 |
| Na ebben a faluban való alvást most akkor kihagynánk... |
 |
| A gyerekek persze érkeztek és továbbra is aranyosak... |
 |
| A toilett rendszer :) |
 |
| Zsófi nézelődik |
 |
| Késélezés live |
 |
| Átlagos luxusvilla |
 |
| Család |
Minden késlekedés ellenére csak megkezdődött a túránk is, 10
perc hegymenet után már meg is álltunk, jöhet az ebéd. Viccből kérdeztük, hogy
kell-e tüzet raknunk, mondták, hogy persze persze. Amikor nekiláttak a vezetőink
fát gyűjteni, rá kellett jönnünk, hogy ezek nem vicceltek. Kicsit jobban
belegondolva nem is hoztak magukkal semmi kaját, a két kis hátizsákjukban
biztos nincsen mind a 10-üknek ebédcsomag... mi csak álltunk ott, és néztük, mi
lesz ebből, a vezetőink pedig újabb és újabb körben tértek vissza az erdőből
mindenféle növénnyel, bambusszal, gyökerekkel, levelekkel, ágakkal. Lassan
egyértelművé vált, hogy abból készül a kaja, amit összegyűjtenek. Plusz egy
nagy adag rizs, egy kis, a reggeli piacon vásárolt hagyma és hús. Eleinte
kétkedve néztük folyamatot, majd szép lassan mi is belefolytunk az előkészületekbe.
2 óra elteltével készen volt az igazi dzsungel ebéd, egy-két piaci szerzemény
kivételével minden helyben készült: a tányér, kanál, székek, asztal, a
főzőedény, nyárs, a leves, hihetetlen! Ami még hihetetlenebb, hogy nagyon
ízletes volt a leves, és végül éhen sem maradtunk 10-en megebédeltünk, plusz a
vezetőink. Csak tudnánk, mire is fizettünk ki annyi pénzt, mert hogy ez az ebéd
nem volt több 100 forintnál, az is biztosJ Nem is baj, ez az egész akkora
élmény volt, hogy talán mindent megért... Hihetetlen, hogy a bambusz mi
mindenre jó...
 |
| Irány a túrahelyszín |
 |
| Gyorsan eljött a pihenő, azaz az ebéd |
 |
| És már elő is van készítve minden, azaz csak majdnem... |
 |
| Várakozás, Dávidnak kicsit melege volt... :) |
 |
| És íme a bambusztechnika! |
 |
| Jóformán a bambusz mindenre használható... |
 |
| Az eszközkészítő segéd |
 |
| Kész a tálaló edény |
 |
| Zsófi is besegít, nagyon elszánt volt, de eddig jutott, lepucolt egy gyökeret :) |
 |
| Készül az evőeszköz, tényleg MINDENT el tudsz készíteni egy kis ügyeséggel! |
 |
| Tálalás |
 |
| És kész is az ebéd... |
 |
| Finom volt, de tényleg! |
Elpakolva az ebéd romjait (azaz begöngyölve a pálmalevélbe,
és bedobva a bokrok mögé), indultunk tovább. Még épp idpőben, mert vészesen
elkezdett dörögni az ég, egészen közel. Páran kérdezték, hogy az eső nem
akadály-e a túrázásban, de itt semmi sem akadályJ Így el is indultunk, és az eső is
elkezdett szakadni, szép lassan, majd bedurvított. Mi még jól jártunk, csak a
bakancsunk ázott totálisan el, de egy-két társunk, a sportcipősök és a
papucsosok nagyon megszívták, estek-keltek az egyre komolyodó sárban. A végén
feladták a küzdelmet, és fenéken csúszva tették meg a lefele utakat. Mi is
estünk, fejenként egyet, mi sem menekültünk meg a sártól. J Szerencsére senkinek sem lett baja,
senki sem csúszott bele egy szakadékba sem, és nem esett bele egy kiálló
fatönkbe sem. A túra végeztével, esőkabát ide vagy oda, bőrig áztunk, és még
boldogabbak voltunk, hogy az egy napos progit választottunk, és mehetünk haza
újabb adag vizes ruhát kiteregetni...
 |
| Indul a gyalogtúra a dzsungelba! Hamarosan megjött a szakadó eső, így nincsenek fotók, de hát ettől szép ez a bejegyzés! :) |
A szárítkozáson kívül még egy fő tervünk volt, teleenni
magunkat, elég már a kalóriaszegény, fogyókúrás étkezésekből. El is mentünk a
helyi esti kajapiacra, de hát azért ez nem egy Unesco város. Választék nulla, a
minőség is nulla. Zsófi sült csirkéjén szó szerint keresni kellett a húst,
csupa csont és bőr volt, minden túlzás nélkül max. egy 5 milliméter vastagságú,
2 cm2-nyi melllhússal. Ezt elképzelni sem lehet, míg nem láttunk
ilyet, mert mi az otthoni jó kis kövér csikékhez vagyunk szokva. Nem is értjük,
hogy az ilyen vékony csirkécskéket minek vágják le???
 |
| Luang Namtha gyönyörű belvárosa, elég is volt Laoszból talán, de nagyon egyedi élményekben lehetett itt részünk... |
Másnap reggel megyünk tovább, végre ismét TájföldreJ Előtte még egy kis progi,
kórházlátogatási körutunk második állomásához érkeztünk, a Luang Namtha-i
provinciális kórházhoz. Mivel ide hajnalban érkeztünk, minden még zárva volt,
ezért a veszettség oltás sorozatának második emlékeztető részét a folyosón adta
be egy nővérke. Hihetetlen, hogy még egy ilyen kis kezdetleges kórházban is van
ilyen oltás! Pozitívan csalódtunk a rendszerben, különösen, hogy 10 perc
leforgása alatt már meg is kaptuk az oltást, és még csak fizetni sem kellett a
szolgáltatásért. Azaz lehet, hogy kellett volna, de gyorsan eljöttünkJ
 |
| A kórház, iroda de gyorsan letudták a szurit a titkárnők... :) |
Így végül a buszunkat is elértük, és 8.30-kor már indulhattunk is, irány Tájföld.... Thailand, sweet ThailandJ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése