Az eddigi egyetlen szörfös helyet, ahol megfordultunk nagyon szerettük (Montanita,Ecuador), ehhez a helyhez is nagy reményeket fűztünk, de nagyot nem tévedhetünk... A falu, Playa El Tunco, jóval kisebb, mint Montanita volt, de jó a hosztelünk, medencés, tele szörfösökkel (izmos fiúk, vékony lányok, mindenki megtalálhatja, amit keresJ), este kis iszogatás a helyi rumból a többi backpackerssel, kártyázás (mindenki a mi játékunkat játsza, Janif a bipsi csodajáték J), és a szomszédban van a legfinomabb gyorsétterem, ahol valaha ettünk – rákos és csirkés finomságokkal. ;)
Egy ilyen hostelben nagy bajunk nem eshet...
...maximum a medencébe eshetünk bele! :)
Kicsit köves, kicsit lószaros, de a mi beachünk! :)
Azért volt szebb része is, de azért ez nem egy álomtengerpart...
Rákos finomságok! Ez a házas élet, mindig el kell feleznünk egyet, Zsófi miért nem ehetek meg egyet egyedül? :)
Ennyi embert tudunk egyszerre megbolondítani a játékunkkal! :)
Néha mi is kicsit tovább ittunk, mint a játék tartott! Jófej holland haverjaink...
A part ugyan itt egy kicsit más, strandolásra kevésbé alkalmas, ez aztán ízig vérig szörfözés! Nem szép homokos, hanem főleg köves, vagy fekete színű homokos, és elég gyorsan mélyül. Nagy vagányan egyből három napra kibéreltük a szörföket, és másnap már irány is a hullámok.
Az első lépés, waxolás! Akiknek otthon menő fürdőgatyája van, abban jellemzően van egy fésű, na az nem az, hanem waxkaparo! :)
Hát... ez azért itt kicsit nehezebb, mint ahogy azt megszoktuk. J Itt úgynevezett point breakek vannak, ami hosszabb hullámokat eredményez, de nagyobbak is és erősebbek is, és mivel nem ér le a lábunk, ezért a hullámok is jobban elmosnak, egyszóval ez már a számunkra kezelhetetlen típus! J Plusz mivel itt gyorsan mélyül, nem működik az a verzió, hogy besétálsz a kisebb hullámokig, vagy habokig (ami a kezdőknek ajánlott), itt keményen úszni kell.
Padlingpadlingpadling
Mivel már életünkben négy napot szörföztünk, nagyon nagy volt az arcunk, de végül mindkettőnket partra vetett egy kemény hullámsorozat, egy 15 perces habokban és hullámok alatt való vergődés után. J Itt ha egyszer beborít a hullám, következik egy 10-15 perc küzdés, hogy hullámmentes övezetig elússz. Amíg ezt el nem éred, jönnek egymás után a hullámok, vagy a fehér habos rész, hatalmas erővel, behúz maga alá, és tol kifele a kövek felé, közben pedig figyelj arra is, hogy beoszd a levegődet, maradjon a víz alá is. De komolyan, olyan erősek a hullámok, hogy a szörfdeszkát kiszakítják a kezedből, ha nem fogod elég erősen, vagy akár ketté is törheti, ha rossz helyen csap le... Egy erős pasinak ez könnyű, de szegény Zsófi azért megdolgozott keményen. J
Ezek elmosnak, mint egy darab sz...! :)
Helyi vagány bodybordos havercsavó!
Dávid sokkal kitartóbb volt, addig nem megy haza, míg szörfösnek nem hívják, így ő a negyedik napra 10-ből 8-szor fel tudott állni normálisan, bravóóó! Juhejj, nagy álom teljesült, bár azért még van mit gyakorolni..., de már sikerült rendesen a hullámon is felállnia, ami tényleg gratulációt érdemel! :DDD Tapsvihar!
Zsófi pedig a 4. napra már profin tudott űlni a szörfön (ehhez is kell egyensúlyérzékJ) és evezni. Míg mások észvesztve eveztek, hogy elkapjanak egy hullámot, Zsófi szintúgy észtvesztve evezett, hogy őt el ne kapja egy hullám... J Azért ne becsüljük le ezeket a hullámokat és Zsófit sem, ugyanis ő is felállt egyszer, ami szintén gratulációt érdemel!J
Jajj de jól megy már az ülés! :)
A vége felé már annyira nagy szörfösök voltunk, hogy felkeltünk hajnalni fél 7-kor (a kényelmes 10 helyett), mert hajnalban vannak a mi szintünknek való hullámok, és alig vannak a vízen!
Reggeli menet...
...és naplemente a Csendes Óceánon!Jejeee :)
Így legalább maradt időnk nap közben is dolgokra. Egyik nap bebuszoztunk az igazi helyi csirkés busszal (ezek még durvábbak, mint a guatemalaiak) a közeli városkába. Nem is volt olyan rossz, mint amilyennek képzeltük, sokkal inkább izgalmasabb.
Buszmegállós finomságok! :) Elég kicsi a szemét errefele...
Egy gyönyörű példány! :D Ez már nem is csirke,hanem kakas! :) De lássuk a mi csirkénket:
A városban egyből a halpiacnál tett le a busz, itt aztán volt minden, rengeteg féle rák, hal, rája, kagyló, stbstb.
A dokk
Frissen mosva! :)
Finomságok...
...és a szárrítóműhely! :)
Volt itt mindenféle mulatság is! :)
Ettől aztán megjött az étvágyunk J, Zsófi evett egy szó szerint tengeri herkentyű levest, olyat, és olyan helyen, amitől óvnak az utikönyvek, de már átestünk a nagy betegségen, erősnek érezzük magunkat... Dávid nagyon bevállalós, evett egy csirkét J
Itt azért jobb óvatosnak lenni, de mindenki megúszta! :)
Ez a kompozíció azért nem rossz... Halászlé! :)
És az édesség részleg! :)
Kicsit még körbesétáltunk a „városban”, egy ilyen helyen pusztán az utcán lenni is élmény! J
Gyönyörű egy hely volt! :)
Tele mesés fényképlehetőséggel!
Dealer :)
Egy másik napi programunk Dávid örömére a motorozás volt. Kibéreltünk egy helyi supercsodát, azzal jártuk be a közeli strandokat és falukat...
Majerkedés! :D
Gyönyörű speedgép! :)
Zsófi is húzta neki! :)
Komolya felszerelést is kaptunk!
Na de hát kicsit máshogy is láthajuk az óceánt...
...na meg a helyi mosodát...
...és fürdőt! Kőkemény... :)
Na ilyenért sem kellett még életünkben lassítanunk, vigyázzat surfosok! :)
Végül innen is indulnunk kellett, Zsófi boldog, hogy mehetünk, Dávid bánkódik, épp kezdett ráérezni a hullámok sebességére illetve hozzátartozik a dologhoz az is, hogy most már jellemzően többet maradunk egy helyen, így kialakulnak haverságok, mindennapi rutin stb., ami mindig nehezíti a továbbállást... De hát szűküs az időnk, és szeretnénk még egy kicsit látni El Salvadorból, ezért irány a Virágok Útja...
Pedig itt annyira biztonságban éreztük magunkat! Otthon nem kéne bevezetni, tökre működne! :)
Ruta de las Flores
Egyszer már túléltük a csirkés buszt, hát akkor miért ne utazzunk azzal, sokkal de sokkal olcsóbb, plusz ide már nem is visz minibusz, ez a térség kiesik a hagyományos túrista útvonalból.
Gyönyörűek ezek a gépek! :)
Csak néha kicsit túlpakolják őket csirkékkel! :D
Ez a Ruta de las Flores tulajdonképpen egy több városkát is magába foglaló térség, egyik a kézművességéről híres, a másiknál szép vízesések vannak, meghatározott városokban pedig minden hétvégén ételpiac van. Szerencsénk van, pont hétvége van, így megnézhetjük, mit is takar ez az ételpiac. Kiválasztottunk egy várost, Juayua-t, itt szállunk meg, innen akarunk körbenézni. Mostanra igazi utazóknak érezzük magunkat, nem tipikus túristáknak, helyi busszal megyünk, esszük a helyi kaját, félelem nélkül, sétálunk olyan helyeken, ahol rajtunk kívül egy fehér ember sincsen, nem foglalunk előre a neten szállást, majd úgy is lesz, stb. Persze ez eredményezheti, hogy mondhatni tömött buszokon utazunk, és jelen esetben a szálláson az első estét 3 helyi csinibabával töltöttük. Az egyik 130 kiló volt, a másik másnap estig el sem tudta hagyni a szállást olyan másnapos volt és sokat járt a függönnyel elválasztott közös fürdőbe is, nem zuhanyozni! –persze ilyenkor mi nem vagyunk otthon! J
A börtönünk, ja hotelünk! :)
Na de vissza Juaya-hoz, a legjobb várost választottuk, itt van a legnagyobb a pörgés, a legnagyobb kajapiac, ráadásul Fekete Krisztus J ünnepét is most tartják, úgyhogy a feje tetején állt az egész város. Első este egyből hatalmas szabadtéri buli volt, több helyen szólt a zene, sültek a finomságok, churros, husok, rumos édes forralt tej, még transzveztitákat is láttunk, ami azért a vallásos, hagyománytisztelő Dél- és Közép-Amerikában ritka. Azért ez inkább egy falusi dínom-dánom-hoz hasonlít, sem mint egy Sziget fesztiválhoz, de komolyan érdekes és hát az ilyen egyedi élményekért vagyunk úton...! J
A legszebb épület, a templom! :)
Itt is a szokásos gagyipiac!
Mindenféle szarsággal...
...és gyönyörű "házakkal"! :)
De biztonság itt is van! Zsófi, a csirkés és a sörétes! :)
Na ez már csurrosz!
És a finom tejes, vodkás, fahéjas okosság!
Már Argentínában is láttuk, de ismét itt van, igen a Fekete Jézus! :)
Másnap ismét a hőnszeretett csirkés buszra pattantunk, és bejártuk a közeli másik két kisvárost. Viccesek ezek a buszok, felpréselnek rá annyi embert, amennyit csak tudnak, néha egymás hegyén hátán vagyunk, füttyszó jelzi, ha meg kell állnia, és bárhol megáll, ahol valaki leinti, vagy ahol valaki le akar szállni. Ha nem tudod, hogy néz ki az, ahol le kell szállnod, akkor a helyiekre kell magad bízni.
Komoly a sofőr széke, na meg az egész mindenség! :)
Az első állomásunk Apaneca, sikerrel leszálltunk jó helyen, de nem volt izgi, kicsi város, egy tér, és egy nemrég renovált, félkész templom, nemrég földrengés döntötte le.
Na ez a falu kipipálva, mehetünk a következőbe!
A főtér és a kávéültetvények
A második város, Ataco már inkább volt érdekes, itt is zajlik az ételfesztivál, kicsit kisebb, mint a mi városunkban, de ez itt nem is a kajáról híres, hanem a textilszövésről... Azért voltak itt finomságok, sült béka és iguana tojás, nyamnyamJ
Iguana tojás! Na ezt még a Dávid, rozsdás szöget is megemésztő gyomra sem kívánta! :)
És a békuci! :)
Vicces kis épületeket találtunk...
...kár, hogy csak kettő volt belőle...
...a harmadik már a helyi vegyesbolt! :)
Még pont egy hely van! :)
Sanyi elfáradt! :)
Mesés kompozíció:virágok, rendőrök és a másoltcd árus!
És a helyi párttagok! :)
Elmentünk egy nagyon bereklámozott, de annyira nem csodás vízeséshez is, ahol volt fürdési lehetőség is, hát... túl sok helyi fürdött ott, úgyhogy inkább ezt most kihagytuk. Ennyire azért nem vagyunk bevállalósak, ki tudja, mi van abban a vízben, otthon annyi mindennel ijeszgettek minket!
A csúzdapark
És a mellette lévő mosógép, ami kifolyik a medencéből,azzal mosnak! :)
Megnéztük a helyi kilátót is, találtunk egy kávéültetvényt és egy helyi vagányt...
Irány a kilátaó
A kilátnivaló, láttunk már szebbet is, de nem rossz!
Kávéültetvény
A cserje
És maga a KV
Machete :DDD
Dávidot nagyon érdekelte, minek hordják magukkal mindig ezeket a nagy macsétákat, ezért meg is kérdeztük őket... a mindennapi élethez kell nekik, ezzel vágják a termést, a tüzifát, mindent... na de akkor is, miért hordják mindig magukkal? Ettől lesznek jó pasik? J ( na ez Zsófi kérdése)
Este ismét nagy party volt a városunkban, most zárultak a szépségkirálynő választások, felvonultak a nyertesek, hát... az első kivételével a többiek se férfi se női szemmel nem voltak szépek. Döntsetek ti...
Az első helyezett nem volt rossz...
...a második már kérdőjeles...
...a harmadikat inkább nézzük innen! :) Jó kis tákolményokon szállították őket!
Viszont a javukra legyen mondva, menet közben cukorkát és nyalókákat dobáltak a tömegnek, mi ügyesen elkaptunk párat a kisgyerekek előlJ Aztán volt tüzijáték is, és ismét nagy ivászat a városban, mi ezt szépen kihagyjuk, irány a csodás szállás, ahol legalább már csak ketten vagyunk...
Azért a mi városunknak is van vízesése, nem mehetünk el anélkül, hogy ne látnánk, következő reggel elmentünk ide is. Kicsit izgalmas volt az odaút, eleve privát területen fekszik, és a vízesésrendszer egy vizi erőmű része. Ide még bementünk, aztán jött az érdekes rész, elértünk egy olyan pontra, ahol nem is voltunk biztosak, hogy át lehet-e kelni a vízesésen, elég veszélyesnek tűnt. A köveket nem lehet látni a víztől, oldalt pedig már zúdul is a víz tovább.
Balra a vaslétrás átkelő!
Még szerencse, hogy a helyi munkások, akik renoválják a gyalogos utat, a segítségünkre keltek, és kézenfogva átsegítettek. Nagyon nagyon tetszik nekünk továbbra is Közép-Amerika, nagyon kedvesek az emberek, nyitottak. Aztán elmentek a munkások... hogy jutunk vissza? Itt sétáltunk egy kicsit még tovább, aztán az egyik helyen, ahol kis medencében gyűlt össze a vízesés vize (majd esett tovább), legyőztük minden addigi félelmünket (mit kaphatunk el a vízben, mi harapja meg a lábunkat a víz alatt, mi van, ha tovasodor a víz, meg különben is hideg), és átadtuk magunkat a természetnekJ
Tisztára, mint a filmekben! :)
Izgalmas volt ketten egy ismeretlen vízesésben!
Felfrissülve irány El Salvador fővárosa, San Salvador, innen pedig megyünk tovább, amint tudunk, Hondurasba.
San Salvador
Mivel másnap reggel indul csak a buszunk, így maradt egy szabad délutánunk, hogy felfedezzük a centert. Hát, talán eddig ez volt az egyik legsokkolóbb élményünk. A modern, túristákkal teli városközpont helyett egy hatalmas, koszos, csak sötét emberekkel teli piacot találtunk, az egész város egy nagy piac, nem vicc!!! Mindenhol árusok, árulják a gagyibbál gagyibb dolgaikat, köztük hamisított gyógyszert, parfümöt műanyag tálból, wc pumpát, minden kamut, amit csak el tudtok képzelni, renget ember az utcákon, az autósok alig férnek el tőlük, folyik a szemét mindenféle az utcán, hol büdös van, hol kajaszag..., brutál, leírhatatlan érzés ilyet látni, mindehol bámulnak ránk, hogy mi a szart keresünk egyáltalán mi itt, nagyon kemény, erre nem számítottunk... Mégsem féltünk valahogy, 3 hónappal ezelőtt egy ilyen helyen rettegtünk volna az ablak mögül és tuti nem mentünk volna az utcára... De higyjétek el, hogy igenis meg szabad nézni egy ilyen helyet is, nem bántják az embert, sokkal inkább kedvesek velük, ugyanakkor azt sem kell elfelejteni, hogy ez a szegénység a nyugati - benne aMAGYAR - gazdagság és felhalmozó életmód végterméke, és mindenki szégyelje magát, közte mi is, hogy vidáman megyünk shoppingolni, miközben az ilyen és hasonló országokban az emberek éheznek és nyomorban élnek, csak azért mert a mi termékeinket 1 dolláros napi bérért állítják elő!!! Na ne siránkozzunk, lássuk a képeket! Vigyázat sokkoló lesz! :D
Itt még azt hittük egy átlagos városkával van dolgunk...
...közeledtünk a city felé...
...és íme a város, ami valójában egy óriási piac! :)
Ameddig a szem ellát árusok és embertömeg!
A pulykaárus kisfiú :)
És a hónaljdezodort áruló fater!
Szó szerint hegyekben a gagyi! :)
Ezt nem is értjük, talán kommunista maradvány (volt itt egyáltalán?), nem tudjuk...
Banán, 7Ft/db! Na ilyet melyik párt hoz nekünk? :)
Azért volt szépség is, de ez is zárva volt!
Kicsit érdekes volt a helyzet!
Na de irány tovább, a szabadság park...
...és a szabadságon lévők! :)
Vannak egy páran!
Órás és telefonmesterek! Olcsón dolgoznak! :)
A banánárus, aki sztár lett, miután vele fotózkodtam, nem vicc! :)
És folytatódik a végeláthatatlan piac
Tisztaság és a halárus jobbra! Ez sem valami friss dunai ponty! :)
Á, hihetetlen volt az egész...
Ez már személyszállítás! :)
Na, itt azért van még minimum 15 hely! :)
Na de semmi gond, túléltük!
Nagyon különleges élmény volt mindenesetre, de 2 óra után boldogok voltunk, hogy jól ismert helyet találtunk, Burger King, jó ez az 1dolláros munkaerő J
Megláttuk az oázist a sivatagban! Beültünk egy jó öreg hagymakarikára! :)
Azóta mindenkitől azt halljuk, atyaég, El Salvador, különösen a főváros, San Salvador, borzalmasan veszélyes, oda mertünk menni??? Meg vannak lepődve az emberek, hogy mi voltunk ott! J Ok, ennyi elég is volt, de ha hiszitek ha nem, ez volt az utunk eddigi legegyedibb élménye, amit nem cserélnénk el semmire sem...
De vár ránk Honduras és a világ legolcsóbb búvárparadicsoma, úgyhogy lépjük át a határt megint... J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése