Guatemala, az elso benyomasok Kozep-Amerikarol!

50 napunk van Közép-Amerikára, ami Dávid szerint kevés, és ezért már az elejétől szeretné prögetni a dolgokat. 50 nap alatt szeretnénk megnézni Guatemalát, azon belül is 4-5 kiemelt célunk van, többek között a maja piramisok. Aztán El Salvadorba is átnézünk, főleg a szörfözés miatt. Aztán át Hondurasba, ahol állítólag a világ legolcsóbb búvárkodási lehetsőgése van, és ha már egyszer letettük a búvárvizsgát direkt az út miatt, akkor nem lenne rossz pont itt a Karibon merülgetni. További cél még Belize, ide Dávid akar mindenképp menni, de miért is? Hát miért Zsófi, a raszta fekák és a világ második korallzátonya miatt! J Végül ahonnan a repülőnk is megy át Ázsiába: Mexicó és a Jukatan félsziget partjai. Szóval néhány ország ki is marad, célirányosnak kell lennünk, de azért reméljük kicsit belekóstolhatunk a trópusokba...

Egy kis Guatemela – beléptünk egy új világba...

Közép-Amerikai túránkat itt kezdjük, és mivel Zsófi még küzd az ecuadori vírussal, első nap hostelszobás progi van Guatemala City-ben J, a nagyvárosokra már amúgy sem vagyunk annyira kíváncsiak (Dávid talán még igen), legalább rápihenünk a következő másfél hónapra. 

A fővárosban afféle átmenetnek hittük az országot, de ez gyorsan megváltozhat...

Másnap pedig indulás tovább Antiguába, Guatemala egykori fővárosába és egyben túrista központjába.

1 lóerőre váltunk... :)

A mamák megint megjelentek! :)

De ilyen komoly felszerelést még nem láttunk! :)

Antigua, jobbra a fényben Jézus képe látható! :)

Kolonial szerű városka egy kis modernséggel!

És a fő akármi... :)

Egy kis helyi finomság... :)

Bár sosem terveztük túl magunkat, ennyire kevés tervünk talán még sosem volt, be kell vallanunk őszintén, hogy halvány lila gőzünk (fingunk) sincs a teljes területről, de még a kontinensről sem. :)

Így megérkezésünk után egy kis felderítésre indultunk, mit ajánlanak itt a különböző túrás cégek. Végül a lehetőségek közül a leginkább a vulkántúra nyerte el tetszésünket, nem adtuk fel még, hogy egyszer látunk lávát is. J Itt pedig van vulkán bőven, a város körül is található kapásból 3, amiből egy annyira aktív, hogy 10 percenként fekete füstöt is lövell ki magából, neve méltán Fuego (azaz Tűz).

Elég homályos,de elég konkrét!



Ez meg kábeles, de megint csak konkrét! :)

 Miután sok időnk volt a túráig beiktattunk egy kis helyi piacot, ami sajnos inkább gagyi kínai meggagyibb guatemalai változata! :)



Mi nem a Fuegora másztunk fel, erre nem is lehet, életveszélyes. A miénk a Pacaya vulkán, ami félig aktív csak, füstölög, de beszámítható. Persze a tetejéig most sem mentünk el, így csak 1,5 órát kellett felfele sétálnunk.

A helyi taxik...

...és a taxisofőrök :)

Nem volt rossz a látvány felfele...

A túra második felén már a kihűlt, kiszáradt láván gyalogoltunk, lélegzetelállító és egyben megrázó volt a lepusztult táj látványa. Lávát és krátert így most sem láttunk, lávát amúgy is csak a vulkán kitörését követő hetekben lehet megfigyelni, így lassan erről le kell mondanunk, legalábbis ezen a féltekén.... A kráterig pedig elvileg nem szabad elmenni, mert veszélyes, bele lehet esni, de mi igenis láttunk fent embereket, csak a mi túránk nem vezetett odáig, fel – ebben a vulkános cuccban nem vagyunk túl szerencsések... Sebaj, láttunk azért kisebb füstölgő lukakat. :)

Aztán megláttuk hova is megyünk, a jó... :)

A fekete lávahamu vagy mi mindenfele! :)

Ahol azért nem tanácsos azért megbotlani...



Ezzaz! :)

Mindenfele hatalmas vulkánok!

Egy kis okosság mindenkinek, nem mindig van itt ilyen 30fokos hideg! :)

A láva...

Makró

Természetes szauna, hát próbáljuk ki...

Mi :)

És a naplemente! A kép eladó! :)

Másnap mentünk tovább a közelben fekvő, 2. túristalátványosság felé, az Atitlán tó felé, aminek sok kisebb falu is van a partján, mi San Pedro de Laguna-ban szálltunk meg, a San Pedro kezdetű dolgokat általában is szeretjükJ Sokat panaszkodtunk a buszokra eddig is, de a guatemalai buszok minden eddigin túltesznek. Itt már ritkák a távolsági buszok, csak az országok fővárosai között közlekednek. Egyébként pedig két választási lehetőséged van: az egyik az úgynevezett chicken busz (csirkés busz), testestül-lelkestül helyi busz, ide fehér ember fel ne merjen szállni! A nevét minden bizonnyal onnan kapta, hogy a terményeket és az állataikat is ezzel szállítják, és amellett hogy ezen könnyedén kirabolnak, életveszélyesen hajtanak. Higyjétek el, hogy nagyon sok mindent bevállalunk az út alatt,  de ilyen tényleg csak a filmekben van... :) Íme egy film: 

Micsoda gépek, és ez egy ultra szép példány! :)

Sanyi csak ügyesen, nagyon odaverheted magad! :)

Mi Turismoval nyomtuk!

A "buszmegálló"...

...és árusai a Mayalányok! :)

 Otthon sokan siránkoznak, hogy milyenek az utak, hát íme a guatemalai...

Na de megérkeztünk, találtunk egy jó olcsó szállást is tóra néző panorámával. Szép idő volt, ezért be is neveztünk egyből egy három órás kajakozásra. Nem tudjuk, mit gondoltunk, 5 hónapja nem evezetünk, egyből 3 óra? Plusz közben az ég is beborult, így két órával indulás után szégyenszemre visszatértünk a kölcsönzőhöz – az időjárásra fogtukJ De legalább kipróbálhattuk az Amerikában vásárolt vízálló fényképezőgépünket, zoomolni nem tud olyan jól, de alapból nincs vele gond. (egyenlőre)

Felulrol tiszta MonteCarlo

Nem rossz a latvany, szemben az indian fej! :)

A fej!

A vizen mar akadnak furcsasagok!

Eleg felejtheto program volt, jo, hgy nem sullyedtunk el!

1-2 szepseg azert akadt, de ennyi...

Ujabb vulkan, csunya lenne, ha igy fustolne, ez felho! ;)

Este felsétáltunk a kisváros központjának gondolt utcán, ahol zajlott az igazi helyi élet, mindenfelé sülő étel illat, füst, az utcán egy csomó szemét, Tacos árusok. Szépnek nem mondható, de nagyon élveztük, most aztán benne vagyunk a guatemalai életben! És igen, nagyon rég óta kerestük már ezt a látványt, akár mennyire is hihetetlennek tűnik! Ez valóban MÁS és rettentően igzalmas!!! Bár majd ezt egy kicsit később kifejtjük, röviden annyi, hogy eltelt 5 hónap és megváltoztunk, azaz túristából utazókká váltunk...tök mind1, hogy a miami luxusban vagyunk, vagy guatemalai putriban ugyan úgy élvezzük és ugyan úgy szeretjük mindkettőt! Hallottunk erről és valóban létezik! 

Ez a kukoricas lepenyt azert meg kellett szoknunk! De jojjon egy kis finomsag...

San Pedro Business District :)

Mad Max

A WTC egyes tornya :)

Zsofi egy csirkevel pozol! haha

David meg politizal!:) Itt a pirosak, zoldek es kekek jatszak az "itt a penzed hol a penzed?" jatekot! Egy okol vagy 1 illetve 2 ujj a jelkep! :)

 

Másnap folytattuk az igazi helyi szellem megtapasztalását, elzötyögtünk a kisbuszunkkal a közeli faluba. Csalóka ám, Közép-Amerikára amikor ránéztünk a térképen, megörültünk, Dél-Amerikához képest minden olyan közelinek tűnik. Persze, nincsen messze, de ilyen utakon, ilyen járművekkel ugyanakkora szenvedés. Így 3 és fél órát utaztunk a közelinek hitt faluba, Chichibe. Na de miért is jöttünk ide... itt van Guatemala legnagyobb maya piaca.

Hatalmas élmény volt csak úgy sétálgatni az árusok között, rengeteg áru, szépen szőtt ruhanemű, szobrok, étel, nincs olyan, amit itt ne lehetne fellelni. Nehéz volt ellenállni, hogy ne vásároljunk meg mindent, ami csak egy kicsit is megtetszett, mert tényleg nagyon olcsó volt, és még alkudozni sem kellett, elég volt, ha ránéztünk valamire, és máris a 120 quetzalesből (itt ez a helyi pénz) 60 lett, na ez mar piac! :)

Az elso igazi maya lanyok!A nok kizarolag nepviseletben jarnak, a ferfiak farmerban!

Ez mar piac a javabol...

Transport :)

A bab nemzeti etel...

...na meg az ananasz...

...es a banan mindenfele meretben es fajtaban!

Maya divat, persze Zsofinak egy ruhat vennunk kellett, hisz "annyira szep  szinesek!" :)

Na es szines maszkok, ez Davidnak jart...

A hagyomanyos maya emberaldozat! :)

Na nem,  csak tomjen!

Egy mellekutca kepe, nagy a nyuzsges...

Szetpakolva livestock-kal a Toyota! :)

Es akkor lassuk az embereket! Csinos Mayak!

Gyerekmunka...

Hatizsak :)

Igazi Maya vonasok nagyban...

...es kicsiben...

...fiukban es ferfiakban...

... mamakban, jol megpakolva! :)

Kisauto remeljuk nekik is jar...

Termeszetesen minden kezimunka!

Zsofi es a gyerekek, keregetoknek elvbol nem adunk, csak rosszra nevel...

Persze, aki arul valami kis mutyurt attol mindig probalunk venni valami!

Azt hittük, a 2 és fél óra kevés lesz ide, de bőven elfáradtunk, mire indult a kisbuszunk vissza. Az amúgy is borzalmas buszozást tetézte, hogy kerülővel kellett visszafele mennünk, földúton, hegyen völgyön keresztül, mert egy, a hegyi utakon megcsúszott csirkés busz (majdnem a szakadékban kötött ki...) és egy kamion blokkolta az utat egyből Chichi után, a busz kis híján a szakadék szélén. Hát igen, sejtettük, hogy nem kell ilyen busszal utaznunk. Száguldoznak, majd szét esnek. Még a hazaúton gyorsan láttunk még egy csirkés buszt oldalára fordulva (a következő nap egy harmadikat kiégve), na köszi! :D

A mi söfőrünk sem a félénk vezetők közé tartozott, de azért csak hazaértünk. Elmentünk megnézni így fényes nappal a mi kis városunkat, és hogy hogy nem becsábultunk egy misére. Nagyon hangulatos volt, kedves, vidám énekszó, színesen, szépen felöltözött nők népviseletben, így mi is besétáltunk a templomba. Aztán elkezdődött a vasárnapi mise, az egész falu szép lassan megérkezett a nagy eseményre, így akkora tömeg állt már mögöttünk, hogy Dávid sem menekülhetett, hogy elejétől kezdve végighallgasson egy misét. Egész jól bírta haha ;) 

Irany a Missseeeee :)

 

Másnap korán indultunk vissza Antiguába, mert az előző nap evett csirke kiverte Dávid tömését (hirtelen kicsit leizzadt, úr isten Guatemalában egy ilyen probléma...  ) így már tapasztalt módon fogorvost kellett keresnünk, és a „hogyan dolgoznak a fogorvosok külföldön” kollekcióba a brazil élmény után újabb darab került, egy tömés guatemalai módra.  No problem, jól dolgoztak ismét. Valami nagyon jófajta érzéstelenítőt adnak be, csak egy fogat zsibbaszt le, nem a fél arcodat és egyből hat, eladó nincs főnök?  Vígaszdíjul elmentünk a világ legszebbnek ítélt McDonald’s-ába, tényleg egyedi, nagy virágos kert, háttérben egy vulkán...

Eljen, fogorvos 2. :)

De a jutalomert megerte, luxus Meki! :)

 

Guatemala elso korere (ide meg kesobb visszaterunk) vegul maradt egy kis különlegesség... Ugyebár Közép-Amerika és Dél-Amerika északi része a kávé és a kakaó őshazája, így egyértelműen ki kellett próbálnunk mindkettőt, csokiból ráadásul egy helyi gyártmányt sikerült beszereznünk, nem az otthoni carte d’ort vagy mit, itt ilyen nem is létezik, atya ég mekkora átverés a világ...Ez olyan, mint ha külföldön elmennél egy magyar étterembe és szegedi halászlét szolgálnának fel, mondván ez az igazi magyar, erre elmész Magyarországra, ahol nem is hallott róla senki, mert mindenki a bajait ismeri! haha 

Másnap ismét 6 órás minibuszozás, benne egy iszonyatos komoly határon való átkelés... 

Leszarnak, ha a hataron parkolsz le! :)

Elso kornek vege...

Johet a masodik kor, El Salvador...

Jo utat... :)

 

De hát itt célirányosnak kell lennünk ugyebár és sokat kell utaznunk mindenért, de irány El Salvador ( nem is tudtuk, hogy van ilyen ország :) ) és a surfel való második próbálkozásunk...