Kep, azaz a világhírű rákpiac! :)

Ismét Shinaouk Ville-en keresztül kellett jönnünk, illetve még egy plusz estét itt eltölteni, mert csak másnap reggel ment a buszunk arrafele, amerre szerettük volna. Nem baj, mondtuk, legalább meg tudjuk nézni a világító planktonokat este a vízben. Közben ugyanis megtudtuk, hogy nem elég csak a partról nézelődni, hanem be kell menni a vízbe, mozogni kell, és az örvénylő vízben csillannak fel a planktonok.... még jó, hogy hosszú estéket ültünk a parton, várva a világítós plaktonok megérkezésétJ

Este így fürdőruhába beöltözve lementünk a partra, de hamar kiderült, ma sem lesznek plantonok, város nem sokat változott 3 nap alatt, továbbra is jó szemetes part, szeméttel teli homok, és éjjel, amikor még azt sem látod, hova lépsz, még kevesebb kedved van bemenni a vízbe, mint nappal.

Ugye emlékeztek a gyönyörű beachre? :)

Így végül Dávid sem vállalkozott még a térdig bemenetelre sem – á mindegy, biztos nem is olyan izgi ez a planktonos dolog, meg egyszer már láttunk hasonlót, amikor Hondurasban éjszaka búvárkodtunk – próbáltuk magunkat vígasztalniJ

Másnap indulás Kep-be, kambodzsai utolsó állomásunkra. Itt van az ország híres crab (rákfajta) piaca, illetve az egész kisváros a friss és olcsó tengeri ételeiről híres – ezeket pedig nagyon szeretjük. A szállásunk megtalálása után (ismét áttértünk arra, hogy nem foglalunk előre, majd lesz, ami lesz) egyből mentünk is a piacra...

A piac külső része

Mogyorósnénje :)

Valami izé árus

És a vidáman falatozó család... :)

Hmmm... nem tudjuk, mire számítottunk, talán egy kicsit igényesebb dologra, ó de hiszen még Kambodzsában vagyunk! Élmény szempontjából különleges volt, az tény. Rengeteg crab, még élve tárolják őket ketrecekben, az ollóik lekötözve, és frissen, kilószámra lehet venni őket, tényleg nagyon olcsón. Vannak kis sütödék is, ott is lehet venni nagymennyiségben elkészített crabet, illetve királyrákot is, mellettük pedig voltak más dolgok is, tintahal, csirke, desszert.

Crab market

Crabanyó

Ez valóban friss árú...

Crabek

A szakértő szemek...

És a business megköttetett...

Már mehet is az edénybe! :)

Hmmm

És a kiegészítő részleg

Face

Már megint egy melyik a Zsófi, de nem uncsi! :)

A kulisszák mögött! :)

 

Hát a piacon nem jött meg az étvágyunk, de Zsófi csak azért is itt akart enni, hát mégis csak ezért jöttünk ide! A piac mellett voltak éttermek is, sokba bementünk, ezek sem felelnének meg a nyugati világ szemében. Egyetlen egy volt, ami tetszett nekünk, de közelebbről megnézve ez is pizzéria voltJ Dávid nagyon próbálta meggyőzni Zsófit, már kissé idegesen is, nehogy itt ne merjünk enni, de Zsófi makacs, meg is találta az éttermét, rendelt is valami rákos kaját... kicsit szemétszag, kicsit szarszag, a konyha meg... jobb, ha nem is beszélünk róla. Ha legalább olcsó lett volna, de még az sem, pont annyiba került, mint máshol. Dávid tiszta ideg, Zsófi meg jóízűen eszik, egyébként finom!:)

A finom falatok, csak kár, hogy királyrák és nem crab, nem baj Zsófi... :)

Iszonyat jó volt a hangulat! :)

Dávid még egy ideig nem éhes, ilyen is megtörténhet, az ő étvágya is el tud menni valamitől, azaz annyira felháborodott az egész helyzeten, hogy nem volt hajlandó enni... J

Délután a bérelt robogónkkal elindultunk felfedezni a környéket, amúgy is le kell vennünk pénzt, úgyhogy a közeli kisváros felé vettük az utunkat, közben pedig vár ránk egy bors-ültetvény, sóbánya, meg valami barlang.

Azért óvatosak voltunk, láttuk már eddig is, hogy itt aztán nem kímélik a robogósokat, itt csak a négykerekűeknek van joguk az utakon lenniJ

Városjelképpóz a helyierőkkel :)

Rossi :)

A papa, aki mindenen átgázol a siker érdekében, mire átért elhúztunk! :)

Tájkép

Nekünk ők, mi nekik vagyunk a néznivaló, ez már rendszeressé vált...

Első megálló egy bors-ültetvény volt, még sosem láttunk ilyet, nagyon érdekes volt! Ez az út következő nagy hozománya, rengeteg, az életben alap használati étel, tárgy stb. valódi eredetéről tudunk meg első kézből valós információkat! Na, de hogy ez mennyire marad meg...

Borsültetvény

Borssor

És a híres feketebors ala natural

És csomagolva...

Tollseprű :)

Mivel a felvételnél még nem rendelkeztünk minden szükséges információval, ezért összefoglalva a lényeget J: mindenféle bors egy növényen terem (fehér, piros, fekete), és a leszedéskor való érettségi állapotuknak megfelelően lesz belőlük ilyen vagy olyan. Akár egy fürtön belül is más-és más lehet. Ha piros színű a bogyó, akkor az piros bors lesz, ha meghámozzák, és úgy szárítják meg, akkor lesz fehér. Ha pedig zöld a bogyó, amikor leszedik, akkor megszáradva ez lesz a fekete borsJ

Ez után jöhetett a város, és a pénzlevétel. Egy autómata volt a városban, ezt akartuk megtalálni, reméltük, hogy befogadja a mi kártyánkat is (ez ugyanis nem mindig egyértelmű). Ahogy szép lassan elénk tárult a város, reményünk a működő és létező automatára szép lassan kezdett foszladozni...

Na ez már kemény kis városka volt...

:)

Back to the future...

Gyorsan tankoltunk is egyet! :)

Hazafelé még útba ejtettük a helyi strandot, icipici reménnyel, hogy majd talán fürdünk.

Ez még nem a mi strandunk, bár lehet jobban jértunk volna...

A táj továbbra sem rossz...

És továbbra is mér mindenki mindenkit! :)

... na ez már igggennnn :)

 Ezen a strandon túl nagy figyelmet kaptunk volna, főleg Zsófi a bikinijében... itt a nők ruhában fürdenek, ha egyáltalán fürdenek. Plusz kinek van kedve egy ilyen helyen vízbe merészkedni???

Nem akarunk már ennyit a szemétre panaszkodni, senki kedvét nem akarjuk elvenni ettől az országtól, mert ki kell hangsúlyozni, ők eddig a legkedvesebb, legbarátságosabb, legmegbíhatóbb (nem lopnak) népség, akikkel utunk során (és talán életünk során) találkoztunk. (még egyszer sem háztunk alá, de ez most nagyon fontos volt! :) ) Csak ha ez így halad tovább, és nem találnak ki sürgősen valami megoldást a szemét-problémára, akkor ez az ultra nagy kedvesség édeskevés!

Dávidot már nagyon idegesíti ez a nagy szemét, alig várja, hogy Vietnámba érjünk, Zsófi sokáig tartotta a frontot, mondván, hogy ne a negatívumokra koncentráljunk! De végül ő is beadta a derekát, amikor a szenzációs crab-piacos ebéd után végül estére megérkezett a jó kis hasgörcs is. Először be sem akarta vallani Dávidnak, na nehogy már igaza legyenJ Egy idő után azonban már nem lehetett titkolni, elő a jó erős gyógyszert, amit még Amerikában vettünk, Miamiban, amikor szintén tengeri ételtől kapott Zsófi ételmérgezést, és alvás!

Hiába vagyunk oda a rákos ételekért, az ilyen élmények szép lassan rábeszélnek minket más típusú ételek preferálásáraJ

Másnap Zsófi még mindig gyenge, de menetkész, indulunk busszal Vietnám felé, hurráJ Út közben még bónuszprogram, pont a sóbánya mellett vezet az utunk, amit tegnap az autómata keresgélés miatt ki kellett hagynunk. Na jó, nem is bánya, hanem föld, olyasmi, mint Bolíviában. Elpárolog a víz, és az így ott kicsapódott sót összegyűjtik. Valószínűleg a talajból szivárog a felszínre a víz, de ezt nem volt módunkban megkérdezni...  (Bolíviában így volt...) De ez már nem is fontos valójában, a lényeg, hogy elérjük a 4. ázsiai országunkat, Vietnámot...