Az első lépések Indonéziában - Jakartai őrület

Indonézia talán legtöbbünk fejében úgy él, mint valami gyönyörű és különleges hely, sok sok szigettel, fantasztikus homokos tengerpartokkal, és ami valószínűleg mindekinek ismerősen cseng: Bali. számos szigetből áll, köztük a legnagyobbak Szumátra, Java, Bali, Lombok, Komodó, ahol az óriás sárkánygyík tanyázik, és Papua, ahol még a sziget mélyén ősemberek élnek és pénisztököt viselnek. Emelett még sok ezer sziget van. Jakarta Java szigetének és az egész ország fővárosa, Java pedig a világon a legnépesebb sziget a maga 140 millió lakosával. Valamiért nagyon vártuk Jakartát, ennek a városnévnek van egy különleges hangzása, kíváncsiak vagyunk rá... Hiába kb. 14 milliós nagyváros, valahogy nem volt könnyű szállást találni, nem hemzsegnek itt a hosztelek. Nem tűnik egy túrista célpontnak, bármilyen jó neve is vanJ Végül Dávid örömére csak hotelt találtunk, a leírások alapján egészen jó lokációval.

Kényes Dávidka mindig is prefálta volna a hoteleket...

Ahogyan azonban a taxink közeledett a hotel felé, kezdtünk kételkedni ebben a jó lokációban. Építkezések mindenfele, zsúfolt környezet, lepusztult leágazó kisutcák, sehol egy felhőkarcoló, vagy bármilyen olyan épület, ami arra utalna, hogy a belvárosban vagyunk. A szállásunk rendben van, alap hotel, de nekünk, akik a hosztelekhez vagyunk szokva, ez bőven tökéletes, tv a szobában, saját fürdőszoba, bőféreggeli, stbstb. De valóban nem a belváros.

Zsófi a hotel előtt! :)

A környék azért viszonylag elfogadható volt...

Szerencsére találtunk egy KFC.t, ahol...

...volt Dávid kedvence a Super Beszar :)

Bármiféle látnivaló taxival egy óra, más lehetőség a taxin kívül pedig nincsen. Nincsen metró, hiába főváros. A busz is inkább kihívás mint megoldás. A legtöbb busz, amit messziről láttunk kicsi, 20 személyes kisbusz, az a fajta, ami csak lassít, ha fel vagy le akarsz szállni, és csüngnek az ajtóban a helyiek. Plusz azt sem lehet tudni, merre mennek ezek a buszok, megálló, bármiféle tábla nincsen sehol sem. Fehér ember ilyenre nem száll felJ Van egy újfajta buszuk, külön sávval, express járat, de a legközelebbi megállója is 2 km, ráadásul a nap legnagyobb részében tömegek tolonganak a megállókban, szó szerint az embereket a buszsávtól elválasztó üvegfalra kenődve. Itt sem láttunk nagyon fehéreketJ De mindegy is, ebben a városban nemhogy 2 km-t nem akarsz megtenni gyalog, de még 2 métert sem. Itt nem közlekedik senki sem gyalog, szó szerint élvetszélyes. Senki nem figyel a gyalogosokra, járda sok helyen nincs is, vagy ha van, akkor tele van kiálló izékkel, vagy nagy rések tátonganak a járdaelemek között. Ha valahol mégis egyenletes, sétára alkalmas járda lenne, akkor azt a robogósok használják előzésre. A helyiek is robogóval járnak, mégcsak megbecsülni sem tudják, milyen messze van valami gyalogosan.

Ez még egy kezelhető szakasz, nem vicc! :)

Sokszor marad az életveszélyes úttest...

...ugyanis az utat birkák állhatják el! :)

A BKV méltó ellenfele a helyi járat!

Van a luxushelyi, ami néha szintén rohadhat

A tuktukok sincsenek a helyzet magaslatán :)

Persze találni működőképest taxi áron...

 

...csak legyen hely is! :)

Marad az alternatív megoldás...

...van belőle bőven.

A gyalogosok leszarva... :)

Ha van járda az még egy jó dolog, ha nincs a forgalomban lavírozhatsz...

Az itt uralkodó káoszon a rendőrök sem tudnak segíteni...

Ezért marad az órákig tartó taxizások és a 66! :)

Dávid papucsa még az amazonaszi dzsungelt is kibírta, itt viszont megadta magát örökre! :)

A megérkezésünk napján csak a közeli utcába merészkedtünk el enni, de itt is résen kellett lennünk, mikor hova lépünk, mibe ne rúgjunk bele, és hogy ne üssenek el. Dávid lába még nem gyógyult meg, elég is volt ennyi séta :)

A helyzet csak rosszabodott, de túléltük, mindketten! :)

Másnap reggel korán betaxiztunk a belvárosba, röppke másfél óra alatt. Itt nincsen olyan napszak, hogy ne lenne dugó, és nem hisszük, hogy lenne akár csak kerülőút is, mindehol és mindenkor dugó van, egy totűlis káosz, ami sem első sem pedig második ránézésre nem enyhül... A tervünk, hogy Java sziget déli csücskében lévő vulkánig (Bromo vulkán) levonatozunk, vagy lebuszozunk, megmásszuk a vulkánt, majd onnan átkompozunk Balira. Most épp az éjszaki csücsökben vagyunk. Már kétszer nekiindultunk vulkánt mászni, az első Chilében az időjárás miatt hiúsult meg, a második alkalommal pedig Guatemalában a túra nem vitt fel egészen a kráterig, itt is csak a feléig jutottunk. Kell már végre egy rendes vulkán, aminek eljutunk a kráteréig. Mi sem hangzik könnyebben, mint mint megvenni egy éjszakai vonatjegyet, és másnap reggelre elérni a vulkánt. Csak hogy hétvége van, se vonatjegy se buszjegy nincsen még két napig. Atyaég, nem akarunk Jakartában ragadni!!! Eddig a pontig nem láttuk meg Jakarta szépségét. Dugó, borzalmas tömegközlekedés, szmog, kosz, szegénység, minimális mennyiségű túrista, még a város fő részei is, utcák és terek, inkább külvárosi negyedeknek tűnnek, mintsem a város büszkeségének. Kicsit olyan érzésünk támadt, mint San Salvadorban. Nem értjük, vannak, akiket ismerünk, és itt élnek, odavannak Jakartáért. Miért?  Valami nagyon különleges dolgot kell tudnia, amit mi nem láttunk meg, hogy valaki szeresse... Pont a legnagyobb dilemmázás közben, azaz mi is legyen ezzel a Bromoval, érkezett Gáborék levele (akiknél még Kínában, Guangzhouban voltunk), hogy ők is most jönnek Indonéziába, és Lombok szigetén készülnek vulkántúrára. Hát az nagyon jó, ott is van vulkán, oda amúgy is megyünk, hát akkor hagyjuk is Bromot. Sokkolt minket Jakarta, nem maradunk itt egy nappal sem többet, fél órán belül meg is vettük a repjegyet másnap reggelre, irány Bali! Ez a pont nyugtatott meg minket, láttuk a kiutat, eddig szinte kétségbeesve kerestük a megoldást, mert ugyebár ez már az utolsó hónapunk és egy napot sem akarunk vesztegelni olyan helyen, amit nem szeretünk.

Jakarta

Az elvileg hostelutca, mindenki ide irányított minket, de minek???

Bármerre mész ezt kapod...

Az ázsiai feeling azért megvan...

Meleg és smog

Egy utcarészlet, ahol lehetett gyalog is lavírozni, nem sokat! :)

Közel ismét az egyenlítőhöz...

A modern épületek itt is megvannak, csak tennék rendbe valahogy ezt a városi őrületet...

Addig azért még volt egy kis időnk, és ha már itt vagyunk, megnézzük a kötelező túrista látványosságokat, hátha tartogat még meglepetéseket ez a város, és vannak gyönyörű részek itt is... Hát nincsenekJ

Először is elsétálni az egyik látványosságtól a másikig majdnem hogy lehetetlen. A függetlenségi parknál kezdtük, onnan megláttuk egy óriási mecset tetejét, hát nézzük meg. De hogy? Gyalogos átkelők nincsenek, járda nincsen, jelek sincsenek, merre menj. A helyieket követve átkommandóztunk a száguldó autósok és robogósok között, átkeltünk valami szemetes kis patakon és végül a mecset hátuljánál kötöttünk ki.

Zsófi és a fallosz :)

Na végre egy Mi :)

A park rendezett...

Csak a benne élők nem annyira!

Árusok mindenfele

Árusnénje

Árustömeg

Árusportéka

Áruswc :)

Helyi erők

További árusok

Ne felejtsük el, Indonézia a világ egyik legnagyobb muslincatársadalma!

A függetlenségi szobor

És Indonéziában van a világ legnagyobb virága is!Ez szobor! :)

Még 10 percnyi halált megvető bátorsággal való gyaloglás, és már amikor már majdnem feladtuk, megtaláltuk a bejáratot. Még szerencse, hogy kitartottunk, mert a világ harmadik legnagyobb mecsetét volt így lehetőségünk belülről is megtekintenünk. Miután beöltöztettek minket mecsethez illő ötlözetbe, felkísért minket egy fiú a nézelődők számára megnyitott karzatra. Közben a lépcsőház rejtekében, ahol Allah sem láthatja, jelezte, hogy a borravalót most adhatjuk neki oda, hiszen ő a „guide”, azaz az idegenvezetőJ Bár mindössze annyit mondott idegenvezetőként, hogy ez a világon a harmadik legnagyobb mecset, adtunk neki valamennyit, mire mondta, hogy mások ennél többet szoktak. Dávid már majdnem hülyén is érezte magát, hogy milyen szűkmarkú, Zsófi keményebb volt, az ő zsebéből ennél sokkal nehezebb pénzt kihúzni. Talán lehetetlenJ Ilyenkor jó, hogy ketten vagyunk, valamelyikünknek erősnek kell maradnia. Van, hogy ez a valaki Dávid, van, hogy Zsófi, ebben hasonlítunk, egyikünk sem szereti, ha rossz véleménnyel vannak rólunk mások, de ugyanúgy, egyikünk sem szeret többet fizetni, mint amennyit muszájJ

Irány a mecset...

A gyerekek aranyosak itt is...

Gátfutó

Gumis :)

Finomságok nem nekünk...

Azért a mecset környékét rendberakhatnák, hisz ezt látja Allah is! :)

Muslincáim, ezt is látja Allah, legalább ezt tennétek rendbe!

A világ 3. legnagyobb mecsete!

És hamarosan indul a Ramadan

Belépés szigorúan csak a rosszat lemosva magadról! :)

Na, itt aztán van helye az imának...

Kupola

Felkészülni

Vigyázz

Rajt

Az abszolút vesztes

Szemben pedig a konkurencia :)

Már csak egy látványosság maradt hátra, több nagyon nincs is JakartábanJ A régi városrész. Ez egy főtérből áll és az innen leágazó macskaköves kis utcákból, rendbehozott koloniális épületekből. Mindehhez a látképhez még adjatok hozzá rajtunk kívül három külföldit és több száz helyi sötétbőrű arcot. J Ha az utunk elején lettünk volna, talán félünk, hiszen ezek a sötétbőrű emberek nem a legbizalom gerjesztőbbek, mondhatni rosszarcúak. Most már nem tartunk tőlük, tudjuk az óvinézkedéseket, hátizsák előre a hasra, és ha sötétedik, indulj hazaJ Ezt a könyvünk is megerősítette, este itt nem tanácsos sétálgatni, persze nem kell félreérteni, az indonéziaiak alapvetően kedvesek és mosólygósak, de ez egy piszkos nagyváros, ahol azért jobb félni, mint megijedni...

A szokásos képünk: Váci utca :)

Itt is aztán van minden, ami csak kell...

Valami főépület a főtéren

Helyi arcok

Megy a buli

Ilyenkor bizonytalanodunk el, hogy biztonságos e, de már fel sem tűnik, csak utólag...

Felirat hozzáadása

Frissítő

Koldus

Kameratolvajok :)

Teás

Újabb jóarc :)

Bábfesztivál volt épp

Nézősereg

Próbáltunk kicsit körbenézni a környéken, de nem voltunk túl sikeresek...

Így marad ez a gyönyörű tér , ahol már készülődik az esti piac, amit nem igazán volt kedvünk megvárni...

A hotelünknél még egyszer meglátogattuk a mellettünk lévő, éttermekkel teli kis utcát, ismét nagy elővigyázatossággal lépkedtünk, nehogy kitörjük a bokánkat. Mi ugyan nagyon figyeltünk, mások nem, egy autós, ahogyan épp egy ház elé kanyarodott be, majdnem nekünk jött. Dávid persze azonnal hőbörögni is kezdett, és miután a vezető eleinte még csak bocsánatot sem kért, a kocsijára is rávert egyet – csak olyan DávidosanJ Erre már a vezető is kikelt magából, „don’t touch my car”!!! mire Dávid vissza: „do you want to break my leg? Say Sorry!” és a lábára mutatott. Először nem tudtuk, mi történt, de a vezető hírtelen meghátrált, és bocsánatot kért, többszörös sorry. Utólag rájöttünk, emberünk a félhomályban megpillantotta Dávid lábán a véres sebeket, és azt hitte, ő ment rá a lábáraJ

Mindössze ennyi élményünk van Jakartáról és Java szigetéről, de nem bánjuk. Ha lenne több időnk, vannak szép helyek ezen a szigeten is, de mi az utolsó hónapra már nem iktatunk be olyan programokat, ahova szenvedés eljutni, vagy időveszteséggel járna. Utolsó hónapra csak az élvezetek, eleget láttunk a világból, jöhetnek a tengerpartok...J

Irány Baliiiiiii