem tűnt mélynek, csak arra kellett figyelnünk, hogy rendszeresen egyenlítsünk orrbefogással (hogy ne szakadjon ki a dobhártyánk a nyomáskülönbségtől). A mélyben megettünk egy almát, aminek a mélyben már fekete színe volt (a ritkuló fénysugarak hatására az első szín, ami eltűnik, az a piros), aztán feltörtünk egy tojást, aminek a sárgája a nyomás miatt teljesen egyben maradt, mint egy ping-pong labda. Aztán jött egy sunyi hal, és beleharapott, miközben gyönyörködtünk benne. Lassan felemelkedtünk a felszínre, és egy rövid pihi és palackcsere után jöhetett a következő merülés, a feladatunk most a tájákozódás volt.

Yeye! :) Zsófinak sikerült beleszeretnie a merülésbe és máris oktató akar lenni! :)



Jobbra Dávid...



Dehogy, balra Zsófi...  :)

Délután pihenés, nagyon sok energiát igényel ez a búvárkodás, mi is meglepődtünk, hiszen elvileg nem csinálsz mást, csak lebegsz, és kicsit rugsz a lábaddal. De a nyomáskülönbség, plusz a hőveszteség hatására mégiscsak sok energia kell, így délután már nem sok mindent csináltunk, ja főztünk. A higiéniai viszonyok sokat nem változtak, a csapvízben így is lárvákat találtunk :P

Cápa jel! :)

A pihenés

Másnap folytatódott a tanfolyam, ismét két merülés. Szerencsére ez az advanced szint főleg gyakorlásból áll, persze kaptunk egy könyvet, hogy elolvassuk, plusz egy tesztet, amit ez alapján kellett kitölteni – Zsófi elolvasta, Dávid meg lemásolta Zsófiról. Akkor most ki is a búvár? J Zsófikám, erre mondják, hogy az autó sem benizinnel megy! haha micsoda poén! J Na de a lényeg a merülés, most egy roncshoz merültünk le, ez is 30 méteren volt. Egy régi olajszállító hajó, amit olcsóbb volt elsüllyeszteni, mint elvontatni, miután már nem használták. Úgyhogy nem volt egy drámai roncs, nem halt meg senki rajta, de azért izgi volt. Plusz 30 méteren előlép kisebb-nagyobb mértékben a nitrogén narkózis is, kicsit olyan mint a részegség, belassulsz, minden happy, és hasonlók. Úgyhogy jó volt, még még mégJ Ezek után mehetünk roncsra is, hallottuk,hogy Olaszországnál most van egy szép nagy, a Balatonban meg két Hummer! J

Narkóóó, még a víz alatt is van és természetes, mint a fű! :)

Hazafelé úton részesültünk egy kis plusz programban a búvárkodáson túl. A kapitányunk már reggel híreket kapott más kapitányoktól, hogy a közelben ólálkodik egy pár whaleshark. Ennek nem tudjuk, van-e egyáltalán magyar neve, ez egy olyan cápaféle, aminek a bálnához hasonló planktonszűrős szája van, tehát nem éles fogai, azaz nem eszik embert és ez a világ legnagyobb hala. Így a merüléseket követően whaleshark vadászatra indultunk, hátha lesz szerencsénk, és látjuk őket. Mindenki a hajó végébe tömörülve, felszerelkezve várta a kapitány utasítását, amint azt mondta, hogy vízbe, azonnal vízbe kellett csusszannunk óvatosan, mert elég félősek ezek az óriás halak.

Snoorkel

OK

Irány a whaleshark után...

Hát volt pár ilyen vízbecsusszanás... először láttuk a farkát a cápának, ami ugyan csak a farok, de arra elég volt a látvány, hogy lássuk, hatalmas állatról van szó. Aztán jött pár vízbecsusszanás cápa nélkül. Majd jött a finálé, amikor már kezdett elmenni az egésztől a kedvünk (be a vízbe, keresés, semmi, ki a vízből, újra az egész, Dávid már mentálisan is elkezdett fáradni J), azt hittük, megint nem lesz semmi, be a vízbe, először csak a felkavarodó levegőbuborékokat láttuk, majd elénktárult a CÁPA.

A "kicsike" két méterre tőlünk...

Megahal

Utasokkal...

...és irány a mélység!

Oké, hogy nem eszik embert, de amikor szemtől szemben, feléd úszva ilyen közelségben ott áll előtted, akkor azért elgondolkozol azon, hogy nem lenne-e érdemes menekülni. Nekünk is átfutott az agyunkon, de végül, híven ahhoz, amit már hallottunk róla, a cápa futamodott meg előbb. Felkavaró látvány volt... Ráadásul, bár mi azt hittük, ez mindennapi látvány errefele, kiderült, hogy a már másfél éve itt dolgozó instruktorok sem láttak még ilyet, főleg nem ilyen közelről. Egy extra lényt is láttunk, egy óriás ráját (Mantan Ray), ami szintén félős, és ami szintén ártalmatlan, de azért akkor is ijesztő, mi van, ha ez éppen veszélyes példány? Na szóval ilyen izgalmakban volt részünk, és hazafelé úton még delfinek is csatlakoztak hozzánk a hajó orránál úszkálva. Micsoda nap! És tényleg, a már hosszú ideje itt dolgozó búvárok is nagyon boldogok voltak, úgyhogy ez tényleg nem mindennapi látvány!

Imádnak a hajó előtt úszni...

... de miért? A legokosabb állatok, csak tudják! :)

Este jött a merülések fénypontja, az éjszakai merülés, ami semmiben sem különbözik a nappalitól, csak semmit sem látsz, van két vízálló lámpád, és kész. Először félelmetesen hagnzott, de végül ez lett Dávid egyik kedvence. Zsófinak folyamatosan víz ment a maszkjába, ezért ő kevésbé élvezte,  ráadásul végül már annyira zavaróvá vált, hogy folyamatosan üríteni kellett a vizet a maszkból, hogy 18 méteren maszkot kellett cserélnie. Aki búvárkodik, tudja, mit jelent ez, aki meg nem búvárkodik, annak annyit csak, hogy ez egy vizsgafeladat az alapfokú vizsgánál, a maszkcsere víz alatt, és ha valaki nem tudja letenni az alapfokút, az többnyire ezt a feladatot nem tudja teljesíteni – szóval nem volt könnyű, de Zsófi megcsinálta, király J

Na erről képünk nincsen...

Amúgy nagyon tetszik nekünk ez a sport, az egész folyamat, ahogy felszerelkezel, ahogyan elkezdődik a merülés, és aztán persze az az egészen más világ odalent! Bár Dávid dobhártyája néhány korábbi sérülésből kifolyólag kevésbé rugalmas, ezért fájdalmasabb a merülés, Zsófi pedig a világutazó létből kifolyólag még vékonyabb lett, kisebb a „melegen tartó réteg” J, és ezért a merülések végére már vacogott a hidegtől, de mindent a víz alatti csodálatos látványért!

Ez egy teljesen új világ számunkra...

...de tényleg szuper!

Divemasternünk a vacsorával!

Karcsibá meg a mobidikkel! :)

A következő nap jött még két grátisz merülés, láttunk megint sok halat, egy teknőst is, hatalmas rákot, és sok sok korallt. Este egy kis buli, de sok erőnk erre sem maradt...

Divemaster avatás, szívd ki a sört az orrodon át! :)

 Másnap végre délig aludhattunk, ma végre nincs búvárkodás, tök jó, meg minden, de azért mostmár kell egy kis pihenő (aki ma is búvárkodtak, még delfinekkel is úsztak, a szemét szerencsések). Na de hol? Hát egy gyönyörű lakatlan kis szigeten (key-nek nevezik ezeket a szigetnél is kisebb földrészeket), pálmafákkal, kókusszal, türkizkék vízzel, fehér homokkal. Ez eddig a kedvenc képeslap-helyünk, tényleg fantasztikus, talán az emberek ezt nevezik paradicsomnak...

Elég jau...

Éljen, végre láthatjuk...

Ezt a képet szeretjük...

Zsófi a paradicsomban

És maga a paradicsom! :) Ja, ilyen sziget bérelhető napi 160 dollárért 20 emberre házzal! Utat otthonról szervezünk! :)

Azzal a társasággal jöttünk ide, akikkel az elmúlt napokban merülgettünk, 10-15 ember egy motorcsónakkal, felszerelkezve mindennel, ami egy ilyen helyen kellhet... rum, sör, kókuszvágó macséta, meg tényleg minden! J Sejtettük, hogy egy karibi lakatlan sziget nem lehet csúnya, de csak ámultunk-bámultunk, amikor megérkeztünk, gyönyörű, igazi képeslap színek photoshop nélkül. J Kis iszogatás, rum igazi kókusztejjel, amit a vezetőnk szedett majommozgással felmászva a fára, fürdőzés, napozás, és sok sok semmittevés!

Dávid a paradicsomban

Vagyis most :)

A kókuszgyűjtő monkey :)

A csapat

Viszlát paradicsom!

A vízálló gépünk közben tönkrement, ugyan csak három hete vettük... miért? Vízben használtukJ Már nem ráz meg minket, ezek csak tárgyak, és különben is havonta szoktunk fényképezőgépet venni, már épp ideje voltJ

Este még egy kis lobster fánk, egy kis pakolás, másnap pedig ismét szomorú szívvel hagytuk el a szigetet, ide még visszajövünk letenni egy következő vizsgátJ De hát menni kell, hosszú út vár ránk, egészen Guatemaláig kell feljutnunk.

Sejtettük, hogy ez az út nem lesz semmi, hondurasi szigetről indultunk, és a cél egy guatemalai trópusi esőerdő belsejében lévő eldugott szállás, Finca Tatin. Utazótársaink ajánlották ezt a helyet, a turista könyvünkben csak kis betűvel van benne, szeretjük az ilyet, azt jelenti, nincsen tele turistávalJ

Persze az ilyen egyedi helyekért meg kell szenvedni, közel 13 órát utaztunk, sok-sok átszállásssal (4 busz,1 taxi, 1 komp,2 hajó), sok-sok türelemmel, és ismét egy komoly határátkeléssel.

Egy ilyen nap kőkemény...

És a határ! :)

És a menekültek! :)

A végére már nagyon ki voltunk. Kemények ezek a helyi járatok. Az egyik kisbuszon a csomagjainkat nem tudták feltenni a kisbusz tetejére, hátsó csomagtartó nincsen, így be kellett vinnünk magunkkal a nagy táskáinkat is az utastérbe, amit viszont megtömtek, amennyire lehetett. Így a földre, vagy az ülések közé nem tudtuk tenni őket, mert nem volt hely, annyi pótülést szereltek be, az ülésre nem tehettük, mert akkor ránk szóltak, hogy akkor fizessünk plusz  hely-jegyet, ebből ki is alakult egy vita a sofőrrel, de végül az ölünkbe vettük az egészet, szerencsére csak egy órát utaztunk így nyomorogva és az előttünk ülő néni 3 csirkéjével. Na a következő kisbusz sem volt semmi, itt ugyan volt tetőcsomagtartó, de ez meg megállt minden egyes sarkon, bárkit felvett, utazhatsz bárhogy, ha nem esel le, így voltak pillanatok, amikor 29-en utaztunk egy 12 fős kisbuszban, azaz kisbuszON. Egymás ülében ülés, ajtófélfán és ablakkereten kapaszkodás, és egyéb akrobata trükkökJ Elkápesztő, de hát ez már ismét az egyik kedvencünk,Guatemala! J

Szív a sofőr előtt...! :DDD

:) De lássuk élőben: