Mexico - Beachparty és egy kis kultúrfröccs

Hajóval át a határon, kikötés, katonaság csomagellenőrzés kutyákkal, Dávid csomagjánál erősebb szimatok, majd továbbszaglás, megkönnyebbülés J, kis vita a taxissal a buszpályaudvar felé, és irány tovább busszal a célunkig, Tulumig. A taxis jófej volt, kérdeztük, hol lehet pénzt váltani, mondta, hogy a kikötő kijáratánál, de ne aggódjunk, megáll út közben. Mennyi lesz? 50 peso. Ok. Megállt út közben, persze nem ott, máshol, elkísért a pénzváltó haverjához, majd mentünk a buszhoz, mondja, hogy akkor 100 peso lesz. Miért? Mert hogy ez már két szolgáltatás. Elmentünk először a pénzváltóhoz, majd a buszhoz. Na nem, mi annyit tuti nem fizetünk, miért nem mondta az elején? Jó akkor hívja a rendőrséget, a telefon már a kezében. Itt kétfelé haladt volna a történet, Zsófi valószínűleg kifizette volna, Dávid meg: Ok, hívd a rendőrséget, és azonnal álljál meg, magyarul szitkozódás, fejeltorzulás! J Dávidnak lett igaza, végül 70 pesot fizettünk, de ezt is nagyon nehezen, taxisok mindenhol patkányok sajnos, nincs mese... (elnézést a taxis olvasóinktól, ők nem! J)

Tulumba két dolog miatt jöttünk, az egyik, hogy mivel a tengerparton helyezkedik el, így szép beachek lehetnek, a másik pedig a maja romok, amik a parton fekszenek, ezért különlegesek. Mexikó nagyban különbözik az eddigi országoktól, ezt már a buszból is láttuk. Illetve Mexikónak ez a része a nagyon más. Nagyon sok a túrista, ezért van is pénz, modernség, jó utak, jó buszok, nagy szupermarketek, a hosztelünk is végre olyan volt, amit mi szeretünk, nagy konyha, gyors net, tv-szoba.

Tulum, USA welcome!

A hostel elviselhető kertje :)

Mivel első nap nem volt olyan nagy napsütés, ezért a romokkal kezdtük, kicsit sok volt a turista, de azért tényleg különleges hely. Régen a maja kereskedelem egyik fontos pontja volt ez a város, pénzes emberek lakták, meg persze vallási ceremóniák helyéül is szolgált (mint minden a majáknál). Ma már csak romjai vannak meg, és azóta iguánák költöztek be, ők a főnökök. Bár olvastuk az utikönyvünkben, hogy van egy strand is a romokon belül, nem tudtuk, hogy is képzeljük ezt el... strand és rom együtt? De tényleg... Ráadásul nem is akármilyen, hanem a híres türkiszkék víz, ami végig jellemzi ezt a térséget (Yukatan félsziget), plusz fehér homok és pálmafákJ. Így Dávid is szívesebben vesz részt kultúrális programokbanJ

A kompozíció - beach, rom, túrista :)

Rom, beach, 2 túrista

Azért egy fürdést megért a helyszín...

A tulumi maja birodalom

Itt mi is lennénk romom :)

A fő templom

Egykori luxusvilla, afféle Beverly Hills :)

A tulajok

Folyamatos járőrözésben!

És a légierő...

Valami mexicoi hagyományos akármi, hogy mire jó ez, azt senki sem tudja! :)

Egy igazi maja, csak ne nézz rá, mert már nyúlhatsz is a zsebedbe! :)

Másnap már nem kevertük a strandolást romokkal, színtiszta strandolás a tulumi beachen. Találtunk egy olyan részt, ahol alig voltak emberek, reggel konkrétan még senki, csak pálmafák, egy kis büfé függőágyakkal, és  persze fehér homok + türkizkék víz és a pálmák, ezt nem győzzük hangsúlyozni, ez tényleg így néz ki, Beliz és Honduras után már volt elképzelésünk, de ez fantasztikusabb volt mindennél! Nem hittük, hogy ilyen valóban van, de tényleg, mint a képeslapokon, vagy mint az utazási irodák prospektusain, nem photoshoppolva, de vanvanvan, régóta vártuk, hogy ilyet láthassunk...

Itt szó szerint utazási irodák forgatnak, nézzük is meg miért...

Jajjjjjj...

Beachgirl

Dévid Husselabraham :)

Hát na ja, létezik...

Nem kicsit élveztük...

...aki ezt nem élvezi, az csak taxisofőr lehet! :)

Ezt a biztonsági szintet már szeretjük...

TürkiszKarib

Menza :)

A bázisunk

Emésztés :)

Olyan, mintha egy medencében fürdenél, kristálytiszta! Ez volt egy egész napos programunk, estére jól el is fáradtunk:P Ez vált aztán az egyik kedvenc tengerpartunkká pont a lakatlanságánál fogva, később is visszavágyódtunk ide, azért talán ez nem csoda....

Másnap viszont, félve attól, hogy valamire esetleg majd nem marad idő, mentünk is tovább, egy következő tengerparti városba:

Playa de Carmen

A Lonley Planet (az utikönyvünk) azt írta, ez egy igazi hippi város, azért is jöttünk ide. De aki ezt írta, nincs tisztában a hippi szó jelentésével. Ennek a helynek köze nincs a hippikhez, tele van minden az egyhetes gazdag hoteles amerikai, francia, német, olasz túristákkal, itt 1-1 magyar szót is elkaptunk már azért, mindenki kiöltözve csiniben, kifestve, beparfümözve, jó drága is minden. Pörög itt az üzlet, Dávid csak fél órára maradt egyedül a fő sétálóutcán, máris megszólította egy kedves férfi: „My daughter is looking for you”, persze csajok mellett volt fű és kokain is dögivel, minden ami kell egy igazi mexikói bulihelyre (azaz most már az egész világban ez megy, csak itt valahogy a gazdaság is épül rá, na de mind1 is...)! J  A hely amúgy megosztott minket, valóban túristás volt és kicsit szarul is éreztük magunkat, főleg Zsófi, hogy nem tudunk rendesen felöltözni, nem mintha sznobok lennénk, nagyon távol áll tőlünk, de azért 6 hónap után újra nyugati minőségben voltunk, és ilyenkor az ember elgondolkozik azon, hogy milyen jó is lenne otthon lenni, és gardróbból öltözködni, nem hátizsákból..., másrészről a parton menő hotelek és party bárok, minimaltechno (zene) mindenfele, na ezt már azért szeretjük J,  szóval azért ez nem volt rossz...

Valódi luxushotelek..., talán megfizethető 100.000/nap/fő, de allinclusive! :)

Laza beach :)

Téli, 2 hetes kikapcsolódásra kifejezetten ajánljuk, itt minden alád van rakva, de azért hozzá pénzt! ;)

A nappali minimaldisco...

Első nap csak a közeli partszakaszra mentünk, híven a városban tapasztaltakhoz, itt is jó sok ember volt, a víz sem volt olyan kristálytiszta, de továbbra is türkizkék, nem panaszkodunkJ

Hiába a sok ember, túl nagy bajunk itt sem eshet! :)

Másnap ismét teljes napos beachelés, most egy másik részt kerestünk, itt kevesebben voltak, így bátran önmagunk lehettünk, íme az eredmény:

Beachteknős :)

Mi is tiszta homokosok lettünk :)

Póz a művel

Nem tudjuk, mennyire látszik a képen, de mindenki a csodájára járt, a legnagyobb elismerést annak az idősebb amerikai párnak a csodálata jelentette, akiknek a lánya amúgy képzőművész– szóval lehet nekik hinni! J

Nem csak mi homokoztunk, a városban éppen homo-fesztviál volt, egy egész partszakasz nekik volt fenntartva. Mostmár értjük, miért volt annyi srác rózsaszín fecskében!J

Ez itt egy homokos strand :)

Őszintén szólva rengeteg képpel nem rendelekzünk, inkább mi is strandolásra koncentráltunk, nem értünk rá fényképezni! J

Este végre egy jó kis buli, nem latin zenére, a hosztellakó társainkkal. A hangulatot a mexikói tequila segítette, plusz a másik helyi finomság, a Mescalina (kaktuszpálinka magyarosan) – benne egy hernyó az üvegben, a hagyomány azt tartja, ha megeszed a végén az állatkák, hallucinálni fogsz. Elvileg nem igaz, nem tudjuk...

A hosteles csapat! Egy hostelben mindig van társaság, ivó meg pláne! :)

Kicsit megrántja a nyelved a helyi tekila! :) Amúgy olcsó és finom, nekünk való! :)

 Kicsitt szar a hang, de azért a hangulatot és bulistílust visszaadja, clubclub hátán:

Cappuchino mezcalin! Zsófi, itt már azért jól áltál nem? :)

Biztonság mindenek felett, itt a hadseger ügyelt ránk, nem vicc!

Mexicoi partyfeeling

Hernyó nélkül is jól sikerült a buli, másnap mégsem mentünk tovább másik városba, ahogy terveztükJ

Nem Dávid, csak elfáradtam! :)

Egy napos pihi, estére azért Zsófinak is megjött az étvágya, a helyi falatozóban vacsoráztunk. Lássuk, mi is a különbség a tacos, nacos és quesadillas között.

Na az ilyen helyekre megyünk rá, itt kapsz igazi helyit!

Tacos nőiesen...

...Quasedila férfiasan! :)

Újabb jó haver, Kanadából...

Másnap, egy napos késéssel, egy olyan városba mentünk, ami ugyan nem a parton van, de ezt muszáj látni, Mexikó egyik leglátványosabb maja romjának számít (Chichen Itza romjai). A romokhoz legközelebbi városban szálltunk meg, Valladoidban, hogy másnap reggel még a nagy embertömeg előtt láthassuk a piramisokat. Megérkezésünk délutánján még annyi időnk maradt, hogy ellátogassunk egy közeli Cenote-ba. Mi sem tudtuk, mi ez, mostmár okosabbak vagyunk. A cenotek vízzel teli cseppkőbarlangok, a legtöbben lehet úszni, van, amelyikben búvárkodni is. Tulumban lett volna lehetőségünk búvárkodni, de drága volt, elvetettük, itt viszont már nem hagyhattuk ki. Itt csak úszkálni lehetett, meg snorkelezni, de így is nagy élmény volt, bár kicsit hideg.

Canote

Folyamatos fényjáték...

Irány a hidegvíz búvármaszkban!

Hogy ezt a hideg vizet Zsófi hogy bírta máig értheteten! :)

Cinetrip ;)

Bár már elég sok mindent elviselünk, azért van, ami a mi konfortzónánkon is kívül esik. Ilyen volt pl. a mostani szállásunk. 12-en aludtunk egy szobában (bár egy lengőajtóval ketté volt választva), Zsófi plusz 11 fiú, mindössze egyetlen fürdőszoba-wc-vel. Ha valakinek nem lenne elképzelése, miért is olyan nehéz ez... mindenki más időben megy aludni, persze nem lábujjhegyen, mindenki más időben kel, persze ébresztőórával, arról pedig, hogy milyen az, ha 12 ember használ egy wc-t, nem is beszélek, egy nap leforgása alatt gusztustalanná válik! J Szóval most már eltelt fél év, és igen kényessé váltunk az ilyen dolgokra, sajnos néha valamit valamiért elve (itt pl. egyszerűen nem találtunk másik szállást) be kell vállalnunk, de most már azonnal lépünk egy ilyen helyről...

Hostelünk egyetlen értelmes lakója, Vonalzó! :)

  Másnap már megyünk is innen, jó korán ugyebár, hogy a sok embert megelőzve lássuk a romokat. Ezek hasonló majapiramisok, mint a tikaliak, azzal a különbséggel, hogy ezt teljesen feltárták már, a növényzetet eltakarították, így kevésbé misztikus, de többet láthatsz magukból az épületekből és az épületeket borító régi alkotásokból. Nem vettük igénybe idegenvezető szolgáltatásait, okos low-budget utazókká váltunk, ügyesen csapódtunk egy-egy kisebb csapathoz, így pont annyi dolgot tudtunk meg, amennyit még meg tudunk jegyezni, és mindig gyorsan továbbálunk, nehogy kiszúrjanak minket... J

Chithen Itza főpiramisa, eléggé rendben van!

1000oszlop akármilye :)

Templom

Kisebb piramis ajtóval :)

Kompozóció :)

Maja mintázat...

...és egy kis halál! :)

Párduc és sas mivel?, hát emberi szívvel, mi mással, micsoda kérdés! ;)

Itt is áldoztak embereket az isteneiknek, voltak katonák, csapatok, akik direkt azért hadjáratoztak, hogy embereket fogjanak el áldozati céllal. Aztán ami nagyon érdekes, a majáknak volt egy nagyon sajátos labdajátékuk, ami az egész maja birodalomban elterjedt mindenfelé. A labdajáték a focira hasonlíthatott, két csapat játszott egymás ellen, egy labdát kellett főleg csípővel eljuttatni a másik oldalra, persze a vesztes jellemzően meghalt. J A játékot, illetve ennek kimenetelét használták fontos döntések meghozatalában, jóslásra, vallási célokra. Chichen Itzában megmaradtak a romjai egy hatalmas „stadionnak”, ami nagyobb volt, mint az átlagos játéktér, de ennek különleges célja volt, más, mint a többinek. 50 évente rendeztek itt nagy játékokat, a háborúkban rabulejtett katonák játszottak, és a tét természetesen nem kevesebb volt, mint a saját életük. Aki vesztett, feláldozták. Persze aki nyert, az is előbb-utóbb feláldozásra került... Kicsit hasonlíthatott ez a gladiátorjátékokra. Itt is értettek ahhoz, hogyan kell úgy építeni, hogy a visszhangból a legtöbbet kihozzák... (csak úgy, mint Tikalban) A pálya két végén lévő épületet úgy formázták, hogy még a legnagyobb hangzavarban is lehetett hallani a pálya egyik felén, mit mond valaki a másik oldalon az épület alatt.

A stadion

Valami játékszer...

A királyi páholy

Még megnéztünk pár romot, Dávid szerint kőkupacot, és indultunk a csomagjainkkal együtt Cancúnba, a Yukatan félsziget fővárosába.

Még néhány kőkupac és a Lonely Planet! :)

Ezt ne felejtsük azért ki, brutálturizmus...

Cancún

Na itt már kellett egy normális szoba, saját fürdőszobával, mégis csak Valentin nap van, illetve pont a feléhez érkeztünk a nagy utazásunknak, kijár egy kis ünneplés...J

Cancúnt úgy kell elképzelni, hogy két nagy része és arca van. Az egyik maga a város, nem közvetlenül a parton fekszik, rendes Közép-Amerikai város modernséggel és nyugati érzéssel megfűszerezve, barnabőrű emberekkel, kicsit koszos utcákkal, néha ránkcsodálkozó szemekkel, kicsit szegényes környezettel, de tetszik nekünk . A másik része Cancúnnak a hotel zóna, ami, nehéz kitalálni, tele van hotelekkel. De nem is akármilyenekkel, óriáshotelek, tiszta luxus, tisztaság, fényűzés, golfpályák, mindez végig a fehér homokos tengerparton. Kicsit olyan, mint Miami Beach, sőt az itteni hotellánc, ami 15km hosszú, páratlan a világon, és higgyétek el, hogy leesik az ember álla, amikor egy akkora hotel mellett megy el, aminek akkora csak az egyik szárnya, mint a Budai Vár! J  Szerencsére a mexikói törvények értelmében bárhol sétálhatsz a tengerparton, így, bár a hotelek hosszasan beterítik a partot,  ha találsz egy kis helyet, ahol le lehet menni a partra, akkor már szabadon lehet beachelni. Mi is ezt tettük, ismét jött az egyik kedvenc programunk, az egész napos strand, juhéjjj!!! Ezen a napon ünnepeltük a fél éves évfordulónkat, mint világutazók, ennek örömére egész nap nem szóltunk egymáshoz J Néha ilyen is kell..., ezek az ünnepek amúgy most nem jelentenek akkora dolgot számunkra, minden nap ünneplünk! J

Cancun, Hotel Zone

Hotel amíg a szem ellát, nem rossz...

Szerencsére találtunk egy nyugodt kis partszakaszt...

Ebben lehetett egyddül is gyönyörködni!:)

És maradtak társnak a sirályok! ;)

Ok, Cancúnra ennyi időnk maradt, nem lakhatunk luxushotelban, akkor nem is maradunk J, elindultunk a Mexikóban lévő utolsó állomásunk felé komppal, egy kisebb szigetre Cancúntól mindössze fél órára:

Rendeztük sorainkat! :)

Isla Mujeres, avagy a Nők Szigete

Valami kicsi, meghitt, nem túl turistás szigetre vágytunk csodaszép tengerpartokkal, ehelyett már a hajóról megláttuk a hatalmas hotelt és a többi rengeteg házat és hajót, yachtot. Hát ez nem az az elhagyatott kis sziget, az már biztos. Brutál meleg volt, plusz a 20-25 kilós csomagok cipelése, így a hosztelbe érkezést követően egyből fürdeni mentünk, hát itt is csak az embertömeg. Legszívesebben visszamentünk volna Tulumba a partra, vagy legalább Playa de Carmenbe a hoszteles barátainkhoz. De ez már túl nagy nyűg lenne, átcipekedni, visszacipekedni (Cancúnba kell visszajönnünk, innen megy a repülőnk), mindegy, maradunk.

Nem kicsi, de nem tűnik rossznak...

Na mindent, csak ezt ne, az ilyen strandokat kifejezetten utáljuk...



Na ez már igen, luxushalászhajó, Dávid nagy kedvencei, napi túra 150ezertől! :)

Szegénypityu háza és partja, ezt már szeretjük! ;)

És egy 5milló dolláros lokáció, ennyit nem itt vennénk az tuti... :)

Isla Mujeres part...

...és belváros!

 Azért másnap kerestünk egy jobb szállást, ugyanis amit a netről foglaltunk annyira nem volt nyerő, első nap privát szoba, másnap már dorm (több ágyas szoba) lett volna, abból meg már ugye elegünk van! Így aztán, fogalmazzunk úgy, hogy pestiesen távoztunk, azaz előadtuk, hogy hivatalos ügyet kell intéznünk Cancúnban, így azonnal mennünk kell, és töröljük a foglalásunkat és vissza a depositot... J Végül 10 méterre találtunk egy százszor jobbat ahol kb. ugyanannyiért van saját fürdő, saját konyha, kis tv, kis terasz, szuper, imádtuk.... Ha főzünk, azzal sokat lehet spórolni, főleg egy ilyen túristás helyen, ahol minden dupla annyiba kerül.

Romántiká :)

Na, erről nem is tudtunk, ezekszerint van Bajai Halászlé is :)

Hol máshol lenne a lé, mint a halászparton! :)

  Másnap megtaláltuk az áhított strandot is, kevés ember, pálmafák, ok, mégsem lesz ez olyan rossz itt...J

Na igen, hát ezért vagyunk itt...

Irány a megszokott pálmánk! :)

ÁÁÁÁ

BBBBBB

CCCCC :)

Szuperfeeling!!!

Zsófi pózban! :)

A hétvégi csúcsban 30 ilyen parkolt a közelünkben, megengedtük! :)

Az új mánia, olvasás! Miiii???? :)))

Nincs olvasás, csak nézelődés... :)

Dávid délután csinált magának zacskóslevest, óvatlanul a csapvizet használta, ki is került a forgalomból egy teljes napra, láz, és wc-re futkosás. J Azért ez még neki is sok volt! Hihetetlen amúgy, hogy általában nem lesz bajunk a csapvíztől (persze nem iszunk belőle), de időnként hiba csúszhat a rendszerbe, és akkor is rosszul leszel tőle, ha felforralod (nem elég ideig forralod), ha csak fogmosásra használod, vagy ha csak megmosod vele a salátát, nagyon kell vigyázni, már többször égettük meg magunkat...

Ha már Dávid jobban lett, és ha már meg van a búvárvizsgánk, gyűjtenünk kell a merüléseket, el is mentünk egy fél napos programra, két merüléssel. Korábban attól féltünk, hogy mi lesz, ha már sok helyen merültünk, unalmassá fog válni a búvárkodás, most rájöttünk, ez sose történhet meg. Nagy volt a szánk mindössze 10 merüléssel a hátunk mögöttJ

Irány merülni ezzel. a kicsikével.. :)

Ja nem, ezzel...

Na meg van, hát ezzel! :)

Itt ahogy vízbe kerültünk, nem volt 10 perces kérdezgetés, hogy oké-e mindenki, jó-e a felszerelés, szép-e a víz, merülhetünk-e. Itt azonnal elhangzott az utasítás, merülés! Az első egy mélymerülés volt, egy roncshoz, egy régi oljaszállító, ami direkt lett elsüllyesztve, ez az olcsó módja, hogy megszabaduljanak egy már nem használt hajótól. Érdekes az emberi alkotás és a természet ilyen együttléte. A romokban megbújó halak, a roncsot benövő növények. Na és ami itt különleges, errefele szeretnek úszkálni az Eagle Rayek (a magyar nevét nem tudjuk) és szezon van, juhéjjj Elképesztő látvány volt, hatalmas csapatokban úsztak, vagyis inkább repültek ezek a hatalmas állatok! Kaptunk a vezetőnktől kölcsön egy víz alatti kamerát, amivel azt hittük, nagyon jó képeket készítettünk. Utóbb derült csak ki, hogy a gép a gomb lenyomását követően 3  másodperccel fényképezett, így a 400 képből kb. 5 lett jó, az is csak véletlenülJ Viszont a videók azok jók lettek, íme!

És a ráják, elképesztő volt...

Az igazi meglepetés akkor ért minket, amikor fel kellett emelkednünk. A művelet közben egy kötelet fogtunk, szükség is volt rá, felfele haladva annyira felerősödött a víz áramlása, hogy két kézzel kellett kapaszkodni. Ilyet még sosem tapasztaltunk, ahol a búvárvizsgát letettük, az pont egy áramlatoktól mentes övezet. A vénrókák szerint pedig ez semmi sem volt az igazi áramlatokhoz képest. Nekünk újdonság, de valószínű egy jódarabig minden merülés az lesz...

Még jó, hogy kicsit belekóstoltunk ebben az áramlatos dologba, második alkalommal is találkoztunk vele. Ahogy kis pihenő után a második palackkal merülni kezdtünk, egyszer csak azt vettük észre, hogy úszunk ugyan, de továbbra is csak egy helyben vagyunk. Aztán ahogy kicsit jobban próbáltunk úszni, egyből légszomjunk is lett, kicsit be is pánikoltunk, mi a fene, most romlott el a készülék, és nincs több oxigén? Aztán valahonnan az agyunk mélyéről előjött a tanult anyag: fokozott mozgás több oxigént igényel, mozogj lassan, lélegezz mélyen, egyenletesen, minden agyban dől el, a tengerfenéken kisebb az áramlat ereje, stb. Így az első pánikon túljutottunk, és valóban lent már kisebb volt a sodrás, levegőt is kaptunk – néha nem ártJ, még szerencse, hogy tartottuk magunkat, mert most először éreztünk egy kis veszélyt odalent, de ezen is túl kellett lennünk, legközelebb már tudni fogjuk miért is nem kapunk levegőt rendesen... Ez a második hely konkrétan egy korallzátony volt az itteni tengeri nemzeti park része, volt sok hal, egy nagy dajkacápa is- fénykép itt sem sikerült, pedig sokat pózoltunk! J Visszafelé pihenő, csak a sodrással kellett együtt utaznunk, fantasztikus, mintha repülne az ember egy akváriumban...

Út közben pedig a hajóról láttunk még egy érdekességet, repülő halakat. Eddig úgy képzeltük el a repülő halakat, hogy jó nagyot ugranak, ki a vízből. Most láttunk ugazi repülő halakat, amik tényleg a szó szoros értelmében repülnek. Kijönnek a vízből, és a víz felett pár centivel repülnek, az oldalúszóik csapkodásával, 10-12 métert is repülnek így. Minden bizonnyal gyors menekülésre használják ezt, a levegő ellenállása kisebb, mint a vízé, gyorsabban tudnak haladni.

Egyre jobban bírjuk a búvárkodást amúgy, régen még egy ilyen délelőtt után egész nap csak pihentünk volna, most strand, este pedig egy kis fesztiválozás. Most vannak ugyanis az Isla Mujeres-i fesztiválos napok, pont mialatt itt vagyunk. Most van a Húsvét előtti böjt-időszak kezdete, ennek örömére előtte 5 napos mulatságot rendeznek (otthon ilyen a farsang), sülnek a helyi fonomságok, churros, tacos, nachos, sült palacsinta, stbstb. Plusz mindenfele táncosokba lehet botlani az utcán. Minden táncos csapatnak van egy platós kocsija, amiről szól a zene, plusz ez szállítja őket egyik helyről a másikra. Ahol éppen gondolják, megállnak, és táncolnak egyet, pénzt gyűjtenek, és továbbállnak. Szépen fel vannak öltözve, látszik, hogy sokat készülnek egy ilyen eseményre, az egész sziget részt vesz benne, fiatalok, öregek, vékonyak és dagik, mindegy, a lényeg, hogy mosolyogj és táncolj!

Bömböltették a zenét, de szerencsére elég jókat...

És a mexicoi finomságok, háttérben készül tortilla

Ez jó, nézzétek meg, minden benne van! :)

Este külön karneváli show is volt a város főterén elhelyezett színpadon, rajtuk már látszott, hogy profik, de azért itt sem tudta mindig mindenki, hogy éppen hol a helye a koreográfiában. J Az egyik csapat pl. a show alatt óriás színes betűkből kirakta, hogy CARNIVAL, csak az R betű eltévedt valahol, így lett belőle CANIVALJ Két dolgot szűrtünk le ezekből a fellépésekből! Egyrészt attól, hogy valaki dagi, ugyanúgy részt vehet a mulatságban, ugyanúgy kiöltözhet, ugyanúgy táncolhat és ugyanúgy jól éreztehti magát! Ez itt a kultúra része, ettől még nincs senki sem kiközösítve, szerintünk ők nem is értenék, hogy Európában miért törekszik arra, hogy vékony legyen... A másik meg, hogy azért a koreográfiák szintje távol ált az otthoniaktól, jókat mosolyogtunk, ahogy szétesik az egész műsor, és össze-vissza táncolnak, de a mulatság ment tovább... J

Itt azért gyorsan eldölt, a Rioi Karnevált egyszer meg kell nézni...

 

Időközben a szigeten teljesen véletlenül összetalálkoztunk régi ismerőseinkkel, a svájci párral a dzsungeltúráról, hihetetlenül kicsi a világ... Tudtuk, hogy errefele utaznak, de hogy pont ezen a kis szigeten legyenek pont most, nagyon megöröltünk nekik, 1 nap strand velük, este meg egy kis sörözgetés!

Nadja és Joel, jófej fiatalok...

Másnap mennünk kellett, reggel még egy búcsúfürdés a Karib tenger türkizkék vízében, egy kis búcsúnapozás a fehér homokban, és Adios Karib, reméljük, hamarosan látunk! Komppal át Cancúnba, innen pedig belföldi repülővel Mexico Citybe, innen megy másfél nappal később a repülőnk tovább Japánba.

Fájó szívvel, de elhagytuk a Karibot...

Mexico City

Nagyon vagány világutazók vagyunk, fel sem írtuk, hogyan kell eljutni a hosztelbe, csak a hosztel címét. Nem tudom, mit gondoltunk, mégis csak a világ második legnagyobb városa... De végül csak megtaláltuk, pedig Dávid már épp kezdett volna kifordulni önmagából... vagy önmaga lenni? J

Repülés ide vagy oda, azért célirányosnak kell lenni egy 19milliós városban, kicsikém! :)

Lenyűgözött minket a helyiek segítőkészsége, azonnal jött valaki, és kérdezte, miben segíthet, amint látták, hogy térképpel a kezünkben tétován megtorpanunk. Ez a segítőkészség egyébként nagyon jellemző a mexikóiakra, mi legalábbis ilyen emberekkel találkoztunk és egyben nagyon pozitív a véleményünk az országról és az emberekről... Megint csak el kell felejteni ezt a szót, hogy veszélyes, belelehet szaladni biztosan szarba, ez egyértelmű, de hol nem, talán Londonban vagy New Yorkban, ugyanmár...

Itt érdemes hozzátenni, hogy emberenként változik, kinek milyen tapasztalata van. Mi nagyon élveztük pl. Brazíliát, mindenki segíteni akart, másvalaki pedig kifejezetten arrogánsnak tartotta a brazilokat. Mi a chileieket tartottuk zárkózott, gyanakvó teremtményeknek, mások meg ujjongva mesélték, milyen kedvesek Chilében az emberek. Szóval szerintünk a mexikóiak nagyon segítőkészek, de ezt ne vegyétek kézpénznek, irány Mexico és várjuk a vélményeket! J

Na de lényeg a lényeg, megtaláltuk a hosztelt, látod Dávid nem kellett úgy izgulni! Zsófi én nem izgultam, csak felrobbantam! J Ráadásul nagyon jó helyen is van a szállásunk, a történelmi városrész kellős közepén, a Katedrális mellett. Az 5. emeleti teraszon lévő bárunkból mesés kilátás nyílik a térre és a katedrálisra. Sokat azért nem maradtunk a teraszon, hűvös van ám itt! Kiderült, hogy a város 2000 méteren fekszik, ezt akkor kezdtük sejteni, amikor még a csomagjainkkal kerestük a szállást, és egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy lihegünk. Hol van már az a perui fittség!?

Másnap intenzív városnézés, hiszen csak egy napunk van itt. A környéken kezdtük, történelmi városrész, szép épületek, de rég is láttunk ilyet, talán otthon utoljára – azóta vagy csak modern épületek, vagy csak putri. A délelőttöt vásárlással töltöttük, azaz keresgéléssel. Olyan kis zászlót kerestünk, amit a táskára lehet varrni, minden ország zászlóját ugyanis felvarrjuk a táskánkra, ahol voltunk. Viszont nincsen még Honduras, Guatemala, Belize, El Salvador, és még mielőtt Ázsiába mennénk, jó lenne itt beszerezni. Hát végül nem sikerült, mindegy, legalább mexikóit találtunkJ

Na akkor lássuk Mexico Cityt, itt azért voltak megint finomságok! J

A katedrális, nem kicsi...

Belülről sem!

Kisebb mexicoi zászló! :)

Szépművészeti múzeum, és tényleg szép! :)

Váci street, volt belőle egy 10darab, csak a mi környékünkön...

...tele arannyal!

Valami palota vagy mi! :)

  És akkor lássunk egy kis fincsit! J

Ez meg mi a jó édes...? :)

Valaki magyarázza meg nekünk mi történik itt, Gandalf és Hobbitjai! :)

Big Mac menü :)

Ha már Mc, akkor itt jár Jalapeno paprika is, mam rá is ment! :)

Tüntetés nélkül itt sem bírják!

Moszkva téri munkaközvetítő :)

Persze kellenek az utcai árusok is! :)

Mellékutcai finomságok...

Jújj a napszemüvegem poros lett! :)

Mexicoi pankrátor :)

 

Ebéd a helyi parkbeli kifőzdében, majd elsétáltunk még a modernebb városrészek felé is, hatalmas irodaházak, és itt van Közép-Amerika második legmagasabb épülete is, 225 méter magas, sajnos felmenni nem lehetett rá. De hát ez a város is ultramodern részekkel rendelkezik, nem hittük volna, minden tiszta és rendezett, tiszta Amerika!

Nyami :)

Mádre is megéhezett :)

Lovas hadsereg

Na akkor Mexico lepukkant vagy nem?

Nem nagyon...

Legalább egy ilyen teret kérünk otthonra, akár lehet Szekszárdon is! :)

Szabadság szobor, elvileg ezt mindenki felismeri!

Talán ja, franc sem tudja! :)

2. legnagyobb latin amerikai karcoló

Találkoztunk a hosztelben egy igazi csodabogárral, a szobatársunk volt. Ha valaki azt gondolná, milyen rendkívüli a mi egy éves utunk, meg hogy milyen bevállalósak vagyunk, hát akkor hagy mutassuk be Őt: ő biciklivel utazik, Amerikából indult, és halad lefelé Dél-Amerika felé. Biciklivel közlekedik kizárólag, árkon-bokron keresztül a csomagjaival, és ha csak nem csúszik bele az esős évszakba nagyon, akkor így is megy le végig Dél-Amerikába, ki tudja meddig. Leggyakrabban sátrazik, néha jön csak hosztelbe. Sokszor támadják meg kóbor kutyák, sokszor hívják meg a helyiek magukhoz ebédelni, szállást is szokott jótékony módon kapni, hihetetlen egy dolog ez, mi is csak ámulunk, bámulunk. Hallottunk már ilyenről, de most végre láttuk is! Ez kőkemény lehet és mi nem vállalnánk be, tényleg Alpok szintű hegyeken kell áttekerni vagy éppen a sivatagon keresztül, sokkal inkább az El Caminot, emit egyszer meg is csinálunk...

Na, valaki még egy 2éves tekerésre? :)

Este jó kis tacos, nachos, quesadillas ismét, Dávid kezdett besokallni már a helyi kajáktól, ő visszatért a csirkéreJ Másnap már mindketten McDonaldsban ebédeltünkJ, majd indulás ki a reptérre, kemény út vár ránk. kb. 4 óra repülés Dallasig, ott átszállás 14 óra várakozással és reptéren alvással (egyikünk majd őrködik mindig, ki ne raboljanak megint), plusz 13 és fél óra repülés ismét Tokyoig... Atyaég, ez most kemény lesz!!!

Viszlát Mexico, megérsz egy misét, vagy többet is! :)

Többet!!!