Welcome to Viet Nam Phu Quoc

Örülünk, hogy végre Viet Namba ( az ország nevét így írják valójában...) lehetünk, nem tudunk sokat az országról, két fő célünk van: az egyik nagy célünk, hogy lássuk a rengeteg robogóst egy nagyváros utcáján hömpölyögni, a másik, hogy lássuk a már annyira hiányolt planktonokat. Szóval elég komoly célokkal érkeztünk...J Na persze azért érdekel minket a helyi élet is! J

Irány a határ! :)

A kambodzsai Shengen! :)

Az eszközünk...

Welcome to Viet Nam

A fogadóbizottság, Szokásos: mi őket, mio őket bámultuk! :)

Így hova máshova, mint egy szigetre vezetett első utunk! Kb 3nappal ezelőtt egy 1perces beszélgetés alatt mondta valaki, hogy a viet nami barátnője szerint ez a legszebb sziget az országban, gyorsan erre is irányítottuk magunkat, továbbra is kizárólag ad-hoc jeleggel utazunk és ez marad így végig...!  Már a határon átlépve örömmel tapasztaltuk, hogy valóban itt sokkal kevesebb a szemét, szinte nincs is! Ami nem változott, az emberek ugyanúgy túrháznak, amikor és ahol csak kedvük tartja, Dávid mindig jókat röhög rajta, Zsófi meg totál kivan. J  Zsófi még a fincsi rákfertőzést nem heverte ki és gyenge, és ráadásul ebben az állapotban még egy jó kis torokgyulladást is begyűjtött (azért ne egy magyar durvaságot képzeljetek el, ahhoz képest csak csurog az orra J ). De miért, mert az ázsiai paraszt nem teszi ám a szája elé a kezét, amikor köhög!!!

Mindegy, jó helyre kerültünk, egy afféle igazi kis Tájföldes sziget még 10 évvel ezelőttről. Masszív fejlődésben van, 4 évvel korábban még csak 5-6 nagyobb resort volt a szigeten, meg a két kikötőfalu, semmi más. Most pedig épülnek sorban a hotelek, kicsik és nagyok, rengeteg bolt, étterem, éjszakai kajapiac, na ezt már szeretjük, hazaértünk. J Az első dolgunk volt szállást keresnünk, na ehhez meg kellett egy tuktuk-os, aki segített, na de mifféle tuktuk-os ez, robogós! Ezt mindig is kerültük, motorosok vagyunk és nem szívesen ülünk fel mások mögé, még robogóra sem, de most nem volt más választás...

Azért kell ide technikai tudás! :)

 A mi bungallónk konkrétan annyira új volt, hogy mi voltunk az első lakók, reggelente pedig még ácsolták a többi bungalló hiányzó részeit. Nekünk az utolsó napunkon tették fel az ablakpárkányt J Mi voltunk az egyetlen lakók, de mi ennek kifejezetten örültünk, egyrészt senkinek sem kell köszöngetni, másrészt durván tudtunk alkudni. Mondja  a vietkong, hogy 25dollár, röhögtünk egyet, mondjuk akkor csá, jójó 20, mondjuk neki 15, mondja nem, mondjuk csá, erre okés! Ezzaz, 3000Ft-ért kettőnknek egy zsír új bungalló, gyorsan lepakoltunk, leszedtük a hűtőről a ragasztást, hogy tudjuk használni és irány a strand...A legjobb helyen voltunk, 5 méterre a tengertől, és a városhoz is elég közel.

Na igen, ezek rendes kis bungallók...

3000Ft-ért kell ennél több???

A partunk balra...

...és jobbra!

És középen egy kelet-európaival...

Nem csak a mi házunk épül... Már első nap felfedeztünk a bungallónkban egy épülőfélben lévő méhecske fészket, amit épp az óriási méhecske anyuka toldozott-foltozott...

Készül a méhecskalak, Zsófi retteg...

Elkészült és nem lerombolható...

Zsófi mérsékelten örült a lakótársnak, van egy kis fóbiája. Szóltunk is egyből a házigazdának, hogy csináljon valamit. Mi volt a válasza? Ó dehogy szedjük le, ez itt Viet Namban a legnagyobb szerencsét jelenti! Marha jóJ Reméljük az utódok nem kelnek még ki pár napig, legalább, míg el nem együnk innenJ

Robogót persze egyből béreltünk, szóval tényleg minden adott volt egy jó kis ázsiai strandos szekcióra, juhéjj! J Mostmár nagyjából tudjuk, mi kell Zsodav paradicsomához: sziget, elég nagy ahhoz, hogy legyen mit nézni, de nem akkora, hogy a túrsták kedvence legyen, legyen robogónk, közeli tengerpart, úszásra alkalmas tenegrvíz, vagy legalább medence, és jó kis olcsó de igényes kajapiac, ahol bizalommal ehetszJ EnnyiJ Na, ez egy ilyen hely! Sajnos itt két év múlva már repülőtér lesz (most is van, de csak propelleres gépeknek), meg rengeteg ember, és biztosan drágább is lesz, mi még pont a végét csíptük el a sziget varászlatos korszakának. Minden csodaszép, érintetlen területtel előbb-utóbb ez lesz??? Igen ez, úgyhogy gyorsan induljatok nézelődni! J

Egy kellék a nem sok közül, ami kell az élvezetekhez...



És egy másik, már nehezebben beszerezhető: Pálmafa...

Este felfedeztük az éjszakai kajapiacot, nagyon jól kinéző, friss tengeri dolgokkal, plusz most már azt is látjuk, hogy mi itt a nagy biznisz – a gyöngyök. Egyenlőre még csak a piacon láttunk gyöngyárusokat, nem tudjuk, hogy igaziak-e... ahhoz túl olcsóak. De az biztos, hogy nem műanyag, Dávid le is tesztelte, le is tört egy kis darab a fogából, szóval igaziJ

Következő kellék, az olcsó kajapiac...

...és a tengeri finomságok fillérekért!

Igaz?gyöngy

Sokat azért nem időztünk a piacon, várnak minket a planktonok!:) És igen, vannak, láttuk őket!!! Minél nagyobb a sötétség, annál jobban látszanak, a víz alatt kell mozognod, és a  mozgás környezetében valóban felcsillannak a planktonok, mint sok ezer kis zöld csillag. A víz felettről nézve is láthatod, de a legjobb, ha maszkba lebukva, a víz alatt nézed. Olyan, mintha varázsló lennél, és minden mozdulatod hatására életre kelnének a kis zöld vizitündérek. Ha Tájföldön, Kambodzsában, vagy Vietnámban vagytok, próbáljátok ki, szigeten azért működik jobban, mert egyrészt tisztább a víz, másrészt sötétebb van! És csak vatosan, a planktonokat a cápák (whaleshark) is szeretikJ Erről nincs kép, bocsi, de a National-en van róluk műsor!

Na ezt azért látnotok kell, akár egy netről leszedett képen keresztül is! Sokat kerestük, nem adtuk fel és valóban fantasztikus!!!

Az első teljes napunkon délután elindultunk felfedezni a szigetet. Hallottunk egy csodás partról, megkeressük! Az utak nagy tempóban épülnek, többsávos autóutak. Amerre mi mentünk, beton még nem volt, voltak viszont gyöngyárak és egy nagy halászfalu, még igazán őrizve az igazi vietnámi szellemet.

Mesés kép! Megjelentek a satyók...

Halászfalu

Készül a...

...szárított tintahal!

És a szárítás, nem tűnik túl bonyolultnak! :)

Viet Nam face

Tipikus ladikféleség

Hmmm, az ilyen látványért érdemes utazni!

Komoly vietnami flotta! :)

Megy a meló keményen

És készül Zsófi kedvence, spanyolosan cocoverde!

Aztán ami még út közben látványosság volt, a börtön, és egyből mellette a katonaság. Van ám itt rend, kérem! Amikor arra jártunk, épp gyakorlatoztak az udvaron, megálltunk nézelődni, persze egy percen belül elzavartak minket, még jó, hogy nem lőttek le... ki tudja egy komcsi világban, gyorsan elhúztuk a csíkot, mert második felszólitásra már valami fejes jött és mutogatott... J

Komoly kis laktanya!

Ment a masír! :)

Ez igen, szocialista egypártrendszer! Ne nagyon kérdezgess, mert itt még jön a fekete autó...

És végül a várva várt part, tényleg filmbe illő!

Hát igaza volt annak, aki említette nekünk ezt a szigetet...

Jajj, egy ilyet kérnénk otthonra is! :)

De már elindult az átalakulás...

...még az utolsó pillanatot elkaptuk!

Ami kifejezetten érdekessé tette a helyet, azok a medúzák voltak. Először tartottunk tőlük, de mivel a sok ázsiai fürdőzőtársunk simán megfogta őket, mi is felbátorodtunk. Tényleg nem csípnek, csak az ostorához ne nyúlj! Az csíp. Egy ideig így eljátszadoztunk velük, aztán egyszer csak olyan érzésünk volt, mintha csípne a sós víz – biztos titeket is csípett már a só, na valami hasonló érzés. Csak ez nem akart múlni, és egyre nagyobb területre terjedt ki. Elindultunk kifelé a vízből, egyre gyorsabbanJ A partra érve már igencsak égetővé vált a helyzet, szaladtunk is a csaphoz, és mosakodtunk le, de még így sem csökent a csípés, égés, viszketés... Ez nem lehet só! Később megtudtuk, a medúzák, attól még, hogy nem csípnek meg közvetlenül, a vízbe beleengedik a mérgüket, ami persze így elért minket is. De ekkor már késő volt. Csak lapátoltuk magunkra a vizet a csapból, mindenhova... mi voltunk a fő látványosság a parton! Főleg Dávid, aki két marokkal öntötte a gatyájába a vizetJ Fiúk, tudjátok ez milyen érzés lehetett, lányok, meg el tudjuk képzelniJ A helyzet nem javult egy cseppet sem, így Zsófi szerzett jeget, jöhetett a jegelési fázis, Dávid is jegeltJ Majd egy helyi javaslatára homokkal kezdtük magunkat dörzsölgetni... Szépek voltuk mind a  kettenJ Dávid a gatyájában turkál, Zsófi meg jéggel és homokkal vegyült sárral kenegeti a bikinis testét ott, ahol a nők nyakig felöltözve fürdenekJ Egy olyan fél óra alatt enyhült a csípés érzése, így miután már mindenki megismert minket a parton, inkább odébb álltunkJ Annyira nagy hatással volt ránk az eset, hogy Dávidnak csak este jutott eszébe, hogy még az ebédért is elfelejtettünk fizetni a helyenJ

Pedig olyan jól néznek ki...

Csak nem kell annyira gugolgatni közöttük! :)

A második teljes napunkon, ha részletesen le szeretnénk írni, mit csináltunk, semmit semJ Strandolás, napozás, frizbi, kártya, játék a szomszéd kislánnyal, kutyusokkal, naplementézés, este pedig az állandósult programunk, a plankton-látogatásJ

Játszótársaink

Ment a flegmáskodás! :)

Na de hát ez...

A harmadik, utolsó napunkon még egyszer elmentünk a gyöngyös gyárba, most már be is mentünk, nem csak kívülről haladtunk el mellette. Kíváncsiak voltunk ugyanis, hogy azok a gyöngyök, amiket a piacon árulnak, valóban igaziak? Sokat megtudtunk a folyamatról. 3-4 évig tartják a kagylókat, amikben még kicsi korukban műanyagot helyeznek el, azaz mesterségesen bekoszolják. Ezt a mesterséges koszt veszi körbe a későbbiek folyamán a kagyló a saját anyagával. Kis méretű kagylóból kisebb gyöngy lesz, nagyobb mértűből nagyobb. A gyöngyök aztán különböző értékűek lesznek annak megfelelően, hogy mennyire szép a felszínük, mennyire kerekek, hibásak-e stb. Ezek a tenyésztett gyöngyök. Létezenek a természetes igazgyöngyök, de azok sokkal de sokkal többe kerülnek. Ezek természetes koszolódás során (nagyrészt homok) jönnek létre a kagylók belsejében. Hát itt nem vásároltunk, de okosabbak lettünk... a piaci gyöngyök minden bizonnyal azért olcsóbbak sokkal, mert selejtes gyöngyök, a drágább ékszerekhez nem tudják felhasználni azokat a szemeket, de egy laikus szemlélő meg nem mondaná, hogy bármi bajuk van. (Zsófi kapott is egy szettet este a piaconJ, totál szett 4000Ft!!! Akármilyen úton is van az ember, ezeket nem lehet és nem is szabad otthagyni!)

Kaptunk egy kis PR-t

A kagylók kívülről...

...és belülről!

Óriási választék, válassz, alkudj és fizess! Mi az első pontnál leragadtunk! :)

Igaz!gyöngy

Egy bónusz látványosság még a gyöngy-gyár mellett:

Lehetett gyűrni a kishavert

A majdnem ember...

Elmentünk a sziget másik felére is, amerre még nem jártunk. Érdekes volt, szép volt, de a medúzás part tényleg verhetetlen élményJ

A motoros szabadsás előnye, bármerre mehet az ember és sokmindent láthat...

pl. halászokat

vagy pl. további szocikat, középen KFC! :)

És a part, elhanyagolható, de hamarosan tuti ellepik a szállodák!

Visszafele pedig áthaladtunk a helyi piacon!

Az indulás napján délelőtt még volt kis időnk henyélni, majd indulás a zsúfolt nagyvásorba, Saigonba. Elvileg hoteltől hotelig szállítanak, de már rosszul kezdődött a dolog. Késtek (vagyis szerintünk elfelejtettek jönni értünk, majd amikor telefonáltunk, akkor jutott az eszükbe) a motorosok, akik elvittek minket a kisbuszig. A kisbuszban mindenki ránk volt mérges, ujjal mutogattak ránk, mi meg hiába magyaráztunk mindeféle módon, hogy az ő hibájuk, szálljanak le rólunk. Valószínűleg ezért végül nem is vittek el egészen a kikötőig, hanem a kikötőtől kb. 10 perc sétányira kiraktak, mondván, hogy mindjárt itt is van, menjünk szépen. Fúú de idegesítő, amikor nem tudod elmagyarázni, hogy mekkora egy pöcsök valójában, ráadásul egy ismeretlen hely kellős közepén vagy, ki vagy szolgáltatva az embereknek. Az emberek pedig alapvetően jószándékúak, segítenek, de most épp nem... 10 percet gyalogoltunk a 40 fokos tűző napban, Zsófi még beteg, és végül épp hogy csak elértük a hajót. Hát így kezdődött az utunk Saigon felé...

Zsófi majdnem elveszítette a türelmét! :)

Már előttünk a cél...

És éppen hogy, de elcsíptük a yachtunkat! :)