Elephant Mahout, az meg mi? :) Real Laos és real homestay...

Vang Viengnek csak egy hátránya van, borzalmasak az útviszonyok körülötte, bármilyen irányból is közelíted meg. Amikor jöttünk, és most, hogy megyünk, megállapítottuk, hogy itt nem szeretik lebetonozni a kanyarokat, az túl bonyomult lehet. J Ha jött az egyenes azzal minden oké, de jön a kanyar, ismét földes zötyögés, valószínű hivatalosan így ez betonút. J

A laoszi táj továbbra is gyönyörű...

Egy kis defekt, nem csoda... Itt a max létszám korlátozva van, 13épp, még szerencse, amúgy lennénk vagy huszan! :)

És a komoly elakadásjelző gallyaink :)

A helyzet szerencsére változott, ahogyan megközelítettük a következő célunkat, Luang Prabangot, a város ugyanis az UNESCO világörökség része, így nem keveset fordítottak a város és környezetének a csinosítgatására. Tényleg nagyon hangulatos kis hely, tisztaság, szépen felújított koloniális épületek, olyan nyugatias az egész. Az árak is nyugatiasak, minden kétszer annyiban került, mint amire számítottunk.  Azért ezt felháborítónak tartjuk, mégiscsak egy olcsónak elvárt Laoszban vagyunk...nehogy már egy robogó 6-szor többe kerüljön itt, mint egy modern Thaiföldön, csak azért mert az Unesconak nyaliznak... mit képzelnek ezek???

Csak nyugi, Luang Prabangot legközelebb nézzük meg...

Még csak a szállás után keresgéltünk a nagy táskáinkkal, Zsófi már egyből megpillantott egy nagy hírdetőtáblát: Elephant Mahout Training. JuhéjjjjJ Jajj Zsófi, ez már megint valami nagy okosság lesz... J Amikor Tájföldön márciusban láttuk azt az elefánt showt-t, Zsófi már akkor beleszeretett az elefántokba, és akkor ugyan még csak viccből, de mondta, hogy elefántidomár akar lenni – látta egyszer valahol az utikönyvben, hogy ilyet is lehet. És igen, ezek szerint létezik is ilyenJ A Mahout szó tulajdonképpen azt jelenti, elefántgondozó. Minden elefántnak egy gondozója van, akire leginkább hallgat. Ezek a gondozók az elefántjukkal élnek, reggeltől estig elefántolnak, és ha mégis valamiért gondozót kell cserélni, akkor a következő mahoutnak három hónapig kell az elefántjával lenni, hogy összeszokjanak. Sebaj, mi mahoutok leszünk pár nap alattJ

Zsófi és az álma, Elephant + Mahout :)

Mivel ez egy kihagyhatatlan program (Zsófi szerint, azért ezt tegyük hozzá J ), ebben az országban legalább ez a legolcsóbb, Tájföldön csupán kétszer ennyi. De legyen is, hisz az ország neve Laos annyit jelent, hogy „millió elefánt országa”! Plusz találtunk egy legolcsóbbat a legolcsóbbak közül J, így másnap reggel már indultunk is a három napos elefántidomári kurzusra.  Zsófi nagy reményeket dédelgetett a programmal kapcsolatban, Dávid már ekkor tudta, hogy három nap alatt senkiből nem lesz idomár, de nem rontotta el Zsófi lelkesedésétJ Lesz még itt falulátogatás, hajókázás, kajakozás, és homestay, azaz az egyik egyik este családnál fogunk lakni egy faluban – a másik este pedig sátorozás. Kicsit azért izgultunk, mi is vár ránk, hogyan bírjuk majd a nomád körülményeket, hiszen a homestayról van némi elképzelésünk...:)

Kaptunk egy guide-ot, aki végig velünk volt a három nap alatt, és mivel végül csak ketten voltunk a csoportunkban, így tulajdonképpen privát vezetőnk volt, aki csak velünk foglalkozott, minden úgy volt és akkor, amikor mi szerettük volna, szuper...

A gájdunk :)

Látvány a bázisról...

Az első nap szinte végig az elefántokkal telt, először a hátukra szerelt, emberek utaztatására kitalált faszéken, vagy fakabinban vagy micsodán tettünk egy nagy kört az erdőben, hogy szokjuk a helyzetet. Első ránézésre nagyon barátságos állat ez az elefánt, meg 5 méterről nézegetve nem is olyan hatalmas, de ez egyből nagyot változik, ahogy más nézőpontból szemléled a dolgot. A hátáról kifejezetten óriásnak tűnik, te meg nagyon védtelennek érzed magad... Mire lenne képes ez az állat, ha megbokrosodna... 300 kiló füvet és egyéb élelmet fogyaszt egy nap átlagosan, és kb. 2.500 kilót nyom. Egy-két órát tud egyhuzamban futni, és ha futni kezdene, akkor az idomárok is maximum hagyják, hagy fussa ki magát, mert nincs mit tenni megy előre és kész. J Na ilyen könnyen előfordulhat, de nagyon reméljük, hogy most kihagyják... Kettő elefánt van jelenleg a farmon. Az egyiket a szomszéd farmról hozták át, és mivel hiányzott neki a megszokott kis társasága, párszor hazaszaladt már, na jól kezdődik. J Ebben az esetben is akkor kapták el, amikor már kifáradt... Na ezzel a tudással űltünk az ormányos hátán a fakabinba zárva, amikor egyszer csak leugrott a mahout az elefánt nyakából, ahonnan addig irányította az állatot. Az elefánt meg elkezdett fujtatni, és hátrálni...

Az ormányosunk, a nevét nem tudjuk :)

Mehetet az etetés, még azért félősen...

Nyami, mindent felfal, egész ananász épp

Napi 300kilót felfal ez a száj

Póráz

Na ennek aztán van bőr a talpán... :)

Ormányorr

Ez természetes elvéileg...

Annyira értelmesen néz :)



Vicces farok :)

Na, akkor most már mi is megindulunk

Persze eszik mindig, pedig épp fotózták :)

Aranyos, édes állatka, de ilyenkor egy szörnyeteg is tud lenni. Végül nem történt semmi, az idomár csak az előző körben leejtett elefánt-irányító kampójáért ugrott le, nekünk ez is elég élmény voltJ Itt egyébként nagyon jól bánnak az állatokkal, azt a bizonyos hegyes kampót, amit az elefántok fülébe akasztják, ha nem engedelmeskedik, csak nagyon ritkán használják, mi erre nem is láttunk példát. Legfőképp szavakkal irányítják őket.

Meg volt az ismerkedős kör, a következő körben már mi is a nyakában űltünk, az idomár pedig a földről, az elefánt elöttről irányított. Még egy kör, és már tanultuk is a vezényszavakat. Itt már Zsófi számára is kiderült, nem lesz idomár három nap alattJ Bármilyen határozottan és hangosan is próbálta alkalmazni a vezényszavakat, a 2.500 kilós állat meg sem moccant. A szavak alternatívája, ha a lábaddal lökdösöd a fülét (amúgy is ide van beakasztva a lábad). Mindkét fül bökdösése előre, jobb fül bükdösése balra, bal fül bökdösése jobbra. Állj? Na azt nem tudjuk... Végül mentünk így is egy kört az erdőben, de nem tudjuk, a mi bökdösésünk hatására, vagy mert az idomár folyamatosan duruzsolt valamit az elefántjainknakJ

Indul a kiképzés...

Iszonyat megy az irányítás...

Mahout fennt és lent

Elefánt fent és lent :)

A nap fénypontja, nem csak nekünk, de az ormányosoknak is, a fürdééééés! Az elefántfarm mellett folyik közvetlenül egy folyó, ide járnak az elefántok fürdeni, plusz a fürdés-elefánttal egy drágán eladott turista program is. Külön parancsszavak vannak arra, hogy az elefánt a vízben ledobja a hátáról a turistát, plusz lebukjon teljesen a víz alá, stb. Érdekes volt ezzel a hatalmas állattal ennyire közel kerülni. Itt a vízben valahogy nem tűnik olyan nagynak és félelmetesnek, inkább olyan, mint egy vidám kisgyerek, végre játszhatJ

Ekkora segget megmosni :)

Nagyon szeretik ezt az elefántok

És Zsófi is...

Dávid is végre fürdik :)



Ha akar ledob...

Nagy játék volt...

Majd irány az ágyikó...

Itt azétz látszik, hogy mekkora állat is ez valójában... Nem egy kis házikedvenc, vigyázni kell vele, pedig nem is afrikai, hanem indiai, ez a kisebb változat!

Késő déluán az ormányosok nyakába pattanva elvittük őket a dzsungelbe oda, ahol aludni szoktak. Kicsit esett az eső, Zsófi fel is vette a nagy lila poncsóját, pedig még eszébe is jutott, talán az elefánt nem fogja ezt szeretni. És valóban, micsoda megérzésJ Ahogyan a szél kicsit megzörgette a poncsót, az elefánt, amelyik nyakában Zsófi űlt, többször majdnem futásnak eredt, és folyamatosan megfordult, kémlelve a háta mögötti tájat, mi követiJ Még szerencse, hogy az idomár is Zsófival űlt fent.

Este aztán jöhetett egy igazi laoszi kaja, legalábbis a guideunk ezt mondta. De legyünk őszinték, ez rizs volt konverves paradicsomos hallalJ A program végig szuper volt, de a kaja, amiket kaptunk, igen vérszegény, még Zsófi szerint is, Dávidról meg ne is beszéljünk. J Konzerves hal rizzsel és tojással; instant noodles rizzsel és tojással; hagymás omlett rizzselí, helyi leves zöldséggel; párolt zöldségek rizzsel. Ja és tojássalJ Sejthető, hogy a rizs és a tojás itt a legolcsóbb, de azért tápláló étel. Ahogy láttuk, a helyieknek ez talán pont elég is, alig esznek - legalábbis a guideunkat egyszer sem láttuk enni, pedig majdnem végig velünk volt, és mi mindig kínáltuk őt a sajátunkból...

Estére kaptunk egy kis trópusi zuhét

És mehetett a helyiekkel a thai szappanopera, fantasztikusak, sokkal jobbak, mint egy brazil! :)

Még éjjel is kb. együtt voltunk, egy teraszon aludtunk, csak mi kaptunk egy sátrat is, ez volt a kempingJ

Jó kis helyünk volt, aludtunk, mint a bunda! :)

Másnap hajnalban keltünk, és mentünk „ébreszteni” az elefántjainkat, és ismét a nyakukban űlve visszasétáltunk velük a farmra, ahol a turisták már várták a fakabinos körüket. Egy könnyed istant noddles tojással reggeli, és indulás seprűs csónakkal a folyón, hogy megnézzük, miféle emberek is laknak errefelé.

Reggeli falatozás

Reggeli falatozás 2.

Irány egy gyakorlókör...

...na már sokkal jobban megy!

Meg is érkeztek az első túristák!

A kör előtt gyorsan még elszaladtak egy kis alapanyagért a faluba!

Folyóátkelés szárazon

laoszi versenygép

És a veresenypilótánk :)

Keményen ősi módszereket használnak még! Lássunk néhányat, a nevüket nem ismerjük.

Kavicsbánya :)

A kedvencünk mégis csak az a jelent volt, amikor egy rozoga kis fahídon húztak egy malacot az egyik hátsó lábánál fogva, persze végig visított, nyílván félt átmenni, érhető... J Mindeközben sokat beszélgettünk a guideunkkal, sok érdekeset tudtunk meg tőle. A faluknak pl. több típusa is van, aszerint, hogy milyen népcsoport lakja. Sokféle törzsből leszármazott csoport lakik Laoszban, vannak a magas hegyekben lakók, innen származik a mi guideunk is, vannak az alacsonyabb vidékeken lakók, stb. A nevekkel most nem terhelünk titeket, a lényeg, hogy nagyjából három fő csoport van, és ezeken belül és 8-10 féle. Mások a szokások, a nyelv, építkezés, a népviselet, megélhetési lehetőségek, szóval aki ért hozzá, könnyedén el tudja őket különíteni. Bár a kisebbségben élőknek még nehezebb az élete, de általánosságban véve is a nagyvárosokon kívül nagyon nagy a szegénység, nincsen ingynes iskola és kórházi ellátás, ha tanulni akarsz, fizess! Laoszban ez általános, bármit szeretnél fizetsz érte, itt az átlagkereset 1-2 dollár naponta, azaz havi 60 dollár, egy orvos 200 dollárt keres! Na hol is van az a híres válság, na itt van! Márpedig a tanulás az egyetlen kiugrási lehetőség, főleg a fiúknak. A lánynak még lehet egy esélye, hogy jó helyre házasodikJ A családokban pedig van 5-10 gyerek. A mi guideunknak például 7 tesója van, ő a sorban a harmadik. Az ő taníttatását fizeti egyedül a család, illetve fizette egy ideig, de már nem tudják támogatni, így félbe kellett hagynia a tanulmányait, most dolgozik pár évet, hogy utána be tudja fejezni a sulit saját erejéből, hogy aztán majd jobb pénzért dolgozni tudjon, hogy támogathassa a kisebb testvéreit. És ez a fiú most 21 éves!

Az egyik faluban találkoztunk egy külföldivel, igen meglepődtünk kölcsönösen, mondta, hogy ő ebben a faluban még sosem találkozott külföldivel, de mi is meglepődtünk, hogy ebben az ízig vérig helyi településen mit csinál ő... Kiderült, hogy valami karitatív szervezetet vezet, és a helyeik iskoláztatására gyűjt adományokat, és ezt menedzseli. Szép küldetés, ez karma, más nem lehet...

Aki az életét feláldozza egy nemes cél érdekében...

Az első laoszi gyerekek...

Család



Mi és a falu

Mariska vegyesboltja :)

Ez volt a ledmodernebb falu a környéken, átment rajta a főút!

Megint egy laktató ebéd :)

Az éttermünk és a mosdó! :)

Templom, Monk és Zsófi mindenfova kell egy :)

Több faluban is jártunk, és valóban, aszerint, hogy melyik törzshöz tartoznak, látható a fejlettségbeli, anyagi különbség. Az egyik faluban teljes nomádság, roskadozó faházak, egy picurka kis bolt cukorkákkal, és egy közös zuhanyzóval a falu közepén, és sáros, vízmosta kis földsávok a házak között járdaként. Nagy látványosság voltunk, a gyerekek félszeg kíváncsisággal követtek minket, egyre nagyobb tömegben, ahogyan végigsétáltunk a falun.

Na ez már azért elég durva falucska...

...és lakói!

Idegenek

Borotválkozás :)

Itt aután van gyerek! :)



Így laknak, nem vicc!

Aranyosak, de sajnáltuk őket rendesen...

A falu

Csokira várva

A másik falu már sokkal fejlettebb, téglaházak, normálisan kialakított földút a falu közepén, szemetesládák elhelyezve, stb.

Itt már szinte lehetne lakni ...

Van parabola, lehetne itt lakni! :)

A falu sárkányhajója, nem rövid!

Az összekötő híd, néha elviszi az ár, de újjraépítik! :)

Közben pedig megérkezhetett az igazi esős évszak, mert már éjjel is esett, és nap közben is többször alaposan eláztunk a csónakban kuporogva. Igazi függőlegesen ömlő, trópusi eső!

A nap vége felé közeledve eljutottunk ahhoz a faluhoz is, ahol alszunk ma. Kicsit hezitáltunk, hogy ne válasszuk-e ismét a kepingezést ma is, de mindegy, ezt is ki kell próbálniJ

A falunk inkább ahhoz a faluhoz hasonló, amiben először jártunk, azaz fa épületszerűségek, egy nagy zuhanyzó a falu közepén, és sok sok kis rohangáló szakadt, koszos kisgyerek. Van, akik a falu zuhanyzóját használják, vannak akik a folyóban fürdenek. Férfiak alsógatyában, a nők pedig maguk köré csavarnak egy direkt erre a célra kitalált kendőt, az alatt tisztogatják a testüket. Ma nekünk kimaradt a fürdés... J Azaz ma is, mert hogy a kempingben is a folyó volt az egyetlen lehetőség. Igaz is, minek zuhanyzóra pazarolni, amikor itt ez a nagyszerű lehetőségJ

A mi falunk...

...itt is komoly házakkal, de parabola van, nagy bajunk nem eshet! :)

Mi voltunk a falubeli gyerekek esti nagy programja, körénk sereglettek, végigkísértek minket a falun, és persze, mint ahogy minden faluban, itt is vettünk a gyerekeknek cukorkát. Lehet, hogy nem a legokosabb dolog édességgel tömni őket ott, ahol még a fogkefe luxus, de annyira szerettünk volna adni nekik valamit, írószereket meg hasonló hasznos dolgokat viszont nem hoztunk magunkkal.

Gyerkőc itt is volt szépszámmal

És  a csokira hirtelen megsokszorozódtak :)

Zsófi bemutatózik...

Család

Kis szaros :)

Aztán már mindenhova követtek minket...

Jött egy kis játék

A dobálósdi nagyon tetszett nekik...

...végül már megrohamoztak minket!

A házunk, ahol laktunk, egy fokkal fejlettebb volt a többinél, téglából épült, de minden másban a többi házhoz hasonlított. Van egy nagy nappali, ami éjszaka hálószobaként is szolgál. Sötétedéskor kis függönyökkel és szunyoghálóval választják le az alvórészeket, így tulajdonképpen együtt aludtunk a házinéninkkel, a guideunk pedig egy szunyoghálóban a nénivelJ Ez aztán az igazi homestayJ

A házunk kívülről, legalább tégla :)

A szomszéd kétszintes :)

A hálószobánk

A fürdő :)

A konyha :)

Készül a vacsora

A háziasszony a vacsorát tálalta... :)

 

Van még egy külön konyharész, ami sok házban nincs is különválasztva. Ez a ház láthatólag fejlettebb, mert saját, benti wc-je van, nyílván pottyantós kivitelezés. Ja és mivel itt mindenhol az a szokás, hogy le kell venni már a köszöbnél mindenféle lábbelit, így azt várták volna el, hogy mezítláb álljunk rá a pottyantós gyanús peremére. Na erre azért Zsófit már nem lehetett rávenni, pedig többször is megpróbálta... De ahogy mér épp ráemelte volna a lábát, megjelentek a lelki szeme előtt a peremen gyülekező sokféle kórokozók, akik csak arra várnak, hogy odategye a lábát, így Zsófi minden egyes alkalommal bekommandózta a cipőjét a házba, majd lemosta az árulkodó sárnyomokat a peremről. J Reggelre még össze is csípkedett valami, a paplanban élő kis állatka minket. Egy maradandó élmény volt, sosem felejtjükJ

Reggel indulás vissza a kempinghez, még egy kis elefántozás, reggeli, közben pedig néztük, hogyan hálózza be a helyi öreg bácsika fonallal a keping környezetetét. Kérdeztük, mi ez, mondták, hogy ez a rossz szellemek elleni védelem. A múlt hónapban három ember is meghalt a faluban, ezért hát hívták a buddhista szerzeteseket énekelgetni, és körbefonták a falut. Azt gondolják, a falu valamit vétkezett, ezért is halt meg ez a három ember. Ezt a madzagos megoldást amúgy már láttuk korábban, még Koh Phanganon a thai box terem avatásánál, ott is fonalat szorongattak a szerzetesek, amikor énekeltek.  

Persze még azért hátra volt egy utolsó elefántolás, immár profi Mahoutként! J

Zsófi, mint Mahout

Még mielőtt elindultunk volna a harmadik napi programunkra, a kajakozásra, volt még egy plusz élményünk, a kis mosómedvék. Pár napja találtak az elefántidomárok négy, max. egy hetes mosómedvét az erdőben, mama nélkül, magukoz vették őket, etetik, aztán majd ha megnőnek, megpróbálják őket visszaszoktatni az erdőbe. Nagyon kicsik még, és nagyon sírtak az anyukájuk után. Láthatóan az előző nap óta egy már el is pusztult, valószínűleg nem evett magától. A csöszörgésüket hallgatva Zsófi anyai ösztönei is életre keltek, és már hozta is a tál tejet, hogy megeteti őket. Maguktól nem esznek, meg kell nekik mutatni, hogy az tej, és jó dolog, ezért követve az egyik helyit, Zsófi is megragadta az egyik kis teremtményt, és a tejbe nyomta a fejét, utána már valóban elkezdtek maguktól is enniJ

Zsófi anyaként :)

Persze közben az egyik, ahogy kapaszkodott, megkarmolta Zsófit, icic pici karmolás, de a hipochondriánknak éppen elég volt, hogy eszünkbe jusson, ugye nem veszettek? Hosszabb távon utazóknak javasolják a veszettség elleni oltást, mi ezt anno nem kértük, így is kaptunk 6 oltást otthon, az is elég volt. Sokat lehet hallani a veszettségről, talán ezért is jutott eszünkbe, plusz azért, mert ha valakin már jelentkeznek a tünetek, azon nem lehet segíteni, 100%, hogy meghal. Na hát, ezért lettünk kicsit stresszesek. A helyiek mondták, hogy ugyan, semmi bajuk sincsen, biztosan nem veszettek, az egyik helyit is megkarmolta. Na egyenlőre ennyiben maradt a dolog, indulunk kajakozniJ

Viszlát tábor

Viszlát ormányosaink

Viszlát kutyusunk

Az eddigi nomád körlményekhez képest meglepően jó kis kajakokat kaptunk, amikkel négy órán keresztül csörgedeztünk lefelé a folyón, ha akartunk, eveztünk, ha akartunk, csak hátradőltünk. Két külön kajakot kaptunk, így vita sem voltJ Út közben kikötöttünk ebédelni, zöldséges rízsJ Kicsit azért már ki vagyunk éhezve, még Zsófi isJ Végre kikötöttünk, jött értünk a kisbusz, és indulás haza. Ahhoz képest, hogy egy 21 éves, otthon még kisfiúnak számító srác intézte a dolgokat, minden nagyon flottul ment. Tényleg le a kalappal! Ugyan kaját nem kaptunk túl sokat, de ha azt nézzük, ő meg szinte nem is evett, úgyhogy ha magából indul ki, akkor mi még így is túl voltunk táplálvaJ

Irány kajakozni...

...meglehetősen szép tájon csorgtunk órákon át!

Szóval minden szuper, visszaérve a városunkba pedig az első dolgunk egy hamburgereshez vezetett. Este ismét egy nagy kajálás az esti piacon, lassan kezd helyreállni a vércukorszintünkJ

Éjjel egy kis álmatlan forgolódás, hogy is van ez a veszettség dolog? Az erdőben négy kis állatka anya nélkül, hova lett az anya? És miért döglött meg a negyedik kis állatka? És amúgy meg miért halt meg három ember is a faluban, amiért azt gondolják a falubeliek, hogy ártó szellem garázdálkodik errefelé? Úgyhogy másnap reggel első dolgunk, hogy felkeressük a helyi kórházat, szeretnénk ezt egy orvostól is hallani, hogy valóban nincsen errefele veszettség veszély, azért egy 21 éves fiú véleményére nem alapozzuk az életünket. Először nagyon elveszettnek éreztük magunkat, össze-vissza küldözgettek, senki nem beszélt angolul, így érdekes lesz megtudni, amit szeretnénk... Aztán, mint ahogy mindig, amikor nagyon nagy szükségünk volt segítségre, most is érkezett egy „angyal”. Egy laoszi nő, aki egy külföldi ismerősét hozta be kötözésre pont akkor, perfektül beszélt angolul, és végig tolmácsolt nekünk. Így végül beadattuk az oltást, nem csak Zsófi, hanem Dávid is, biztos ami biztos. Dávid amúgy is szereti a gyógyszereket, oltásokat, bármit, ami véd a betegségektől,  még még mégJ Nehogy véletlenül Zsófi habzó szájjal rávesse magát egyszer, és megfertőzzeJ

A gyilkos :)

A halálos seb...

... és közelről! :) Még szerencse, hogy volt aki segített elmagyarázni, hogy mit akarunk, különben nem értették volna, mit mutogatjuk ezt a karcolást... :)

Az oltás három fázisból áll, ma megkaptuk az elsőt. Bár most egy ideig púp lesz a hátunkon, hogy az oltáshoz kell igazodnunk (hiszen kórház közelében kell maradnunk), de tény ami tény, mesés kis kórházlátogatás volt, köszi ZsófiJ A teremben, ahol éppen a veszettségről diskuráltunk, pont hoztak be egy fiút, majdnem levágta az ujját, ott varrták vissza 1 méterre tőlünk a műtőasztalon. Semmi elkülönítés, plusz semmi fájdalomcsillapítás, ha van pénzed, vehetsz, de na nincs, tűrj! Plusz ilyen sebesülés esetén otthon azonnal kapod a tetanusz oltást vérmérgezés ellen, itt? Semmi! Itt nem jó szegényen betegnek lenni. Persze, otthon sem, de otthon legalább ellátnak, még ha nem is mosolyognak hozzá. Olyat is hallottunk, szintén Ásziában valahol történt, hogy egy fiúnak valami injekciót kellett megkapnia egy kórházban, és használt tűt akartak alkalmazni, mondván, hogy „de hát elmostuk”J Mi végig néztük, ahogy felbontották nekünk a steril tűketJ

Érdekes élmény volt, egyrészt látni egy ázsiai kórházat, másrészt megtapasztalni azt a borzasztóan nagy különbséget, ami a nyugati és keleti gondolkodás között van a betegségek és halál tekintetében. Míg mi halálra rémülten szaladtunk a kórházba oltást kérni, addig a helyi, akit szintén megkarmolt a kis mosómaci, boldogan ücsörgött a kemping köré font madzagok között, és hallgatta a szerzetesek kántálását. Plusz míg mi azért, még ha néha tagadjuk is, félünk a haláltól, vagy legalábbis egyáltalán nem akarunk meghalni. A keletieknél meg egy teljesen természetes változás a halál. Ez látszik abban is, ahogyan a kisgyerekeket telejsen szabadon engedik, nincsen túlféltés, mint otthon. Itt az 5 éves kisgyerek fáramászik, a 4 éves kisgyerek egyedül játszik a nagy csónakkal a folyón, ezekért már egy nyugati anyuka jajveszékelne. És mindezt egy olyan vidéken, ahol a megfelelő orvosi segítség nem érkezik ám meg 5 perc alatt – talán sosem érkezik meg. Mi túlparázzuk a dolgokat, ők meg talán től felelőtlenek, az igazság valahol a kettő között lehet. Egy biztos, jót tenne nekünk ez a halálhoz való barátibb hozzáállás!

Mellettünk egy mégkomolyabb, újjelvágós eset, ehhez 10-en kellenek! :)

Immár beoltva enyha veszettséggel! :)

  Az oltás napján még jött egy jó nagy városnézés, hiszen nem láttunk még semmit a csodás, világörökség részeként szereplő településből, Luang Prabangból...