Ahogy túlvoltunk az oltás okozta sokkon elindultunk a
világörögség részét képező Luang Prabang felfedezésére gyalogszerrel! Először
is láttunk régi templomot, akkor most erről ennyit! J
A városról nagyon fontos tudni, hogy amelett, hogy egy gyönyörű kis kolónia, ez a laoszi buddhizmus
központja, azaz kevés buddhát foktok most látni, ha nagyon uncsi tegyetek be egy kis zenét! J
Luang Prabang, az Unesco mindig gyönyörű munkát végez...
Újabb kis francia kolónia
A volt királyi palota
És a várva várt templom :)
A díszítés megint gyönyörű...
Zsófi és buddha, vagy fordítva :)
A kulisszák mögött is buddhabuddha...
Buddhista suli
Aztán a laoszi
törzseket, ruházkodásukat, szokásaikat bemutató múzeumot mentünk el megnézni. A
házasságra, udvarlásra vonatkozó szokásokról külön terem szólt. Meg van
mindennek a rendje, mindenkinek teljesítenie kell valamit. A férfinak elegendő
gazdasági függetlenséggel kell rendelkeznie, a nőnek pedig ügyesnek kell lennie
a főzésben, kézügyességet igénylő dolgokban. Az egyik törzsnél például az a
szokás, hogy a nő egy saját maga által készített szőtt, díszes táskában
sültcsirkét küld a választott fiúnak. J Ha a fiú családja elégedett a nő
kézügyességével, amit a kézzel készített táska mutat és a csirke is finom,
akkor válaszul tűt, fonalat, és egyéb eszközöket küldenek vissza a táskában. A
táska minősége mutatja a nő szorgalmát, kitartását is. És csak ekkor jöhetnek a
találkozgatások, az elején főképp a család jelenlétében. Ezért is láttunk eddig
is mindenfelé nagyon szép kézműves dolgokat. Itt ha nem tudsz mindent elkészíteni
saját kezüleg, szépen, nem lesz férjedJ Egy fonott kosarat egy nap
elkészíteni, de egy nagyobb dolgot, pl. egy szőnyeget akár egy hétig is
fonogatnak.
Zsófi egy múzeumban, az elsp ilyen képünk :)
Fonogatnak, szövögetnek...
A múzeum után felmásztunk a város kis dombjára, persze út
közben szobrok, buddha, buddha és buddhaJ Itt láttuk először, hogy minden
napnak meg van a maga Buddha figurája, más és más tartás jellemzi őket. Annak
alapján, hogy a hét melyik napján születtél, mindenkinek meg van a maga buddha
figurája. Zsófi keddi, azaz Fekvő Buddha. Ennek alapján más-más fő
karaktervonások jellemeznek, stb. Dávid nem tudjuk milyen nap született, így
nincs buddhája! J
Az utunk felfele a társainkkal :)
Zsófi a gyönyörű erdőben
Művészfotó...
A látvány továbbra sem kutyafütty :)
Na akkor kezdjük: fekvőbuddha :)
Buddha monkkokkal
Pacsizó buddhák :)
Jézusos buddha haha
Jól lakott buddha
Buddha élete
Védőkígyók
Jól nézett ki ez a parkocska...
Újabb díszes kapu
Buddha gruppen :)
Templom
Templomtemplom
Fentről jó kis kilátás nyílt mindenfele, a Mekong folyóra és
a másik, Nam Khan folyóra is. Itt találtuk meg Buddha lábnyomát is, jó kis
túrista látványosság, de ha ekkora lett volna a lába, akkor minden bizonnyal
egy brontoszaurusz méretű lett volna maga BuddhaJ
Mekong
Nam Kah
Kicsit azért ez erős... :)
Sétáltunk egyet a Mekong folyó partján, valóban nagyon
hangulatos kis város ez, ajánljuk mindenki figyelmébe...! Végül elértük sétány
vége felé a város leglátogatottabb buddha templomát, ahol a Laoszi utikönyvünk
előlapján szereplő kép is készült.
Afféle Hoi An, ha még emlékeztek rá, Vietnám...
Szép kis kávézók mindenfele
Mintha nem is Laoszban lennénk, de igen, ott a zászló...
Avatar fa
És a pillanat, we love you Lonely Planet :)
Amit a monk látott...
Olyan játszóház szerűség ez
Egy másik szépség
Vajon ki kehet ez? :)
Királyi hintó
Sok kicsi sokra megy
Már mi sem tudjuk követni,hogy éppen melyik miféle épület, szép és kész!
Itt aztán volt minden. Látnivaló is, szertartás is, monkok
is. Dávid teljesen odavan a monkokért, és már több száz fotónyi sorozatunk van
monkokról... éneklő monk, sétáló monk, ülő monk, meditáló monk, és a sorozat
legbecsesebb elemei a fürdő monkokJ
Monk total
Monk sétál
Monk lépcsőzik
Monk hátulról
Figyelő Monk
Kismonk fürdeni megy
Kismonk Dávidot nézi
Fürdőző Monk
Mekongban haját mosó Monk
Sokmonk focizik
Minket néző Monkok
Érdekes, hogy nagyon sok a fiatal monk. Először nem tudtuk,
miért is lehet ez, de már készen állunk a magyarázattal. Először is így van
lehetőségük a tanulásra. Másodszor is, ha egy családban szerzetesnek áll egy
gyermek, akkor a szülei biztosan különleges bánásmódban részesülnek a
túlvilágon, azaz ha jól értettük, kiléphetnek az üjjászületés és szenvedés
örökös körforgásából. A helyiek úgy hiszik egyébként, hogy nem egyszerűen
újjászületsz, hanem egyensen a saját családodba születsz újjá. Ha valaki meghal
a családban, és nemsokára új gyermek születik a családon belül, akkor a meghalt
személy lelke tért vissza. Persze úgy könnyű, hogy minden családban van vagy 8
gyerek, lehet válogatniJ
A szerzetesek ruhája azért narancssárga (kis sárga színnel
néha), mert ez szerencsét hozó szín. Vannak női szerzetesek is, bár őket sokkal
kevesebbet látni, nekik teljesen fehér a ruházatuk. Ami közös bennünk, hogy
kopaszra van vágva a hajuk. Ennek is van oka. A szezetesenek semmilyük sincsen,
lemondnak mindenről, még a hajukról is.
Egy kis info még arról, ki is volt Buddha: Guatama Sziddhárta
Északkelet-Indiában uralkodó király fia volt, és a mai Nepál területén
született. Huszonkilenc évesen családját, feleségét és csecsemő fiát elhagyva
az igazság keresésének szentelte magát. Több évi aszkézis után rájött, hogy
testének kínzásával csak elhomályosítja az agyát és nem jut közelebb az igazi
bölcsességhez, s ezért felhagyott az önsanyargatással. Végül az emberi létezés
nagy kérdéseivel viaskodva, egy fügefa alatt meditálva rátalált a megoldásra, és
buddhává, vagyis „megvilágosodottá” lett. Ekkor harmincöt éves volt. Életének
hátralévő idejében Észak-Indiát bejárva terjesztette életfilozófiáját és
haláláig ezreket térített meg.
Mivel Buddha is lemondott mindenéről, ezért ez az elvárás a
szerzetesektől is. Nincsen saját pénzük, élelmet hagyományosan reggelente,
hajnalban kéregetnek, kis edénykével járva a várost. Erről nincs kép, nem
bírtunk ilyen korán felkelni. J
Előző estére ugyanis megérkezett a veszettség elleni oltás mellékhatása
(persze az orvosok mondták, hogy ugyan, nincsen semmilyen mellékhatása), Zsófi
38 fokos lázzal fekszik a szobában. Előtte még szerencsére sikerült megnéznünk
az esti piacot, ahol nagyon jó kis dolgokat árulnak!
Szuper kis piac volt ez, talán az egyik legjobb...
Mérhetetlen mennyiségű mindenséggel...
És persze kajapiaccal...
Na és a legdurvébb, már egyszer mutattuk! Félig kikelesztett csirke megpárolva a tojásban... nyami :)
De másnap örültünk, hogy aludhatunk, délelőtt egyébként is
indul a buszunk a következő és egyben
utolsó laoszi városunkba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése