Kambodzsai partok - A szépség és a szörnyeteg

Megérkeztünk a kambodzsai partokhoz, Shianouk Villebe...A város tulajdonképpen Kambodzsa üdülőövezetének központja, afféle Siófok J, 5-6 nagy tengerparti szakasz is van a környezetében, és szemmel láthatóan fejlődik a terület, épülnek a resortok, szállodák, és a még 5 évvel ezelőtt kihalt partszakaszok is népesülnek be.

Nem rossz a hely első ránézésre...

Városi strand, nagyon nem nekünk való...

Menekültünk a városi szeméttől, de itt sem találtunk mást, szemét szemét hátán... és talán egy tengerparton ez még idegesítőbb, mint egy nagyvárosban... A városhoz közeli partok homokja telistele mindenféle szeméttel elszórtan is, néhol már zsákoban dunsztolódik a cucc, és árasztja töretlenül a bűzt. Béreltünk egy robogót, hogy kicsit kijebb is jussunk a városból, találtunk egy szép, elhagyatott strandot, de közelebbről nézve itt sem más a helyzet. Bár a szemét ugyan nem árasztja el a homokot, de ha akarsz, találsz itt mindenfélét...

Dávid láthatóan besokalt J, Zsófiban pedig feléledt egy régen halottnak hitt remény... Talán Dávid szemétutálata otthon átfordul rendmániává, és a saját, szoba közepén heverő zokniai láttán is hasonló érzései támadnakJ Haha, marha vicces! J Szóval csak, hogy tisztázzuk Dávid besokallását, szó szerint menekülőre akarta fogni, irány Vietnám és kész, elég ebből a mocsokból! De persze Zsófi visszafogta, van még egy-két dolog, amit megnézünk, ha már itt vagyunk..

De tényleg nem értjük. Két dolgot sem. Az egyik, hogy a szegénység még nem magyarázat a szemetelésre, és az ezzel kapcsolatos igénytelenségre, miért nem rakják rendbe az emberek legalább a saját házuk táját? A másik, hogy csak mi vagyunk ilyen finnyásak? Rengeteg embertől hallottuk, hogy mennyire tetszett nekik Kambodzsa, teljesen oda voltak érte... velünk van a baj? Hihetetlenül kedvesek az emberek, lenyűgöző a pozitív hozzáállásuk a dolgokhoz a múltjuk fényében, plusz nagyon korrektek, bármennyire szegények is, sosem akartak átvágni vagy meglopni minket, max a matematikai képeségeikkel vannak gondok rendszeresen, de ez nem átvágás... De a szemét kérdés megoldatlansága nagyban csökkenti a fényét az országnak. Amíg nem kezdenek ezzel valamit, hiába építenek óriás resortokat!

Azóta megkérdeztünk pár embert, és kezd összeállni a kép. Régen, 2005 – 2006 körül még nem volt ennyi túrista, nem is volt ennyi szemét, és valóban csodás lehetett az ország. Ezért is hallottunk róla ennyi jót. De valahogy az ország nem tudta feldolgozni a fellendülést, az egyre nagyobb túrista csoportokat, és többek között itt mutatkozik meg – fokozódó szeméttermelés megoldás nélkül.

Plusz ami még valóban hozzájárulhat – ahogyan az egyik korábban Kambodzsát megjárt barátunk mondta – a helyiek értelmi képességei. J Nem akarjuk őket megbántani, de tény, hogy logikai képességekkel nem állnak valami jól, sötétek, mint az éjszaka blackmoon esetén J, (persze, a Vörös Khmer kinyírta az össze értelmes embert, nehogy azok bajt csináljanak). Folyamatosan rosszul adnak vissza rossz szándék nélkül, hol kevesebbet, hol többet. Vagy pl. amikor busszal mentünk át egyik városból a másikba, és össze kellett szedni az embereket, hatalmas kavarodás volt, a szervezési képességeik vetekszenek a matemaitikai készségeikkelJ Szóval ezek után nem nehéz azt elhinni, hogy míg régen a banán és kókuszhéj volt a fő hulladék, ami elbomlott, most a szaporodó műanyagtermékek maradványait is a ház mögé dobják, majd három hónap múlva meglepődve néznek ki az ablakon, jé, hogyhogy még ott van? J Ez nem vicc, ha hiszitek, ha nem, a háztartási szemetet egyszerűen kivágják a ház elé vagy mögé! Tiszta bűz és légy minden! És ami talán a legérthetetlenebb része a dolognak az, hogy tele van minden külföldi tulajdonú éteremmel, kávézóval és előttük is szeméttelep, miért nem küldi ki az egyik Józsikát naponta felsöpörni??? Na lássuk miről is beszéltünk ennyit, válogatott szemét csak nektek... J Sok volt a duma, mutatunk egy rendes válogatást Kambodzsa különböző részeiből! J

Távolsági buszmegálló! A buszok tömörítenek legalább! :)

Igen, ott készül a kenyérmorzsa! :)

Nagy kedvenc, pihenő férfi wc-je és a mosoda! :)

Dávid feje már kivan! Az első kisfiú Dávid... :)

Leparkoltunk a strandra

És a strand! :DDD

Ez nem szemét, ez a szegénység igazi arca...

Petőfi sétány bejárata!

És a sétány! :)

Akadálypálya

Étterem terasz...

Az egyik város jelképe! :D

Csendélet

Jó is a strandon, amíg a gyerekek játszanak...

...a szülők ebédelnek pizsiben a szeméten! :)

Juhéjj mehet a játszás!

Az egyetlen megoldás...

  Na azért vannak itt jó dolgok itt. Például a gyerekek. Nagyon kedvesek és nagyon találékonyak, a szükség ráviszi őket, úgy tudnak eladni bármit, szó szerint bármit, amire egy otthoni átlagos értékesítő sem lenne képes. Ismét van mit tanulnunk! Karkötőt, fejpántot, rágót, és hogy lássunk még a bármire egy jó példát, tengerparti szőrepilálást két szál cérnával! J Ha nincs pénzed gyantára, kifejlesztesz valami ingyenes módszert. A kislány odajött Zsófihoz a tengerparton, ránézett Zsófi lábára (na nem mintha annyira szőrös lett volna...persze persze ZsófiJ), és egyből elő is vette a hintőrport meg két szál cérnát, az ujjai köré csavarta, és már szórta a hintőport Zsófi lábára, a két cérnát meg olyna ügyesen mozgatta, hogy azt a pár szál pihét, ami a lábán volt, aha J, percek alatt gyökerestül eltávolította (a két cérna közé szorította a szőrszálat, egy kis húzás, és már kint is van). Dávid nem adta a hátátJ

Az egyik kisgyerek például úgy adott el nekünk karkötő, hogy azt mondta nevetgélve, írtó aranyosan, hogy addig követ minket, amíg nem veszünk, és csak röhögcséltJ (értékesítési tréning nulladik lecke, a humor sokat segít a folyamatban)

Legszebb emlékeink egyike...

  Aztán egy másik eset, egy kislány odament Zsófihoz a hintaszékhez, elkezdett vele játszani, együtt pörögtek a székben (értékesítési tréning első lecke, amíg nincs meg a jó kapcoslat, nem tudsz eladni), majd amikor véletlenül a haja a szemébe szállt, egyből belekezdett a hajpánt értékesítésébe (értékesítési tréning 2. lecke: figyelj a másik szükségleteire, hangolódj a másikra). Mindemelett jobban beszélnek ezek a kis teremtmények angolul, mint a felnőttek Tájföldön! Lehet, hogy a Vörös Khmer idején csak a leleményesek élték túl, és leleményeseknek leleményes gyerekei születtek?:)

Profi sales munka közben... És ez egy nagyon jól sikerült kép! :)

Amellett, hogy érdekes dolgokat láttunk, maga a város nem volt nagy szám, összefoglalva a lényeget, első este benéztünk egy backpackersen bulihelyre, de csak mert ingyen pia járt azzal a voucherrel, amit kaptunk. Amúgy itt is, hasonlóan Tájföldhöz, vannak miniszoknyás prostik, és vegyes „szerelmes párok”, a fehér dagi pacák és a kis vékonyka kambodzsai, de valahogy itt jobban észreveszi az ember... Másnap béreltünk robogót – itt, ha az ülésről már leér a lábad, vezethetszJ A már említett várostól távolabbi strandra látogattunk – Otres Beach, a kihalt strand kicsit szemetes volt,  de odébb találtunk egy resortot, ahol egy jegeskávé megvételéért cserébe a nap többi részét töltöttük.

Backpackers élet... Nem visszük túlzásba az ilyen bulikat...

Ostres beach... Igen, ez nekünk való, itt a jövő befektetése, csak tüntessék el a szemetet...

Jó kis panoráma egész nap...

Közben egy kis gyümölcs ócsó pííínzé...

A délutáni kis oázis, 66 és jegeskávé társaságában! :)

Útközben...

És út végén komoly bukóban! :)

Így is lehet! Következő nagy álmunk kelléke...Ausztrália, Észak Amerika, Európa... 10évet fogunk érte dolgozni, de kellenek az elérhetetlennek tűnő álmok, különben mit ér az élet... És el lehet őket érni, csak tenni kell!!!

Másnap már hagytuk is el a várost egy jobb remény érdekében, irány a Bamboo Island!

Irány a sziget! Ez nagyon jól kezdődik...

És nagyonnagyon jól folytatódik...

Welcome to "The Beach" :)

Bamboo Island

Megérkeztünk a Part c. filmbe! ;) Régóta kerestünk ilyen helyet, és most itt van! Kis seprűs csónak hozott ide minket, kikötő nincsen, partraszállás a vízbe, csomagok kirakodása, hajó elmegy, csak mi maradtunk a szigeten, kb. 20-30 ember a hosztel dolgozóival együtt. Egy központi bárrész van, ahol vehetsz kaját reggelire, ebédre, vacsira, plusz italokat, és ennyi, se mobil, se net, mindössze 20 bungallow elszórtan a parton, meg a sziget másik oldalán lakik még egy-két helyi, illetve az egy napos túrák hoznak arra a részre egy csapat embert, de ez minket nem is érint.

Backpackers birodalom nem csak backpackerseknek!

A bázis

Ezzazzzz csúcsszuper bungalow! Előtte a lábtörlőnk! :)

Ez az igazi luxus! :)

Kilátásunk egész jó, esténként a tenger morajlik...

Első nap csak élveztük a tengerpartot, végre nincs szemét!!! (csak nagyon ne sétálj messzebb a parton, mert odébb már nem takarítjákJ) A bárunknál ki is van írva, hogy segítsük a resort tisztaságát, minden, a partról összesezdett egy zsák szemétért 1 ingyen sör járJ Dávid már ott tartott, hogy sör nélkül is fogja, és kitakarítja az egész országotJ

Sehol senki...

...csak mi! Vagy fordítva...

Zsófi önpóz

Homokos :)

Kedvenc játékunk Frizbííí

Éjjel jött egy villám-vihar, nem nagyon láttunk még ilyet, nem mennydörgött, csak villámlott, de azt másodpercenként, nagyon érdekes volt. Ültünk kicsit a parton, néztük a villámlást, plusz kerestük a szemünkkel a világító planktonokat – állítólag éjjel kis fénylő pontokként látszódnak a planktonok a vízben.  Hát ezeket most nem láttuk.

Készül a trópusi vihar, de szerencsére nem ért el minket...

Másnap is strandozás, pihenés, és a profi semmittevés, délután pedig egy kis sport.

Zsófi és A sport! :) Dávidról nincs ilyen kép, pedig nagyon komolyan néz ki ugrálás közben! :)

Az ugrókötelet még Dávid vette a thai box edzések végeztével, ott is köteleztek bemelegítés gyanánt, és ha már edzés nincs is, de legalább a box szelleme velünk legyen... Amúgy sokkal fárasztóbb, mint amilyennek tűnik, próbáljátok csak ki! Az elején csak Dávid nyomta, végül Zsófi is megirigyelte Dávid formálódó testét, és ő is bevetette magátJ

Este ismét vártuk a világító planktonokat a parton, de nem jöttekL Viszont minden este voltak tűztáncosok, ezeket legalább nem lehetett nem észrevenniJ Ja és majdnem kifelejtettük őket, a legyeket. Mert ha van szemét (itt csak egy kicsi a biztonság kedvéért...), akkor van légy is, és nincsen ellenszer, jönnek, és ha nem vigyázol, rászállnak pont arra a falatra, amit bekapni készülszJ Sajnos fotót nem készítettünk, de egy joghurtos dobozon kb 40-60között volt a számuk...

Planktonok helyett maradnak a világítós srácok! :)

Azért jobb tőlük távol maradni! :)

Esti csendélet, lazul a brigád...

Egy kis finomság, rántott Snickers! :)

A harmadik, elvileg utolsó napunkon jött a nagy dilemma, maradjunk még egy napot? Nagy és nehéz döntések ezek. Mivel nincsenek igazán fix programjaink, ezért maradhatunk is, mehetünk is. Sok helyen voltunk már így ezzel – jaj de jó lenne maradni még, de ha mindenhol maradnánk, akkor sok szép, talán még szebb helyet pedig nem látnánk. Na de maradjunk még egy napot, egye fene – elég nehéz ezt a helyet csak így itthagyni. Viszont, amit talán magunknak sem mertünk bevallani az elején, elkezdtünk kicsit unatkozni. Egyikünk sem az a semmittevős típus, főleg hogy most már pihentünk 8 hónapot, buzog bennünk a tettvágy, és kicsit ismét megtalált minket az aggodalom, mi lesz majd otthon... illetve most már nem is aggodalom. Rengeteg tervünk és ötletünk van, és nagyon nehéz az, hogy még nem tudunk ezekkel foglalkozni, innen hogy? A semmittevés egy ideig nagyon jó, de aztán szerintünk előlép valami hasznos cselekvés iránti vágy is – legalábbis nálunkJ

A harmadik (és döntésünk értelmében nem az utolsó – majd megbírkózunk valahogy a semmittevéssel isJ) napunkon átsétáltunk a másik oldalra, oda, ahova az egynapos túrák hozzák hajóval az embereket a több szigetet meglátogató útvonal keretében. Hát itt sincs semmi, egy mini mini bár, néhány kishajó, halászok, és tengeri sünösök. Az egyik sünös épp a sünöket belezte ki, meg is kérdeztük, hát ezzel mi lesz, megeszik? Horvátországban is vannak tengeri sünök, de arról még nem hallottunk, hogy meg is eszik őket... persze, szegény helyeken mindent megesznek, ami él és mozogJ  Nem derült ki, melyik részét lehet megenni, egy részét kiszedte az emberünk, a másik részét pedig meghagyta, így ami fogyasztható, nem tudni, milyen formában, az egy adag sárgás sün-kocsonyaJ Dávid majdnem elcsábultJ

Ott a finomság...

Az egynaposok strandja...

...és yahtja! :)

Helyi játék gyerekeknek, hűtőszekrényfedél! :)

És eszköz felnőtteknek! Atya ég... :)

Luxuswc :)

Helyi erők ebéd közben...

Szép volt, csak a vége elkoszolódott...

...irány vissza!

Gondoltuk, körbesétálunk a meseszigeten, de 10 méter után ismét feltorlódott szemetdombot találtunk, így meggondoltuk magunkat, vissza a mi kis beachünkre. Itt a kakasok tényleg a szemétdombon kapirgálnakJ

Plankton ismét zéró, lehet, hogy csak a vízből lehet látni? Sebaj, most este nincs kedvünk bemenni, majd holnap este, az utolsó este,

Na ebből semmi sem lett, reggel zuhogó esőre ébredtünk, plusz remény sem látszott a javulásra, így gyorsan módosítottuk a döntésünket, nem maradunk, megyünk vissza Shinaouk Ville-be, onnan pedig másnap tovább a következő állomásunkhoz. Gyors összepakolás, de legalább nem volt időnk sajnálkozni, hogy itt kell hagynunk a szigetet. Az eső önmagában amúgy nem meglepő, elvileg lassan itt az esős évszak . Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyik napról a másikra leszakad az ég, és esik hónapokon keresztül, hanem szép lassan érkezik, nekünk még jó is, hogy nem egész nap csak tűz a nap, és óriási a kánikula, mert ezt csak vízparton lehet elvilseni, mi pedig azért szeretnénk ennél többet is látni az országokból. Az eső júniustól keményedik be, akkor valóban egész nap csak esik, de hol leszünk mi már akkor!

Mi is itthagytuk cippellőinket, szerettük ezt a pár napot, köszönjük Koh Ru...

  Délután így a szárazföldre érkezve végre mindenki kinetezhette magát, és azt érezhettük, már tettünk is valami hasznosat a jövőnkért, csökkent a semmittevésből eredő feszültségünk isJ

Na de irány egy kuriózum, Cambodia Eco Village és az igazi Nationales gyerekek...