NZ ZSO PHA NGAN DAV

Zso

Bár a 7 hónap alatt sokszor kívántuk már ezt, mégis amikor elérkezett az első külön töltött nap, kifejezetten rossz volt egyedül. Túl a romanitkus részen, hogy mennyire hiányzik a másik, eddig mindenre ketten voltunk, ha az egyikünk elfelejtett valamit, a másiknak úgyis eszébe jutott, kettőnket nehezebb átvágni, kirabolni, stbstb.

jaj nekem, mi lesz velem egyedül!

az utitársaim – ez egyre jobbJ

Persze amikor izgulunk, akkor sosem történik baj, most sem történt. Kompozás – jaj de unalmas ez egyedül! Majd az amúgy is utált éjszakai buszozás, de legalább itt most a buszjegy árában a vacsora is benne volt, plusz mindegyikünk kapott 120 batot gémkapoccsal összetűzve, ami levásárolható az étkezde boltjában. Persze jó spórolósan eltettem későbbre...

a mai napi megtakarításJ

Aztán jöhetett Bangkokban 11 óra várakozás a reptéren, első repülő, majd átszállás Kínában, második repülő, és irány Új-Zéland.

4 óra várakozás után végre az én gépem is megjelent a listán... az utolsóJ

nekem itt nem volt külön várószobaL

De hogy hogy is jött Új-Zéland? Egy kis bevezető... Egyszer már voltam Új-Zélandon 3 hónapot, 5 évvel ezelőtt két jóbaráttal, Judittal és Gáborral. Rabul ejtett ez az ország, gyönyörű, valóságos paradicsom, hegyek, tavak, tenger, minden, ami kell, nagyon nagyon zöld minden, és minderre mindössze 4 millió ember, akik végtelenül kedvesek. Csak hogy el tudjátok képzelni, itt forgatták a Gyűrűk Urát és a Narninjat is. Kár, hogy ilyen messze van, de talán ezért is maradt ilyen érintetlen. Juditot általános iskolás korunk óta ismerem, legjobb barátnőim egyike, és íme, őt még jobban rabul ejtette ez a térség, külföldön találta meg a szerelmet, új-zélandi fiú, a polgári esküvőt Aucklandben (a fővárosban) tartják, erre jövök én is, a templomi pedig Budapesten lesz, de ekkor még nem leszünk otthon, így sajnos erről is lemaradunk, mint még két másik fontos esküvőrőlL Tájföldről legalább Új-Zéland nincsen olyan messze, csak egy köpés, egy olyan Dávidosan óriásiJ

Na ennyit a háttérről. Bár az elején nagyon nyomott voltam, kevés alvás, egyedüllét, stb., de ahogy megpillantottam Új-Zéland partjait, minden rossz elszállt, és átvette a helyét valami óriási boldogsághullám – mint amikor egy szeretett helyet, vagy személyt újra viszontlátsz, amiről azt hitted, talán sosem látod újra, tiszta extázis, minden korábbi szép élmény egy csapásra eszembe jutott, és csak mosolyogtam két órán keresztül.

Rózséland, ahol minden szép és jóJ

Semmi nem állhat a boldogságom útjába... de mégis... megérkeztem a couchomhoz. Az első két nap Juditék még nem érkeztek meg Aucklandbe, így couchot kellett magamnak keresnem, első ránézésre szimpatikus volt, a családjával él, biztos rendes ember, rendes környezetben él, ha már egyszer felesége van... Ahogy már a környéken jártam, nagyon tetszett, szép házak, jó kocsik, ok, jót választottam... majd elértem a házszámot, ami fel volt írva nekem... azt hittem rossz helyen járok, full sötét ház, ez előtt nem áll Merci, csak egy 20 éves lepukkant kisbusz, a házszám is csak felsprézve egy 30 éves postaládára... de hát vége az utcának, csak ez lesz az. Becsöngetek, erre valami sötét alak megjelenik bent zseblámpával, mint valami horrorfilmben, jaj ne, jó helyen járokJ Bent sem változott a helyzet, hatalmas rendetlenség, én ilyet még nem láttam. Mint kiderült, az emberem valóban a családjával lakik, de nem a feleségevel, hanem a bátyjával és az apjával...

A szomszédság

Az én házam kívülről... :)

És a ház belülről:

És a mauri (hely őslakos) tulajdonons, Tom :)

Még gyorsan az első este letudtam az udvariaskodást, amit illik, ha valakinek a lakásában laksz ingyen, elmentünk a baráti társaságával moziba, jaj de rég nem voltam! Leszámítva a lakásbeli körülményket, nagyon felemelő érzés végre fejlett, tiszta, biztonságos országban lenni, ahol ihatsz a csapból, beszéltek egy nyelvet, jólszervezett a közlekedés, élljen Új-ZélandJ

Az első nap a régi ismerősökkel való találkozással telt, ez is hihetetlen. 5 évvel ezelőtt, amikor elhagytuk ezt az országot, nem is gondoltam volna, hogy újra látom őketJ Ez a nap olyan igazi Új-Zélandosra sikerült, régi emberek, régi jól ismert helyszínek, és egy kis kitekintés a városból a közeli szigetre.

Akikötő épülete, kicsit más, mint az eddigi kikötük a 8 hónap alatt!

Ezen a képen minden van, amivel legközelebb el tudom csalni ide Dávidot is, McDonalds, felhőkarcolóJ

Ez az igazi tipikus Aucklandes képeslapkép

Ez pedig olyan igazi Új-Zélandos tájkép, hát ezért szeretjük!

Este még egy röppke alvás a couchnál, és másnap reggel már jönnek is Juditék értem, nagy az öröm, 2 éve nem találkoztunk. Azt azért hozzá kell tenni, hogy amikor fél évet együtt utaztunk (Új-Zéland és Ausztrália), összezárva a nap 24 órájában, voltak pillanatok, amikor azt mondtuk, ha hazaérünk, sosem akarjuk látni egymástJ

Minden bizonnyal csak vicceltünkJ

Szóval nagy a boldogság, Judit jövendőbelije (Michael) szüleinek a házában lakunk, a család őszinte kedvességgel fogad, egyből családtag lettem, ok, meg vagyok elégedve, jó helyre kerül a barátnőmJ Ami nagyon tetszik, hogy itt mindenki ölelkezik, ezt otthon is be kéne vezetni! Ami kicsit hmmm szokatlan volt viszont, hogy a családtagok szájpuszival köszönnek egymásnak – jaj mégsem akarom, hogy családtaggá fogadjanakJ

Kicsit jobb couchJ

igen igen, én is a konyhában vagyok, fontos feladatom van, sajtreszelésJ

Délután egy gyors programátbeszélés az anyakönyvvezetővel

Jó a helyszín, nem?:)

Majd jöhet az esküvők legjobb része, a lánybúcsúJ Judit jövendőbelijének huga szervezte, volt csini öltözékünk, Judit volt a rózsaszín pillangó, mi meg a fehérek, mint egy igazi kis kolibricsapat. Na de ahogy a legénybúcsúk történései, úgy a lánybúcsúk történései sem publikusak, elég annyi, hogy Juditnak condomot kellett árulnia az aucklandi éjszakai életben, és igen jól teljesített!

KÉPEK a lánybúcsúról -na ezek még nem készültek el! :) Na elkészültek, íme:

Főkolibri

Kolibrisegéd No.1

No.2 :)

Feladat 1. Mi a furcsa a képen?

Egy kis bátorítás feladatok közben! :)

A bátorítást követően a Condom tündér jól árazott – 1 gumi ára 5 dolcsiJ

Másnap pihenés, kis csajos program, megyünk együtt körmöshözJ Jót tett szegény megviselt backpackeres körmömnekJ Este vacsora, kicsit olyan esküvő előtt találkozzon azért mindenki mindenkivel esemény, másnap jön az esküvő, Judit halálosan nyugodt, én jobban izgulokJ

És elérkezett a várva várt nap, amikor Juditból asszony lesz. Délelőtt nagy a készülődés, fodrász, sminkes, és már indultunk is a szertartásra. A ceremónia elején Michael szülei is megújították az esküjüket, majd jöttek Juditék, saját maguk írtak beszédet egymásnak, nagyon megható volt!

Michael apuka és Michael anyuka

És az ifjú pár...

jujjj de nagy a boldogságJ

A profi tanu :)

És a tanuskodás pillanata, hisz ezért utaztam ennyit...

 Násznép

És a nászlányok a zsákmánnyalJ

Maga a lagzi viszonylag szűk körű volt, a családtagok, és pár barát volt meghívva. Én külön ki voltam emelve, mint a messziről jött vendég – ezt már szeretemJ Volt torta, zene, és a fő attrakció, az újdonsült férjnek be kellett bizonyítania rátermettségét, és szájjal kellett Juditról lehúznia a kék harisnyakötőt.

Jó a háttér!

ok, a nagymama bugyi már lent vanJ

És a meglepi, héliumos hangú éneklés, az ifjú pár közös száma szól

Utána a party még folytatódott egy kis házibuli keretében, illetve másnap, hab a tortán, igazi helyi BBQ sütögetés a kertben a tegnapi násznéppel.

Gardenparty

Lassan indulni kell a reptérre, jaj de hamar elszállt az idő! Amennyire boldog voltam megérkezéskor, annyira szomorkodtam búcsúzáskor. Nem elég, hogy ezt a csodás országot, embereket és drága kis barátnőmet itt kell hagynom, de hova megyek vissza? Az igénytelen, koszos, büdös Bangkokba, ahol ismét vigyázni kell, mibe lépek, mibe ülök, mibe szagolok, stbstb. Még szerencse, hogy Dávid ott vár rám, ez az egyetlen, amit jelenleg várok.

Visszafele már gyorsan telt az idő, bár megint várakozni kellett a reptéren, de mindegy, nemsokára újra találkozunk Dáviddal, semmi sem számítJ

Sok Boldogságot kívánunk nektek Judit és Michael, reméljük, pár éven belül ismét találkozunk! J

Dav

És mindezalatt, a csodás rózsaszín felhőn túl, Dávid maradt a kedvencünkön, Koh Phanganon, lássuk mi is történt vele...

Na hát akkor most ezt a rész nekem kell megírnom, hopp, kicsit bajban vagyok! A blogírás nálunk úgy zajlik, hogy Zsófi megírja, én kiegészítem, Zsófi ezt moderálja J, aztán én felrakom az egészet képekkel és videókkal, és végül közzétesszük, nem sok idő, egy bejegyzés kb 15-20 óra munka nekünk! J Az első lépés most kimaradt, nem is tudom mit csináljak, de azért valamit mégis illik összehozni! Azért a helyesírást Zsófi csak leellenőrziJ

Szóval én nem voltam ilyen szerencsés, az én most házasodó barátaim nem ajánlották fel, hogy kifizetik a repjegyemet haza, csak, hogy ott lehessek a nagy napon, de a Zsófi barátnője sem ajánlotta fel nekem, egyedül maradtam! J Nem is akkora baj ez, terveztük már ezt régóta, de azért ahogy teltek a napok, annyira kezdett unalmassá válni az egyedüllét! Nagy haverkodásokba nem mentem bele, ebbe már kicsit el vagyunk fáradva, elég a jópofiból, csináltunk sokat, most kicsit kihagyjuk a fergetegesen vicces új barátokat! J

Igazából az én memóriám nem alkalmas arra, hogy felidézzem a mindennapi történéseket, ezért marad 2 fő téma, amire emlékszem! J

Először is kezdjük a Muaythai-jal, azaz Thaibox-al! Bár annyira a sportos alkatomon nem látszik, azért én mégiscsak csináltam mindig valami sportot! J Voltam teniszbajnok, amíg le nem vert egy 12 éves kisfiú, otthagytam másnap, voltam kapus, amíg nem kaptam be 6 gólt 5 perc alatt, aznap hagytam ott, voltam gyúrós gyerek, de a szteroidok nem segítettek J és utoljára thaiboxos voltam otthon! Na ez afféle baráti thaibox volt, de nagyon szerettem, megtaláltam a nekem valót! Már otthon terveztem, hogy egy igazi thaibox, azaz helyi nevén muaythai, edzésen részt veszek, és szerencsére ez valóban a nemzeti sport, és mindenhol van edzés! Már az első héten elkezdtem, de a keményebb a 2. hét volt, összesen 6, 2 órás edzésen voltam, ami azért nem rossz! Nagyon jó kis terem volt, vadi új, ennek a felszentelését láthattátok az előző bejegyzésben, valóban profi edzők, köztük a nagykedvenc Teacher, aki szétrúgta a meccsen az ellenfelét! J Szóval minden adott volt a keményedésre, na de lássuk élőben, hogyan lesz egy kelet-európaiból kemény thai harcos!  J

Kell egy profi terem...

Kitartás és állóképesség :)

Hajlékonyság :)

Technikai képességek

Aki picit ért hozzá, látja mennyi hiba van ebben az ütésben! :)

Kőkemény rugás :)

Teachörrel, nem éppen azt csinálva amit kellene!

Könyöklés :)

A zsákot böntetve, megint rossz valami az ütésben! :)

Ne magyarázzál, lerúgom a fejed! :)

Azért nézzünk egy kis rendes technikát:

Ezek után irány a ring!

Jóezjóez :)

És akkor lássuk élőben, lassított felvétel, nagyon súlyos! :)

Az edzőkkel, végén lett nekem is gatyám! :)

Teacher, a mester! Tőle egyikünk sem szeretne kapni! :)

A másik napi programom egy szintén régi álmom megvalósulása volt, azaz egy igazi thai főzőiskolában vettem részt! Juhéjj, végre megtanulok egy-két alapdolgot az egyik kedvenc konyhánkról, Zsófi jóvoltából, ugyanis ezt volt az egyik szülinapi ajándékom! Szerencsém volt a hellyel, ugyanis utószezon révén nem voltak sokan, első nap egyedül voltam, másnap még 6-an, aztán megint egyedül, szóval csak velem foglalkozott a nő! Aranyos volt és kiderült, hogy jól ismeri azt a thai éttermet Sydneyben, ahol én beleszerettem a thai konyhába korábban, szóval még közös kapocs is volt. Arról nem beszélve, hogy hívták pestre dolgozni, nem vállalta, de a barátnője igen, akit nem fizettek ki, és a nagykövetség hozta haza, szép mondhatom...

OI a séf és a kukta

Na de a főzésről is egy kicsit, a titkokat nem árulom el! J Egy thai kaja alapja az, hogy előre elkészítik az összetevőket egy tányérra, a különböző típusú kajákhoz különböző méretben vágják fel a zöldségeket, húst és gyümölcsöt, elkészítik az alapszószokat, ami mindig oyster szósz, szójaszósz, még egy szósz, ami nem jut eszembe J, cukor, bors különböző arányokban. Ha ez meg van, jöhet a főzés, ami kizárólag wokban történik, forró olajban és hírtelen, az összetevők megfelelő sorrendben történő hozzáadásával, és megfelelő ideig történő főzésével! Pontosan ez a főzési technika adja azt a ropogós, friss zöldségízt, ami jellemzi a térség konyháját! Na de nézzük milyen finomságok készültek Dávid Séf jóvoltából! J

Minden szépen előkészítve...

A szószok kombinációja fontos!

És indulhat a főzés

És már kész is! PadThai, Tom Kha Kay, Kesus csirke

Másokkal is gyorsan ment!

És az új végeredmény! Csirke satay, Curry Mazzaman, Fried rice

Igazából a napi 2 fő programot kimerítettem, miután reggel is mentem edzésre utána már csak arra maradt időm, hogy egyet csobbanjak, pihenjek, majd indulás a főzőiskolába! Onnan vissza a napi 2. edzésre, ahonnan vissza megint a főzőiskolába, ahol a korábban elkészített finomságok befejezése várt rám! Jó is volt ez így, voltak már barátok az edzésen is meg a konyhán is, szépen kialakul egy normális életvitel 10.000 km-re a hazátol, hát ilyen is van...

Persze be kell azért vallanom, hogy nem bírtam minden reggel felkelni! J Ilyenkor alvás volt, és persze robogózás a szigeten mindenfele! Továbbra is meg volt a robogónk, visszamentem a kedvenc beachünkre, felkerestem újakat, mentem dzsungeltúrára robogóval, na meg mindenfele bolyongtam 40-el! J

Az egyik kedvenc látványom, a víz élőben kristáykék...

Secret beach

Thailand



Bérelhető házak havi maximum 80ezer!

Gas Soline

Gaso Line

Gas Oline, na jó mi ez??? :DDD

  Miután Koh Phangan a bulisziget, így egy bulira elmentem egyedül, de kevesen is voltak meg kedvem sem volt hozzá, így gyorsan véget is ért, mentem is haza szépen!

Elég jónak ígérkezik...

...de hát ez kevés!

Jó lehet, ha sokan vannak...

Ja és még egy konkrét programom volt! Miután a thai vízum 30 napig érvényes, és láttuk, hogy ez kevés lesz, áthajóztam a mellettünk lévő sokkal nagyobb és sokkal jobban ismert szigetre, Samuira! Tudjátok ez az a sziget, ahova a sok magyar „üzletember” kiköltözik, mert itt mégis csak jobb nyaralni, mint otthon az APEH sziget lakosztályában! J Itt is béreltem egy robogót gyorsan és amíg készült a vízum, teligázzal körbejártam a szigetet! Jó volt megnézni, jó volt megtudni, hogy nem ide akarunk visszajönni, és nem hagytunk ki semmit! Igazából a mérete miatt ez már nem is sziget, nagy utak, kamionforgalom, nagy távolságok, reptér, nem nekünk való...

Samui, ennyi az össz képem! :)

Na hát bárkit is érdekel vagy sem, ez történt velem! J Irány Bangkok, éjszakai busz, itt gyorsan el is hagytam a 6. fényképezőgépünket, na nem az újat, hanem a régit, de azért sajnáltam, érthetetlen volt az egész, valószínű, amíg aludtam, kilopták a táskámból, de ezt a verziót nem erőltetjük, Thaiföld nagyon tetszik mindkettőnknek, nem rontjuk el egy ilyen gondolattal, maradjunk abban, hogy béna voltam és kész! A lényeg, hogy van még 2 működő gépünk jelenleg, amikre jobban vigyázunk már, mint az útlevelekre J, és jöhet a nagy találkozás Zsófival, és indulhatunk a nagy kérdőjel fel, Kambodzsába...