Tokyo - A kultúrsokkkkk folytatódik... Part Two

A halpiac Dávid nagy vágya volt, sokat halott róla, ez a világ legnagyobb halpiaca! Egyedül mentünk, nagy büszkeségünkre meg is találtuk, itt aztán várt ránk a ezerféle hal, rák, kaviár, nyersen, félkészen, készen, és a legnagyobb érdekesség, az óriás tonhalak, amik százezreket érnek, csak nem forintban, hanem dollárban, számoljatok... Akár csak egy kis darab is borzasztóan drága, ha a megfelelő részéből van kivágva a halnak, ha nem akkor csak egy 20-as egy reggeli! :DDD 

A piac

Megy a business régi módin, papírra vetve

Óriás tonhal, kicsi konzerv nagy hal :)

Fagyasztva megy a világ minden tájára

Feldolgozás, 1 lépés kettéfűrészelés

Már darabokban, továbbra sem kicsik

Régi technika, jobbra az eszköz, mi ez, kés, kard vagy mi? :)

A végső szeletelés, na itt azért már elég fincsin néz ki!

Persze mama a főnök! :)

Van mit számolni, ez a darabocska 15ezer Huf!

Persze van olcsóbb rész is, ez a kicsike csak 40rugó! :)

Persze van itt mindenféle más finomság is!

Tintahal, bár ilyet még nem láttunk, lehet nem is az, maradjunk tengeri herkentyűnél

Na ez tuti rák, előpanírozva

Na ezt is sejtjük, hogy mi, ponty! :)

Nagy crabs a homokozóban

Mindenféle hal...

...mondjuk kardhal! :)

Mindent feldolgoznak, ha kéred!

Hallottuk, hogy van tonhal aukció is, na azt nem találtuk meg (de később hallottuk, hogy oda amúgy is csak nagyon nagyon korán engednek be, hamar betelnek a „visitor” helyek), viszont találtunk zöldséges aukciót.

Zöldség sem kis tételben van!

Mennyi kell jingjung?

Számháború...

...6082 kilőve, mehet aludni! :)

Sokan elalszanak, vagy csak csíkszem? :D

És a győztes jutalma, tényleg elsőosztályú zöldség!

 Hát nagyon vicces volt a sok  is japán, ahogy kiabálnak. Ezt a nyelvet érdemes hallgatni, akár csak szórakozásból is, részben olyan, mintha énekelnének, egészen más a hanglejtése, mint bármilyen eddig általunk hallott nyelvnek. Itt nem tudod megmondani, mikor kérdez, vagy csak állít valamit. Másrészt a szavak, a hangok is viccesek, szerintem erről mintázták az avatarok és a strawars marslakóinak a nyelvét. :)

Droidok mindenfele:

Később csatlakozott hozzánk Shin és a havernője is, a lány még mesélt kicsit erről a divatozásról...

Zsófi a csapattal, Shinnel és Rihoval!

 Mint kiderült, ez a divat a lányoknál nagy társadalmi nyomás, mindenki divatozik, hát neked is kell. Ez nem olyan, mint az otthoni divatozás, itt ez tízszer erősebb, a lányok miniszoknyában, miniruhákban, szexi csizmában, kiskabátban mászkálnak télen is, hiába fáznak, a divat az divat! Tényleg, minden ötödik lány úgy néz ki, mintha most pottyant volna le a divatlap címlapjáról! Ez már-már sok. Plusz ami nagyon érdekes, a divatot sokszor a képregényhősök világa határozza meg, komolyan! Itt mindenki képregényt olvas, comics-okat, és nagyon sok fiatal úgy cisnálja meg a haját, úgy öltözködik, mint a kedvenc hőse. Ha kell, rózsaszínre festeti a haját vagy Songokusra... Néha mi sem tudtuk eldönteni, hogy ez most csak divatos, vagy comics, vagy éppen ízlésficama vanJ , de jókat nevettünk rajtuk, egész nap forgolódtunk utánuk, és nem hittünk a szemünknek... Persze csak a nyugati ember bámészkodik, a japánok egymásra sem mernek nézniJ Tény ami tény, sokat költenek divatra, számunkra felfoghatatlan mennyiségű pénzt, de az ízlés nem mindig találkozik a gazdagsággal. Szép szoknya egy nagymama cipővel, egy turkálós-stílusú táskával, és egy olyan sállal, amit akár mi is összevarrnánk otthon. És kész a divatos japó lányka. Ja és ha még össze is jön a divatos összekép, akkor csakazértis ott van a fehér maszk a fejükönJ Na lássunk példákat, nem volt egyszerű fotózni, de igyekeztünk...

Luxus bevásárlóutca

Vevő nincsen! :)

A gagyi márkák kis butikokkal képviseltetik magukat! :)

Louis Vuitton, az utcában a 3., akkora, mint az Andrássy úti! :)

Na és a divatozás! Talán az összes kép ad egy kis rálátást...

Divatdivatdivat

Ez nem comics, ez is egy divat... :)

...de mi ez? :) Mi comicsnak hívtuk!

Na ezek rendes lányok, miniszoknya mindenhol!

Divat ide vagy oda, jól néznek ki a japó csajok tényleg!

Máramelyik! :)

Csak, hogy valami érdekes is legyen végre, Audi Forum Tokyo, elég szemtelen! :)

Sétáltunk mindefelé, megnéztük a híres kereszteződést, ami olyan tipikus képe Tokyonak, sokan felismeritek szerintünk...

Ez közel sem a csúcsidő...

Várakozás a kereszteződében, majd indulás...

Közben ne felejtsük, az igazi tokyoi látképet és hangulatot...

A látkép és a hangulat...

Elmentünk a Tokyo Towerbe, ahonnan most napfényben láthattuk a várost felülről – ez elvileg magasabb, mint az Eiffel Torony, de most felújítás miatt nem tudtunk olyan magasra menni, maradt a gagyi 150méter! J

Irány a Tower

Zsófit elnézve nem lesz ez olyan kicsi! :)

Na nem ezt nézte, az ilyen Dávidot érdekli, green building, mesés!

Na ezt nézte, nagyobb, mint az Eiffel!

Minden nap kell egy 150méter!

Tokyo love

Hihetetlen léptékek...

Sorba épülnek az újabb és újabb karcolók

Zsákutca :)

Zsófi Dávid love :)

Juhéjj, itt lehettünk...

Szokásos kis okosság, emlékérme csináló, csak nem tekerni kell

Tokyo Tower, a jel! :)

És a másik jel, Japooooooo

Ha esetleg eltévedtünk volna, vagy bármilyen kérdés felmerült, elő az okos telefont, és indulhat a keresés, számtalan application, stbstb. Így találtak nekünk egy olcsó de jó minőségű szusis helyet is, ahol kis körkörösen mozgó sínen, avagy szusi vonaton érkeztek a finomabbnál finomabb falatok. Ez tényleg igazi, valódi sushi nyershalból a reggeli piacról! Ezt már hallottuk, hogy az otthoni sushihelyek nem is azok, pedig nagyon fancyek, és igaz, közük nincs az igazihoz, afféle régi példánkkal élve bajai halászlé vs. szegedi halászlészerűség!Jeje :D

Sushi vonat

A pályaudvar :)

A kalauz 

Az utastársak

Na de a lényeg, a vonatok! :) Ez itt Zsófi nagy kedvence, a halhere! :)

Na nem, ő azért kicsit kivolt némyelyik fogástól... :)

Dávid, ő is??? Nemnem :)

A reggeli piac végtreméke, tonhal! Jeje, ez aztán a nap, már csak halászni nem voltunk! :)

Szépség... ( a rízsszemek nem oda valók, csak odakerültek! :) )

Itt nincsen otthon rántottcsirkés változat, kizárólag hal, az is nyersen! :D

Vagy persze rákúr! :)

Na akkor ez nyershal vagy nyershal? :)

Finom volt, de azért a nyershalak után küldünk egy jó öreg Big Mc-et még lefekvés előtt!J Vicces, a Mc-i lett a gyomrunk mentőangyala, valahogy az mindig tuti, és rendberakja a közérzetünket is, otthon meg pont fordítva, tönkreteszi a napod, viszont az íze miatt tönkre is teheti még otthon is! J

Mc vacsora hyperpoliszban! :)

Estére már megzavarodik a magyar! :D De reméljük nem csak a mi agyunk blokkolt le ebben a fényáradatban... 

A japán mentalitástól továbbra is le vagyunk nyűgözve, egy valamit azonban megfigyeltünk. Nincs átmenet, vagy kedvesek, vagy ha idegesek, akkor agresszívakká válnak, nem tudják önérvényesítő, higgadt módon elmondani, ami zavarja őket. Mosolyognak, mosolyognak, aztán lehet, hogy egyszer csak kirobbannak (nem velünk történt, mi csak párszor tanui voltunk ilyennek).

Harmadik nap délelőtt egy kicsit egyedül folytatjuk a felfedezést, kezdtük a Toyota szalonnal. 5 emeletes üvegépület jétékgépekkel, szimulátorokkal, kiállított egyszerűbb és csodagépekkel. Persze udvariasan végignéztük a kiállított modelleket, aztán irány a szimulátor. Dávid romra törte e kocsiját, Zsófi lett az első :P A comicsok itt is elmaradhatatlan elemek. Hihetetlen, hogy még egy ilyen komoly helyen is találkozni velük! 

Zsófi nyert...

...sajnos mindkettőben! :)

Haha, hol van, hogy Zsófi??? :)

Comicsok :)



Tokyo Toyota, vajon milyen lenne, ha nem 5 szintes?

Persze a városban bolyongani is szuper volt kettesben...

Megakartuk nézni a világ leggyorsabb vonatát, de sajnos nem engedtek be minket jegy nélkül...

Sexy Tokyo

Zsófi a csajokkal... :)

Esélyed itt is ugyan annyi, mint otthon, azaz semmi, csak itt több sközül választhatsz! :)

Látkép...

Dávid is megtalálta az otthonát! :)

Láthatóan esélytelen volt! :)

Utca, erről ennyit! :)

 

Megnéztünk egy japán temetőt is (szokásunk temetőt nézni, mindig nyugodt és mindig más, jó kis szokás, mi? J ), érdekes volt, nyilván sehol egy kereszt, sokkal inkább kanji (kínaiaktól átvett japán írásjel) betűkkel díszített deszkák – később megtudtuk, ez buddhista hagyományt tükröz. Megnéztük az x.edik templomot is, de ezt nem hagyhattuk ki, ez a termékenység templomaJ

Japó temető

Más stílus, de szép...

Kínai írás, persze a japán is ebből származik!

Budhizmus

Tokyo hátsó kisutcái...

Rend, fegyelem, tisztaság! :) Minek ide ember is??? Persze, ez egy embernek munka, is csk 5% a munkanélküliség!

Lurkók hazafele a suliból...

Termékenység templom, ezt mindenképpen meg kellett néznünk és adóztunk is neki! :)

Templomkert

Hazafele...érdekes rész és érzés volt beszorítva lenni az épületek közé...

Tényleg fura, de jó volt!

Japo marketing! :)

Egy otthoni kis pihenő és a helyi kedvenc levesezős helyünk meglátogatása után... már többszőr írtuk, hogy a kedvenc levesezős helyünk, akkor nézzük már meg, hogy mit is jelent ez pontosan, mert nagyon érdekes egy hely! J

Na ez már ISO konyha, nem Guatemalai és sorolhatnám...

A boldog kuncsaftok! :)

 ...egy esti városnézéssel egybekötött búcsúesti vacsora Shinnel, egy igazi japán bárszerűségbe, ahol minden asztal valamennyire el van kerítve, de vannak kis szobák is teljesen külön, itt már a cipődet is le kell venned.  A menü saké, tengeri finomságok, japán sör. Közben Shin vadul nyomkodja az okos telefonjátJ, nem is baj, nagyon fáradtak voltunk már...

Tokyo minden pillanatában mesés...

Fiűknak..., persze AMG :)

Búcsúest Shinnel a japó kis kuckóban! :)

A kulináris csodák soha nem érnek véget...

Persze Zsófi is mindent felfal a kis csáprágóival! :)

Kuckóbuli... :)

Az utolsó nap reggelén megérkezett az, amit már nagyon hiányoltunk az út alatt, HÓESÉS!:) De nem csak szállingózó, hanem szakadóJ Zsófi odavan a hóért, Dávid már kevésbé, de azért csak elmentünk sétálni egyet még a környékre, ismét bejárva az első napi útvonalunkat, market, templom, helyi kifőzde, majd szétázva vissza a hosztelba, ennyi elég is volt a hóból most úgy egy további évre! J

Zsófi nagy örömére megérkezett a hauuu

Megváltozott a látkép...

Riksapityu így is munkában... :)

Jó kis riksasapi... :)

Esernyő a hóban is...

Templomkapuval és minden meleg ruhába belebújva! :)

Továbbra sem értjük miért kell ennyire félni a hótol!?

Templomkert!

Persze takarítják a 2 centit, halljuk otthon is! :)

És megjelentek az irányító emberek! Minek???Ja munkát adnak, na jó ok!

Művészfotó! :)

A reptér felé menet még gyorsan megettük a Shin édesanyjától ajándékba kapott elemórzsiás csomagot. Hihetetlen ez a japán technológia, a kis sütemények mellé is csomagolnak tartósítószert, hogy tovább elálljon, ne száradjon meg! Persze a hülye magyar... Zsófi azt hitte, fahéjat is csomagoltak a sütihez, meg is szórta a sütit a tartósítószerrel, kicsit fura íze volt, de megette – ezek a japán ízek amúgy is furák. J Akkor ezért nyílt olyan nehezen a fahéj csomagolása (meg ezért volt ráírva óriás betűkkel, hogy DO NOT EAT!) J

Végre nem American Airlanes-al repülünk, bár mindegy is, végigaludtuk az utat, fel kellett dolgozni ezt a sok sok információt, ami ért minket ez alatt a négy és fél nagyon intenzív nap alatt, de megismerkedtünk egy olyan várossal, aminek bár nincs beach-e, és 4 évszaka van, azaz nem  egy Sydney, de még így is lekörözi a modernségével és a benne élő csodás japánok csakis utánozni való mentalitásával...

Viszlát Tokyo...

Vistlát Malév :(

Viszlát ánuszmosókészülék! :((( :DDD

És aznap este, WELCOME ASIA, itt már nem esik a hó! :)