1 year trip around the world: Saigon, azaz Ho Chi Minh City

Az utunk tovább folytatódott, tele kihívásokkal... A buszmegállóban, afféle ázsiai pályaudvaron, még várakoztunk egy órát, majd indultunk tovább, csak reméltük, hogy jó buszon vagyunk... bárkit kérdeztünk is meg, nem kaptunk egyértelmű választ, plusz a buszra is más volt kiírva, de mivel nem volt más busz, kizárásos alapon mentünk ezzel.

De végül persze meglett! És ha kevés lenne a hely... :)

Van itt minden: szentély a szerencsének és tégla a lábnak :)

Na és jöhetett a nyolc órás ámokfutás az ázsiai hepehupás utakon, szó szerint csirkékkel és olyan 10 emberrel a fedélzeten. Kényelmesen elfértünk, az tény, de amit itt Vietnámban a távolsági buszosok művelnek, az hihetetlen. Dudálnak folyamatosan, de szó szerint folyamatosan, minden egyes alkalommal, amikor megközelítenek egy robogóst, és minden egyes alkalommal, amikor elhagyják a robogóst – robogósból pedig nem kevés van errefele. Értjük mi, hogy erre a biztonságos közlekedés miatt szükség van, de a végére már igencsak elegünk lett belőle.

Plusz persze mehet a cigi! :)

Végre megérkeztünk a várva várt célponthoz, de a buszpályaudvar, vagy bármi központi dolog helyett kiraktak minket a város szélén az útra... Gyors volt a dolog, leszálltunk, és már robogott a busz tovább, nem volt helye kérdezősködének, problémázásnak, mindez hajnali 1-kor, végül 10 óra után és éppen, hogy felébresztettek minket. Oké, nem feltételeztük, hogy a hotelünkig visznek, na de azért éjjel 1-kor a város szélén! Szerencsére volt ott egy taxis, aki valószínű dupla áron, de elvitt minket a szállásunkra. Na és hogy hol is vagyunk...

Az 5-6 milliós nagyváros a nevét a nagy vietnámi vezetőről kapta, Ho Si Minhről. Nagyon tiszteli a nép ezt a nagy vezetőt, az ő nevéhez kötődik a japánoktól és a franciáktól kivívott függetlenség elérése is, ő van minden pénzen, és a KFC arcát is róla mintáztákJ A függetlenségi harcok lezárulásával, amikor 1954-ben Viet Namot kettéosztották, az északi részen megalakuló Vietnámi Demokratikus Köztársaság vezetője lett (délen pedig a Vietnám Állama alakult meg, Bao Dai császár vezetésével). Saigon a Vietnámi Állam fővárosa volt a kettéosztottság időszakában, az újraegyesülést követően keresztelték át Ho Si Minhre, és már csak a legnagyobb város Vietnámban, de nem főváros (a főváros Hanoi). Na ennyit a történelemről egyenlőre...

Saigon future...

...past

Na hát ilyet, kedvenceink egyike kép, vagyis Dávid van azért igazábül ezekért oda... :P

Vietnámi lazulgatás...

Helyi erő...

Idegen erő :)

Persze az utcai kajaárusok itt is megvannak, ez Ázsia...

... ez meg Vietnámos!

Szociális Köztársaság: egyenruha és fegyelem...

Függetlenségi palota

Kicsikét modernizálódik a helyzet? Akkor most ki is van lemaradva és kitől?

Vége a sulinak! :)

Katedrális

Zsófi művészfotó

Opera és a luxusnegyed

Marha jau

A Mekong átszeli Ázsiát...

Brutál karcoló és folyamatosan jön a többi!

Azért mi is itt voltunk...

Elég sűrűn lakott a város, legalábbis az a rész, ahol mi is laktunk, a központ. A nagy utcákat kis sikátorok kötik össze egymással, olyanok, ahova nem mennél be magadtól, ha nem ott lenne a szállásod. De ha mégis bemerészkedsz, láthatsz sok érdekességet – a kicsi sikátorhoz képest meglepően nagy belterű lakások, emberek esznek az utcán, sőt ott is alszanak a kis kempingágyaikon, miközben a járókelők a fejük felett sétálnak el, patkányok, egerek, stbstb. J De már annyira immunisak vagyunk a világ mocskára, hogy szinte észre sem vesszük, már nem jelent akkora kalandot egy ilyen látvány, mint az út elején...

A mi luxusnegyedünk :)

Semmi gáz vele, effektíve egy összekötő uccácska...

...na jó néha kicsit gázos! :)

Egy teljes napot szántunk erre a városra. A háborús múzeummal kezdtük. Az amerikai-vietnámi háborút mutatja be kevés szöveggel, annál több képpel és poszterekkel. Bár igaz, hogy erősen Amerika ellenes propaganda múzeum, de nagyon hatásos! Az amerikaiak már megint egy másk ország, egy tőlük távoli terület politikai életében avatkoztak be. És ezzel nem csak Viet Nam életét lehetetlenítteték el, hanem Laosz és Kambodzsa is megszenvedte ezeket a hadműveleteket. Ők is kaptak a szőnyegbombázásból, az amerikaiak attól féltek ugyanis, hogy ezeken a terülteken fekvő erdőrengetegekbe menekült az ellenséges csapat. Szóval több ország életét tették tönkre. Ártatlan emberek százezrei haltak meg. Sok olyan fotó van kirakva a múzeumba, amit még amerikai fotósok készítettek ártatlan falulakókról, nőkről, gyerekekről, pár perccel azelőtt, hogy szétlőtték őket ( na most szól bele Dávid. Zsófikám ez full propaganda, ne hidd már el! Persze biztos van igazságtartalma is, de háború volt, ahol ártatlanok is meghalnak! De az tény, Amerika csak tovább süllyedt a szemünkben). De nem csak ezt tették. Mivel a Viet Kongok előnyben voltak a hazai földeken, ismerték az erdőket, a búvóhelyeket, az amerikaiak egyszerűen csak kiírtották a növényzetet mindenféle kémiai anyaggal, foszfor bombával és az úgynevezett Naracs ágenssel. Ezek nagyon erős kémiai vegyületek, amelyek komoly pusztítsát okoztak az emberek körében is, genetikai mutációkat okozva. Így nem csak az akkori emberek tömegei váltak nyomorékká, hanem az utódjaik is. Olyan nyomorékok, amiket el sem tudnátok képzelni. Az hagyján, hogy nincs keze vagy lába, de valóságos szörnyszülöttek. Azért is volt ez nagyon érdekes, mert bár hallottunk mi is erről a háborúról, sok filmest is megihletett a téma ( Rambo yeee J), de mindig csak egy érdekes, szomorú történet volt... mostanáig. Most ténylegesen felfogtuk, mi is volt ez. Az egész világ tüntetett a háború ellen, még az amerikaiak is, de az akkori amcsi vezetők annyira eltökéltek voltak, hogy nem haboztak a saját népükből is lelövetni egy-két embert, amikor azok fel mertek szólalni a támadások ellen.

Kedves ez az egybesült államok...

Napalmal simogatnak...

A fekete a bombázott terület!

Egyszer nekik is el kell bukniuk!

A magyarok is tiltakoztak ellene, ahogy az egész világ, de hát mit számít, Amerika mindent megtehet...

Ez IGAZ...!!!

Nem kell ide a sok propaganda, íme a valódi harcos! :)

Három órát töltöttünk a múzeumban, kielégítettük tudásszomjunkat (Dávidnak fél óra alatt betelt a tudásigényeJ Zsófinak kellett 3 óra, amit Dávid már nehezen viselt), úgyhogy már csak sétálgattunk az utcákon, nézelődtünk, mindenféle komolyabb cél nélkül. De ez is önmagában izgalmas volt, hatalmas nyüzsgés, robogósok hömpölygő áradata – Dávid boldog, ezt akarta látni, a sok-sok robogóstJ

Parkoló! :)

Atya ég, futás ezek mindjárt indulnak... :)

Hátulról...

Elölről...

Brutál! :)

Na de lássuk élőben, ezek csak képek... J

Este gondoltuk, hogy végre eszünk egy normális étteremben, elég a kétes eredetű kajákból. Találtunk is egy jó kis japán éttermet, egy kis nosztalgia levesezés, és estére már meg is jött az eredménye, a hasgörcsJ Sosem tudhatod, az utcai kajától, vagy épp az étteremi, elvileg megbízhatóbb alapanyagoktól kapsz valami kis vírust, egy tény, Dávid ahogy kilépett, érezte, hogy itt bizony probléma van, és igaza volt, épphogy hazaértünk... de megcsináltuk... J